A kulturális sokk elemei II. (evés, ivás, háztartás, és a többi)

Nagy szerencse, hogy ez a bejegyzés még a múltkorival egy időben elkészült, csak kettéosztottam. Nem gondoltam volna, hogy au pair-ként ez lehetséges, de olyan elfoglalt vagyok és annyi mindenre kell időt szánnom, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. A nyakamon a TOEFL, amire a sok váratlan iskolai szünetnap miatt nem tudtam olyan ütemben készülni, ahogy elterveztem. Ott van a tavaszi szünetes utam, aminek a szervezése még sehogy sem áll. És közeleg a hazaérkezésem is, ami szintén jár némi tervezni valóval és izgalommal, de arra meg még kevesebb időm volt gondolni. Az "azt sem tudom mibe kapjak" tipikus esete áll fent, enyhe idegrohammal ha hozzám szólnak, vagy püttyög a telefonom és jön egy sms, e-mail, akármi. Levelek állnak megválaszolatlanul, skype-randik vannak gyalázatosan tologatva és a könyvtár teljes TOEFL könyvkészletét felhalmoztam az asztalomon. Annak a hajtásnak szerencsére jövőhéten vége lesz, és aztán megírom az élménybeszámolós bejegyzést is, addig is most szerencsére csak posztolnom kell a kulturális sokkhatás taglalásának 2. részét a hétköznapi elemekkel...

Nyilvános illemhelyek

Na hát ezt a témát ezen a listán nem lehet elkerülni, akármilyen viccesnek is tűnik. Minden nőtársam tudja, hogy az illemhelyek jelenléte, tisztasága kritikus eleme az életünknek, ha pedig még wc papír, szappan és papír kéztörlő is van, akkor egyenesen boldoggá vagyunk téve. Na most otthon én ahhoz voltam hozzászokva, hogy már annak is örültem, ha az igény felmeréséhez képest mondjuk 1 órán belül találtam alkalmas intézményt. Esetenként, pedig ugye már az sem érdekel minket, ha fizetni kell érte.

Na most az USA-ban az van, hogy MINDENHOL van nyilvános wc. Mindenhol. Egyszerűen nem tudott még úgy utolérni a szükség, hogy ne találjak azonnal mosdót. Nincs ám az, hogy "jajj nem iszom meg a fél palack vízemet, mert aztán kereshetek mosdót". Minden turista látványosság körül, parkokban, nyilvános foci- vagy kosárpályák mellett, turistaösvényeken, szabad strandokon, nemzeti parkok közepén, mindenhol van tiszta, igényes, felszerelt INGYENES mosdó. WC papírral, szappannal, papírtörlővel. És ez valami fantasztikusan felszabadító :D A Golden Gate hídnál, a Gran Canyonnál, a Csendes-óceán partján, a legelhagyatottabb, legeldugottabb turistaösvényektől kezdve a legzsúfoltabb turistalátványosságokig.

Egyetlen egy botrányos dolog van, amihez nem lehet hozzá szokni, és most ezen nevetni fogtok. A WC-k ajtaja. Mindenhol befelé nyílik. Micsoda hülyeség. Alig tudsz kikecmeregni a fülkéből, főleg, ha a kabátod meg a táskád is az akasztón van. (Mindig van akasztó;)) A másik meg,h hatalmas, legalább 1-1,5 centis rés van az ajtó széleinél, és tisztán látod a mosdókat meg az embereket kint. Szóval valószínűleg ők is tisztán látnak befelé. Oké, nem nyitnak rád, az tuti. Na de akkor is.

Ivókutak

Ez pedig szervesen kapcsolódik a nyilvános WC témakörhöz. Egyszerűen akármerre mész, ahol wc van, ott ivókutak is vannak. Márpedig, amint az kiderült, nyilvános WC mindenhol van :D

Olyan sem fordult elő velem, hogy megszomjaztam és ne botlottam volna ivókútba. Főbb tereken, parkokban, sétálóutcákban, az egyetem folyosóján, a bevásárló központokban, hipermarketekben és még a reptér tranzitban is. Bizony. Mert a csapvíz ingyen van. Az, hogy becsekkolsz még nem azzal jár, hogy vagy szomjan halsz, vagy 500 Ft-os vízet iszol. Kényelmes, nem kell a mosdókagylóba görnyedezni (és garantáltan összevizezni a hajadat, ruhádat, stb.) és a vizes üveget, kulacsot is alá lehet tenni, feltölteni:))

Víz, innivalók, folyadékfogyasztás

És ha már az ivásról beszélünk... Szóval a víz INGYEN van. Akármerre jár az ember, úton-útfélen ivókutakba botlik, ahol csillapíthatja a szomját. Ezen kívül, amit nagyon, nagyon, nagyon szeretek az USA-ban, hogy a csapvíz alap és ingyenes az éttermekben. Megérkezel, asztalt kapsz, kihozzák az étlapot és mindenkinek a pohár vizet. Aztán ha még a mellé innál mást is, felveszik az italrendelést. De a csapvíz jár, és folyamatosan jönnek a pincérek nagy jégkockás, vizes kancsókkal és töltik újra. És ha tegyük fel, nem kérsz semmi üdítőt, és a vacsorádhoz csak vizet iszol, akkor sem néz rád senki csúnyán. Bár az amerikaiak sosem isznak csak vizet. Sokat isznak. Nagyon sokat. És rengeteg, rengeteg cukros üdítőt. (Aztán a 35 fokos hőségekben meg csodálkoznak,hogy minden gyerek fejfájós-rosszullevős, mert dehidratáltak a sok cukros szartól, amit megisznak.) Ott van pl. a mostani apuka, aki ugye doktor. Doktor és úgy issza a kólát, mint én a csapvizet. Mondjuk diétás, és akkor meg is lehet nyugodni, nem?:D

Na de szóval jönnek az üdítők, és az is fantasztikus. Free refill. Mindenhol. Nem csak a mekiben, meg a Subwayben. Az éttermekben is. Mindenhol. Rendelsz egy kólát, és onnantól folyamatosan töltik neked újra. A jó része a dolognak, hogy nem csak kólát lehet kérni, hanem 8979845 féle limonádét, gyümölcslevet, ice teát, szóval lehet jóra használni azt a korlátlan újratöltést.

Bár egyébként összességében is rengeteg folyadékot isznak, nem csak akkor, amikor free refill van. (Mondjuk a fent említett lötyiket isszák, úgyhogy egészségesnek nem mondanám, de tény,h sokat isznak)

Ennek eredménye, hogy a pohártartó, amit életemben nem használtam soha, egy autóban sem, itt olyan fontos hogy nem igaz, minden üléshez tartozik mindkét oldalra 1-1. Egyikbe a kávé, másikba az üdítő ugye.:D

Ami, pedig még ennél is komikusabb, hogy a bevásárló kocsikon is van pohártartó!!! :D Képzeld el, hogy elmész bevásárolni a hétre, ami mondjuk legyen 1 óra, és akkor nagyon sok minden kellett otthonra, meg el is időztél. Hát ki lehet azt bírni egy minimum 4 decis pohár akármi nélkül?!:D Ugye, hogy nem. Ezért minden kisebb és nagyobb bevásárló hely kocsijain ott figyel a pohártartó. Amikor ezen először elszórakoztam, akkor vettem észre, hogy "jééé, hát itt semmilyen bolt ajtaján nincsen 789545896 piktogram, hogy ne egyél, igyál, fagyizzál az üzletben". Aztán elkezdtem tudatosan figyelni, és tényleg nincs. És nem is tilos. Sőt még pohártartót is kapsz, hogy ne zavarjon a vásárlásban a folyamatos zabálás és ivás. Vásárolj, fogyasszál, költsél, hízzál. Hát nem csodálatos?!:D (de legalább tuti van a közelben wc, úgyhogy nem kell aggódnod, ha bevertél egy 4 decis üdcsit meg egy nagy latte-t:D)

Kaja

Ha már emlegettük a kajálást...Na hát mindenki azzal riogatott az orientációs napokon, hogy adjunk magunknak időt, más kultúra, más ételek, meg kell szokni ezt is. Hát nem nehéz:D Minden kaja istenien jól néz ki, gusztusos, illatos, és akármilyen undorítóan egészségtelen, akkor is isteniiiiiii. Hát nekem fél perc gondom nem volt azzal, hogy akármi ne menne le. Aztán rájöttem, hogy bizony van mit megszokni. A mennyiséget, meg a sűrűséget. Hát ezek állandóan esznek. Vagy nassolnak, vagy csipegetnek. Nem is tudom, hogy eljutnak-e addig, hogy megéheznek. És, hogy mekkora adagok, te jóságos ég. Az első hetekben többször is ettem hotelben, étteremben (orientáció, családi welcome, barátokkal ismerkedés) és ott volt a kényszer, hogy hát ezt meg kell enni. Mert én úgy lettem nevelve, hogy annyit szedek ki, amennyire éhes vagyok és amit meg is eszek. És ételt nem dobunk ki. Na hát itt erről fogalmuk sincs. Mindig úgy megpakolják a tányérokat, mintha ilyen 2 fős "szerelem-tálak" lennének. És 1-2 hét után (amíg tisztességesen "mindmegettem") rájöttem, hogy ez így nem fog menni. Itt az ételt kidobják. Aztán hamar elkezdtem eldobozoltatni a maradékaimat az éttermekben. Amiért itt a) nem néznek rád csúnyán, b) akkora adagok maradnak meg, hogy még 2x megvacsorázol belőle, úgyhogy van is értelme:D

Úgyhogy a mennyiséget hamar elkezdtem menedzselni, na de a sűrűséget már annál nehezebb. Mert akárhányszor ettek, mindig hívtak, és hát miért ne ettem volna velük. Ráadásul mindig olyan finomakat esznek, hát hogy lehet ellenállni. És hogy miket is esznek... Nagy meglepetés. Hamburgert sültkrumplival. Éttermekben is. (És egyáltalán nem kell késsel-villával enni. Még olyan helyeken sem, ahol az öledbe teríted a szalvétát vagy mit, mi annak a magyar neve?!:D) Ja meg steak-et. Steak-et minden mennyiségben. Rengeteg krumplival. És California volt ebből a szempontból a legjobb és egyben a legrosszabb. Mert ott nem kell hétvége ahhoz, hogy grillezzünk. Szerintem heti 2-3x ment a barbeque. És minden nap ettünk húst. Minden nap. És imádtam. Undorító:D

Amúgy meg rengeteg félkész, gyorsfagyasztott terméket esznek. Sőt a grillezet húst leszámítva minden más ilyen félkész akármi volt, amitől viszont mindig elfogott a rosszullét, és mindenre az volt az első reakcióm, hogy "na én ebből a szarból tuti nem eszem". Hát aztán elkészültek és olyan jól néztek ki, meg olyan finomak is voltak, hogy ez hamar megtört. Ez Amerika egyik csodája. Jól néz ki, finom, és 20 perc alatt kész a vacsora, a konyha sem lesz háborús körzet, mindenki jól jár. Az egészségedet leszámítva. Az elején akárhányszor rákaptam valami ocsmány gyorsfagyasztott csodára azon gondolkoztam, hogy milyen egészségtelen és undorító, és hogy mennyi adalékanyag meg ízfokozó és hogy ez az oka annak, hogy itt olyan gyakoriak a rákos megbetegedések. (Kb. minden család, akikkel akármilyen formában kapcsolatba kerültem, vagy hallottam róluk megéli a családjában 1-1 közeli hozzátartozó rákós megbetegedését)

Aztán egy idő után rájöttem, hogy nem lehet ezen aggódni. Ha idejössz, akkor ez "suck it up". Ha csak nem valami őrült, hippi, new age, bio családhoz kerülsz, akiknél még a só is organic, akkor esélytelen, hogy normálisan egyél. Egyszerűen itt úgy nem lehet túlélni, hogy azon aggódsz, hogy mit eszel, mert akkor tulajdonképpen minden lenyelt falatot bánnod kellene, meg bele is őrűlne szerintem az ember. Én úgy döntöttem, hogy hálát adok az égnek, hogy 1 évig fogok itt élni, és ilyeneket enni, megpróbálom élvezni, kontroll alatt tartani a dolgot és nem arra gondolni, hogy a "gyorsfagyasztott halált" zabáljuk minden nap. Aztán alig várom, hogy visszatérjek Európába, ahol a rántástól meg a krumplipucolástól kezdve főzünk, és tudjuk mi van a levesben, és a gyümölcsöknek van íze, és nem nyomatják rá mindenre, hogy "organic", hanem árban is minőségben is meg lehet különböztetni a bio termékeket, és ott van a piac intézménye ugyebár, ahol a kendős nénikétől veszem a kézzel szedett epret meg barackot.

(Azt bizalmasan osztom meg, csak hogy érezzétek a dolog súlyát-szó szerint. Szűk 3 hónap alatt szedtem fel 5 kilót. Akikkel beszélgettem au pair-ek, úgy mesélték, hogy 1 év után 10-15-20 kiló pluszokkal mentek haza. Amikor engem egy napon arcon csapott a mérleg + a tükör látványa, elborzadtam és eldöntöttem, hogy ez elfogadhatatlan. Azóta próbálok odafigyelni a kajálásra. Legalábbis a mennyiségre. Meg igyekszem köretként salátát enni, és kevesebbet nassolni meg üdítőzni, amit sosem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz. Ebben úgy tűnik semmi önkontrollom nincs:D Plusz bevezettem a heti 5x1,5 óra edzést, aminek 2-3 hónap alatt el is kezdett látszódni az eredménye. Most pedig úgy áll a helyzet, hogy vékonyabban és izmosabban megyek, mint jöttem :D De ez kínkeserves, minden napos munka eredménye. Arról nem beszélve, hogy hazamegyek és szerintem úgy esek neki a normális, házikosztnak, a rakott krumplinak, a prököltnek, a rizseshúsnak, a nokedlinek, palacsintahegyeknek, hogy inkább akkor jön a baj:D)

Kocsi, vezetés

A kulturális sokknak vehemens része hozzászokni az autók méretéhez, a forgalomhoz, a parkoláshoz, az 5 sávos autópályákhoz, és ahhoz hogy mennyire az élet része az autó. Hogy a sarokig is autóval mész, mert mennyivel egyszerűbb, és a hétköznapokban teljesen megszűnik a sétálás. Ha nem szeretnék ennyire sétálni, és nem lenne a mániám, hogy minden várost elejétől a végéig bejárok gyalog, akkor szerintem egyáltalán nem is sétáltam volna 1 teljes évig. És amúgy meg olyan jó, olyan kényelmes. Hogy az ember csak bepattan és ott van. És van drive thru mindenből kaja, kávé, bankautomata, DVD kölcsönző ki se kell szállni, fel se kell öltözni rendesen, csak beszállsz, kiszállsz, vissza, haza. Hányszor szaladtam be a pizsi nacimban ide-oda Californiában, mit számít, csak 2 percre szállok ki. Nemtudom mi lesz velem autó nélkül. Na de mivel a vezetésről írtam külön egy szép nagyot, ezért ezt csak meg akartam említeni.

Rádió

A kocsiról még annyi jut eszembe, hogy a rádió. Na hát ha otthon unjuk, hogy jajj ez a szám 2 órával ezelőtt volt, akkor ami itt megy, az botrány. Mindig vannak bizonyos előadók, akikből egyszerűen sosem elég, ezért tulajdonképpen folyamatosan ömlenek a rádióból (Macklemore, Bruno Mars, Katy Perry, etc.) Emlékszem, amikor megjöttem, akkor volt a "Can't hold us" befutó sláger. Ha egy nap 3-4x szálltam be a kocsiba és indultam valahova akkor 3-4x hallottam szinte 5 percen belül. Amibe viszont nem gondoltam bele, nemrég esett meg velem, hogy az egyik legjobb barátnőm mutatott egy számot, hogy úú, ezt a hétvégén mutatta egy ismerőse és ez az új party zene. Kíváncsian megnyitom, hogy aztán konstatáljam, hogy ezt a számot, mi már 2 hónappal ezelőtt kezdtük el itt kint megunni :D És leéltem itt 10 hónapot mielőtt ez beütött volna nekem. Hogy amiket én itt kint hallgatok a fele el sem jut, vagy majd csak 1-2-3 hónap múlva lesz sláger otthon. Pedig a mai internet világában nem is értem hogy van ez. Ugyanez a filmekkel egyébként. (jó nem az olyan nagypremieres dolgokkal mint a Hunger games, de szintén nemrég láttam egy filmet, ami otthon 3 héttel később premierezik majd) Ehhez is furcsa lesz visszaszokni.

Az amerikai rádió egyébként meg tökéletesen tükrözi azt a kis egyszerű, butuska klísét, ahogy a fejünkben élnek az amerikaiak. Olyan gyökér, szájbarágós, idegesítő reklámok vannak, hogy néha kitépnéd a műszerfalból a rádiót:D Az összes bemondó emberke nyomatja hogy "don't text and drive", "don't drink and drive" meg az összes maszlag, amit szeretnek skandálni, aztán leszarni. Egyszer hallottam egy interjút valami atlétával, aki éppen akkor vallott színt a melegségéről, és a 2 csaj a studióban meg volt őrülve és nem győzték egymást túl affektálni, hogy "thaaaaat is sooo cuteeeeee" meg "goooood for him" és 20 percig ez volt a téma. (Off topic, de itt ez a meleg jogok aktivizmus is fel van fújva szerintem. Akármilyen szexuális beállítottságod van, állást kell foglalni, mert az trendi, és ha nem beszélsz róla napi 1x szenvedélyesen, akkor érzéketlen vagy. Felőlem aztán csinálják, legyenek boldogok, és nem támogatom azt sem amikor valaki fúj rájuk, meg azt sem amikor valaki hetero létére úgy harcol a melegjogokért, mint az életéért. Most komolyan...mind your business man.)

Aztán van egy másik visszatérő reklám, ami sosem tudom mit reklámoz, mert olyan idegesítő, hogy mindig elkapcsolok egy "crazy b*tch" kommentárral, így szól:

-Let's play a game..

-yeah, let's play a "break into my boyfriend's cellphone so I can know if he's cheating on me.."

(mivaaaan?még adjál nekik ötleteket, mintha nem lennének így is elég őrültek a nők itt :D)

És végül a kedvencem a #hashtag. Minden mennyiségben. És beszélnek, és halálkomolyan a szavak előtt mondják, hogy hashtag. Na olyankor meg az éppen beszélőt tudnám kikapni a studióból az autórádión keresztül. :D

Háztartás

Na és akkor a háztartás, amivel még meggyűlik az ember baja. Hogy másféle villanykapcsolók, kilincsek vannak. Hogy 10 perc volt, mire rájöttem, hogy hogyan kell kinyitni a szobám ablakát. Hogy fogalmam sincs, hogy csinálják, de akárhány fürdőben fordultam meg, mindenhol más féle csapok vannak, és némelyik olyan nyakatekert, hogy nevetsz, hogy ilyen nincs, de nem tudod kinyitni a csapot. Nyomi kell és tekerni, húzni és tekerni, ilyen fokozatos, és a többi. Aztán valami érthetetlen okból kifolyólag a zuhanyrózsa feje rögzítve van a falon és nincs olyan levehető kis "slagos" rész és annak a végén a fej. Nem, minden egyes házban, hotelben, mindenhol ömlik rád fentről a víz, és a 2perces tusolás is, akarva akaratlanul, de egy fél hajmosással jár, minden nap. Hogy soha, sehol nincsen wc kefe. Én nem értem, hogy nem hiányzik az életükből. Vagyis sajnos értem, de szomorú.

Furcsa, de jó dolog, hogy a szobákban gardrgóbok vannak beépítve és nem pakolják tele szekrényekkel. Ez tetszik nagyon. A helykihasználás meg a feeling miatt is:)

Aztán ott van a techinka. A TV, a DVD lejátszó, az XBox és csak úgy maga a TV menüje a rögzítések, és lekérhető filmek kavalkádja, a minimum 2 távirányító, és a felismerés, hogy vagy öregszel vagy igazából nem vagy a technika embere. Itt legalábbis nem :D

És a legborzasztóbb dolog a légkondi. Éjjel-nappal, télen-nyáron, -100 fokon. Én nem tudom, hogy honnan ered és mi az oka annak, hogy nem bírnak élni nélküle. Amikor 35 fok van kint, mondjuk megérteném, hogy be legyen állítva egy kellemes 25 fokra. De az, hogy gyönyörűszép nyár van, és melegítőben ülök a házban, a kocsiban is kifagyasztanak, éjjel-nappal az hihetetlen. Az, hogy amikor már csak kellemes 20-25 fok van kint és még mindig megy, azt fel sem bírom fogni. Az meg, hogy télvíz idején néha bekapcsolják 22 fokon, az meg botrány. És a boltokban, plázákban, mozikban, mindenhol, úgy utálom, hogy folyton szétvagyok fagyasztva, arról már nem is beszélve, hogy mennyire nem környezetkímélő.

Néha azon gondolkozom, hogy a sok szar miatt van, amit megesznek. És attól jobban izzadnak, meg rosszabb a közérzetük, egyfajta belülről rohadásként képzelem el (már elnézést a gusztustalan képért) és ezért folyamatosan hűteniük kell magukat, hogy ne legyen szaguk. Mint a mekis kaja :D De egyszerűen más magyarázatot nem tudok elképzelni arra, hogy kivétel nélkül minden amerikai jól érzi magát a tüdőfagyasztó klímával. Márpedig jól érzik magukat, a saját maguk választása, hogy Északi Sarkot csinálnak a házaikból.:D

A többi dologhoz viszont, ami a kényelmet szolgálja egyébként elég könnyű hozzászokni, a takarítónő Consuela-kkal és a kertész Pedrókkal egyetemben :D

És ezzel az össze-vissza listám végére is értem, biztos volt amúgy még száz apró dolog, amit a nagy újdonság hullámokban fel sem írtam.:)

Apró fun fact a végére, hogy én egyáltalán nem találkoztam azzal a youtube videókban összeszedett "öö..miii..Hungary..az egy ország?!" mentalitással. Éppen ellenkezőleg. Az érkezésemtől kezdve a mai napig a legvéletlenszerűbb emberek kérdezik meg honnan jöttem és vágják rá, hogy a férjük, feleségük, anyjuk, apjuk, szobatársuk magyar. Megérkeztem New York-ba, a városnézős idegenvezetőnk szobatársa nem hogy magyar volt, de még névrokonok is voltunk :) A New York-San Francisco járaton az au pair-es pólóinkat látván szóba elegyedtek velünk az utaskísérők, és mit ad isten, az egyikőjük férje magyar. Ahol most lakom az utcánkban az egyik anyuka, akivel jóban vagyok félig magyar, apai ágon (bár egy szót sem beszél). Miami-utazási irodai ügynök, folyékonyan beszél magyarul. A kedvencem Las Vegas volt. A Club Marquee managere volt az, aki VIP asztalhoz kísért minket, odáig sem jutottunk, hogy "honnan jön ennyi csinos lány", és már kiderült, hogy Jozefnek hívják, félig (vagy negyedvér) magyar, és még törte is egy picit:) Majd ezekután a lengén öltözött, "privát" pincér-táncoslányunkkal is beszélgettünk, akinek meg az apukája legnagyobb világi spanja valami magyar pasas. De akadtak olyanok is szép számmal, akiknek mondjuk rokonuk nem is, de barátjuk, haverjuk, akárkijük magyar volt, vagy tanultak Magyarországon, vagy voltak Budapesten ( a Goulash, a goulash az mindenkinek megvan:D) Szóval az emberek tudják hogy Magyarország egy ország, még azt is, hogy Európában, és sokszor azt is tudták, hogy Budapest a fővárosa.:))) Én pedig ami tőlem tellett megtettem a promotálás terén, és mindenkit meggyőztem, hogy Budapest a legszebb európai főváros :)