2. nap
06.16. Vasárnap
Akármennyire is az időkihasználás megszállottja vagyok, még
sem sikerült magam az érkezés utáni reggel 11 előtt kiugrasztani az ágyból. Aztán rájöttem, hogy
nem baj, pihenni is kell, ráadásul több mint egy hetem van…hát utólag persze
kiderült, hogy még az is kevés. Bár pihenni attól még tényleg kellJ
Szóval körülbelül délután 1 és 2 óra között sikerült
elindulni. A mai állomás Venice és Santa Monica Beach volt.
Elsőként Venice Beach-et vettük célba, azzal a kitérővel, hogy
megnézzük a híres Venice kanális rendszert, amit az európai Velence mintájára
építettek. Ez szerintem nem csak Venice-en, hanem egész Los Angelesben az egyik
legszebb városrész egy közepes méretű csatornarendszerrel, aranyos házakkal,
szűk járdákkal (autó, de még a bicikli és gördeszka is kitiltva) és apró,
házakhoz tartozó stégekkel, ízlés szerint csónakkal, kajakkal, vízi biciklivel díszítve.
És nem csak díszítve, az emberek tényleg használják is őket,
bár feltehetően inkább csak kikapcsolódásra, illetve edzésre. (nem egy nyugdíjas,
nem viccből kajakozó nénivel találkoztunk J)
Ez az egyik kedvenc helyem Los Angelesben, sőt, talán az
„ahol leélném az életem” Top 3-ban is benne van.
Bár összességében Venice-t nem egy barátságos és biztonságos
környékként ismertem meg (később erről bővebben), ez a rész még is olyan
nyugis, az apró kis házaival és kertjeivel. Körülbelül 5 perc sétára van az
óceánpart, de mégis kívül esik a nyüzsgéstől, és a parkolási nehézségektől. Ha kiülsz a teraszodra, vízparton vagy. Egy csendes, saját bejáratú
vízparton. Ráadásul minden házikónak alapfelszereltsége volt a minimum egy, de
inkább kettő hangulatos, kerti kanapés grillterasz. Elképzelem itt az életemet,
ahova kikapcsolódás hazajönni munka után, ha kedvem van, leszaladok az óceánhoz, kutyát
sétáltatok, vagy megyek egy kört a kis ladikommal, hétvégén meg véget nem érő
grillezés a legjobb barátokkal.
Aztán 2 dolog tűnt fel. Minél több kert mellett sétáltunk el, rá kellett jönnünk, hogy valóban nagyon hangulatosak a teraszok, és a házak is,
de bizony nem véget nem érő grillezésre és kint ücsörgésre vannak használva, a
környéket pedig 80%-ban nyugdíjasok lakják, akik nem értékelnék az én grill vasárnapjaimat:D
Aztán azon is elgondolkoztam, hogy vajon hogy hordod be a
kocsiból azt az 5-10 zacskónyi élelmiszert, amit bevásárolsz 1-1 ilyen
naphoz, ha nincs autóút.:D
Erre megtaláltuk a választ, ugyanis az itt lakóknak ki van
építve egy hátulról bejövős útrész a házakhoz, de mondjuk, azt kizártnak
tartom, hogy 2 kocsi is be tud állni egy házhoz. Vagy, hogy mondjuk,
megfordulsz vagy lehúzódsz, ha jönnek szembe:D
Mindenesetre nem ezek a legnagyobb problémák, hanem az, hogy
az egyszerűbb házikók 1,5 millió dollártól (kb. 345 millió Ft :D ) kezdődnek,
szóval valószínű, hogy leghamarabb nekem is nyugdíjas koromra válik elérhető
közelségűvé ez az álom :D :D
Aztán megtettük azt az 5-10 perces sétát az óceánhoz. És
megérkeztünk a híres Venice felirathoz. Ami egyébként nem nagy szám, és még
tisztességes fényképet is elég nehéz vele készíteni, de azért még is csak
Californication és az összes többi filmes vonatkozásJ
Aztán már kezdődik is a híres Broadwalk, a sétány, ami 10
perc alatt összefogó képet ad arról, hogy milyen is ez a város rész. Izgalmas, érdekes, szokatlan, egyedi. Az egyik oldalon tele olcsó
boltokkal, szuvenír shop-okkal, kajáldákkal, tetováló szalonokkal. A másik
oldalon zöld füves terület, sok paddal, gördeszkás résszel, rengeteg földön
ücsörgő hippivel és nem hippivel, zenészekkel, az éppen rásegítéssel
ellazulókkal, tömény fűszaggal (meglepő módon a rendőrség abszolút hiányával).
A kettő között pedig bámészkodó emberek tömege. Ott vagyok én is, és csak nézek
ki a fejemből, mert ennyi furcsaságot, ennyi néznivalót nehéz egyszerre
feldolgozni…
Ott van például a Muscle Beach.
És bár van egy icipici kis árnyékos, fedett rész is, a
gyúrós gyerekek mégis mind kint vannak a ketrecben, a tűző napon, 40 fokban, és
emelgetik a súlyokat. Meg a turistalányokat:D
Ugyanis 1-2 bemegy, felkapatja magát egy jól megtermett,
szemrevaló feka gyerekkel és még le is fotóztatja magát:D
Aztán jön egy hatalmas terület, minimum 4-5
kosárlabdapályával, és ehhez tartozó bandákkal, tisztára mint a filmekben:D
Ezután jön a füves terület, ami tényleg a füves terület,
hahaha.
Szóval komolyra fordítva a szót, rengeteg ember üldögél itt
egész nap. Baráti társaságok, anyukák kis gyerekekkel, afroamerikai mamasita-k,
akik osztják az észt az arra járóknak, hajléktalanok, hippik, a hippi
kutyáikkal, vízipipázók, biciklisek és gördeszkások, füves cigit tekerők,
zsebtolvajok..ja és turisták.
Itt-ott elszórva vannak ilyen kis betonozott részek, hol
gördeszkázásra kialakítva, hol pedig csak simán szabadon hagyva a valós és az
önjelölt művészeknek. Itt összegyűlnek minden korosztályban, nemzetben, szól a
zene és egymástól teljesen függetlenül, de mégis együtt prezentálják a
tehetségüket, vagy az általuk preferált tudatmódosító szer hatékonyságát.:D
Itt is nagyon érdekes dolgokat lehet látni, mindenféle akrobatikus
táncokat, hulla hopp karikásokat, duplasoros görkorisokat, tornászokat,
ördögbotosokat és a többi. Vannak, akiken csak tátottam a számat, hogy miket
tudnak, de sokan vannak, akik a művészi tánc közelében sem járnak, ez mégsem gátolja meg őket az önkifejezésben..az utcán
természetesen.
A kedvencem a 60 év körüli ősz hajú néni volt, aki az óriás
hulahopp karikával pörgés után, felcsatolta a kétsoros görkorit, és táncolt:D
Utána jön a 60-70 év körüli afroamerikai táncos bácsi, aki
táncol és minden féle akrobatikus mutatványokat csinált, pl. lement spárgába :D
Azthiszem elüldögéltünk ott egy 10 percet, amíg megnéztünk
pár produkciót.
Aztán következik,- már egészen közel a tengerparthoz- a
gördeszka park. Tök jó egyébként, hogy itt vannak ilyen részek. Bár elég frusztráló
lehet, hogy a reggel 6-ot és az este 10 óra környékét leszámítva nem nagyon
vannak olyan időszakok, amikor nem állja körbe a pályát több 100 bámészkodó.
Persze kellenek az elismerő tekintetek. Na de valamikor ki is kell dolgozni a
technikát, meg a trükköket.
Mindenesetre itt a gördeszkázás abszolút a mindennapok
része, több korombeli lányt is láttam azzal közlekedni a parton, illetve
egészen pici 5-6 év körüli gyerekek is nyomták a trükköket a pályán :)
A sok-sok Venice Beach klisé helyszín után már csak a
homokos tengerpart terül el, több kilométer hosszan, széles bicikli úttal,
egészen Santa Monica Beach-ig.
Hála az internetnek és a Groupon-nak (ami az itteni
bónuszbrigád mondjuk:D) sikerült egész napra 10 $-ért beach cruiser biciklit
bérelnünk. Egyébként 1 óra kerül ennyibe általában.
Szóval miután meguntuk a bámészkodást, visszasétáltunk a
broadwalk-hoz, és felvettük a klasszikus beach bike-okat és elindultunk a
filmbe illő bicikli úton.
A bicikli út egyébként tökéletes, mert messze van a
járdától, úttestől és a parttól is, senki nem mászkál vagy rohangál át rajta
(1-2 részt leszámítva) Fel van osztva két sávra és elég nagyok a sávok ahhoz,
hogy az ember még akkor is tartsa magát hozzájuk, amikor éppen előz. Ezen kívül
az előzésnek is normális, kialakult kultúrája van, mindenki jobbra tart, előzés
után is.
Körülbelül egy negyed óra, 20 perc alatt el is jutottunk
Santa Monica-ig, ebben mondjuk benne van a nézelődés, fél kézzel kormányozás és
fényképezés, majdnem elesés, megállók a fotókért és a többi:D
Egyébként a legtöbb dolgot ezen a bicikli úton figyeltem meg
az emberekről. A legelső és egyben a legjobb dolog, hogy mindenki kutyákkal
van, akármerre néztem, láttam kutyákat J Amerika amúgy is egy
kutyás nemzet, itt pedig ez hatványozottan érvényes. Mivel az emberek életének
szerves részei, így az emberek mindent meg is tesznek a szállításuk
tökéletesítésére.
Voltak, akik szimplán csak futottak, vagy a bicikli mellett futtatták a kutyájukat, de egészen kreatív házi készítésű kosarakat is lehetett látni. A legmenőbb egy nyugdíjas, hippi bácsika volt, aki egy utánfutót operált a biciklijéhez, az utánfutóra pedig valahogy egy komplett kanapét sikerült elhelyezni. Na az a kutya krúzolt, like a boss:D
Ezenkívül találkoztam újra a 60 év körüli, ősz hajú nénivel, aki csak úgy süvített mellettem a két sorosával:D
A másik kedvenc jelenségem (mert, hogy nem egyet láttam), amikor a babás anyukák görkorival tolják a babakocsit. Mit tolják, sugárhajtják. Mondjuk a gyereknek mindegy, alszik így is, úgy is, mami meg addig is letudja a zsírégetést:D
Bár zsírégetésre nem sok szükség van. Mindenki nagyon jól néz ki, szuper izmos, szuper fehér fogsor, ray ban.
Egyébként van valami furcsa a los angeles-i emberekben. Egyszerre nagyon vonzóak, és taszítóak. Vonzóak, mert mindenki nagyjából jól néz ki. Nincs olyan, hogy ronda lányok, vagy béna srácok. De olyannal sem találkoztam, hogy feltűnően szép lányok vagy túlságosan jó képű férfiak. Mindenkinek nagyon kiforrott stílusa van, figyelnek a legapróbb részletekre (baseball sapka, cipőfűző!!:D és a többi), arc rendben, mert csak a fehér fogsort és a napszemüveget látod. Komolyan...soha, sehova nem mennek a napszemcsi nélkül. Folyamatosan erős késztetést éreztem arra, hogy odamenjek egy-két feltűnően szép arcú lányhoz vagy jóképű gyerekhez, és lekapjam róla a napszemüveget, és kiderüljön, hogy tényleg olyan jól néznek ki:D Mert sztem 60%-ban nem:D
És lehet, hogy mindenkinek olyan alakja van, mintha rajzolták volna, egy idő után pontosan így érzed. Hogy bementek valahova (plasztikai sebészet..khm:D) és gigantikus, felfújt melleket és mellizmokat pakoltak mindenkire:D
Aztán minél tovább nézed őket, meg ahogy ördögbotoznak, és fára másznak vagy csak ütemesen ugrálnak úgy nagyjából a zenére, annál erősebb a gyanú, hogy mind megvannak egy kicsit kattanva:D valahogy megbújik egy kis őrület a fehér mosolyok és a napszemüvegek mögött:D
Nagyjából 1,5 órája bicikliztünk, amikor elég is lett belőle. Ezeket a beach cruiser bike-okat borzasztóóó kényelmetlen tartani, tekerni, minden. Rendellenes szögben vannak a lábaid, sosem nyújtod ki őket, kb. magad alatt tekersz. A kormány meg olyan széles, hogy 2 napig izomláz volt a vállamban, attól, hogy 2 órán keresztül tartottam.:D
Egész napos bérlet ide vagy oda, 2 óra után visszavittük a bicikliket. Megvolt az élmény, lehet pipálni a bakancsilistát, de legközelebb tuti mountain bike-ra voksolnék:D
Beültünk a kocsiba és ezúttal kocsival tettük meg az utat Santa Monicáig, a filmekből ismerős pier-hez.
Megvolt a körbe séta, fagyi, szuvenír vásárlás, és meg volt a mai naplemente nézés is:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése