Az első hónapforduló :)

Ünnepélyes bejegyzés következik!!!:)
Így tehát öntöttem magamnak egy pohár jóféle californiai bort (isteniek, napfény ízűek:)), kitelepedtem az étkezőbe, hogy ne maradjak le a mosómedvék éjszakai vándorlásáról, és gyorsan átfutottam a több száz ötletet és úti célt, amit eddig sikerült összegyűjtenem a bakancslistámra csak California területén!:)

Hihetetlen, de pontosan ma van a 4. hetem itt Californiában. Olyan gyorsan elszállt ez az első hónap, hogy észre sem vettem. Valószínűleg ezért a mindennapi rutin megszokása,ügyintézések, beilleszkedés, átállás és a többi okolható.

A megérkezésem utáni néhány nap olyan homályos, mintha 1 éve lett volna. Az első napokban olyan izgatott voltam, hogy nem is akartam kipihenni az utazást és az időeltolódást. Korán keltem, későn feküdtem. Hát ezt 2 napig lehet bírni egészen pontosan. Utána a következő 2 nap ment a du. 2-ig alvás:D

Az első egy hetemben itt volt velem a család előző au pair-je, aki 2 évet töltött velük. Ez hatalmas segítség és biztos háttér egy új au pair-nek.

Egyébként nagyon sokat elárul a leendő családodról a fogadtatás és a kezdetek.

A host családodnak lehetősége van befizetnie téged az orientáció 0. napjára, ami egy vezetési kurzus, rengeteg KRESZ szabállyal, amit hasznos tudni, mert nagyon nagy különbségek is vannak. (Vezetésről külön bejegyzés lesz;))

Ezután eldöntheti, hogy megajándékoz-e téged egy new york-i városnéző túrával. (Ha nem teszi, még mindig befizetheted magadat, de szép gesztus, és nekik nem egy vészes összeg.:))

Ezek után, pedig szervezheti úgy az első hetedet, hogy ott legyen az előző au pair (már ha volt nekik és nem ők is frissek a programban:)). Ez nekik azzal jár, hogy 2x fizeti ki ugyanazt a hetibért.

Na most az összes fentebb felsorolt dologból le lehet szűrni még mielőtt elindulnál, hogy mennyire figyelnek oda rád, mennyire fontos nekik az, hogy beilleszkedj, hogy gördülékenyen átállj és a többi.  Igazából a jó család ezekre a dolgokra úgy gondol, mint kedves, segítőkész gesztusok, arról már nem is beszélve, hogy nekik is sokkal jobb, ha tisztában vagy a KRESZ szabályokkal, és 1 teljes heted van arra, hogy megtanuld a napi rutinjukat a régi au pair-től.

Nem azt mondom, hogy nem érezheted jól magad egy olyan helyen, ahol ezek a dolgok elmaradtak. Csak azt mondom, hogy amelyik család így indít, azzal érezd magad nagyon szerencsésnek, mert mindent megtettek azért, hogy a lehető legjobban sikerüljön a váltás mindkét fél számára:)

Tehát az én családom ilyen kedves, és figyelmes volt velem, amiért már az első perctől éreztem, hogy nagyon jó dolgom lesz itt nekem, velük.

Az első munkanapomat egy sport club-ban töltöttem, a medence partján, 30 fokban, április közepén!:)

Ugyanis ez is egy újabb gyöngyszem. Családi sportklubtagság van. Egy csodálatos, 5 csillagos spa és fitness-ben, 3 teremnyi aerobic és hatalmas edzőterem, kinti-benti medence, jacuzzi, szauna, squash-, kosárlabda, teremfocipályák.

Szóval ez volt az első napom. Feliratkozás a host apukámmal a családi klubtagságba, és egy fél nap a medence parton. Természetesen leégtem, de az mellékes volt.:D

A következő 2 napon aludtam, kipakoltam a bőröndömet, elrendeztem a szobámat, kicsit skype-oltam, és kicsit mászkáltam a városban.

A 3. estém, szombat volt, és elmentünk vacsorázni-bulizni az előző au pair lánnyal és barátaival. Újabb hatalmas pozitívum: instant barátok.:) Ezért is nagyon jó, ha veled van az előző kollegina:) Hasznos tanácsokkal lát el a gyerekekkel kapcsolatban, megmutatja a jó helyeket, a jó shopping pontokat, és bemutat a barátainak. 3 napja érkeztél, és már megismertél korodbeli embereket. Az már csak hab a tortán, ha jó fejek. De hát mit mondjak, szerencsés ember vagyok, jó fejek!:)

Még a következő nap is aludtam, aztán egy vasárnapi barbeque party keretein belül megismertem az egész családot. Ugyanis rendeztek egy hatalmas "Welcome-goodbye" kerti partit. (Kivételesen szerencsés vagyok fokozatú gesztus:))

Na most itt sok minden történik egyszerre. Főleg ha nem 2x2, hanem 2x4 nagyszülő van. Mert hát ez Amerika, az emberek elválnak és újraházasodnak. Próbálod megjegyezni a neveket, hogy ki kinek a szülője, ki kinek a felesége/férje, unokatesók, tesók, ki hol él, és közben válaszolok az összes kérdésre is magamról, a családomról és Magyarországról. De azért közben inni is kell, mert ez itt Amerika, mindenki szereti az élvezeti cikkeket, ráadásul ez itt California az emberek teljesen lazák, és bizony italoznak. Ezen kívül még arra is kellett figyelnem, hogy mind az ötféle torillat és tízféle szószt és mártást és dipping-et kipróbáljam, és hogy egyek az összes salátából, illetve minden tipusú bbq húst kipróbáljak:D

Voltak tipikus piros műanyag poharak, és a ház előtt (nem teljesen szabályosan:D) parkoló nagy számú autó miatt még a rendőrség is becsöngetett. (wohoo, első buli és már kijöttek a rendőrök:D)

Ezután megkezdődött az első hivatalos, dolgos hetem. Aminek az volt a célkitűzése, hogy megtanuljam az útvonalakat, megszokjam a vezetést, megtanuljam a heti rutint, és hogy miket szeretnek enni, játszani, nézni, hallgatni a gyerekek.

És akkor nézzük, hogy hogyan is néz ki a napi rutin. Van egy 6 éves kisfiúm és egy 11 éves kislányom, így mindketten suliba járnak, és rengeteg iskola utáni elfoglaltságuk van. Itt Amerikában nagy divat 50-féle dolgot csináltatni a gyerekkel, a sport is külön kultúra, az a minimum, hogy a gyerek tud úszni és baseball-ozni, meg akkor még választhat, hogy mit sportol, táncol, milyen szakkörre jár. Megvannak a hátrányai, de én azt mondom, inkább mozogjon minden nap, mint hogy a parkban bandázzanak, és hülyeségeket csináljanak, vagy a facebook-on kommentelgessenek.

Szóval hétköznapokon reggel 7-kor kelek és 8-ig tart az 1. műszak. Ami annyiból áll, hogy megbizonyosodom arról, hogy a gyerekek felkeltek (naná, hogy felkeltek, már rég mesét néznek:D), elkészítem a reggelit (amiről sokszor lemaradok, hiszen már fél órája fenn vannak, megéheztek, megreggeliztette őket apuka:)) és csomagolok uzsonnát. Megbizonyosodok arról is, hogy felöltöznek, fogat mosnak időre, mert itt ugye divat az, hogy egy szülő több gyereket elvisz reggel. Így mondjuk hetente, 2 hetente 1x viszem el a gyerkőcöket suliba. Ha éppen úgy van, akkor kipakolok a mosogató gépből és nagyjából ennyi volt a reggelem, igazából fél óra. Szóval bőven van időm 8-ig nekem is megreggelizni, felöltözni, fogat mosni, így amikor 8-kor kirepültek a gyerekek indul a "szabadidőm" délután 3-ig.

Délután 3-kor felszedem a kislányomat a suliban, hazahozom, egy kis kikapcsolódás a TV előtt és nassolás, aztán elkezdi a lecke írást. Tehát azon kívül, hogy hazahoztam és elérhető távolságban vagyok, ha kellek, semmi dolgom nincsen:D

5-kor pedig elindulok a kisfiúért, hazahozom, egy kis uzsi, TV, aztán ott is kezdődik a leckeírás, ami kb 15-20 perc, és segíteni is kell. Ezen kívül vannak az iskola utáni programok, sportok, ahova hozom-viszem őket. Így sokszor a munka nagy része furikázás, amit nagyon élvezek.

Este valami kis vacsit összedobok, bepakolok a mosogatógépbe, megbizonyosodok arról, hogy mindenki lefürdött (azért ezt a szót használom, mert már csak rájuk kell nézni, nem kell ott állni mellettük:)), aztán 9-kor bed-time és én végeztem.

Ezen kívül heti 2x kimosom a szennyesüket (mosogépbe be-ki, szárítóba be-ki, nem nagy szám:)) és hétvégente fél napokat dolgozok. (havonta 1 hétvége, pedig teljesen szabad)

Szóval elképesztően jó dolgom van, mert a beosztás nagyon laza, a munka könnyű, alig van dolgom, és sok a szabad időm. Van saját kocsim, amit bármennyit, bárhova használhatok, így azon sem kell aggódnom, hogy hogy jutok el ide-oda.

Nagy szerencsém van, mert van ez a családi sport klubtagság. Így nem kérdés, hogy ahogy végeztem reggel, indulok az edzőterembe.

Igazából ebben az hétköznapi szabad 5-6 órácskában nagy dolgokat nem tudsz véghez vinni. Ilyenkor tudsz skype-olni, edzeni és shoppingolni. De pont tökéletes, mert mindenre van időd. Így mire jön a hétvégi szabadnapod már lehet nagyban gondolkozni.

Szóval minden nap edzés. Ami nagyon fontos. Ugyanis az amerikaiak sokat esznek. És hát ha megkérdezik kérek-e, én természetesen kérek, így én is eszem állandóan. És köztudott, nem salit esznek, szóval hamar jönnek a plusz kilók, edzeni kell.

Arról már nem is beszélek, hogy mekkora luxus az, hogy naponta(!) edzel 1,5 órát. Hát ezt otthon, a mókuskerék mellett nem lehet megtenni. Örülsz heti 1-2 futásnak, vagy elmész egy 30 perces speed fitness-re, mert manapság már ennyi mozgás is elég. (hát persze:D) Borzasztóan élvezem, ahogy a 4 hét alatt beépült az életembe a sportolás, érzem, hogy egyre többet, nehezebbet bírok és csak 1,5 kilót híztam, háh:D

(Hasznos tipp: amikor megérkezel mérd le magad pound-ban, hogy tudd, hogy honnan indultál:D)

Persze az első héten még nem volt mindennapi edzés. Talán 2x mentünk és akkor is inkább csak napozni. Olyan szívmelengető belegondolni, hogy április közepén napozol:)

Szintén az első héten került sor a jól bevált shopping pontok és olcsó kajáldák bemutatására.

Amikor megérkezik az ember az USA-ba általában sok mindent kell venni. Nekem pl. semmilyen likvidem nem volt. Semmi. Hiszen minek cipelje az ember a plusz kilókat, így is fél kiló választotta el a bőröndömet a túlsúlytól. Arról már nem is beszélve, hogy a fényképező vásárlást is ittenre hagytam, amit nem bántam meg. 35 000 ft értékben vettem egy otthon 50 000 ft-ért megvásárolható Nikon kamerát. (az első heti fizumból, ez a legviccesebb, és még maradt is:))

Aztán eltelt az 1. hét és magamra maradtam.

Furcsa volt, hogy nem igazán volt jetlag-em, persze 2 napig aludtam du. 2-ig, de ezt otthon is simán megcsináltam. Furcsa volt, hogy nem voltam szomorú vagy melankolikus az első napokban, és hogy a honvágynak a szele sem csapott meg.(azóta sem)

Ezeken mind elgondolkoztam egy kicsit, na de amikor az első egyedül töltött napokkal gond nélkül megbirkóztam, akkor már úgy éreztem, hogy ez nem normális, ezt nem lehet így. Aztán rájöttem, hogy én ilyen vagyok. Tényleg nem akadok fenn semmin, kicsit talán jégcsap is, de én azt a szót szeretem használni, hogy "easy-going". Ennek is keresem a kifejező magyar fordítását. Szóval biztos vagyok benne, hogy a személyiség rengeteget számít abban, hogy milyen lesz az 1 éved. Mindenki azt mondta, hogy az első 2 hét nehéz, nem feltétlenül jó. Hát én az első naptól jól érzem magam.

És az első naptól kezdve odataláltam mindenhova kocsival, koordináltam a gyerekeket, nem égettem le a kaját és minden rendben ment.

Na nem azt mondom, hogy megcsináltam, imádtak a gyerekek. Hiszen szerencsétlenek megszoktak, megszerettek valakit, aki 2 évig velük élt, és most én mászkálok körülöttük az ő életterükben. A kisfiúval kicsit nehéz is volt néha. Sokszor mondta, hogy menjek el, egyedül akar lenni. De a gyereknevelésről is lesz egy külön poszt. Abban biztos vagyok, hogy amit az elmúlt 1 hónapban csináltam célravezető volt. Rend és fegyelem van.

Az elmúlt 3 hét pedig azzal telt, hogy jártam az összes suliban, edzésen, uszodában, találkoztam a tanárokkal, edzőkkel, barátokkal, próbáltam megjegyezni a neveket. Voltam élelmiszer "boltban" (külön poszt), hogy megismerkedjek az ételekkel, bevásárlással, elvittük a host dad-el a kocsimat tankolni, megnézni mit hogy kell rajta ügyködni. Sorban álltunk a hivatalban, hogy meglegyen a Social Security Card-om, ami után lehetett menni a bankba, hogy meglegyen a bankszámlám. Látogatás az Apple Store-ban, hogy működjön a kis iPhone-om, amit kaptam és fogalmam sincs, hogyan működik:D Találkozás a community counselor-ral, szerződés aláírás, és egy kis beszélgetés az előttem álló 1 évről.

Ezen kívül, pedig váráslás: kaja, műszaki cikkek, ruha, gyógyszerek (ugyanis itt az allergia elképesztő, 12 órája sem voltam itt, amikor úgy bedurrantam, hogy alig láttam), fürdőszoba cuccok. 

Skype maratonok megkezdése, hiszen az otthoniak hiányolják az információt és el vagy ezzel maradva az első hét izgalmai miatt. Plusz 1-2 meeting környékbeli au pair-ekkel, hiszen a kötelességeken, ügyintézésen és otthoni kapcsolattartáson kívül arra is figyelni kell, hogy az ember elkezdje felépíteni a következő 1 év szociális hátterét.

Szerencsém van, mert az előző au pair legközelebbi barátnője nagyon jó fej, meg van az egy-hullámhossz  és az ő családja is sportklub tag, így vele szinte minden nap együtt lógunk. Nagy kár, hogy augusztusban végez a programmal.

Szóval miért is nehéz itt a szociális élet...

- közel nem biztos, hogy a körülötted levők jófejek, vagy csak neked valóak

-Az au pair-ek jönnek-mennek és általában nem ugyanakkor, mint Te.

- hatalmas nehézség a nyelvi akadály. Én tisztelem azokat, akik belevágnak a programba alap nyelvtudással, hogy felhozzák magukat, de ettől még elég nehéz jó kapcsolatot tartani egy olyan lánnyal, aki semmit nem ért, amit mondasz, főleg ha csak te beszélsz, mivel ő 1-2 mondatban tudja kifejezni magát. Ez a pont egyébként ki is ejti a környékeden élők egy részét. Borzasztó nyögvenyelős egy találkozó, ha nem megy a beszélgetés, nem lehet poénkodni

-klikkesedés: bizonyos nemzetek elfelejtik, hogy miért jöttek, és ezt meg is tehetik, mert rengetegen vannak és összefognak, együtt lógnak és az lesz a vége, hogy 1 év után ugyanúgy beszél angolul, mert állandóan az anyanyelvén beszélt. Na most az sem szórakoztató, amikor egy olyan asztalnál ülsz, ahol a lányok 2 mondatonként átváltanak németre, spanyolra, franciára.

-"underage": itt 21+ az alkohol fogyasztási határ. Ez azt is jelenti, hogy a bárokba és clubok-ba sem mehetnek be, nem csak nem ihat. Na most nem azt mondom, hogy vedelni és bulizni jöttem, ezért is hagytam ezt utoljára, de ez is része ennek a dolognak és nagyon lehangoló, amikor nem engednek be pár lányt a társaságból és így mind mehettek haza. Vagy ott maradhatsz és bulizhatsz egy jót, de akkor ugyanúgy elfelejtheted a barátokat:D

Ettől függetlenül az elmúlt 3-4 hétben találkoztam kb. 7-8 au pair-rel, és még most is folyamatosan ismerek meg új lányokat. De még a legtöbb kapcsolat bizonytalan a fent említett okok valamelyike miatt.

Mégis azt mondom, hogy a szociális élet résszel is elégedett vagyok az első 1 hónapra. Csomó lányt megismertem, voltam 3x bulizni, 1x mozizni, kajálni, kávézni, várost nézni. És szerencsére jófej lányokkal találkoztam:)

Mindenesetre úgy érzem kellett és kell is pontosan 1 hónap, hogy az ember letelepedjen és elkezdje élvezni a dolgokat.

Túl kell lenni a hivatalokon, adminisztráción, ügyintézéseken, illedelmességi látogatásokon. Ki kell tapasztalni a család preferenciáit, életritmusát, mikor esznek, mikor kelnek, ki kell alakítanod a te új életritmusodat, beosztani az időt a munka, a skype-olás, az edzés, az itteni barátok között. 

És ezen a héten jutottam el oda, hogy elkezdtem utána olvasni, hogy miket is érdemes megnézi Californiában.

Persze már most bajban vagyok, hiszen kb. 150 helyre kellene elutaznom 1 év alatt:D

De ez sem szegheti kedvem, mert úgy érzem, hogy mindent, amit nagyon akarok meg fogok tudni látogatni, és a tudat, hogy akár 1-et is láthatok ezek közül elképesztő, life changing!!!

A lehető legjobb döntés volt belevágnom a programba és megismerni egy új világot.

Romantikus, hogy a megérkezésem hónapfordulóján volt ténylegesen az első nap, hogy azt mondom helyben vagyok. Csúszás nélkül megy a napi rutin, mindenhova odatalálok, meg volt az első tankolás, az összes háztartási gépet tudom kezelni, minden kapcsolót tudom, hogy mire való, megvannak a trükkjeim a gyerekek lekenyerezésére, és a viták kikerülésére, sőt ma van a napja annak, hogy az én kisfiúm először megölelt!!!:) És ez nála hatalmas szó!!:)

Szóval innentől kezdve azt mondom, hogy sínen vagyok, mehet a menet!

Alig várom, hogy elkezdjek utazgatni, nektek pedig sokat írni arról, hogy milyen itt a kajálás, a vezetés, a sportolás  a bevásárlás, a társadalmi szokások, a köszönés, a nevelés, a furcsa szabályok, milyen California és az én kis városom Walnut Creek, milyen élővilággal kell farkas szemet néznem, és milyen szavak ragadnak rád elsőnként:)

Még nem tudom, hogy fogom rangsorolni, miket nézzek meg a sok száz hely közül, de abban biztos vagyok, hogy minden egyes utazásról lesz úti napló, mert én ezért (is) jöttem!:))