A múlthét volt a gyerekeknek az utolsó hét a suliban, úgyhogy a hétköznapi rutin során nem sok minden történt, szokásos furikázás, főzőcskézés, azzal a könnyebbséggel, hogy lecke már nem nagyon volt, így délután hamarabb eltudtam kezdeni főzni, a gyerkőcök pedig játszhattak végre suli után egy kicsit:)
Igazából nagyon gyorsan elteltek a hétköznapok, éppenséggel még lett is volna időm blogot írni, de új projekt van terítéken, aktívan, több forrásból is gyűjtöm az infót, hogy miket kell megnézni Los Angelesben és környékén:) Így az esti műszak utáni gépezés, blogolás, facebook-ozás helyett, ez volt a program minden este:)
Múlthéten igazából olyan élményeket gyűjtöttem, amik az amerikai kultúrával, hétköznapokkal, szokásokkal kapcsolatosak, és ezt nem akarom belekeverni ezekbe az élményekbe, erről egy szépen összeszedett bejegyzést szeretnék majd írni:)
Pénteken volt a legjobb hétköznapom (meglepő), ugyanis 1,5 óra edzés után eltöltöttem 2 órát a medence partján, hogy megalapozzam a színemet a los angeles-i beach látogatáshoz:)
Ezután bementünk a városba egy kicsit vásárolgatni, hiszen egy ilyen útra kellenek bőven a fürdőruhák, nyári ruhácskák, és a kötelező "kimenős" outfit-ek:)
Ráadásul a gyerekeknek mindenféle barátozás volt iskola után, így 3 helyett 5-kor kezdtem a műszakot, és csak 1 gyerkőcöm volt. Ebből az okból kifolyólag a host apukám már 8 óra előtt fel is ajánlotta, hogy ha vannak terveim, akkor akár végeztem is. Hát voltak, úgyhogy el is kezdtem a készülődést, összeraktam magam és horvát barátnőmmel meglátogattuk az egyik belvárosi éttermet koktélozás céljából, amit az apuka ajánlott nekem. Ugyanis rájöttünk, hogy már nem igazán vágyunk a hatalmas bulizásra minden hétvégén (ami mellesleg többször inkább csalódás, mint hatalmas party), arról már nem beszélve, hogy a másnapodat tönkre is teszed vele, ami a heti 1 teljes szabad napod.
Szóval rájöttünk, hogy "too old for this shit" inkább beülünk valami jó helyre, iszunk 1-2 koktélt, ami után még a taxit sem kell fizetni, dumálunk, elvagyunk, hazavezetünk, aztán kialudjunk magunkat:D
Ha maga az au pair munka nem is megerőltető, a folyamatos koránkelés elvesz csomó energiát. Az egyetlen szabad napomon meg nem délig akarok aludni.
Szóval kellemesen elkoktélozgattunk, aztán ottalvós buliban folytattuk tovább, ugyanis a barátnőm host családja gyakran elutazik, üres a ház, a kutyukat etetni kell, amúgy azt csinálunk, amit akarunk. Szóval arany élet van:)
Szombaton pedig tovább dübörgött az élményvadászat, amit én itt folytatok. Akárhány au pair-el vagy akárkivel találkozok, mindenki le van döbbenve, hogy mennyi mindent láttam, csináltam itt 1,5 hónap alatt. És, hogy hova sietek, 1 évem van. Hát igen, de olyan hamar telik itt az idő, hogy azt elmondani nem lehet. És tudtam, hogy az első 1-2 hónapban nem fogok neki vágni a Grand Canyon-nak, amikor még a beilleszkedési folyamat zajlik. Így elsőre oda-vissza fel akartam fedezni San Francisco-t, hogy hamarosan elkezdhessem egész California beutazását:)
Szóval ezt a hétvégét sem vesztegettem el, foglalt SF Bay Sailing Trip-ünk volt kedves horvát barátnőmmel, akit én csak úgy hívok, hogy "my deal person". Elképesztő tehetsége van ahhoz, hogy megtalálja a boltokban az akciós darabokat (méretben!!:D), mindig tudja, hol milyen leárazás van, vagy lesz, rengeteg akciós ajánlatot talál, legyen szó ruháról, fodrászról, kirándulásról. Azt hiszem, hogy ő az egyik legéletrevalóbb ember, akit ismerek, aki sosincs elveszve, sehol, mindig tudja, hogy mi van, vagy ha nem, akkor tudja merre mit keressen:D Egy szóval nagyon egy hullámhosszon vagyunk.
Így talált nekünk 20 dollárért (kb. 4500 Ft) vitorlástúrát az öbölben, all you can drink-el.
Na már most ez a szombati nap volt a legrosszabb idő San Francisco-ban, amióta itt vagyok.
Ez duplán megviseli az embert, ugyanis Walnut Creekben 35 fok volt, amikor elindultunk, San Francisco-ban maximum 20, iszonyat köd és szél. Így most autóval is jöttünk, meg is haltunk volna a BART-on teljes téli öltözékkel:D
Na már most ez SF esetében nem vicc, egészen pontosan 1 óra 20 perc volt beérni a városba, ami BART-al 35 perc, és forgalom nélkül 30 perc lenne kocsival. De így néznek ki az utak errefelé:
Nem jó ötlet. Sosem jó. De néha az ember vágyik az autó kényelmére a nagy városban. Főleg amikor egy éghajlatnyi különbség van a kiindulási és érkezési pont időjárásában:D
Hát 1,5 órát álltunk az autópályán a dugóban Katy Perry-t énekelve. Aztán kavarogtunk a belvárosban, majdnem elvitte az autót egy villamos, mindenhol csak úgy tudsz jobbra kanyarodni, hogy megvárod a szintén zöld utat kapó gyalogosokat, addigra neked piros is lesz, szóval 3 lámpa múlva be is sikerül kanyarodni, és 20 perc keringés után sikerül is leparkolni egy garázsban. Ami napi 33 $ (majdnem 8000 Ft!!! és ez még egy olcsó garázs, ahol bizonyos óra után fixen 33$-t fizetsz, nem pedig óránként 8$-t, akkor is, ha egész nap ott vagy.)
Mivel a dugónak köszönhetően 8 percünk volt 2 mólónyi távolságra, ezért végigrohantuk a kikötőket és sikerült elkapnunk a mi hajónkat. Boldogan elfoglaltuk a helyünket a hatalmas vitorláson és a közlekedéssel járó stresszt magunk mögött tudva, elkezdtünk örülni, hogy San Francisco körül fogunk vitorlázni.:)
Nagyon jó fej legénység volt, akik röviden elmondták az egyetlen szabályt: egyik kézzel a sörödet, másikkal a hajót fogod:D
Majd kihajóztunk a nyílt vízre. Meg is beszéltük gyorsan, hogy mennyire jó, hogy ezt megtaláltuk, elértük, bár a barátnőm fél egy kicsit. Ó nem baj, én nem félek, vitorláztam már, és úszni is tudok.
Aztán ki értünk a nyílt vízre, dobott rajtunk a víz egy akkorát, hogy majdnem lerepültem, megkaptuk az arcunkba a fél Csendes-Óceánt és megláttuk a szinte vízen fekve vitorlázó többi hajót és akkor rá kellett jönnöm, hogy ez itt "orkántájfuntornádó San Franciscoooo" és elkezdtem félni:D
Aztán tájékoztattak is minket, hogy az Alcatraz és Golden Gate irányában olyan szél van, hogy az nem turistáskodós vitorlázós akció lenne, szóval ki kell hagynunk. Amit őszintén nem is bántam, mert 5 perc is elég volt abból az erejű szélből:D
Így megfordultunk, és az addigiakhoz képest nyugisabb út következett végig a mólók és felhőkarcolók mentén.
Olyan gyönyörű ez a város, hogy el is felejti az ember, hogy éppen embert próbáló körülmények között szeli a vizet. Akármilyen félelmetes is időnként, mindenképp megéri egy ilyen túra, mert amikor az ember a vízről látja meg a várost, na az onnantól válik feltétel nélküli szerelemmé.
Eddig is éreztem, hogy nagyon nagyon tetszik San Francisco, pedig annyi minden zavar be a képbe, kezdve a borzasztó időjárástól, a csöveseken át, a kaotikus közlekedésig. Ráadásul engem pont ezek a dolgok, különösen zavarnak. És ennek ellenére egyre jobban éreztem, hogy nagyon szeretem ezt a várost. Hát innentől hivatalos a San Francisco szerelem.:)
Ezek után áthajóztunk az Oakland Bay Bridge alatt, ami lélegzetelállító, és néha, őszintén szólva sokkal szebbnek látom a Golden Gate Bridge-nél.
Itt pedig még szélcsendesebb környék következett, végre kicsit szabadabban elkezdtünk fotózni is, és az AT&T Park felé vettük az irányt, ami egy hatalmas baseball stadion gyönyörű kilátással a Bay Bridge-re. A mai napon azonban valamilyen érthetetlen okból kifolyólag Pit Bull koncertnek adott otthont. Nem is tudtam, hogy van annyi száma, hogy kitegyen egy koncertet. Ráadásul az összes száma nagy részét egy másik énekes részei teszik ki...hát pénzt biztos nem adnék ki érte:D Ellenben baseball meccs nézés céljából a későbbiekben biztos, hogy felkeresem majd a stadiont:)
Ezután visszafelé vettük az irányt, egyébként a hajón mindig olyan gyorsan eltelik az idő, ezt már észrevettem.
Leszálltunk, kicsit vizesen, elképesztően szélfúttán, gyorsan megebédeltünk a környéken, megnéztük megint a fókákat, akikből sosem elég, és mindig csinálnak valamit, azon felül, hogy elképesztően cukik:)
Aztán Chinatown felé vettük az irányt. Ugyanis egy ilyen program mellé nem nagyon terveztünk mást aznapra, mint 1-2 dolog beszerzését, egy kis vásárolgatást. Horvát barátnőm ugyanis hamarosan a program vége felé közeledik, el kell kezdenie beszerezni az otthoniaknak az ajándékokat. Nekem pedig eljött az idő, hogy a rengeteg nyári utazgatás előtt beszerezzek 1-2 jópofa pólót és az első California pulcsimat!:)
Annyit rontottunk csak el, hogy nem a "szuvenír" utcán kezdtünk el felsétálni, hanem gondolom a piacoson, és megkaptuk a lehető legszörnyűbb Kína életérzést:D Tényleg olyan mint ha ott lennél egy kínai város közepén. Apró, siető emberekkel tömött utcák, hangzavar, kosz, zöldséges az út közepén, minden kapualjban más és más (zöldséges, hentes, fűszerek, tengeri herkentyűk) mindenféle nem jó szagok, utcára kihajigált szemét és hús/halcafatok, és olyan elképesztő portékák és helyben elkészülős ételek, hogy a gyomrom felfordult.:D
Hamar átiszkoltunk a szuvenír utcára, ahol kicsit jobb lett a helyzet, vettünk egy-két dolgot. És sikerült megfejtenem a teljes titkot is. Igen Chinatown nagyon olcsó. Amit itt kell megvenni: mindenféle tárgy szuvenír, mint hűtőmágnes, képeslap, feles poharak, fényképtartók, rendszámtáblák, díszek, stb.
Amit nem itt kell megvenni: RUHÁK.
Majdnem itt vettem meg a pulcsimat 25$-ért, de nem volt sehol olyan színben, amit a kikötőnél láttam.
Aztán 1-2 óra tévelygés után visszamentünk a kikötőhöz, ahol parkoltunk. Gondoltam nézzünk be az ottani méregdrága szuvenír boltokba is. Hát igen, sok minden jóval drágább, de az összes póló, pulcsi, sál, stb. ugyanolyan áron volt, sokkal minőségibb anyagból, sőt volt pár dolog, ami még olcsóbb is volt, akcióban. Szóval nem szabad mindig bedőlni a kínai olcsóságnak. Van, hogy az official boltokban sem sokkal drágább, vagy egyáltalán nem az. Szóval ha az ember nem 3 napot tölt itt érdemes körbenézni, felmérni a terepet vásárlás előtt:)
Így egy szép tágas boltban vettem meg a sokkal puhább pulcsimat 22$-ért:) Aztán néhány zacskóval a kezünkben, vállalhatatlanul szélfútta frizurával úgy döntöttünk, hogy ennyi legyen a város mára, térjünk vissza a 35 fokba. Így is este fél 10 volt mire visszaértünk és úgy vágytam a forró fürdőre, mint egy téli nap után:)
Aznap is úgy döntöttem, hogy horvát barátnőmnél alszok, ha már üres a ház. Hiszen az egyet jelent azzal, hogy nem 6-kor fogsz felkelni gyerekricsajra:D
Bár a fürdés-vacsi szertartás után már csak 1 órányi beszélgetésre futotta az erőnkből és szégyenszemre szombat este éjfélkor már ágyban voltunk.
A vasárnapom úgy nézett ki, hogy szépen alukáltam 9-ig, ahogy azt minden egészséges munka napon kellene. Én megértem, hogy korán kell kelni ahhoz, hogy az ember kihasználja a napot, de a 9-kor ébredés a legkoraibb időpont, amit egészségesnek tartok és cserébe nem érzem azt egész nap, hogy fejbe vágtak, mindjárt elalszom, és "ígérem ma este éjfél előtt lefekszem".:)
Szépen kényelmesen megreggeliztem kedves horvát barátnőmmel, kicsit beszélgettünk, majd a munka idő kezdete előtt 20 perccel elindultam hazafelé.
Még előbb is érkeztem 5 perccel, bár így legalább volt időm normálisan felöltözni. Ugyanis itt Amerikában, saját kocsival az ember olyan szinten elkényelmesedik, hogy nem igaz. Először csak az van, hogy "áá, csak beülök a kocsiba, otthon kiszállok, simán elmegy a pizsi:D", aztán először csak a bankautomatánál állsz meg, mert "jajj ez csak 2 perc, úgysem találkozok senkivel"...Majd észre sem veszed és már a hipermarketbe is beszaladsz, elvégre "itt mindenki olyan lazán jár-kel és végülis a pizsi majdnem egy melegítő nadrág:D".
Na de szóval időre, felöltözve, reggel 10.30-ra készen álltam arra, hogy végig dolgozzam a vasárnapot. Majd ezután jött a megbeszélés a host apukámmal, hogy mi is legyen ma..hát mi legyen. Az egyik gyerek már a családi barátéknál van, ott is aludt, ott is marad, mert van medencéjük, meleg van, stb. Úgyhogy ma csak fogjam a kisfiúm és menjünk át, lazítsunk ott, én meg eldumálok addig az anyukával.
Már a becsületem ellen való, hogy ezt munkának nevezzük. Komolyan. Kényelmes időben kelés, medencézés egész nap, aztán délután 5-kor már vége is a hivatalos munkának.
Így az önérzetem és a munkamorálom hajtott egy kicsit és mielőtt nekiindultam volna az egész napos semmit tevésnek, 1 óra alatt rendbe szedtem a házat, minden csillogott-villogott, mosógép ment, mosogatógép ment, az összes fél pár zokni és cipő összeszedve. És mindez 1 óra volt. A 8 órás munkanapomon.
Aztán kocsiba ültünk, nagyjából 5 perc vezetés után megérkeztünk a családi baráték házához és ekkor láttam utoljára közelről a "gyerekeimet":D
Ez a jó itt Amerikában, hogy a családok összejárnak, mindig összegyűlnek valakinél, és mindenkinek teljesen természetes, hogy az otthona jó értelemben vett"átjáróház".
1 órán belül, pedig átjött a host apukám húga is az ő két gyerkőcével, ami azt jelentette, hogy 6 gyerek volt a háznál ment a medencézés, fogócskázás, egy kis videójáték és pikk-pakk eltelt 4-5 óra. Én pedig egy napozó ágyon feküdtem, egy gyönyörű medence partján és a két anyukával beszélgettem. Többször is megbeszéltük, hogy milyen jó dolgom van. Mert ezt ki kell mondanom, le kell írnom, meg kell beszélnem. Mert ezt még mindig nem fogom fel, hogy ez a mai nap volt a héten a leghosszabb munkanapom és tulajdonképpen semmit nem csináltam. Semmit:D
Délutánra már le is fáradtak a gyerekek, hazaértünk 5 körül, hogy megünnepeljük az egyik nagy szülő születésnapját. Ami azt jelentette, hogy mégsem végeztem 5-kor, és elúsztam a skype-date-ekkel, illetve a rengeteg mindennel a saját kis dolgaimmal kapcsolatban (saját mosás, tömérdek e-mail megválaszolása, LA travel guide olvasása:D), de a sok jó dologgal együtt, ez is az au pair élet része. Hiába végeztél a munkával, ha éppen átjönnek a nagyszülők 3 doboz pizzával és egy hatalmas Oreo fagyitortával, akkor nem vonulsz el skype-olni. Ez az alap, mert itt az embert tényleg családtagként kezelik. De végül is nem is bántam, elfogyasztottam egy fél pizzát, hatalmas torta adagokat, chips-et, megittam egy pohárral az ittlétem alatt felbontott eddigi legjobb borból, jót beszélgettem, még el is pakoltam a konyhát mindezek után, és este 8-kor már tényleg a saját magam kis dolgaival pepecselhettem:)
El sem hiszem, hogy ezen a héten péntek éjjel már a Los Angeles-be tartó buszon fogok ülni és 9 hihetetlen nap vár rám arrafelé:)
Továbbra is minden nap bújom az útikönyvemet, ráadásul rengeteg elintézni való van utazás előtt: mosás, vásárlás, családi-baráti skype-olások lerendezése, arról már nem is beszélve, hogy nincs több suli, teljesen random beosztás szerint fogok dolgozni, úgyhogy ki tudja mikor mire lesz időm...Egy biztos, hogy újabb kimaradás várható, abban 100%-ig biztos vagyok, hogy Los Angeles előtt ez az utolsó bejegyzés, de nem tartom valószínűnek azt sem, hogy az ott tartózkodás alatt írni fogok.
Azt viszont megígérhetem, hogy vállalhatatlan hosszúságú, rengeteg fényképpel dokumentált úti beszámolóval fogok visszatérni:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése