Az első...nagyon sok minden:))

Ééés igen, majdnem két hét enyhe, néha hűvös és néha nagyon szeles idő után hivatalosan is beköszöntött a californiai nyár, ami azt jelenti, hogy elképesztő a hőség, este 10 óra van, most kezd kellemessé válni a levegő, sok fagyit kell enni, és még a behűtött üdítőt is jégkockával iszod:D

Meglepő, de megint rengeteg minden történt az utolsó bejegyzés óta. Már péntek van, de még csak most jutottam el odáig, hogy irkáljak kicsit, és ez is annak köszönhető, hogy úgy megcsapott a hőség,h nem volt erőm "kimenősbe" kapni magam:)

Mondanom sem kell, hogy a múltkori 3 naposra nyúlt hétvége után, hogy néztem ki. Imádok utazni, felfedezni, és ezért képes vagyok a szabadnapjaimon is 6-kor kelni, pedig, aki ismer, az tudja, hogy hivatásos délután 1-ig alvó vagyok:D

Na de ezek a zsúfolt, élményekkel teli pár napok azért kívánnának egy-egy nap pihenőt. Hát így is hálás voltam a szabadidőmnek, múlthét kedden már kelés volt, reggel 7-kor. Azonban, ahogy vége lett az 1 órás reggeli műszaknak, rohantam vissza az ágyba és sikerült délután 1-ig aludni, 3-tól meg munka volt. Szerdán, pedig elkezdtem utolérni magam családi-baráti skype-olás és edzés terén (ugyanis így már 4 nap maradt ki, amit Amerikában nem engedhet meg magának az ember:D Bár azért a 3 napi hegymenet megtette a maga hatását, szóval meg volt a testedzés is)

Szerdán érkezett meg a host családom előző au pair-e az 1 hónapos travel month-ról, amit kapunk a program végén. Ami nagy lazaságot jelentett, sokszor csak kajáltunk és boroztunk apukástól, mindenestől. Így olyan hamar elteltek a hétköznapok, hogy észre sem vettem, hogy dolgoztam:)

Bár az érem másik oldala, hogy szerintem 1 hónap után visszajönni, amikor a gyerekek elkezdték végre megszokni az új lányt a legnagyobb kib*szás a világon, már elnézést a kifejezésért, de a finomabban nem fejezné ki érzéseimet.

Borzasztó összezavaró a gyerekeknek, kellemetlen és bosszantó az új au pair-nek, arról nem beszélve, hogy amit 1 hónap alatt kiépített rutint, rendet, mindent, felborítja. Azért esik itt erről említés, mert mindig csak a jó dolgokról van szó (és szerencsére azért, mert inkább csak jó dolgok történnek:)) és ez volt az ELSŐ alkalom, hogy bosszankodnom kellett és többször is kellemetlenül éreztem magam.

Én sokkal szigorúbb vagyok, elvárom a tiszteletet és vannak szabályaim. Lehet, hogy van, aki ugrál és kiabál és hadakozik a gyerekekkel és van egy nagyon intenzív kapcsolatuk (pozitív, negatív irányban is). Hát lehet, hogy én nem ugrabugrálok velük napi 6 órában, de nem is vágja hozzám a zokniját és nem kell egy évig rohannom utána, mire megáll és akkor kezdhetek kiabálni vele, hogy mért nem fogad szót:D

Mondjuk úgy, hogy megérkezésemtől számítva 2 hetembe került, amíg szófogadásról beszélni lehet, de onnantól kezdve mondjuk azt, hogy nekem nem feleseltek vagy hisztiztek a gyerekek. (amit az előző lánnyal töltött első egy hétben naponta 5x tapasztaltam)

Na most megjött a kedves exkollegina, a gyerekek bevadultak megőrültek, elfelejtették a szabályokat, de leginkább nem is hallgattak rám, mert itt volt az, akire az elmúlt 2 évben hallgattak, nyilván hozzá kötődnek jobban, plusz a határai is szélesebbek.

Már ez is elég baj egy olyan embernek, aki éppen hogy beszokott egy új környezetbe, de attól meg a hajam égnek állt, hogy többet kellett utána pakolnom, mint a gyerekek után, minden iváshoz új pohár, ruhadarabok a lakás minden pontján, és még csak nem is húzódott illedelmesen a háttérbe. Rászólt a gyerekekre, rendezgette őket, állandóan el akarta kérni a kocsimat vagy ő akart vezetni (mégsem mondod azt, hogy nem b*zmeg, ez mostmár az enyéééém), neki meg teljesen természetes volt, hiszen az övé volt 2 évig.

A legszomorúbb az, hogy amikor megismertem nagyon szimpatikus lány volt, de ilyen szintű trollkodás után alig vártam, hogy végleg elmenjen. ( had ne mondjam, azóta is iszom a levét, és újabb 2 hetembe fog kerülni, mire véget vetek az olyan kezdetű mondatoknak, hogy " de én őőőt akaroooom" vagy "de ő mindig megengedteeee")

Azért írtam le, hogy akárki is vág bele egy ilyen programba tudja, igen az első héten beleszokni a minden napokba, nagyon nagy segítség, minden téren. De ha ez esetleg szóba kerül, hogy visszajönne a régi au pair, vagy akár pár hónap múlva jönne látogatóba, akkor érdemes felhozni a szülőknél és elmagyarázni, hogy mennyire összezavarja a gyerekeket, mennyire kényelmetlen rád nézve és hogyan teszi tönkre a te elért eredményeidet a gyerekekkel. Szóval nem, nem, nem. Maximum 1 év múlva, amikor az új lány, már nem új lány. De én megfogadtam, hogy teljesen mindegy akármennyire is megszeretem a családomat a végére, soha nem fogom ezt bejátszani senkivel. Egyszerűen nem fair.

Szóval íme, első bosszankodásom története. Ettől függetlenül gyorsan elment a hét, ráadásul a lányzó érkezésétől számított 1,5 napon belül abbahagytam a gyereknevelést és a folyamatos rendrakást, ugyanis semmi értelme nem volt, én meg nem fogom magam naponta idegesíteni.

(Volt ennek pozitívuma is, ugyanis a hétvégén több helyről is hallottam, hogy hogy meglátszik a házon a jelenlét, és hogy amúgy én milyen szép rendet tartok mindig, és mennyire elégedettek velem, és hogy csak most az igazán szembetűnő, hogy eddig mekkora kuplerájban éltek, hát ennyi:))

És nézzük a következő "elsőt".

Szóval a kellemetlen dolgok mellett volt sok jó is:) Többek között, hogy egész héten ment a sütögetés, isteni husikák fogyasztása, jóféle borokkal öblítés. Már elsőre is feltűnt, hogy az amerikaiaknál mennyire a hétköznapok része az alkohol. Egy jó sör hazaérkezéskor, egy pohár bor a vacsorához, egy whisky a késő esti cigarettához. Embere válogatja, de egy biztos, hogy itt az élvezeti cikkeket nem tartogatják hétvégére. A következő dolog, ami feltűnt, hogy 2-3-nál több pohár után is simán volán mögé ülnek. Mert itt még a sarki boltba is kocsival mész.

Én persze hüledeztem ezen, a magyar zéró tolerancia után, hogy milyen felelőtlen, és hogy mi ez, hogy 0,08%-ig vezethetsz, de ha nincs bekapcsolva a biztonsági öv, puff 3000 dollár bünti. (pedig azzal nem mások életét veszélyezteted, csak a sajátodat. Vannak fura dolgaik, na.)

Az amerikai ismerősök meg azon hüledeztek, hogy mekkora hülyeség a zéró tolerancia, 1 sörrel simán lehet vezetni. (gondolom itt nincs az a mondás akkor, hogy 1 sör nem sör:D)

Én persze mondtam, hogy ebben nekünk van igazunk, és sosem fogok még 1 sörrel sem vezetni, mert én nem érzem biztonságosnak, felelősségteljesnek.

Hát kicsit több, mint egy hónap kellett, de elérkezett az este, amikor a vacsorához elfogyasztott bor után még mentem volna valahova. Természetesen kocsival. Na és akkor mi van ilyenkor, meg vagy lőve. Ráadásul nem volt ki haza vigye a nem csak bort fogyasztó ismerősöket. Mindenki rám gondolt, én pedig mondtam, hogy felejtős, ittam bort. Elkezdtek röhögni, hogy 1 pohárral, és ez itt tényleg semmi, főleg a fél kiló marha után, amit megettem, nem lesz semmi:D

És megtörtént, beültem a volán mögé és hazavittem ittasabb barátaimat:D

Ők azóta is ezen csúfolódnak, hogy nem nagy ügy, engedjem el a témát, de akkor is megtört egy elv, amihez azt hittem, hogy tartom magam. Így asszimilálódik az ember. És tényleg nehéz ügy, mert itt kocsival mozogsz, éjjel nappal, valahogy haza kell menni.

Aztán elérkezett a péntek, ami újabb pozitívum volt a bosszankodós hétben. Bementünk a lányokkal bulizni San Francisco-ba.

Nagyon kíváncsi voltam, ugyanis az eddigi 2-3 alkalom nagyon elszomorító volt itt Walnut Creek-ben. Bár a zene mindig jó, sajnos a résztvevők összetétele és viselkedése hamar elveszi az ember kedvét, az italok meg drágák:D

Sajnos nem ismerem a "douchebag" szó magyar fordítását, mert mindig csak angolban hallottam, de valahogy érzem mit jelenthet, és akárhányszor bulizni voltam úgy éreztem, hogy íme az illusztráció az értelmező szótárban a "douchebag" mellé. Még úgy is zavaróak, hogy próbálok nem beszélni velük egész este. Ami elég nehéz, ugyanis az amerikai férfiakról csúnya általánosítással annyit mondanék, hogy azt látod, hogy 1-1 srác, végig megy az egész helyen, hogy "helószia táncolunk?hogy hívnak?", mire talál egy megfelelően ittas vagy buta lányzót, aki elvéti azt a hibát, hogy beszélgetésbe elegyedik vele :D Nem azt mondom, mindenhol van mondjuk 10-20 normális srác, már a fejéről meg lehet mondani, de azok ebből az okból kifolyólag nem is mennek oda random lányokhoz.

Szerencsére nem is érdekel ez az egész, csak az ember nem azért megy el bulizni, hogy a kedvenc számai azzal menjenek el, hogy "nem bocs, nem kösz, nem, nem, jó neked, ok, szia":D

Arról pedig tényleg csak 2 sort említenék, nehogy még rasszistának tűnjek..lehet álszenteskedni, meg nagyon liberálisnak lenni, de engem akkor is feszélyez, ha nincs körülöttem fehér ember, na.

És azthiszem, hogy a "gangster fekák"-nál még ijesztőbbek (morbidabbak?!) az ázsia menő gangster gyerekek.:D

Szóval nagy várakozással érkeztem meg a San Francisco-i party negyedbe, amit Marina-nak hívnak és nagyon közel van az óceánhoz.

Alapvetően nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy szétfagytunk a városban az italok meg még mindig drágák:D

Szerencsére volt a társaságban 1-2 helyi srác, és itt az a jó szokás van, hogy a fiúk fizetik az italokat, akkor is, ha barátok vagytok. Akkor is, ha ott áll mellette az ő barátnője, akkor is fizeti neked is, így illik. És akkor is fizetik, ha ő maga nem is iszik, mert olyan kedves, hogy még ő furikáz is kocsival oda-vissza:D

Persze ezt sem lehet általánosítani, de általában így működik.

Szóval a drága italokkal nem kellett foglalkozni, finom koktéljaik voltak, maga a hely is szép volt, a zene is jó volt, és az etnikai összetétel is arányos volt. (ugyanis az arányokkal van a probléma, nem a jelenléttel!!)

Jó este volt, de a douchebag-ség itt is felütötte a fejét, ami kicsit zavart, főleg miután leöntötték a csodaszép szoknyámat sörrel:D

Ja és a legviccesebb dolog: hajnali 2-kor mindenhol feltolják a lámpákat és kifelé. Mindenhol. Mi Magyarországon akkor érünk oda:D

Bár mondjuk kezd tetszeni a dolog, így nagyon kellemes a menetrend. Este 10 körül már be vagy csípve 11 és 1 között megy a táncolás, csajokkal fotózkodás, 2-kor hazamész, még nem szakad le a lábad a magassarkútól, 3-ra már ágyban vagy, és másnap reggel 10-11 körül fel tudsz kelni, nincs elcseszve a szabadnapod.

Márpedig nekem ez volt az első hivatalos "weekend off". Azt hittem, hogy majd nagy programok lesznek, lehet elutazok egy hosszú hétvégére, de az előző lány miatt problémás is lett volna. A tervezés pedig nem minden kultúra része:D

Ettől függetlenül nagyon elégedett voltam a hétvégével, legalább az jól sikerült. Másnap ébredés után ismét San Francisco volt a cél, és nagyon örülök annak is, hogy minden hétvégémnek része, ha már itt élek mellette:)

Ennek örömére újabb "ELSŐ" dolog következett. Ugyanis az egyik legnagyobb büszkeségem, hogy amióta Amerikában vagyok, azaz április 14-e óta NEM ETTEM mekis kaját!!!

Mert megfogadtam, hogy nem kebelezhet be, és nem akarok pattanásos, anyadisznó lenni, mire hazaérek:D:D Arról már nem is beszélve, hogy van itt bőven elég egészségtelen táplálkozás mekis kaja nélkül is.

Hát ezt is megtörtük. Enyhe másnap, mcdrive (ki se kell szállni, juhúúú), junk food, hát mekiben kellett enni, ez van. Annyit még sikerült megőriznem méltóságomból, hogy csak krumplit ettem, Mango smoothie-val.:D

Amúgy meg az egész nap azzal telt, hogy az előző lányzó elbúcsúzott a várostól, ami azzal járt, hogy elvitt minket a kedvenc helyeire, gyönyörű kilátásokkal, átvezettünk a Golden Gate hídon, és szégyentelen mennyiségű fotót készítettünk, egyéni és csoport képek tömkelege.

Körbekocsikáztunk a városon, aztán megnéztük a hídnál a naplementét (ezúttal kocsiból, ami sokkal kényelmesebb, mint a tépő szélben állni a parton:D), majd beültünk egy étterembe kajálni és borozgatni kicsit:)

Vasárnap már kicsit ki kellett aludni az egész heti korán kelést, a pénteki bulit, a szombati mászkálást, így csak délután 3 körül értünk be a városba, felfedezni egy újabb környéket, megtalálni a város legjobb pizzázóját majd délután betérni egy jazz clubba, ahol nappal is éjszaka van és elfogyasztani 1-2 italt. (ezután rájönni, hogy az egy dolog, hogy a városba Bart-tal érkeztem, de az állomástól bizony kocsival kell hazamenni, sebaj, 1 koktélt nem lehet érezni, 3 perc az út és ez itt Amerika. Mert már így megy..annyira az élet része 1-1 jó ital, hogy elfelejti az ember magát, hogy "jajj kocsival vagyok, nem baj, úgysem számít itt, és végülis én sem érzem")

Hát így telt, jól telt a hétvége, és összességében ez a lényeg.:)

Aztán az eheti hétköznapokra, amikor nem szórakozni kellett, hanem a gyerekeket rendezni és végigvinni a mindennapokat, vissza is tért a bosszankodás, és részemről a minimumra szorítkozás. Túléltem, kitartottam. És sokat gondoltam arra, hogy vannak au pair-ek, akiknek az egész éve ilyen hadakozás mind a gyerekekkel mind a folyamatos rendrakással.

Ha mindig történik valami, és társaság is van folyamatosan, úgy meg egy kicsit el is marad az ember a saját életével. Így a héten megint be kellett iktatnom a napi edzéseimet, skype-olást, és némi shoppingolást is, ugyanis botrány, de még alig vásároltam magamnak valamit, amióta itt vagyok:D

De a vásárlás olyan horderejű dolog, hogy arról külön bejegyzés lesz majd nemsokára, ugyanis a Los Angeles-i vakációm előtt még fel kell frissítenem a ruhatáramat bőven:D

Most csak egy olyan info morzsát ejtenék el, hogy Amerika csodálatos, akció mindig van. Mindig!!!
Így történt az, hogy a kedvenc Victoria's Secret-embe betérve megláttam a bugyi akciót hölgyeim. Egy bugyi 10 dollár (2300 ft). Na most az akció úgy nézett ki, hogy ha 7-et vettél, 26 $ fizettél. 26-ot, a 70-en helyett. Kihagyhatatlan:D Ennyiért az ázsia centerben nem veszel 7 darabot:D:D És gyönyörűűek:)

Ez az au pair élet titka. Az apró jutalmak. 1 pohár bor, hétköznap este a vacsorához, egy kis fagyi a műszak után, hetente egy kis vásárolgatás. Komolyan az is számít, ha veszel magadnak egy testápolót, vagy pár bugyit:D De a legfontosabb, hogy minden héten kell valamit csinálni hétvégén, nem otthon punnyadni, menni, látni, kapcsolatokat építeni:)

És abban is biztos vagyok, hogy még mindig vannak olyan szögek, amiből még nem láttam a Golden Gate hídat.:D

Ezen a héten visszatértem a normális, kényelmes, minden nap edzős kerékvágásba, meg volt a vásárlás, szombaton San Francisco-i villásreggeli pár au pair lánnyal, aztán a szokásos nyakunkba vesszük a várost.:)

Vasárnap dolgozni fogok fél napot..dolgozni...moziba viszem a gyerekeket, ingyen popcorn huhúúúú:D

Jövőhéttől pedig komoly szervezkedésbe fogok, ami a Los Angeles-i kiruccanást illeti:)

Hihetetlen, de már június első napja van, és rengeteg mindent kell látnom a nyáron:)