Nem számítottam rá, de olyan baráti társaságot találtam itt, hogy nagy mértékben hozzájárulnak ehhez. Általában én is, és más au pair-ek is rossz véleménnyel vagyunk a német au pair-ekről, mert megvan az a szokásuk, hogy kijönnek ide 1 évre, kiválasztanak 4-5 másik német lányt, akikkel nagy hordákban járnak-kelnek, kizárólag németül beszélnek (akkor is, ha valami véletlen folytán más anyanyelvű lány közéjük keveredne), és a kulturális, turistás programokat jóval kevesebb előnyben részesítik, mint a shoppingolást, a Cheesecake Factory-ban és a Starbucks-ban ülést:D (mondjuk úgy könnyű, ha apa otthonról megtoldja a havi 800$-os au pair fizetést még 500 euróval:D)
Szóval adott volt itt egy társaság, ami kb. 3-5 német lányból, 1 angliai és 1 dél-afrikai (angol nyelvterület) lányból állt. Mivel én előnyben részesítem az anyanyelvi angol társaságot, és mindenki nagyon jófejnek, nyitottnak, befogadónak tűnt elkezdtem próbálkozni velük, és nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Most pedig akárhova megyünk, általában 8-10 fős csoportokban mozgunk legyen szó múzeumról, városnézésről, brunch-ről, és néha igen, Cheesecake Factory-ról:D A német au pair-ekkel kapcsolatos fenntartásaim, pedig megkérdőjeleződtek, mert mindenki nagyon jó fej:) Ettől függetlenül sok olyan lányt ismerek, aki megfelel a fenti leírásnak, de ismét szerencsém volt:)A dolog másik kulcsa, pedig a programok. Sikerült olyan aktív, mászkálós, kulturális, összejárós kedvű társaságot találnom, hogy ott tartok, hogy konstans alváshiányban szenvedek, mert tulajdonképpen hétvégén ugyanúgy koránkelés van, reggeltől-estig meg sem állás, későn hazajárás. De az a helyzet, hogy ez az, ami kell, és ennek ez az ára:D
Mert összehasonlíthatatlanul jobb a hangulatom, a közérzetem így, hogy alig töltök időt a házban, és tele vagyok jobbnál jobb programokkal.
Durván 1 hónappal ezelőtt, az október 19-20-ai hétvégén kezdődött.
Azt hiszem az volt az utolsó alkalom, hogy szombaton végignyomtam egy délig alvást, aztán még egy hosszabb skype-olást, majd találkoztam 3 másik au pair lánnyal, és elmentünk a HIGHWOOD PUMPKIN FEST-re.
Az október azért volt nagyon jó, mert tele volt a környék pumpkinos, halloween-os, kosztümös, különleges programokkal, dekorációval:)Mielőtt kimentünk utánaolvastam a fesztiválnak, és kiderült, hogy ez egy 3-4 éves hagyomány, ahol világrekord döntési kísérletnek futnak neki minden évben, a "legtöbb, egyszerre, egy helyen meggyújtott tök lámpás" címen.
Három napos a mulatság, utcafesztivál jellegű, mindenfele finom ételek, italok, kézműves sátrak, és a legjobb dolog, hogy a 2 $-os napi belépőért cserébe, óriási doboz számra állnak a faragni való tökök, előkészített asztalokkal, faragó eszközökkel, és annyi tököt faragsz, amennyit érzel. Az egész fesztivál tele van önkéntesekkel, akik az elkészült tök lámpásokat hatalmas állványokra sorakoztatják, majd meggyújtják bennük a mécseseket a nagy napon.
Természetesen az eső is eleredt, csak hogy megérezzük, hogy a hűvös őszi idő is beköszöntött, és kisvároska lévén, a fellelhető 4-5 étteremből egyikben sem tudtak asztalt adni 1 óránál hamarabb:D Márpedig esett is, éhesek is voltunk..aztán végül beültünk egy ír pub-ba, ahol csak 20 percet kellett várni, és isteni BBQ csirkeszárnyacskákat ettem, hatalmas adag sültkrupmlival és sörrel:D
Aztán tele lettünk, az eső is elállt, be is sötétedett, úgyhogy visszamentünk a fesztiválra, ahol 1-2 elvetemült ötfős család még faragta az utolsó tököket, de közben már elkezdték meggyújtani a töklámpásokat. Hát a fények, az illatok, a hangulat, az egész, valami elképesztő volt:):)
Körülbelül este 10-re értem haza. Alkohol, hot apple cider ide-oda, de teljesen átfagyva:D Úgyhogy egy forró tust követően, zuhantam is az ágyba, kellett az energia a másnapi programhoz, ami már 7:30-as keléssel indult. Viszont annál izgatottabb voltam, ugyanis egy nagy au pair szervezkedés keretein belül, körülbelül 120 különböző, Illinois állambeli körzetekből érkező au pair vett részt egy kiránduláson a Starved Rock State Park-ban. Ez egy nagyon különleges erdős, park, amibe valahogy mégis elképesztő járatokat, barlangokat vájt a folyó, és gyönyörű túra ösvényeket építettek ki, és amit Illinois hét csodájából az egyiknek tartanak. :)
Minden cluster külön busszal érkezett, és azt kell, hogy mondjam, az én clusterem ebből a szempontból nagyon különleges. A képviselőm (a vészhelyzetben nyújtott performanszát leszámítva) nagyon jól teszi a dolgát, összekovácsolja, -tartja a csapatot, folyamatosan programok vannak, és ráadásul olyanok, hogy 15-20 fős a részvételi arány. Nem olyan kis silány 3-4 fős, mint a legtöbb cluster, szar, "beülünk egy hamburgerezőbe" meetingjein:DErre a kirándulásra is, kb. 15 lány minimum jött a cluster-ünkből, úgyhogy meg volt a hangerő a sikítozáshoz, amikor megláttuk, hogy igazi iskolabusz jön értünk:D Minimum 25298598986 fénykép készült mindenkiről, ahogy a buszon ül, és én azt mondom, h igenis nagy élmény volt:D
Laza 2-2,5 órás vezetés után meg is érkeztünk a parkba. Aztán egy nagy túracsoport alakult a cluster-ünkből, és eltöltöttünk úgy 3 órát az erdőben. Nekem nagyon tetszettek a mészkőbe vájt különleges képződmények az erdő közepén, de én egy kicsit túrázósabb, mászósabb nemzeti parkot vártam, nem pedig korlátokkal, fapadlóval, lépcsőkkel kiépített sétáló utakat. Mondjuk így legalább bőven volt elég hülye, akik úgy gondolták, hogy ez kiépített túraösvény, nyugodtan jöhet a babakocsi is:D
Annyira jól éreztük magunkat, hogy hiába volt este 8 mire kirakott minket az isibusz, még elmentünk együtt vacsorázni, teázni, hogy felmelegedjünk, úgyhogy végül este 10-re értem haza, és a forró tust követően ágyba is zuhantam.
A hétköznapok pikk-pakk elteltek, és már alig vártam a következő hétvégét, ami hasonlóan be volt táblázva, csupa kedvemre való programmal:)
Egyet leszámítva:D Egy szombat reggel 10 órás brunch-ot:D De nagyon örültem, hogy meghívást kaptam, mert megcsapott a szele annak, hogy itt van egy jóféle társaság kialakulóban, úgyhogy alvás igény ide-oda, felkeltem szombaton és elmentem egy szerény 8 fős csapattal villásreggelizni a Walker Bros. nevű reggelizőhelyre, ami olyan gyönyörű és hangulatos, kicsit angolos, meg arisztokratás, és minden van, amit az ember el tud reggelire képzelni: tojás minden formában, toast-ok, szendvicsek, palacsinta, gofri, gyümölcsök, müzlik, minden:) Reggeli közben beszélgettünk minden féléről, de azért legtöbbször mégis csak az au pair-kedés örömei, és a host családok hülyeségei a téma:D Döbbenetes egyébként, hogy 10 lányból 1 van, aki boldog és elégedett a családjával. De még az sem zárja ki, hogy a gyereke ADHD-s legyen, csak mondjuk úgy van vele, hogy "...de amúgy minden nagyon jó".
(Az ADHD az, amit az első héten megtanulsz a gyerekekről Amerikában, ugyanis minden családra jut egy kb. Ez egyfajta viselkedés- és figyelemzavar, amit mi otthon úgy írnánk le, hogy a gyerek kontrollálatlan, és kéne neki egy nagy atyai pofon..itt kitaláltak rá egy pszichilógiai maszlagot, szedik rá a bogyót, ettől még a földhöz vágják magukat naponta 3x, és a szüleik természetesen ezt úgy gondolják,h ez így rendben is van, mert hát szedi rá a dilibogyót:D)
Szóval én nagyon szeretek minél több au pair-rel beszélni, megismerni a helyzetét, stb. Mert hihetetlen, hogy mindenki hasonlóakan megy keresztül és igazából ez az év a lányok 90%-ának egy kálvária, jóféle utazásokkal megtűzdelve. Akár azt is mondhatnám, hogy ez az egész egy hatalmas csalódás, meg egy jól eladott agyrém, de majd ilyen kijelentéseket akkor teszek, ha végeztem egy reprezentatív kutatást. (Ami amúgy tök jó lenne, és ha nagyon unatkozni fogok télen, lehet meg is teszem:D)
Na de a problémákon kívül persze nevettünk sokat, felmerültek úti tervek hálaadásra, karácsonyra, utazós hónapra. Aztán hamar szóba került a nyakunkon álló -30 fokos tél, és elmeséltem hogy 2-3 napja téli kabátra vadászok, de még mindig semmi. A vadászat közben felfedeztem a T.J.Maxx, Marshalls, Ross csodáját. Amire nem is tudom mi a magyar szó, itt deparment store, és CSODÁLATOS. Designer ruhák, cipők, táskák, bőröndök, kiegészítők, plusz bútorok és egyéb hiábavalóságok elképesztő áron, hatalmas területen. Így a brunch után úgy döntöttünk, hogy folytassuk együtt és elmentünk a Nordstorm Rack-be, ami ezekhez hasonló, csak még jobb:D
Beszabadultam, és elszabadult a pokol. Elképesztő ez a shopping jelenség itt Amerikában. Egyszerűen nem lehet nem vásárolni, olyan jó akciók vannak. Így történt, hogy kiszúrtam azt a The North Face kabátot, amit kinéztem magamnak online, de úgy döntöttem, hogy 400 $-ért (~90 000 Ft) álomkabát marad. Pedig minden kutatásom alapján ez a legmelegebb, legvíz-, és szélállóbb, legjobb, legidőtállóbb téli kabát, amit a piac kínál:D Fel is próbáltam, mert olyan gyönyörű, amikor az ujjából kilógó cetlin kiszúrtam, hogy 200$-on mérik:D Ennyiért (tekintve, hogy a következő 10 évet, és a -30 fokot is állni fogja) velem jött:D Otthon erre semmilyen outlet-ben nem lenne esély.
A boldogságom ismét határtalan volt. Amúgy ez a vicces, és biztos vagyok benne, hogy itt erre játszanak. Az öröm, amit a félárasított, jó minőségű vásárlások okoznak, függőséget okoz:D
Aztán hazaszaladt mindenki átöltözni játszósba, és délután 3-ra mentünk egy közeli park-ba cluster meeting-elni, ami ezúttal tökfaragás volt:)
Szerencsére a múltheti Pumpkin Fest-en megtaláltam a tökéletes inspirációt. Bár még sosem volt részem ilyenben, és amúgy is híresen béna vagyok az ilyesmikben, mégis nagyon izgatott voltam:D Ráadásul nagyon hangulatos volt, ahogy 20-30 lány együtt tököt farag, közben volt Apple Cider iszogatás, sütőtokos fánkok, és egy kis bénázás, a végén pedig egy kis verseny és eredményhirdetés. Meglepő, de nem nyertem semmit, viszont egészen jól sikerült az alkotásom, ami utána 2-3 hétig, egészen rohadásig díszítette a szobám:D
 |
| A cicáááás:) |
Itt mondjuk már annyira meleg nem volt, úgyhogy faragás után átmentem kávézni az egyik kedves német barátnőm rezidenciájára, majd hazaszaladtam egy 20 percre átöltözni és már rohantam is esti mozizni az angol lányzóval. Megnéztük a Gravity-t, ami szerintem egész jó, csak nem hiszem el, hogy valaki ilyen szerencsétlen legyen, ha a Nasa-nak dolgozik, illetve azt sem, hogy George Clooney már elmúlt jócskán 50, de teljesen elhomályosodik a kép, ha mosolyog egyet :D:D
Vasárnap pedig nagyon izgatott voltam, mert a kedves magyar barátnőm meglepetés szülinapjára voltam hivatalos Aurorában. Nagyon aranyos volt a host anyukája, mert hetekkel korábban felvette a kapcsolatot a képviselőjével, aki felvette a kapcsolatot az enyémmel, ő meg velem, és így megtaláltuk egymást. Én teljesen el voltam ájulva, hogy valakinek ilyen rendes családja legyen, hogy ennyi energiát fektetnek abba, hogy meglepjék szülinapjára:)
Úgyhogy ismét korán kelés, és egy laza 1-1,5 órás vezetés, 3 különböző interstate autópályán, és nem tévedtem el:D
Aztán elmentek a vendégek, mi pedig Picikémmel sétáltunk egy nagyot a Naperville-i Riverwalk-on, ami gyönyörű szép, különösen ősszel :)
Aztán 6 körül elindultam, hogy ne kelljen teljes 1,5 órát sötétben vezetnem, és mondjuk 10 percet sikerült is összehozni nappali fényviszonyokban:D Aztán hazaértem és olyan kimerült voltam, hogy este 9-kor lefeküdtem, és inkább felkeltem korábban, hogy elkészítsem a hétfői angolra a leckét. Na igen..ilyen hétvégékkel ugyanis egyre nehezebbé vált az angol lecke elkészítése.:D
És ezen a következő hétvége sem segített. Szombaton 11 körül már készülődtem a vonatra, és hamarosan száguldottam Chicago felé. Minden alkalommal hihetetlen érzés, amikor először feltűnik a vonat ablakában a Chicago skyline:)) Tényleg az egyik legszebb város, és biztosan a legszebb skyline:)Aztán elindultam a John Hancock Observatory-ba, ami a John Hancock Buliding 94. emeletén található kilátó központ, mindenféle interaktív képernyővel, és néznivalóval.
Barátosném mondjuk úgy döntött, hogy eltéved, így vártam egy laza 20 percet, amikor volt időm megfigyelni, hogy a North Face tényleg a legjobb, mindenkin ilyen kabi van. Csak a helyieken még az átmeneti, rajtam meg már a téli verzió:D
Ezek után még úgy is érezte, hogy jófejek leszünk, és meginvitált egy újonnan a körzetébe érkezett lányzót, az egész napos kulturális programra. Na már most a tanulság...(bár nekem ez már California óta bevett szokás:D) új lánnyal sosem mész be a városba egész napra, a bejáratott társaságoddal:D Először elég egy kávé, egy ebéd, egy séta a kisvárosotokban. Sosem tudhatod mennyire szarfej. Mert, ha nagyon, akkor az nagy szívás egész nap. Arról már nem is beszélve, hogy az egész napos kínszenvedés után, még ülhetsz vele a vonaton hazafele 1,5 órát:D Én azért jól szórakoztam, a kilátás, pedig elképesztőeeen gyönyörű:)
Itt szerintem minimum 2 órát eltöltöttünk, aztán még elmentünk a Nay Pier-hez kajálni, és hamar véget vetettünk a nem éppen legszerencsésebb napnak:D
Viszont vasárnap folytatódott a városnézés, ezúttal a clusteres lányokkal, 9-en szálltunk vonatra, és indultunk Chicago-ba azzal a céllal, hogy elmegyünk a History Museum-ba, és ha az időjárás engedi sétálunk egy kicsit, de végül olyan gyönyörű idő volt (télikabátban legalábbis mindenképp:D), hogy egész nap sétáltunk. Elmentünk és végig jártuk a Lincoln Park Zoo-t, ami ugye ingyenes, és az egyik legszebb kilátást biztosítja a városra.
.jpg)
Egyszer már sétálgattam itt, de a fókucizásból sosem elég, ezt nagyon hiányolom San Francisco-ból:) Aztán én végeztem egy kis kutatást a héten, kifejezetten a photo spot-okra koncentrálva, és kiszúrtam egy gyönyörű szép park-ot a Navy Pier mellett, első osztályú kilátással, úgyhogy végül oda és lesétáltunk, bár ekkora már csak én voltam az egyetlen, aki nem fagyott kockásra:D:D
Viszont a kilátásért megérte!:)
Ezek után jött az, hogy hova üljünk be vacsorázni vasárnap délután, ahol 9 főre nem 1 óra múlva tudnak asztalt adni:D Végül a T.G.I. Fridays mellett döntöttünk, és rá kellett döbbennem, hogy még sosem próbáltam ki:D Pedig nagyon jó kis hely, igazi amerikai design-nal, jó féle zenékkel (szerintem 3-4x előkaptam a Shazam-ot:D) és 10$-os deal-el, ami úgy nézett ki, hogy 5-6 opcióból állíthattál össze egy előételt és egy főételt, ami akkora adag volt, hogy a fele társaság hazavitte a maradékot, és még egyszer jól megkajált belőle:D mindezt 10$-ért..ez itt valami elképesztően jó üzlet volt:) Cserébe viszont hazafelé a vonatot majdnem elaludtunk:D
Aztán megint tényleg fénysebességgel eltelt a hét, és azon kaptam magam, hogy egy vasárnap délutáni mozizáson, és egy szombat reggeli brunch-on kívül nincsen semmi betervezve. Végül mégis tökéletesen sült el a dolog, és csak aludni voltam itthon. Szombaton reggel 10-kor elhagytam a házat és éjfél után értem haza:D
A brunch-ról átvonultunk az egyik német lányzó házába, ahol olyan pince helyiség van, hogy házimozi, óriás kanapék, konyha, bárpult, tele hűtő, csocsó asztal, igazi kukorica pattogtató:D
Na hát elvoltunk itt egészen késő délutánig, amikor sajnos a 10 fős társaság feloszlott, mindenki ment dolgozni szombat estére. Én végül ott maradtam a házi gazdával, összeszedtünk egy lányt, aki meg pont estére szabadult, visszamentünk a csodaországba és hajnalig voice-t néztünk meg nassoltunk:D
Cserébe vasárnap délután 1-ig aludtam..hosszú hetek óta, végre újra:D Nem is tudom mikor aludtam utoljára hétvégén ébresztő óra nélkül:D Délutánra még egy kis mozizás és Cheesecake Factory volt a program, este 10-re hazaérés, és belekezdtem ebbe a hétbe, amikor hivatalosan is 7 hónapja vagyok Amerikában:)
Elképesztő, hogy hogyan szalad az idő. Meg is kaptam az ügynökségtől a levelemet, hogy lassan a 7. hónapba lépek, és itt az ideje, hogy végig gondoljam a céljaimat, amiért jöttem, és hogy sikerült-e mindent megvalósítanom, gondoljam végig, még van időm tevékenykedni a bakancslistán, aztán azon is itt az ideje gondolkodni, hogy szeretnék-e hosszabbítani vagy sem. Na hát ezen nem sokat kellett gondolkodnom:D:D
De azért bevallom olyan jól telt az elmúlt 1 hónap és olyan jól éreztem itt magam mostanában, hogy annyi belém hasonlított, hogy hamarosan vége a jó életnek, és annak, hogy a legfőbb elfoglaltságom a szórakozás:D Ezt mondjuk kicsit nehéz feldolgozni, és egy fél percre megfordult a fejemben, hogy mi lenne még +6 hónappal egy másik családnál, de már nem menne. Szeretnék már hazamenni, de még inkább haladni az életemmel tovább, mert hát én sem leszek már fiatalabb, és már nem abban a korban vagyok, hogy elszórakozzak 2 évet:)
Meg azt hiszem akármennyit is erősödtem, egy időre elég volt az idiótákból..:) Hogy meséljek azért valamit a "seggfej-naplókba" is, azért hetente, kéthetente alkot még "az apuka". Például 1-2 hete kértem tőle benzin pénzt (a szokásos cetlin:D) és reggel ahelyett, hogy beszélt volna hozzám (pedig otthon voltam), felhívott miután elment otthonról, hogy nagyon sok a benzinpénz, és ő nem a saját szórakozásomra adja a pénzt, fizessem magamnak a benzint. Akkor elmeséltem,h ez így is történik, csak hát ugye heti 3x járok iskolába (akkor már 3 hete talán..ennyi idő volt nála a lefutási idő:D) és akkor megkérdezte, hogy ugyan hova is..pedig a beiratkozásnál mondtam neki, hogy melyik főiskola, de feltehetően pont leszarta, mint ahogy még soha nem kérdezte meg, hogy hova, mikor, hányszor, mire is járok, pedig a benzint ugye neki kell fizetnie:D Aztán ezt elmeséltem neki újra, majd ezek után erősködött, hogy na de akkor is, és a gyerekekkel is maximum napi 20 mérföldet vezetek, azt is csak minden másnap. És amúgy is egy tank benzin az 330 mérföldre elég. Ez mondjuk igaz, csak egy tank benzin 100$, tőle pedig ennyit még életemben nem kaptam. Abból az összegből, amit általában kapok kb. 260-270 mérföldnyi benzin kerül az autóba. Aztán arra is kitértem, hogy a gyerekekkel, pedig több az, mint 20 mérföld, de ne is menjünk bele, útinaplót vezetek, nagyon szívesen leírom neki, hogy mennyi az annyi egy héten. Ilyenkor egy fél percre mindig megdöbben, aztán mondta,h jó, azt szeretné látni. Hát estére összeírtam neki, hogy heti 90 mérföld az én sulim, heti 80-90 a gyerekek furikázása, ez már minimum 160 mérföld, amiben nincsenek benne az extra vagy váratlan körök gyerekekkel, bevásárlással, állatorvossal, stb. és azért hetente nem kérek benzin pénzt:D Este elé álltam a papírral, és megmutattam, hogy leírtam mindent, rá se nézve annyit mondott, hogy oké, elment meccset nézni, én leraktam a konyhapultra a táblázatot, másnap reggelre elrakta, és többet nem esett szó a benzin pénzről...érdekes:D Mert ő majd nekem megkalkulálja hogy mennyinek KELLENE lennie a tankban, meg mennyit KELLENE vezessek a gyerekekkel az ő számításai szerint..döbbenetes.
Aztán ott volt a fűtés probléma..ez is amerikai agymenés, hogy télen nyáron megfagyok. Mert amikor kellemes 30 fokos időjárás volt, akkor is 18 fokra van beállítva a ház..egyik héten, amikor meg már kint ilyen 10 fokok voltak észrevettem, hogy azért fagyok szét, mert még nem megy a fűtés:D Aztán végre elkezdtük használni ilyen 20 fokokon. Az én szobám meg jéghideg. Úgyhogy minden nap, napközben szépen beállítottam a fűtést kedvemre. Egyszer kifakadt, hogy ki állítja át állandóan, én meg oda álltam, elmondtam,h én, és fázom, és a szobám hidegebb, mint a ház többi része. Ő erre annyit mondott,h őt nem érdekli, itt Amerikában nem szokás így befűteni, mert drága. Mivel úgy érzékeltem,h nem lehet vele érdemben beszélni erről, folytattam a jószokást, és nappalra feltekertem, estére levettem a fűtést:D Végülis megértem, hogy őt nem érdekli, mert aludni jár haza, én meg szétfagyok a házban. Aztán egyik nap megérkezett a számla, és egy 10 perces monológot kellett végig hallgatnunk a gyerekekkel, hogy ez túl sok, és túl drága (meg amúgy az elektromos számla is, meg minden..) és ezt így nem lehet, úgyhogy ebben a házban 21-22 foknál melegebbre nem lehet állítani (ami nem lenne olyan hideg, ha az én szobámban is valóban ennyi és nem 3-4 fokkal hidegebb lenne a hőmérséklet:D) Nem lehet.
Majd azt hozta fel érvnek, hogy az irodáját nem kerül ennyibe fűteni, mint a házat. Hát most meglepődtem. Egy földszintes, max. 3-4 helységes irodát nem kerül annyiba, mint egy két szintes házat?! Elképesztő:D
Ezek után még azért megpróbáltam elmagyarázni,h az, hogy a termosztát mennyit mutat, nem azt jelenti, hogy minden szobában mondjuk annyi is van. Erre azt a választ kaptam, hogy "lehet hogy a TE országodban szokás befűteni, de MI ITT nem szoktunk, mert drága". Ahha. Az, hogy egész éjjel megy a TV, és mindenki alszik, meg az, hogy hétvégén mindkét TV megy, és csak az egyiket nézik, az nem drága. Meg járatni 18 fokon a légkondit egész nap, még a 25 fokos időben is..az sem drága:D Arról már nem beszélek, hogy mi otthon a fűtésre 3x annyit fizetünk, mint amennyibe itt kerül. Olyan vicces, hogy szórják a pénzt a semmire, és akkor a fűtésen vagyunk fennakadva. Na mindegy, egyelőre elvagyok egy extra pulcsival, de ha beüt a - 30 fok és szétfagyok, akkor már nem hozzá fogok fordulni, abban is biztos lehet.
A másik kedvencem, hogy mennyire nem lehet vele beszélni fél percet sem. Hazaér, valakit lecsesz még sapkában, kabátban, aztán bekapcsolja a tv-t olyan hangerőn, hogy beszélni se lehessen, és ennyi. Így történt az, hogy szerettem volna megkérdezni, hogy hol vannak villanykörték, illetve, ha nincs, tud-e rá pénzt adni, hogy vegyek másnap. De amikor hazaért és szokás szerint méltatlankodott valamin, akkor kinek van kedve bármit is kérni tőle?!:D Aztán felírtam egy cetlire, de egy hétig semmi nem történt..
Hát meg lehet ezt oldani másképp is. Mondjuk úgy, hogy az én szobám újra úszik a fényárban. Az étkező már csak féloldalasan:D Magyaros boldogulás:)
De már szerencsére nem annyira érintenek meg ezek. Amit kihagytam, hogy volt közben egy Halloween, de a tök faragáson kívül nem sok Halloween feelingben volt részem. A házat természetesen nem díszítettük fel, rá kellett jönnöm, hogy a Trick or Treat-inghez öreg vagyok, és amúgy is egész nap szakadt az eső. Azért beöltöztünk, és munka után összegyűltünk a lányokkal egy kis hagyományos jelmezes, esti Starbucks-oláshoz:)
Azóta pedig november 11-én megérkezett az első hó is, és az igazán ijesztő, hogy 2 napig meg is maradt egy 2 centis rétegben:((
A furcsa az, hogy még lenne ezer meg egy mesélni valóm, de inkább..
Brace yourselves...winter is coming!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése