tag:blogger.com,1999:blog-55962121544675076702024-03-13T04:24:31.592-07:00CaliforDina :)Unknownnoreply@blogger.comBlogger23125tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-43060447097502459162014-04-07T07:34:00.000-07:002014-04-07T08:10:24.294-07:00Springbreakerz part 1.: Washington - Baltimore - Annapolis :)Nem mondom, megküzdöttem az utolsó nagy utazásomért is, mint ahogy az összes többiért, hiszen ennél a családnál szabadnapot kérni olyan, mint egy rossz fog húzás. Ugyebár itt nincsenek (vagyis vannak, csak kapcsolattartás nincsen) a tesók, nagyik és a többi, úgyhogy ha én nem vagyok a gyerekekkel, akkor megáll a világ. És ezt az "apuka" akárhányszor kimerem ejteni a számon, hogy holiday, mindig a tudtomra is adja. Na nem mintha érdekelne, ami jár az jár, meg azért álljon már meg a menet...Így tehát már kb. január végén említettem, hogy van még "x" szabadnapom, amit tavasszal szeretnék kivenni. Ő javasolta, hogy menjek az iskolai tavaszi szünet idején, mert hogy a gyerekek az anyjuknál lesznek. Hát én úgy számoltam, hogy akkor ez így rendben is van, rám egy teljes hétig nem lesz szükség. Amikor február végén rákérdeztem, hogy akkor neki(!) mégis hogyan is lenne jó, jött a szokásos, őszinte döbbenet, hogy "neked még van szabadságoood?", mint aki azt sem tudja miről beszélsz. Utána meg, hogy "na jó, de ne ám az összeset vedd ki, mert szükség lehet rád a ház körül.." Én csak megvontam a szemöldököm, mert ugye au pair-ként csak "child-related" dolgokat lehet ránk bízni (és vagyok hajlandó megcsinálni), és mivel gyerekek nem lesznek, szükség sem nagyon lehet rám. Nyilvánvalóan fosott,h mi lesz a kutyával 1 hétig ugye..de úgy döntöttem, hogy addig nem vitázom vele, amíg nem beszéltem a counselor-ral és a barátnőimmel, akiket látogatnék. Miután ezeket megtettem összegyüjtöttem az érveimet, felkészültem a nagy menetre, nagy nehezen sikerült elérnem,hogy egy fél percre rám emelje a tekintetét, és belekezdtem, hogy "akkor szeretném tisztázni, hogy mikor utazok, mert venném a repjegyeimet". Majd a fél másodperc után, már máshova nézve, annyit oda vakkantott, (mintha az előző két beszélgetés meg sem történt volna), hogy őt nem érdekli mit csinálok, amíg a gyerekek nincsenek itt. (Örömteli persze, de azért mindig megdöbbenek, hogy olyan, mintha minden alkalommal egy tök más emberhez beszélnék, akinek semmi emléke nincs az előző beszélgetéseinkről :D) Na de valahogy én is úgy gondoltam, hogy ne érdekelje,és akkor már mit szerénykedjünk, csapjunk bele egy újabb 9 napos trip-be. :D És elkezdődött a szervezés...<br />
<br />
Hogy hogyan is jött Washington...egyrészt azért én úgy gondolom, hogy első körös beutazásként illik ellátogatni a fővárosba, másrészt pedig ugye arra a területre került ennek a kedves kis családnak az előző au pair-e, aki ráadásul még magyar is, úgyhogy a facebook-on hamar egymásra találtunk (és rájöttünk, hogy tényleg nem velünk van a baj, hanem az emberünkkel :D) Pár havi, rendszeres telefonkonferenciázás után, pedig meghívott magához, és az új, aranyos családjához látogatóba, így nem is volt kérdés, hogy tiszteletemet teszem a D.C. area-ban egy hosszú hétvégére :)<br />
Utána nagyon szerettem volna meglátogatni Seattle-ben egy nagyon kedves, szintén magyar au pair barátnőmet, csak sajnos Seattle nagyon messze és drágán volt, főleg így a spórolós év vége fele. Na de mégsem ülhettem az üres házban, és eszembe jutott egy másik meghívás a Miami-ban megismert brazil lányzótól New York-ba, ami Washingtontól egy köpésre van. Ráadásul ismét kamatoztattam az örökölt "deal-finder skills"-eimet és 1 azaz EGY dollárért találtam egy buszjegyet, ráadásul expressz járatra. Úgyhogy onnantól az sem volt kérdés:) Már csak túl kellett lenni a tavaszi szünet előtti őrült napokon és összepakolni...<br />
<br />
<br />
1. nap<br />
<br />
Ha az ember nem tud péntek este elutazni, és szombaton már teljes napot szeretne, annak az az ára, hogy hajnali f5-kor kelés, taxi, reptér. Így azt nem mondhatnám, hogy frissen indultam neki a szuperholiday-nek, de amikor utazás van, az ilyet az ember meg sem érzi. A reptéren ücsörögve elgondolkoztam azon, hogy mennyire sokat repültem már, főleg az elmúlt egy évben. (És hogy még mindig mennyire nem viselem jól, semmi fejlődés :D) Aztán amikor megkezdődött a boarding és már a kapu előtt kapkodták ki az embereket a sorból, hogy feladjuk a gurulós kézipogyikat, akkor néztem, hogy még csak most kezdtük a beszállást, nem lehet már is tele a gép. Erre mosolyogva mondja a stewardess, hogy "elnézést a kellemetlenségért, de ez egy kis utasszállító". Na akkor új fajta pánik fogott el, és felrémlett azoknak a "kis gépeknek" a képe, amiket karácsonykor láttam Puerto Rico-ba meg ilyen helyekre repülni. Nem nagyobbak, mint egy kis sétarepülő :D<br />
Amikor megláttam a kapuban a gépet, kicsit megnyugodtam, mert azoknál valamennyivel nagyobb volt, de elkezdtem lélekben a felkészülést egy rázós útra. A gép olyan picike volt, hogy egy sorban összvissz 3 ülés volt, 2 az egyik oldalon, 1 a másikon, és jutott 1 darab stewardess az egész gépre. Na hát ilyennel még sosem repültem, így hatalmas pozitív csalódás volt, hogy életem legsimább és talán a legjobb (már ha van ilyen :D) repülőútja volt, ráadásul 40 perccel hamarabb értem be, és a feladott csomag is 10 perc alatt megvolt.<br />
Aztán már csak Esztire kellett várnom, hogy felvegyen. Szóval a vicces előtörténet, hogy ő volt az elődöm ennél a borzasztó családnál, ahol vagyok (meglepő módon rematch-et kért és gyorsan távozott :D). Egy au pair-es facebook csoportban bukkantunk teljesen véletlenül egymásra, amiből lett 1-2 hosszabb hívás, abból később heti rendszerességű telefonmaratonok, majd kaptam egy meghívást D.C.-be, és végre személyesen is megismerhettük egymást. Az első döbbenet után, hogy milyen magas ez a lány, és hogy mennyire furcsa élőben beszélgetni 8-9 hónap után, minden olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást és elképesztően jó kis hosszú hétvégét hoztunk össze.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSHPjgmn1W6Ap6K6kzu03hazCeeBhwr7jdhA4-Q-lN6Gc6LYoTbgK7-Q8BCFWnqjZAQtMVNvdhHsEG0pmBQ0SumCaEuG1mutAJW0focFxC89jaU8Eo5quLFveet9uY9XBN5-URsMEC69R3/s1600/DSCN6077.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSHPjgmn1W6Ap6K6kzu03hazCeeBhwr7jdhA4-Q-lN6Gc6LYoTbgK7-Q8BCFWnqjZAQtMVNvdhHsEG0pmBQ0SumCaEuG1mutAJW0focFxC89jaU8Eo5quLFveet9uY9XBN5-URsMEC69R3/s1600/DSCN6077.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD368PEu2XC_k8_z9R52AZvKRDWw3MKCh0mDDswB8502JkEzjfVEnU5PlWuQr5rTcTUaMR7BGSm6T677SOyEII4i3I7ekNw2j1pPLCsShhTpjkjZyMWt1qlXo4VxblWc_goFUf_e_YFmA4/s1600/DSCN6083.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD368PEu2XC_k8_z9R52AZvKRDWw3MKCh0mDDswB8502JkEzjfVEnU5PlWuQr5rTcTUaMR7BGSm6T677SOyEII4i3I7ekNw2j1pPLCsShhTpjkjZyMWt1qlXo4VxblWc_goFUf_e_YFmA4/s1600/DSCN6083.JPG" height="240" width="320" /></a><br />
<br />
Mivel a Baltimore reptérre érkeztem, és (nekem hónapok után) végre kellemes napsütős, 15-20 fokos idő volt, ezért spontán úgy döntöttünk, hogy körbenézünk Baltimore-ban is. Nekem Baltimore egy nagyon helyes, nyugis, tetszetős kis tengerparti (tudom, hogy óceán, de olyat sosem mondanak még angolul sem, hogy óceán parti:D) város. Túl sok látnivaló nincsen, semmi felhőkarcoló dzsungel, vagy akármi különleges, nekem mégis nagyon tetszett a hely.<br />
<br />
<br />
Vízpart, kikötő, hajók, sétány, aranyos kis beülős helyek, parkok, sok sportolási lehetőség. Semmi extra, de mégis nagyon aranyos. Egyébként engem kicsit Koppenhágára emlékeztetett a város, amit ahogyan nem szerettem első látogatás után, úgy tűnik, hogy szépen, fokozatosan mégis a szívemhez nőtt :)<br />
<br />
Itt elsétálgattunk egy jó 2 órát, plusz találkoztunk egy helyi sráccal, Eszti baráti köréből, megittunk egy kávét, megsétáltattuk a kiskutyáját, én pedig szavak nincsenek rá, hogy mennyire élveztem a kiskabátos időjárást és a napsütést :)<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbAOl89iDT213znXGN_6gcjfPzXByjNBhayMC359bkHmKQ6_t9xsNU8RMCnTYsLIxA6Sixhg-rxKOqjzTxhFBkRe5yuWUIokJpwzNrEey7vFUzOT699Nd7noH6f8W8pMgzsDkPzG01KVzP/s1600/DSCN6098.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbAOl89iDT213znXGN_6gcjfPzXByjNBhayMC359bkHmKQ6_t9xsNU8RMCnTYsLIxA6Sixhg-rxKOqjzTxhFBkRe5yuWUIokJpwzNrEey7vFUzOT699Nd7noH6f8W8pMgzsDkPzG01KVzP/s1600/DSCN6098.JPG" height="240" width="320" /></a><br />
<br />
A délelőtt csúcspontja volt, amikor éppen nem éppen publikus témákat taglaltam normális hangerőn, emberek között sétálgatva, mert hogy úgy sem érti senki, amikor hirtelen belémfagyott a szó azzal a kijelentéssel, hogy "én valahol magyar szót hallok", mégpedig azt hogy "...futkározz", ami félreérthetetlenül magyar. Körbenéztünk, füleltünk és tényleg magyarok voltak. Na most ez a hatalmas különbség Amerikában meg a mentalitásban (ami szerencsére ragadós:)), hogy Eszti első reakciója az volt, hogy "dejó, menjünk oda, köszönni". Én egy percig haboztam, mert még Európában, nyaraláson összefutva sem szokás így odamenni, hogy "helló, magyarok" :D De hát kit érdekel, itt mindenki "túl" barátságos, és odamentünk, és köszöntünk, és örültek. Egy huszonéves anyuka volt a 3 éves kislányával (aki kétnyelvű volt, de tökéletesen beszélt magyarul:)) és a nagyi Magyarországról. Jól el is beszélgettük az időt, ki mit csinált, honnan jött, és egyöntetűen megállapítottuk azt, ahova ilyenkor mindig kilyukadnak a magyar immigránsok. "ja, ja hiányzik Magyarország, jó lenne visszamenni, de sajnos otthon nincs boldogulás". Ez van, Magyarország...mindenesetre nekem mindig jó érzés találkozni kint élő magyarokkal, megismerni a sztorikat, megbeszélni kinek mi hiányzik a legjobban, kicsit magyarul beszélni, érezni, hogy azért akármennyire is egyre jobban szét vagyunk már szóródva a nagyvilágban, összetartozunk, tartozunk valahova.<br />
Aztán megéheztünk, meg azért jól esett volna már "megérkezni", úgyhogy elindultunk Annapolisba, ahol Eszti host családja lakik. Bevallom őszintén én előtte, nem sokat hallottam erről a városról, úgyhogy itt is értek meglepetések.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6jwYdJ_CJQ7iPDmm36bhXReBNK7ULNwHbNMWjZiO7HYsxskx00_ar8Ct4Yu_ZAQMnjng8gtTZwZTlm3muXMCclJO3gmteOPeGzxrv5wO8R3dApFIaLIGGQwt1X8Flwwr3id_CuwPXBmgC/s1600/DSCN6123.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6jwYdJ_CJQ7iPDmm36bhXReBNK7ULNwHbNMWjZiO7HYsxskx00_ar8Ct4Yu_ZAQMnjng8gtTZwZTlm3muXMCclJO3gmteOPeGzxrv5wO8R3dApFIaLIGGQwt1X8Flwwr3id_CuwPXBmgC/s1600/DSCN6123.JPG" height="240" width="320" /></a>Gyorsan lepakoltuk a csomagjaim, ettünk jóféle házi ebédet (ugyanis a vendéglátó családfőm nagy szakács hírében áll:)), körbe lettem vezetve a házban, kertben, be lettem mutatva egyből a szomszédoknak (mert hogy ez itt nem Lake Forest, ahol csak azért beszélgetnek a szomszédok, hátha meg tudnak valami mellékest:D) majd beautóztunk Annapolis belvárosába.<br />
<br />
Szóval én előtte nem sokat hallottam róla, pedig itt van az ország Tengerészeti Akadémiája, meg bázisa, és elég központi helynek számít a környéken. Kezdésnek végig sétáltunk a fő úton, ami vékony és kacskaringós és macskaköves és enyhén lejtős, a lejtő végén pedig egy-egy ponton már látszik a tengerpart meg a kikötő. A napfénnyel, és az éppen akkor tartott osztriga fesztivállal meg a korzózó emberekkel nekem Annapolis meg tiszta Horvátország feeling volt.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3ZkjieZ4e_PXRXb8fDQyVjz8R5AFFFeDAWcQziXH3R19wEogACFUNfmg2Xwoh1eQ5cfyKM06fxsDfH6X-a6g0A812snf20t73xAVfi_rn7ZSHWB6qUTbgSXRnWqCC1hDx0RYSXuwlvwNt/s1600/DSCN6127.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3ZkjieZ4e_PXRXb8fDQyVjz8R5AFFFeDAWcQziXH3R19wEogACFUNfmg2Xwoh1eQ5cfyKM06fxsDfH6X-a6g0A812snf20t73xAVfi_rn7ZSHWB6qUTbgSXRnWqCC1hDx0RYSXuwlvwNt/s1600/DSCN6127.JPG" height="240" width="320" /></a>Aztán el is sétáltunk a Navy Academy-hez, ami egy hatalmas egyetemi kampus, ahova szabadon lehet ki-be járni egy fél másodperces ID és táska csekk után. Vannak mindenféle épületek, ahol az oktatás zajlik, könyvtár, labor, hatalmas lakókörzetek, templom, parkok, óriási focipálya és az egészet be lehet járni. Mondjuk azon kívül, hogy szép környék, meg lépten-nyomon futó tengerészekbe botlik az ember, túl sok történés nincsen, de egyedülálló látnivaló, utána pedig lehet sétálni egy nagyot a kikötőben, amit eláraszt a mindenféle sült tengeri herkentyű illat a sok kis étteremből.<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpgdp1qj7RcAHn7FjGALyK81D0QUoknIXxb0HI58Kzhj7IFA2hVvBLbr_nFeXdN6kfacrpNePvA7bV-IKPla4NSRpCDtTIy_ermPo4iWse0Vrf7PjHTGuPWsq4fcy4o77hMHR71yt_SX3M/s1600/DSCN6108.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpgdp1qj7RcAHn7FjGALyK81D0QUoknIXxb0HI58Kzhj7IFA2hVvBLbr_nFeXdN6kfacrpNePvA7bV-IKPla4NSRpCDtTIy_ermPo4iWse0Vrf7PjHTGuPWsq4fcy4o77hMHR71yt_SX3M/s1600/DSCN6108.JPG" height="240" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsasjV2ZDQ8YcYReYV7HuC7tmwGkMqKaArZVfC-_t-ABROpHku-nk76D9kKqke8fE3SG82uK-zFWD_uInzExiFN4i5NA_zebHYz34cazKqlvJLil7KAlsoRcJFklVucNCV7N2THqlOZF6d/s1600/DSCN6129.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsasjV2ZDQ8YcYReYV7HuC7tmwGkMqKaArZVfC-_t-ABROpHku-nk76D9kKqke8fE3SG82uK-zFWD_uInzExiFN4i5NA_zebHYz34cazKqlvJLil7KAlsoRcJFklVucNCV7N2THqlOZF6d/s1600/DSCN6129.JPG" height="240" width="320" /></a>Aztán du. 6 körül hazamentünk és végre találkoztam Eszti családjával. Az általa mesélt történetekből eddig is sejtettem, hogy nagyon jó családja van, de az, ahogy engem fogadtak, mindent felülmúlt. Már vártak, anyuka még meg is ölelt, egyből kérdezgettek mindenfélét, aztán jött a 3 kislány (3,6,8 évesek), akik onnantól kezdve szó szerint csüngtek rajtam, és már várt az előétel: fűszeres-párolt garnélarákocskák, hozzá passzoló borral, közben készült a vacsora.<br />
Gyorsan elkészültünk, és Eszti host apukája nagyon kitett magáért: füstölt, grillezet lazac, polenta (nem tudom mi magyarul, de jó cucc :D), párolt zöldségek, bor. (bor, bor, bor) A gyerekek le lettek téve, és a szülőkkel vagy 2 órán keresztül vacsoráztunk, iszogattunk, dumáltunk mindenféléről, au pair életről, gyerekekről, házasságról és az élet nagy dolgairól. És náluk ilyenek a hétköznapok is. 2-3 bor után elgondolkoztam, hogy ez az élmény mennyire kimaradt azért, és hogy milyen elképesztően jó családokat is ki lehet fogni. Majd miután a családfő szépen "leitatott" minden résztvevőt, még ő adott pénzt nekünk oda-vissza taxira, mert hogy nehogy már "drink and drive" és mégis csak ő öntötte a bort megállás nélkül. Így mondjuk volt f12, mire elindultunk bulizni, de legalább "alapozni" már nem kellett :) Aztán meglátogattunk egy-két helyi pub-ot, elvétve navy-sekkel (nem is tudom, hogy kikötés-e, hogy az egyenruhában kell kimenni bulizni, vagy csajozási stratégia :D) aztán összefutottunk Eszti helyi, amerikai barátaival, de azért 3 körül véget vetettünk az estének, mivel másnap nagy városnéző túra várt ránk.:)<br />
<br />
<br />
2.nap<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKRPLJUoQjhGWAkZygBWuqdwReOUADbJhCLbUHAFNtTFsUt5Np7JYPBnOdWNPsUa4dIfhRcNlU8LkmuBJxuKcpOeJTG9xDJqZuZKq3shz2XWIUoqj55gT26qR1RPwZ_QG5XCrQs7Fo9OcA/s1600/DSCN6136.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKRPLJUoQjhGWAkZygBWuqdwReOUADbJhCLbUHAFNtTFsUt5Np7JYPBnOdWNPsUa4dIfhRcNlU8LkmuBJxuKcpOeJTG9xDJqZuZKq3shz2XWIUoqj55gT26qR1RPwZ_QG5XCrQs7Fo9OcA/s1600/DSCN6136.JPG" height="240" width="320" /></a>Szóval vasárnapra maradt az, hogy felkelünk időben, és már reggel bemegyünk Washingtonba. Na hát pontosan eddig tartott a jó idő. Kellemetlen 8 fokos, borús, kicsit szeles időre ébredtünk. (Ami mondjuk még így is jobb volt, mint ahonnan jöttem, az én drága Chicago klímámból:D de azért ki tudtam volna békülni a tegnapi időjárással.) Egyébként úgy általánosságban meg van zavarodva az USA-ban az időjárás, vagy csak ide szorult az összes rossz idő, ami Európában kimaradt idén. Mert az, hogy Chicagoban március 18-án még esett a hó az egy dolog. De az, hogy március 23-án Washingtonban még ilyen hideg van és nem virágoznak a cseresznyefák az teljesen szokatlan. És bár engem az utóbbi időben már annyira nem befolyásol, de azért csak elvesz az élményből, meg inkább a látványból és a fényképek erejéből, amikor kopárság és szürkeség van. Ez azért egy kicsit nekem most elszürkítette Washington-t, de valószínű, hogy az is közrejátszott, hogy itt egyszerűen nem olyan intenzív a turistáskodás. Oké, itt a Fehér ház, meg jó pár monumentális emlékmű, de egyszerűen nekem akkor is, D.C. nem az az eget rengető élmény. (És ezt amúgy nagyon sokaktól hallottam előzetesben, mielőtt jöttem:))<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMxnuGFTfrLTdwjxVaDEAfBNsRqEuREG_NOSheC3E92D2WN0E0_ahdtvxOQJWiFZGp85w24M3HqyHOB_-atcuVedStFPQOLDOWsMUuncmHdbBNp1K5kDXFLEfPYGSyrIuU6D454zKcEFGZ/s1600/DSCN6142.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMxnuGFTfrLTdwjxVaDEAfBNsRqEuREG_NOSheC3E92D2WN0E0_ahdtvxOQJWiFZGp85w24M3HqyHOB_-atcuVedStFPQOLDOWsMUuncmHdbBNp1K5kDXFLEfPYGSyrIuU6D454zKcEFGZ/s1600/DSCN6142.JPG" height="200" width="150" /></a><br />
<br />
Bemetróztunk a város központba, és kb. 1 perc séta után, már ott is álltunk az Egyesült Államok Capitoliuma-nál, az amerikai törvényhozás szimbólumánál, ami személy szerint nekem sokkal maradandóbb látnivaló, mint a Fehér Ház. Mondjuk az tény, hogy ebben közrejátszik az építészet iránti szeretetem. Mert ebből a szempontból is, ez az épület nagyon impresszív, nem győztem eleget, elég szögből fotózni :)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9PvAI3Yz7AhcxGY2sjOMMSGBBFNSJSzBflJr79Fq6z0rkVNXHOU9xXhZ2n28g7fmb0oYCXpcW5iPVVIvPQOciyTskryGRlVCDo4Lx2eEIMbBr3TwumJ9ggiaPM6FlvLCYWy7FSw0CyPOp/s1600/DSCN6145.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9PvAI3Yz7AhcxGY2sjOMMSGBBFNSJSzBflJr79Fq6z0rkVNXHOU9xXhZ2n28g7fmb0oYCXpcW5iPVVIvPQOciyTskryGRlVCDo4Lx2eEIMbBr3TwumJ9ggiaPM6FlvLCYWy7FSw0CyPOp/s1600/DSCN6145.JPG" height="240" width="320" /></a>Aztán az egész épületet megkerülve kezdődik a tavacska, szobrokkal, a múzeum-sor (amiknek a látogatása amúgy ingyenes) és a zöld füves terület (aminek a mentén kellene, hogy virágozzanak a cseresznyefák) és aminek a végén feltűnik a Washington-emlékmű. Abban biztos vagyok, hogy az egy olyan dolog, hogy azért csak megáll az ember egy pillanatra, hogy ez igen. Itt állok. De a napsütéses kék ég hiányán nem segített az, hogy félig fel volt állványozva, daruk voltak a háttérben, és a többi. Így inkább csak olyan volt, hogy "Ez igen, ez a Washington-emlékmű, pipa."<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvddJ2hKVsJ5_3F_rnwvhnmhh6FDqD-uqe3Zq3-4AA9CVgR-tOcyK8Vm1x8rD7V2mkVHaOpUvU9XUiGjTscrQshdMRjYHWzRQBHPcp_2Vwb9Tcg2EDfNc-tRCdz7P4dzW6Fdu6DB6oOTHi/s1600/DSCN6155.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvddJ2hKVsJ5_3F_rnwvhnmhh6FDqD-uqe3Zq3-4AA9CVgR-tOcyK8Vm1x8rD7V2mkVHaOpUvU9XUiGjTscrQshdMRjYHWzRQBHPcp_2Vwb9Tcg2EDfNc-tRCdz7P4dzW6Fdu6DB6oOTHi/s1600/DSCN6155.JPG" height="240" width="320" /></a><br />
<br />
<br />
Elkezdtünk lesétálni a Capitoliumtól és ahogy távolodik az ember, úgy nő a kísértés indokolatlanul sok fénykép készítésére, különféle szögekből és beállításokból :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm8tAtix6fLpCrrC6W8pC7BeaCDjA-NCRoiMZmNubwb5wpTH8DgtRgSWqc4h6HO6IoCmmWHhv8vcHSVt6BWuuW_SQ17WAvVz630Y_kK0JG_hAHBbTog1ie88UkFdfrAMi_y7ykIzhf1dQk/s1600/DSCN6172.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm8tAtix6fLpCrrC6W8pC7BeaCDjA-NCRoiMZmNubwb5wpTH8DgtRgSWqc4h6HO6IoCmmWHhv8vcHSVt6BWuuW_SQ17WAvVz630Y_kK0JG_hAHBbTog1ie88UkFdfrAMi_y7ykIzhf1dQk/s1600/DSCN6172.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
Aztán betértünk a Washington Botanic Garden-be egy kicsit melegedni, ami pont ugyanolyan, mint az összes ilyen jellegű kert; meleg, színes, gyönyörű szép :)<br />
<br />
Aztán lesétáltuk a táv felét, megálltunk a National Air and Space Museum-ban is egy fél órácskára, ami egyébként nagyon érdekes, és voltak különlegességek is. Ha szerettünk volna, amúgy egy fél napot tuti el lehetett volna ott tölteni, de inkább csak egy kis "pihenőre" tértünk be :)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvFt-Hhp_zioe5xD_Sn2dtaZKHmTVHoHLdfujILCNIIBgt1TUN7vF83H7aN_BTUqz3d0YQ-DsWFbOYUE_75j2dG1gHvUg8ov72uA_lHwIaUF-X0wEOS02FFxkMqeeIExU3arnsdoXbIbLT/s1600/DSCN6167.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvFt-Hhp_zioe5xD_Sn2dtaZKHmTVHoHLdfujILCNIIBgt1TUN7vF83H7aN_BTUqz3d0YQ-DsWFbOYUE_75j2dG1gHvUg8ov72uA_lHwIaUF-X0wEOS02FFxkMqeeIExU3arnsdoXbIbLT/s1600/DSCN6167.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
A Washington-emlékmű meg sajnos közelebbről sem lett lenyűgözőbb, de biztos vagyok benne, hogy egy kis napfény, kék ég és zöld fák sokat dobott volna az élményen :)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Ami nagyon jó Washingtonban, az az, hogy tulajdonképpen kényelmesen egy nap alatt végig lehet járni az összes fontos látnivalót, egy kupacon vannak, jól elosztva, az úgynevezett National Mall nevű parkban. Persze ha az ember múzeumozni is szeretne, akkor elmegy itt 2 nap is, de amúgy annál több már túl sok lenne itt. Más téma, ha az embernek ugye jó társasága van, és így a 4 napba belefér egy pár közös vacsi, 1-2 buli, és kitérők Annapolisban meg Baltimore-ban :)<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLpinNU-4_e_9hb_jbbtdQw9-GCxRk2yhkX6TVk9sGBzpI0fKvKV6W-bpapjZuhhOmzNTWrcq_B4btimVgUgoSYAfYJjEbNbQ3BBArIvgjQ3JYCOUULrDxRG0o-_bFML7kHaCY6F-Vi6U4/s1600/DSCN6183.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLpinNU-4_e_9hb_jbbtdQw9-GCxRk2yhkX6TVk9sGBzpI0fKvKV6W-bpapjZuhhOmzNTWrcq_B4btimVgUgoSYAfYJjEbNbQ3BBArIvgjQ3JYCOUULrDxRG0o-_bFML7kHaCY6F-Vi6U4/s1600/DSCN6183.JPG" height="240" width="320" /></a>Szóval amikor ez ember eléri az emlékművet, akkor kanyarodik egyet, és már látja is a következőt, a Nemzeti Második Világháborús Emlékművet. Nekem ez pl. különösen tetszik, még így kopaszon is. Két félkörben van felsorakoztatva az összes állam, mindegyik 1-1 oszloppal, középen pedig egy szökőkút, ami természetesen még nem működött, pedig azzal biztos még szebb lett volna.:)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRBiIael0wXTyfUvHqpYGSjS6xRYLuxFwFOp-V51ZjmsjnFDx4o8fwcl2bdwdffVsz7X79QC2sWp0AJQTE8lKLuh4CbOO1VjtoeyXZZDdQj7aRb0rVVlwfd0d65E0dbczir6vZipG_CXb4/s1600/DSCN6195.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRBiIael0wXTyfUvHqpYGSjS6xRYLuxFwFOp-V51ZjmsjnFDx4o8fwcl2bdwdffVsz7X79QC2sWp0AJQTE8lKLuh4CbOO1VjtoeyXZZDdQj7aRb0rVVlwfd0d65E0dbczir6vZipG_CXb4/s1600/DSCN6195.JPG" height="240" width="320" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
Innen pedig már látszik is a következő állomás, a Lincoln-emlékmű. Egyrészt itt csücsül ugye a híres és hatalmas Abraham Lincoln szobor, másrészt itt hangzott el Marthin Luther King híres "Van egy álmom" beszéde.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLmt9OGDD87-VWSxKd9gXhIL_CNoTsM7YCNxivErGJSvMZL-IrFnu0u_pEBvQWSKnFN3ao3g_Bxd0TuSOCl3rEc1D4gb_4JQpQuMfyl3f_wsV4oL_3TKTva92PxD8fkJ1pwZfeLgL4gmLq/s1600/DSCN6205.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLmt9OGDD87-VWSxKd9gXhIL_CNoTsM7YCNxivErGJSvMZL-IrFnu0u_pEBvQWSKnFN3ao3g_Bxd0TuSOCl3rEc1D4gb_4JQpQuMfyl3f_wsV4oL_3TKTva92PxD8fkJ1pwZfeLgL4gmLq/s1600/DSCN6205.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
Mondjuk szerintem még "photo session"-nel együtt is nehéz fél óránál több időt elütni itt, hacsak nem ül le az ember a lépcsőkre, vagy a híres "tükörmedence" füves partjára meguzsonnázni, ahonnan egyébként meg visszakacsint a Washingon-emlékmű.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwQ58ZoV0O7xXA8enJtGhWjo4eREPcsePg6MoMyQSewv_ygbaxItS4FnPY0W2tHHI-P1xjVcB8I1VK_hQLUnUWFiFVeaJUywrtNojiXnAjIRpDq5zkCDklM742VU0rvJz_7QbPeiDJERTc/s1600/DSCN6197.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwQ58ZoV0O7xXA8enJtGhWjo4eREPcsePg6MoMyQSewv_ygbaxItS4FnPY0W2tHHI-P1xjVcB8I1VK_hQLUnUWFiFVeaJUywrtNojiXnAjIRpDq5zkCDklM742VU0rvJz_7QbPeiDJERTc/s1600/DSCN6197.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCcpsARtUuYjFwL9hRcyPJGALikWun6oQSYhWSa3P7BEiBkXEtMXqB80B4A2Od0AsHdSc5UbVIy-E1FKPGs1o4T8nT92ItAPedwPyqw1nS_53cwAAJOBMweTlIig2n4CKI1R4Q-QJQElYt/s1600/DSCN6212.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCcpsARtUuYjFwL9hRcyPJGALikWun6oQSYhWSa3P7BEiBkXEtMXqB80B4A2Od0AsHdSc5UbVIy-E1FKPGs1o4T8nT92ItAPedwPyqw1nS_53cwAAJOBMweTlIig2n4CKI1R4Q-QJQElYt/s1600/DSCN6212.JPG" height="240" width="320" /></a>Aztán utána megint egy rövidebb kis séta a National Mall mentén, és már jön is a Fehér ház. Na most egyrészt a többi emlékműhöz, meg a Capitoliumhoz képest nekem az el volt dugva :D Persze azért meg lehet találni, ha másból nem is, akkor az embertömegből, meg a rendőrautókból, na de akkor is úgy nem az van, hogy sétálsz és már látod messziről, hogy na ott van :D<br />
Aztán azért teljesen őszintén, a Fehér Ház egy kicsit csalódás, mondjuk nem tudom miért, mert nem is vártam sokat :D<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwU58pLEgGKfFzotKuS9DjC-PZCLEiXS4y1KFGOcLJrdp-7vq8mHnDHlc99gclviBZsGWWH1C2g90UyaTcSSzsUoCuLMsGgUiWKV9tJekd_vXg5wo6Ka2UmyBBAO5XKvWg58MU27RtX79G/s1600/DSCN6216.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwU58pLEgGKfFzotKuS9DjC-PZCLEiXS4y1KFGOcLJrdp-7vq8mHnDHlc99gclviBZsGWWH1C2g90UyaTcSSzsUoCuLMsGgUiWKV9tJekd_vXg5wo6Ka2UmyBBAO5XKvWg58MU27RtX79G/s1600/DSCN6216.JPG" height="240" width="320" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
Szóval először a hátuljánál kötöttünk ki, ami érdekes módon mégis híresebb. Ott meg lehet állni a kerítés előtt, lőni 1-2 képet, ahogy ott állsz, aztán meg két rúd közé benyomorgatni a kamerád objektívét, zoom-olni és csinálni egy képet, ahol mondjuk rendesen látszanak is a dolgok.<br />
Aztán körbe lehet sétálni a kerítés mentén az elejéhez és onnan is eljátszani ugyanazt. Persze "eeeeez a Fehéér Háááz" meg "jajj de elképesztő, hogy Obama most ott bent ül és fontoskodik vagy éppen ebédel" :D de aztán ennyi.<br />
<br />
<br />
Úgyhogy el is sétáltunk a "commercial area" felé, ahol volt pár kajálós hely, stílusosan 1-2 Starbucks, megebédeltünk, ittunk egy kávét, aztán igazából mivel szétfagytunk már úgy döntöttünk, hogy talán végeztünk is. Mindezt kényelmesen olyan délután 5 körül. Felszálltunk a metróra végállomásig, aztán még egy kis autózás és már Annapolisban is voltunk.<br />
<br />
Úgy döntöttünk, hogy beülünk egy bárba felmelegedni és végül úgy alakult, hogy találkoztunk Eszti újabb ismerőseivel. Ő nagyon jól csinálta, mert nagyon sok helyi, amerikai barátja lett itt, úgyhogy én nagyon élveztem a társaságot, egészen odáig amíg rajtam kívül mindenki más kedvet kapott egy kis darts-ozáshoz. Na már most általában elvagyok a sportokkal, de célozni azt sosem tudtam. Na nem úgy, hogy a tábla szélét találom el, hanem úgy, hogy rendszeresen repkedtek a semmibe vagy éppen álltak bele a falba (2 méterrel odébb) vagy a fapadlóba még jóval a tábla előtt a kis dart-jaim :D Ez persze szórakoztató, de amikor emberek jönnek-mennek, állnak körülötted, és te azon aggódsz, hogy el ne találj valakit (mert ilyen tehetséggel soha senki nem állhat tőlem elég messze :D), akkor azért már nem annyira mókás. De azért elszórakoztunk, a társaság nagyon jó volt, közben dumáltunk minden féléről, este pedig fejedelmi vacsora várt minket. A host apuka úgy döntött, hogy megcsinálja vasárnap estére a híres steak-jét, ami olyan gyönyörű volt, hogy könnybe lábadt az ember szeme :D Mindezt stílusosan héjában sült krumplival, tejföllel, spárgával és a húshoz tökéletesen passzoló borral. Amikor az apuka mindenkinek a tányérjára rakta az "arcom-méretű" húsokat, akkor viccelődtek, hogy ezt mind meg kell enni. Ezen mind a hárman lányok nevetgéltünk egy kicsit, hogy na persze... aztán amikor jó étvágyat kívántunk, akkor én azért megkérdeztem, hogy najó, és mi van, ha tényleg megeszem?! :D Na hát az itt a legnagyobb elismerés, ami létezik. Hát megint elvacsorázgattunk 1-2 órát, beszélgettünk, boroztunk, nagyon jó volt ismét a hangulat. És azért tényleg azt mondom, hogy sokat rak hozzá az ember évéhez, ha egy ilyen családja van. Aztán a vacsora végén, büszkén kijelenthetem, hogy a női jelöltek közül egyedül, de kivégeztem a steak-emet, amin még az apuka is meglepődött. De hát mit is mondhatnék, életem legjobbja volt :))<br />
Aztán a kajától, a bortól, az egész napos sétálástól fáradtan végül úgy döntöttünk, hogy ma este itthon maradunk, egy kicsit beszélgettünk még Esztivel, de aztán hamar el is nyomott minket az álom.<br />
<br />
3. nap<br />
<br />
Ma hétfői nap lévén, Esztinek sajnos már munka volt reggel, úgyhogy én tudtam egy kicsit aludni, ami azért jól jött, mert még hosszú út és sok turistáskodás állt előttem, kellett egy kis energia utánpótlás :) Mára nem is terveztünk sok mindent. Egyrészt Baltimore, Washington pipa, másrészt munka is volt.<br />
Így délelőtt tudtunk kicsit beszélgetni, nekem meg ez egy emblematikus nap volt amúgy is, mert rengeteg minden történt. Elsőként megkaptam az e-mailt, hogy megérkeztek a TOEFL pontjaim, és végül úgy döntöttem, hogy nem várok vele, amíg hazaérek, azért annyira csak nem lett rossz, hogy elrontsa az utazást. Végül 103/120 pontot sikerült elérnem, ami elvileg nagyon jónak számít, és nem mondanám, hogy elégedetlen vagyok, de azért elégedett sem. Egyrészt én a 110-et lőttem be, másrészt az alapján, ahogy az itthoni gyakorló tesztek sikerültek, úgy érzem, hogy ténylegesen rosszabbul teljesítettem, mint amilyen a tudásom valóban. Ettől függetlenül azért örülök, hogy megcsináltam, szép eredmény, az önéletrajzomat pedig mindenképp megdobja majd :)<br />
Aztán 1-2 órával később végre megkaptam az ügynökségtől a repjegyemet is, aminek már éppen ideje volt, hiszen 4-5 héttel előbb kellene, hogy megérkezzen, nekem pedig már csak 3 hét van hátra. A repjegynek még majdhogynem jobban örültem, mint a vizsgaeredményeknek. :D Egyrészt tökéletes időpontban repülök (az én itteni időm szerint éjjel, ami azt jelenti, hogy valamennyit átalszok az időeltolódásból, enyhébb lesz a jetlag), másrészt pedig megúsztam 1 átszállással, ami nekem a legnagyobb öröm, arról nem is beszélve, hogy nem 4-5 órákat kell majd várnom a csatlakozásra, hanem alig 2-t. Úgyhogy nagyon elégedett voltam. :)<br />
Aztán mentünk a legkisebb lányzóért az oviba, aki szuperizgatott volt, hogy "Eszti's friend" is jött érte, és végül még elmentünk közösen sétálni egyet Annapolisban, felültünk az ingyenes "turista-trolira" is, ami körbevisz a belvároson, aztán pedig összeszedtük a nagylányokat. A délután 3 lánnyal gyorsan elment, ami egyébként akármennyire is édesek és imádnivalóak, azért embertpróbáló feladat, én ezt egy évig tuti nem tudtam volna csinálni. (Ezért is érzem úgy, hogy végeredményben jól vagyok, ahol vagyok :D) Egyébként a gyerekek imádtak, felváltva csüngtek a nyakamból (szó szerint :D) és ilyenkor mindig megnyugszom, hogy azért nem velem van a baj, és tök jól kijövök a gyerekekkel, egyszerűen ilyen szerencsétlen voltam a saját host családjaimmal :D<br />
<br />
Aztán este apuka ismét kitett magáért, és elképesztő rákvacsorát főzött búcsúzóul, elmondták, hogy ha gondolom szívesen látnak, amikor az Eszti éve lejár, mert a gyerekek szeretnek, minden vacsorát elpusztítottam, úgyhogy megfelelek a két legalapvetőbb kritériumnak, haha. Aztán megköszöntem az összes vacsorát, a vendéglátást, és elköszöntünk, mert hogy mi ma este még kimentünk, korán reggelente pedig nem találkoztunk.<br />
<br />
Aztán mi Esztivel, hétfő este ide vagy oda, elmentünk abba a hangulatos bárba, ahol vasárnap is voltunk, bevártuk a fiúkat, aztán azért megittunk 1-2 italt, koccintottunk a sikeres vizsgámra, (a darts-ot hanyagoltuk :D), viszont volt élő country zene, és rengeteget beszélgettünk, a srácok is meséltek az ő utazásaikról, előkerültek mindenféle fókás, mosómedvés és egyéb vadállatos kalandok, úti tervek, meg persze az, hogy ki mi szeretne lenni, ha majd nagy lesz :))<br />
<br />
4. nap<br />
<br />
A keddi nap már inkább csak egy fél nap volt, amiből én a reggeli megőrülést a gyerekekkel ismét átaludtam, és kb. 10 körül keltem, összepakoltam a táskám, megreggeliztünk Esztivel, készítettem útravalót, aztán még volt egy kis időnk dumcsizni, elmentünk a kicsiért az oviba és onnan már egyenesen autóztunk a Baltimore-i busz állomásra. HÓVIHARBAN. Igen, mert hogy március 25-én, még úgy érezte nem volt elég, és pont az 5 órás buszozás napján úgy döntött az ég, hogy leszakad. :D Mindenesetre ez nem szeghette kedvemet, hiszen New York felé tartottam, egy 1 $-os buszjeggyel a kezemben (amit még az amerikai srácok sem hittek el, hogy ilyen létezik, hiszen annyiból még Annapolis egyik végéből a másikig sem visz el a busz :D)<br />
<br />
Na de a buszozás az már egy külön élmény, és New York kezdetei, a tavaszi szünet első felvonás itt ér véget. :)<br />
Én azt mondom, hogy először is iszonyatosan örülök, hogy személyesen is megismerhettem végre Esztit, biztos vagyok benne, hogy fogunk mi még találkozni (amikor ideig-óráig éppen mindketten Magyarországon tartózkodunk:D). Másrészt nagyon tetszett Baltimore, Annapolis, tetszett Washington is, és ha nem is lett top listás desztináció, ahol eddig jártam, azért akkor is azt mondom, hogy az USA fővárosa, a Fehér Ház és a többi "must-see" kategória, és örülök, hogy itt is jártam :))Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-24436667064856020102014-03-08T18:05:00.001-08:002014-03-08T18:06:10.913-08:00A kulturális sokk elemei II. (evés, ivás, háztartás, és a többi)<div style="text-align: justify;">
Nagy szerencse, hogy ez a bejegyzés még a múltkorival egy időben elkészült, csak kettéosztottam. Nem gondoltam volna, hogy au pair-ként ez lehetséges, de olyan elfoglalt vagyok és annyi mindenre kell időt szánnom, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. A nyakamon a TOEFL, amire a sok váratlan iskolai szünetnap miatt nem tudtam olyan ütemben készülni, ahogy elterveztem. Ott van a tavaszi szünetes utam, aminek a szervezése még sehogy sem áll. És közeleg a hazaérkezésem is, ami szintén jár némi tervezni valóval és izgalommal, de arra meg még kevesebb időm volt gondolni. Az "azt sem tudom mibe kapjak" tipikus esete áll fent, enyhe idegrohammal ha hozzám szólnak, vagy püttyög a telefonom és jön egy sms, e-mail, akármi. Levelek állnak megválaszolatlanul, skype-randik vannak gyalázatosan tologatva és a könyvtár teljes TOEFL könyvkészletét felhalmoztam az asztalomon. Annak a hajtásnak szerencsére jövőhéten vége lesz, és aztán megírom az élménybeszámolós bejegyzést is, addig is most szerencsére csak posztolnom kell a kulturális sokkhatás taglalásának 2. részét a hétköznapi elemekkel...</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Nyilvános illemhelyek</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na hát ezt a témát ezen a listán nem lehet elkerülni, akármilyen viccesnek is tűnik. Minden nőtársam tudja, hogy az illemhelyek jelenléte, tisztasága kritikus eleme az életünknek, ha pedig még wc papír, szappan és papír kéztörlő is van, akkor egyenesen boldoggá vagyunk téve. Na most otthon én ahhoz voltam hozzászokva, hogy már annak is örültem, ha az igény felmeréséhez képest mondjuk 1 órán belül találtam alkalmas intézményt. Esetenként, pedig ugye már az sem érdekel minket, ha fizetni kell érte.</div>
<div style="text-align: justify;">
Na most az USA-ban az van, hogy MINDENHOL van nyilvános wc. Mindenhol. Egyszerűen nem tudott még úgy utolérni a szükség, hogy ne találjak azonnal mosdót. Nincs ám az, hogy "jajj nem iszom meg a fél palack vízemet, mert aztán kereshetek mosdót". Minden turista látványosság körül, parkokban, nyilvános foci- vagy kosárpályák mellett, turistaösvényeken, szabad strandokon, nemzeti parkok közepén, mindenhol van tiszta, igényes, felszerelt INGYENES mosdó. WC papírral, szappannal, papírtörlővel. És ez valami fantasztikusan felszabadító :D A Golden Gate hídnál, a Gran Canyonnál, a Csendes-óceán partján, a legelhagyatottabb, legeldugottabb turistaösvényektől kezdve a legzsúfoltabb turistalátványosságokig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyetlen egy botrányos dolog van, amihez nem lehet hozzá szokni, és most ezen nevetni fogtok. A WC-k ajtaja. Mindenhol befelé nyílik. Micsoda hülyeség. Alig tudsz kikecmeregni a fülkéből, főleg, ha a kabátod meg a táskád is az akasztón van. (Mindig van akasztó;)) A másik meg,h hatalmas, legalább 1-1,5 centis rés van az ajtó széleinél, és tisztán látod a mosdókat meg az embereket kint. Szóval valószínűleg ők is tisztán látnak befelé. Oké, nem nyitnak rád, az tuti. Na de akkor is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Ivókutak</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez pedig szervesen kapcsolódik a nyilvános WC témakörhöz. Egyszerűen akármerre mész, ahol wc van, ott ivókutak is vannak. Márpedig, amint az kiderült, nyilvános WC mindenhol van :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan sem fordult elő velem, hogy megszomjaztam és ne botlottam volna ivókútba. Főbb tereken, parkokban, sétálóutcákban, az egyetem folyosóján, a bevásárló központokban, hipermarketekben és még a reptér tranzitban is. Bizony. Mert a csapvíz ingyen van. Az, hogy becsekkolsz még nem azzal jár, hogy vagy szomjan halsz, vagy 500 Ft-os vízet iszol. Kényelmes, nem kell a mosdókagylóba görnyedezni (és garantáltan összevizezni a hajadat, ruhádat, stb.) és a vizes üveget, kulacsot is alá lehet tenni, feltölteni:))</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Víz, innivalók, folyadékfogyasztás</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És ha már az ivásról beszélünk... Szóval a víz INGYEN van. Akármerre jár az ember, úton-útfélen ivókutakba botlik, ahol csillapíthatja a szomját. Ezen kívül, amit nagyon, nagyon, nagyon szeretek az USA-ban, hogy a csapvíz alap és ingyenes az éttermekben. Megérkezel, asztalt kapsz, kihozzák az étlapot és mindenkinek a pohár vizet. Aztán ha még a mellé innál mást is, felveszik az italrendelést. De a csapvíz jár, és folyamatosan jönnek a pincérek nagy jégkockás, vizes kancsókkal és töltik újra. És ha tegyük fel, nem kérsz semmi üdítőt, és a vacsorádhoz csak vizet iszol, akkor sem néz rád senki csúnyán. Bár az amerikaiak sosem isznak csak vizet. Sokat isznak. Nagyon sokat. És rengeteg, rengeteg cukros üdítőt. (Aztán a 35 fokos hőségekben meg csodálkoznak,hogy minden gyerek fejfájós-rosszullevős, mert dehidratáltak a sok cukros szartól, amit megisznak.) Ott van pl. a mostani apuka, aki ugye doktor. Doktor és úgy issza a kólát, mint én a csapvizet. Mondjuk diétás, és akkor meg is lehet nyugodni, nem?:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Na de szóval jönnek az üdítők, és az is fantasztikus. Free refill. Mindenhol. Nem csak a mekiben, meg a Subwayben. Az éttermekben is. Mindenhol. Rendelsz egy kólát, és onnantól folyamatosan töltik neked újra. A jó része a dolognak, hogy nem csak kólát lehet kérni, hanem 8979845 féle limonádét, gyümölcslevet, ice teát, szóval lehet jóra használni azt a korlátlan újratöltést.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bár egyébként összességében is rengeteg folyadékot isznak, nem csak akkor, amikor free refill van. (Mondjuk a fent említett lötyiket isszák, úgyhogy egészségesnek nem mondanám, de tény,h sokat isznak)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek eredménye, hogy a pohártartó, amit életemben nem használtam soha, egy autóban sem, itt olyan fontos hogy nem igaz, minden üléshez tartozik mindkét oldalra 1-1. Egyikbe a kávé, másikba az üdítő ugye.:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Ami, pedig még ennél is komikusabb, hogy a bevásárló kocsikon is van pohártartó!!! :D Képzeld el, hogy elmész bevásárolni a hétre, ami mondjuk legyen 1 óra, és akkor nagyon sok minden kellett otthonra, meg el is időztél. Hát ki lehet azt bírni egy minimum 4 decis pohár akármi nélkül?!:D Ugye, hogy nem. Ezért minden kisebb és nagyobb bevásárló hely kocsijain ott figyel a pohártartó. Amikor ezen először elszórakoztam, akkor vettem észre, hogy "jééé, hát itt semmilyen bolt ajtaján nincsen 789545896 piktogram, hogy ne egyél, igyál, fagyizzál az üzletben". Aztán elkezdtem tudatosan figyelni, és tényleg nincs. És nem is tilos. Sőt még pohártartót is kapsz, hogy ne zavarjon a vásárlásban a folyamatos zabálás és ivás. Vásárolj, fogyasszál, költsél, hízzál. Hát nem csodálatos?!:D (de legalább tuti van a közelben wc, úgyhogy nem kell aggódnod, ha bevertél egy 4 decis üdcsit meg egy nagy latte-t:D)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Kaja</u></b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha már emlegettük a kajálást...Na hát mindenki azzal riogatott az orientációs napokon, hogy adjunk magunknak időt, más kultúra, más ételek, meg kell szokni ezt is. Hát nem nehéz:D Minden kaja istenien jól néz ki, gusztusos, illatos, és akármilyen undorítóan egészségtelen, akkor is isteniiiiiii. Hát nekem fél perc gondom nem volt azzal, hogy akármi ne menne le. Aztán rájöttem, hogy bizony van mit megszokni. A mennyiséget, meg a sűrűséget. Hát ezek állandóan esznek. Vagy nassolnak, vagy csipegetnek. Nem is tudom, hogy eljutnak-e addig, hogy megéheznek. És, hogy mekkora adagok, te jóságos ég. Az első hetekben többször is ettem hotelben, étteremben (orientáció, családi welcome, barátokkal ismerkedés) és ott volt a kényszer, hogy hát ezt meg kell enni. Mert én úgy lettem nevelve, hogy annyit szedek ki, amennyire éhes vagyok és amit meg is eszek. És ételt nem dobunk ki. Na hát itt erről fogalmuk sincs. Mindig úgy megpakolják a tányérokat, mintha ilyen 2 fős "szerelem-tálak" lennének. És 1-2 hét után (amíg tisztességesen "mindmegettem") rájöttem, hogy ez így nem fog menni. Itt az ételt kidobják. Aztán hamar elkezdtem eldobozoltatni a maradékaimat az éttermekben. Amiért itt a) nem néznek rád csúnyán, b) akkora adagok maradnak meg, hogy még 2x megvacsorázol belőle, úgyhogy van is értelme:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgyhogy a mennyiséget hamar elkezdtem menedzselni, na de a sűrűséget már annál nehezebb. Mert akárhányszor ettek, mindig hívtak, és hát miért ne ettem volna velük. Ráadásul mindig olyan finomakat esznek, hát hogy lehet ellenállni. És hogy miket is esznek... Nagy meglepetés. Hamburgert sültkrumplival. Éttermekben is. (És egyáltalán nem kell késsel-villával enni. Még olyan helyeken sem, ahol az öledbe teríted a szalvétát vagy mit, mi annak a magyar neve?!:D) Ja meg steak-et. Steak-et minden mennyiségben. Rengeteg krumplival. És California volt ebből a szempontból a legjobb és egyben a legrosszabb. Mert ott nem kell hétvége ahhoz, hogy grillezzünk. Szerintem heti 2-3x ment a barbeque. És minden nap ettünk húst. Minden nap. És imádtam. Undorító:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Amúgy meg rengeteg félkész, gyorsfagyasztott terméket esznek. Sőt a grillezet húst leszámítva minden más ilyen félkész akármi volt, amitől viszont mindig elfogott a rosszullét, és mindenre az volt az első reakcióm, hogy "na én ebből a szarból tuti nem eszem". Hát aztán elkészültek és olyan jól néztek ki, meg olyan finomak is voltak, hogy ez hamar megtört. Ez Amerika egyik csodája. Jól néz ki, finom, és 20 perc alatt kész a vacsora, a konyha sem lesz háborús körzet, mindenki jól jár. Az egészségedet leszámítva. Az elején akárhányszor rákaptam valami ocsmány gyorsfagyasztott csodára azon gondolkoztam, hogy milyen egészségtelen és undorító, és hogy mennyi adalékanyag meg ízfokozó és hogy ez az oka annak, hogy itt olyan gyakoriak a rákos megbetegedések. (Kb. minden család, akikkel akármilyen formában kapcsolatba kerültem, vagy hallottam róluk megéli a családjában 1-1 közeli hozzátartozó rákós megbetegedését)</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán egy idő után rájöttem, hogy nem lehet ezen aggódni. Ha idejössz, akkor ez "suck it up". Ha csak nem valami őrült, hippi, new age, bio családhoz kerülsz, akiknél még a só is organic, akkor esélytelen, hogy normálisan egyél. Egyszerűen itt úgy nem lehet túlélni, hogy azon aggódsz, hogy mit eszel, mert akkor tulajdonképpen minden lenyelt falatot bánnod kellene, meg bele is őrűlne szerintem az ember. Én úgy döntöttem, hogy hálát adok az égnek, hogy 1 évig fogok itt élni, és ilyeneket enni, megpróbálom élvezni, kontroll alatt tartani a dolgot és nem arra gondolni, hogy a "gyorsfagyasztott halált" zabáljuk minden nap. Aztán alig várom, hogy visszatérjek Európába, ahol a rántástól meg a krumplipucolástól kezdve főzünk, és tudjuk mi van a levesben, és a gyümölcsöknek van íze, és nem nyomatják rá mindenre, hogy "organic", hanem árban is minőségben is meg lehet különböztetni a bio termékeket, és ott van a piac intézménye ugyebár, ahol a kendős nénikétől veszem a kézzel szedett epret meg barackot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(Azt bizalmasan osztom meg, csak hogy érezzétek a dolog súlyát-szó szerint. Szűk 3 hónap alatt szedtem fel 5 kilót. Akikkel beszélgettem au pair-ek, úgy mesélték, hogy 1 év után 10-15-20 kiló pluszokkal mentek haza. Amikor engem egy napon arcon csapott a mérleg + a tükör látványa, elborzadtam és eldöntöttem, hogy ez elfogadhatatlan. Azóta próbálok odafigyelni a kajálásra. Legalábbis a mennyiségre. Meg igyekszem köretként salátát enni, és kevesebbet nassolni meg üdítőzni, amit sosem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz. Ebben úgy tűnik semmi önkontrollom nincs:D Plusz bevezettem a heti 5x1,5 óra edzést, aminek 2-3 hónap alatt el is kezdett látszódni az eredménye. Most pedig úgy áll a helyzet, hogy vékonyabban és izmosabban megyek, mint jöttem :D De ez kínkeserves, minden napos munka eredménye. Arról nem beszélve, hogy hazamegyek és szerintem úgy esek neki a normális, házikosztnak, a rakott krumplinak, a prököltnek, a rizseshúsnak, a nokedlinek, palacsintahegyeknek, hogy inkább akkor jön a baj:D)</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold; text-decoration: underline;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Kocsi, vezetés</u></b></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold; text-decoration: underline;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
A kulturális sokknak vehemens része hozzászokni az autók méretéhez, a forgalomhoz, a parkoláshoz, az 5 sávos autópályákhoz, és ahhoz hogy mennyire az élet része az autó. Hogy a sarokig is autóval mész, mert mennyivel egyszerűbb, és a hétköznapokban teljesen megszűnik a sétálás. Ha nem szeretnék ennyire sétálni, és nem lenne a mániám, hogy minden várost elejétől a végéig bejárok gyalog, akkor szerintem egyáltalán nem is sétáltam volna 1 teljes évig. És amúgy meg olyan jó, olyan kényelmes. Hogy az ember csak bepattan és ott van. És van drive thru mindenből kaja, kávé, bankautomata, DVD kölcsönző ki se kell szállni, fel se kell öltözni rendesen, csak beszállsz, kiszállsz, vissza, haza. Hányszor szaladtam be a pizsi nacimban ide-oda Californiában, mit számít, csak 2 percre szállok ki. Nemtudom mi lesz velem autó nélkül. Na de mivel a vezetésről írtam külön egy szép nagyot, ezért ezt csak meg akartam említeni.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><u>Rádió</u></b></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A kocsiról még annyi jut eszembe, hogy a rádió. Na hát ha otthon unjuk, hogy jajj ez a szám 2 órával ezelőtt volt, akkor ami itt megy, az botrány. Mindig vannak bizonyos előadók, akikből egyszerűen sosem elég, ezért tulajdonképpen folyamatosan ömlenek a rádióból (Macklemore, Bruno Mars, Katy Perry, etc.) Emlékszem, amikor megjöttem, akkor volt a "Can't hold us" befutó sláger. Ha egy nap 3-4x szálltam be a kocsiba és indultam valahova akkor 3-4x hallottam szinte 5 percen belül. Amibe viszont nem gondoltam bele, nemrég esett meg velem, hogy az egyik legjobb barátnőm mutatott egy számot, hogy úú, ezt a hétvégén mutatta egy ismerőse és ez az új party zene. Kíváncsian megnyitom, hogy aztán konstatáljam, hogy ezt a számot, mi már 2 hónappal ezelőtt kezdtük el itt kint megunni :D És leéltem itt 10 hónapot mielőtt ez beütött volna nekem. Hogy amiket én itt kint hallgatok a fele el sem jut, vagy majd csak 1-2-3 hónap múlva lesz sláger otthon. Pedig a mai internet világában nem is értem hogy van ez. Ugyanez a filmekkel egyébként. (jó nem az olyan nagypremieres dolgokkal mint a Hunger games, de szintén nemrég láttam egy filmet, ami otthon 3 héttel később premierezik majd) Ehhez is furcsa lesz visszaszokni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az amerikai rádió egyébként meg tökéletesen tükrözi azt a kis egyszerű, butuska klísét, ahogy a fejünkben élnek az amerikaiak. Olyan gyökér, szájbarágós, idegesítő reklámok vannak, hogy néha kitépnéd a műszerfalból a rádiót:D Az összes bemondó emberke nyomatja hogy "don't text and drive", "don't drink and drive" meg az összes maszlag, amit szeretnek skandálni, aztán leszarni. Egyszer hallottam egy interjút valami atlétával, aki éppen akkor vallott színt a melegségéről, és a 2 csaj a studióban meg volt őrülve és nem győzték egymást túl affektálni, hogy "thaaaaat is sooo cuteeeeee" meg "goooood for him" és 20 percig ez volt a téma. (Off topic, de itt ez a meleg jogok aktivizmus is fel van fújva szerintem. Akármilyen szexuális beállítottságod van, állást kell foglalni, mert az trendi, és ha nem beszélsz róla napi 1x szenvedélyesen, akkor érzéketlen vagy. Felőlem aztán csinálják, legyenek boldogok, és nem támogatom azt sem amikor valaki fúj rájuk, meg azt sem amikor valaki hetero létére úgy harcol a melegjogokért, mint az életéért. Most komolyan...mind your business man.)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Aztán van egy másik visszatérő reklám, ami sosem tudom mit reklámoz, mert olyan idegesítő, hogy mindig elkapcsolok egy "crazy b*tch" kommentárral, így szól:</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
-Let's play a game..</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
-yeah, let's play a "break into my boyfriend's cellphone so I can know if he's cheating on me.."</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
(mivaaaan?még adjál nekik ötleteket, mintha nem lennének így is elég őrültek a nők itt :D)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
És végül a kedvencem a #hashtag. Minden mennyiségben. És beszélnek, és halálkomolyan a szavak előtt mondják, hogy hashtag. Na olyankor meg az éppen beszélőt tudnám kikapni a studióból az autórádión keresztül. :D</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Háztartás</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><br /></u></b>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Na és akkor a háztartás, amivel még meggyűlik az ember baja. Hogy másféle villanykapcsolók, kilincsek vannak. Hogy 10 perc volt, mire rájöttem, hogy hogyan kell kinyitni a szobám ablakát. Hogy fogalmam sincs, hogy csinálják, de akárhány fürdőben fordultam meg, mindenhol más féle csapok vannak, és némelyik olyan nyakatekert, hogy nevetsz, hogy ilyen nincs, de nem tudod kinyitni a csapot. Nyomi kell és tekerni, húzni és tekerni, ilyen fokozatos, és a többi. Aztán valami érthetetlen okból kifolyólag a zuhanyrózsa feje rögzítve van a falon és nincs olyan levehető kis "slagos" rész és annak a végén a fej. Nem, minden egyes házban, hotelben, mindenhol ömlik rád fentről a víz, és a 2perces tusolás is, akarva akaratlanul, de egy fél hajmosással jár, minden nap. Hogy soha, sehol nincsen wc kefe. Én nem értem, hogy nem hiányzik az életükből. Vagyis sajnos értem, de szomorú.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Furcsa, de jó dolog, hogy a szobákban gardrgóbok vannak beépítve és nem pakolják tele szekrényekkel. Ez tetszik nagyon. A helykihasználás meg a feeling miatt is:)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Aztán ott van a techinka. A TV, a DVD lejátszó, az XBox és csak úgy maga a TV menüje a rögzítések, és lekérhető filmek kavalkádja, a minimum 2 távirányító, és a felismerés, hogy vagy öregszel vagy igazából nem vagy a technika embere. Itt legalábbis nem :D</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
És a legborzasztóbb dolog a légkondi. Éjjel-nappal, télen-nyáron, -100 fokon. Én nem tudom, hogy honnan ered és mi az oka annak, hogy nem bírnak élni nélküle. Amikor 35 fok van kint, mondjuk megérteném, hogy be legyen állítva egy kellemes 25 fokra. De az, hogy gyönyörűszép nyár van, és melegítőben ülök a házban, a kocsiban is kifagyasztanak, éjjel-nappal az hihetetlen. Az, hogy amikor már csak kellemes 20-25 fok van kint és még mindig megy, azt fel sem bírom fogni. Az meg, hogy télvíz idején néha bekapcsolják 22 fokon, az meg botrány. És a boltokban, plázákban, mozikban, mindenhol, úgy utálom, hogy folyton szétvagyok fagyasztva, arról már nem is beszélve, hogy mennyire nem környezetkímélő.</div>
<div style="text-align: justify;">
Néha azon gondolkozom, hogy a sok szar miatt van, amit megesznek. És attól jobban izzadnak, meg rosszabb a közérzetük, egyfajta belülről rohadásként képzelem el (már elnézést a gusztustalan képért) és ezért folyamatosan hűteniük kell magukat, hogy ne legyen szaguk. Mint a mekis kaja :D De egyszerűen más magyarázatot nem tudok elképzelni arra, hogy kivétel nélkül minden amerikai jól érzi magát a tüdőfagyasztó klímával. Márpedig jól érzik magukat, a saját maguk választása, hogy Északi Sarkot csinálnak a házaikból.:D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A többi dologhoz viszont, ami a kényelmet szolgálja egyébként elég könnyű hozzászokni, a takarítónő Consuela-kkal és a kertész Pedrókkal egyetemben :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És ezzel az össze-vissza listám végére is értem, biztos volt amúgy még száz apró dolog, amit a nagy újdonság hullámokban fel sem írtam.:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Apró fun fact a végére, hogy én egyáltalán nem találkoztam azzal a youtube videókban összeszedett "öö..miii..Hungary..az egy ország?!" mentalitással. Éppen ellenkezőleg. Az érkezésemtől kezdve a mai napig a legvéletlenszerűbb emberek kérdezik meg honnan jöttem és vágják rá, hogy a férjük, feleségük, anyjuk, apjuk, szobatársuk magyar. Megérkeztem New York-ba, a városnézős idegenvezetőnk szobatársa nem hogy magyar volt, de még névrokonok is voltunk :) A New York-San Francisco járaton az au pair-es pólóinkat látván szóba elegyedtek velünk az utaskísérők, és mit ad isten, az egyikőjük férje magyar. Ahol most lakom az utcánkban az egyik anyuka, akivel jóban vagyok félig magyar, apai ágon (bár egy szót sem beszél). Miami-utazási irodai ügynök, folyékonyan beszél magyarul. A kedvencem Las Vegas volt. A Club Marquee managere volt az, aki VIP asztalhoz kísért minket, odáig sem jutottunk, hogy "honnan jön ennyi csinos lány", és már kiderült, hogy Jozefnek hívják, félig (vagy negyedvér) magyar, és még törte is egy picit:) Majd ezekután a lengén öltözött, "privát" pincér-táncoslányunkkal is beszélgettünk, akinek meg az apukája legnagyobb világi spanja valami magyar pasas. De akadtak olyanok is szép számmal, akiknek mondjuk rokonuk nem is, de barátjuk, haverjuk, akárkijük magyar volt, vagy tanultak Magyarországon, vagy voltak Budapesten ( a Goulash, a goulash az mindenkinek megvan:D) Szóval az emberek tudják hogy Magyarország egy ország, még azt is, hogy Európában, és sokszor azt is tudták, hogy Budapest a fővárosa.:))) Én pedig ami tőlem tellett megtettem a promotálás terén, és mindenkit meggyőztem, hogy Budapest a legszebb európai főváros :)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-53436021148569097982014-02-26T08:14:00.002-08:002014-02-26T18:16:29.740-08:00A kulturális sokk elemei I. (pénzügyek, shoppingolás, customer service, social life, nyelvtanulás)<div style="text-align: justify;">
Nagyjából a megérkezésem napjától kezdtem azt a hagyományt, hogy felírtam 1-1 rövidebb gondolatot, 1-1 szokatlan dolgot, tevékenységet, jelenséget, ami újonnan érkezőként, úgynevezett kulturális sokk-ként ért. Mivel így télvíz idején kevesebb dolog történik és amúgy is szerettem volna időnként érdekességekről is írni, úgy döntöttem, hogy vicces lenne így a vége felé visszatekinteni, hogy mik értek újdonságként az elején. Úgyhogy következzen egy kicsit összeszedetlenebb, csapongó lista arról, hogy mikhez is kell az embernek hozzá szoknia az "Újvilágban".:)</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold; text-decoration: underline;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: bold; text-decoration: underline;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Pénz</u></b></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Na szóval a zöldhasúval nem olyan egyszerű boldogulni (a kezdetekben:)) Papírpénzből van 1,5,10,20,50,100 $ érmékből meg 1 centesek, 5 centesek, 10 centesek (de nem így hívják, hanem "dime"-nak), 25 centesek (amit meg nem így hívnak, hanem "quarter"-nek, nehogy boldogulj:D). Az érméket szerencsére sikerült különböző méretekben legyártani, de a papírpénzből az összes egy méret, egy szín, egy design (oké, az hogy melyik címleten ki van, az változik, de azt nézegesse az fizetéskor, aki nagyon ráér :D)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Na szóval semmi nem különbözteti meg őket egymástól, és sokszor kezdődnek ugyanazzal a számmal (1,5) és nem egyszer fordul elő az emberrel, hogy kiad a kezéből 10$-t, amire azt hiszi, hogy csak 1 volt, és fordítva. Én mondjuk annál az 1-2 alkalomnál ami előfordult, észbe kaptam. De többször volt, hogy a helyiek kérdeztek vissza tőlem fizetéskor, hogy mit adott vissza 1-est vagy 10-est :D És az a sok apró...na hát az igazán borzasztó, amikor valami 4,75 $-be került..na azt minek? Azonkívül, hogy ne tudjam becipzározni a pénztárcámat?!:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval a cash egy kicsit bosszantó, és őszintén meg vagyok lepődve, hogy pont itt nincs valami változatosabb, egyértelműbb rendszer, amikor itt minden más jó szájbarágósra, hülyékre van szabva:D A világ összes más valutája megkülönbözteti a címleteket színben és méretben, és nem ok nélkül, na:D</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Aztán amikor az ember beleszokik a hétköznapokba (és megnyitja a bankszámláját) jön a veszedelem. Egyszerűen itt még a sarki kisboltban is lehet kártyával fizetni, pizzafutárnak, taxisnak, bódésnak, vásári forralt bor árusnak, mindenkinek. Szóval az ember elkezd kártyával fizetni. Ráadásul itt úgy van, hogy mondjuk bevásárolsz a hipermarket-ben, és amíg még a vonalkódokat húzogatja a pénztáros már mondja, hogy húzhatod a kártyát, ütheted a pin-kódot. Megteszed, ő meg még mindig püttyöget, neked kiírja, hogy tranzakció kész, és aztán jön a vége. Előbb húzód le a kártyát, mint hogy jön a vége. Ugyanez étteremben. Kihozzák a számlát a kemény fedelesben, beleteszed a bankkártyát, elviszik, lehúzzák, majd visszahozzák a számlát, amin ott van, hogy végösszeg, borravaló, és így a totál. Na most a kártyát már lehúzta, honnan tudja, mennyi borravalót fogok hagyni? Én ezt őszintén bevallom, még a mai napig nem értem, hogy hogy működik. Mindig követem az online banking-ban és pár nappal később le van húzva az, amennyit kellet.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Aztán a bankkártyával fizetés másik velejárója, hogy elkezded csak sutty lehúzni itt, lehúzni ott, nem is nézed, hol mennyit fizetsz. Emlékszem én mindig úgy vásároltam, hogy már előre tudtam, hogy kb. mennyit fogok fizetni, és már a fizetés pillanatában, amikor leszámoltam a készpénzt tudtam, h jó vagyok-e, vagy elkapattam magam :D Itt meg gondolkodás nélkül még nem is tudod mi a végösszeg, már le is húztad a kártyád és aztán mondjuk a hét vége fele esik le, hogy jéé, már ennyit költöttem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Aztán a másik kellemetlenség a "tip" meg a "tax". (borravaló, adó). Amerikában nem csak kedves meg jófej dolog, ha tip-elsz, hanem úgymond alap. Itt úgy átvenni a pizzát, vagy kiszállni a taxiból, hogy nem adtál borravalót szinte elképzelhetetlen. És akkor most jön az, hogy de hát én turista vagyok nem tudom, nem értem, blablabal. Na nehogy azt hidd. Ki van írva mindenhol, sőt sokszor mondják is, hogy "40 $ lesz, és a borravalót megköszönöm". :D Tip-peled a pincért, a pizzafutárt, a taxisofőrt, az idegenvezetőt, a hajóskirándulás legénységet, a recepcióst, a fodrászt, és itt döbben rá az ember, hogy mennyi mindenkit kellene amúgy busásan borravalózni otthon. Merthogy 15% a minimum, úgymond elvárt, és ha elégedett vagy akkor inkább a 20% a bevett, ami RENGETEG szerintem. Arról már nem is beszélve, hogy sosem tud az ember tervezni a költségekkel. Megtervezed az utazást, hogy na ennyit költesz kajára, az az 1 napos kirándulás meg ennyi meg annyi. Ahha, éttermenként +15%, kirándulásonként +15-20%. Nagyon bosszantó.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ugyanez az adóval. Az USA-ban az árak nem tartalmazzák soha az ÁFA-t és egyéb akármilyen taxes-t, legyen szó élelmiszerboltról, ruhákról, szállodáról, taxiról. És amikor megnyugtatod magad, hogy jajj ez a nadrág csak 20$ simán megvehetem, hát nem annyi lesz. Meg jajj az szállás csak 300$/7 éjszaka, milyen jó...hát meg még dobjál rá kb. 30$-t. És amikor mondjuk csak beszaladsz a boltba 10$-al, és a tax miatt nem jössz ki. Hát ez is bosszantó.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Bankügyek</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ha már a pénzről beszéltünk, akkor a bankolás is érdekes élmény volt itt kint. Bemész akármelyik bankba, és az egy dolog, hogy ott vannak a biztonsági őrök, de van mindenhol egy nagyon kedves öltönyös ember, aki már rohan feléd, hogy hogy vagy, és miben lehet a segítségedre ezen a szép napon. És elmondod és már hoz-visz, szerez neked ügyintézőt, akit beavat, hogy mi van, nem neked kell mégegyszer koptatnod a szádat:D Ez egyrészt elképesztő, mert az ember már kiemelt ügyfélnek érzi magát, másrészt mennyivel jobb elmondani mi a hasfájásod, aztán majd ők kitalálják, hogy ez milyen akció és ki csinálja. Nem pedig te próbálod kisilabizálni az érintő képernyős akármin, hogy na vajon a te problémád hova tartozik, aztán vársz 20 percet, mire kiderül, hogy az az ügyintéző azt meg sem tudja csinálni neked, új sorszám. Na hát itt még egyszer nem vártam 1 percet sem kiszolgálásra, és mindig egyből el lett intézve, amit akartam.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A másik nagyon jó, hogy számlanyitáskor is, meg akármi változáskor kapsz mindig tájékoztatót konyhanyelven, hogy mi, miért, mikor történik. Nem úgy mint otthon, amikor összetűznek neked egy 20 oldalas paksamétát, hogy na ez van. Persze megkapod azt is, mert ha nem kapnád, akkor mindenki perelné őket naponta. De kapsz egy pár oldalas, összeszedett, jól elrendezett, színes kis prospektust, amiben le van írva minden, ami egy egyszerű, magánszámla tulajdonosnak kellhet.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Aztán ott van az online banking, ami otthon is terjed, de itt elképesztő. A kimutatásaimat is ott kapom, utalni többször utaltam (amerikai számlára) úgy, hogy megadtam a számlatulajdonos telefonszámlát, beazonosították és meg is voltunk. Nem ám kitölteni egy csomó sort, név, cím, számlaszám meg még kitudja mi, amit félre lehet gépelni. Név, telefonszám, utalás. És egyből meg is érkezik. Ráadásul ingyen. A készpénzfelvétel saját banktól korlátlan mennyiségben ingyenes (nem havi 2!:D), akár ATM, akár a kasszában. Utalás is ingyen.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A telefonomra kb. 1 hónapon belül felkerült a Bank of America application amivel mindent tudok intézni, utalás, kimutatás, de az igazán szépséges, hogy meg fogom a telefonom, lefényképezem a heti fizetési csekkemet elölről, hátulról, feltöltöm a "deposit" mappába és rákerül a számlámra a pénz. Még csak ki sem kell a házból mozdulnom, hogy ott legyen a pénzem a számlámon. Ha meg még is kimozdulok, akkor az ATM is beolvassa a fizetési csekkeket és rárakja a számládra. Ráadásul itt van ugye "drive-thru" banking, úgyhogy ki se kell szállni a kocsiból. Nehogy meg kelljen mozdítani ugye azokat a sonkákat :D</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Szóval az ügyfél az első. És pl. bekerülsz az ügyféladatbázisba is, és időnként hívnak, hogy elégedett vagy-e, meg hogy nem szeretnél-e hitelkártyát inkább (soha, semmilyen körülmények között NE szeressél :D), és megkérdezik, hogy hívhatnak-e ilyenekkel, vagy zavar. És egyetlen egyszer megkéred őket, hogy nem szeretnéd, és soha többet nem hívnak marketing célból. Nehogy aztán elégedetlen legyél még a végén, ugye. Egyszerűen csodálatos.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Shoppingolás</u></b></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
És ha már ennyit meséltem a pénzről, és hogy hogyan szórja az ember, akkor kicsit nézzük a shoppingolást. Hogy mi is szabadul el itt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Én otthon utáltam vásárolni. Mert az összes bolt el volt árasztva ilyen egy kaptafa, líg-lóg, hippi cuccokkal, amiken mind át kellett mennem, hogy találjak valami nekem valót, amitől meg hamar elment a kedvem. Ráadásul sosem találtam semmit a méretemben, se cipőben, se ruhában, és annál rosszabb meg nincsen, amikor megtalálod a tökéletes darabot és nincs a méretedben. Hát itt mindez megváltozott, itt a felnőtt női méret 0-val kezdődik, ami bevallom őszintén a 4 évvel ezelőtti önmagamra is kicsi lett volna, de azért jó tudni, hogy ott a lehetőség. A cipőméretek pedig egyszerűen megváltoztatták az életemet. Egyáltalán nem bonyolult itt úgy számozzák, hogy 5-ös (35), 6-os (36) és így tovább egészen 10-ig (40) kb. Na most lehet mosolyogni, de nekem rengeteg 36-os cipő volt éppenhogy egy picit nagy, de a 35-ös meg nyomott, úgyhogy a mindenféle talpbetétek hamar a barátaim lettek. Na de az USA.. hát mennyire gyönyörű, hogy ott vannak a felesek :D És akármilyen cipőboltba megyek be, külön szekció az 5,5, ami tökéletesen az én lábim. Hát nem is mondom hány cipőt szereztem be, kb. fél év alatt... (2 saru, 2 magassarkú, 2 topán-balerina, 2 csizma :D)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Aztán alapjáraton van az, hogy olcsóbb minden. A minőség olcsóbb. Na persze nem a designer márkákra gondolok. Hanem a minőségi, normális ruhákra. Nagy márka ugye a Forever 21 itt, ami csodálatos. De fel tudnék sorolni 5-6 boltot, ami otthon nincsen, és fantasztikus ruhák vannak, abszolút normális áron. Nyári toppok ilyen 10$ körül mozognak, pulcsik 15-20$, ruhák 20-25$, nadrágok 20-40$. (Ezek mind hétköznapi, normális boltok akármelyik plázában, de mondjuk egy Abercrombie farmer sem sokkal vészesebb, 60$ körül mozog) Na de ki vásárol a plázákban, ugye??:D Amikor itt van nekünk a hihetetlen T.J.Maxx, Marshalls, Ross és Nordstorm rack, ahol ugyanazokat a márkákat lehet 50% meg 70%-al olcsóbban megvenni. Az eBay-ről már nem is beszélve, ami maga a csoda. A boltokba az ember csak azért jár, hogy felpróbáljon mindent, aztán megvegye az eBay-en, fele annyiért :D</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Arról már nem is beszélve, hogy örök érvényű szabály, hogy egész évben, folyamatosan, mindig van leértékelés. (iskolakezdő, Black Friday, Chirstmas Sales, karácsony utáni, valentines day, presidence day, húsvét, nyár, semi-anual, 4th of July, amit el lehet képzelni)...Emlékszem, amikor megjöttem és az első leértékelésnél elkezdtem shoppingolni, mint egy őrült, merthogy leértékelés van. Hát nem kell megőrülni, majdnem minden 2. hétre jut egy. (a T.J.Maxx-ben meg ugye folyton az van :D)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
És azt hiszem, hogy ez az USA egy másik csodája és ezért van itt ez a fogyasztói társadalom, meg felvásárlási kényszer. Mert leírhatatlan érzés az, amikor az ember elképesztő márkákat szerez be elérhető áron, és a celtik és táblák emlékeztetnek, hogy most féláron vetted meg, na ennyit spóroltál. Hát nem fantasztikus?! Úgy spórolsz, hogy költesz. Ráadásul jó minőségű dolgokra költesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az eddigi legeslegkedvencebb "deal"-em, amikor egy 400$-os (kb. 90 000 Ft) The North Face kabátot (álmaim téli kabátját) 200$-ért vettem meg a Nordstorm Rack-ben. Aztán amikor a Bearpaw (uggs-hoz hasonló mamuszcsizma, csak az azután következő márka a sorban:)) téli csizmámat 80$ (18 000 Ft) helyett 50$-ért (kb. 11 000 Ft) vettem meg az eBayről. De itt kint vettem pl. fényképezőt is, egy közepes kategóriában, otthon 45-50 000 Ft között mozgott ez a modell (kiváncsiságból rákerestem pár helyen), itt kb. 32 000 Ft-ért vettem meg. Aztán ott van a "Groupon" nevű honlap, ami olyan, mint a Kuponvilág, BónuszBrigád ilyenek, és elképesztő akciók vannak. Így vitorláztam például fél áron a San Francisco Bay-ben, és voltam féláron delfinezni itt Chicagoban, a Shedd Aquariumban. Múlthónapban pedig 25$-ból úsztam meg egy 70-80$-os hajvágást. Szóval az, hogy az ember milyen deal-eket szed össze magának, csak az időn múlik, amit a vadászatra szán, de a határ a csillagos ég, és ez addiktív :)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Ügyfélorientáltság, kiszolgálás</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ez pedig a másik elem, ami hozzájárul ahhoz, hogy mindenki shop-aholic. A kiszolgálás. Bár az utóbbi időben otthon is észrevettem némi fejlődést, és egyre több boltban lett rászólva az alkalmazottakra, hogy hangosan köszönni kell a betérőknek, és félre tenni a laptopodat, amíg vásárló van a színtéren:D Hát itt ez az alap, de az, hogy segítenek, ajánlanak, méretet vadásznak, és még mindeközben beszélgettek is, érdeklődőek is..hát ez óriási különbség. És a próbafülkéknél tartozkódó eladónak nem annyi a dolga, hogy az otthagyott ruhákat összerendezi, megkérdezi,h állsz, ha nem jó, hoz neked másik méretet, fazon, színt (hogy ne kelljen felöltöznöd, kimenned, újra sorba állnod és újra kezdened az egészet). Ráadásul értik is a dolgukat. A Victoria's Secret meg méltó a hírnevéhez. El is kérik 1-1 szép fehérnemű árát (de vannak olyan sales-ek, hogy azért sikerült az au pair fizetésből is beszerezni már ezt-azt:)), na de az, hogy belépsz, és ketten-hárman segítenek, elmondod mit akarsz és ők meg tudják mi kell neked, lemérnek, ajánlanak, aztán még szetteket is összeállítanak neked, hát valami fantasztikus. Öröm ott költeni a pénzt :D</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
De az ügyfélorientáltság elmondható mindenre, nem csak a vásárlásra, de a bankokra, gyógyszertárakra, hipermarketekre, akármerre, ahol embereket szolgálnak ki. (és ezért én őszintén irigylem őket. Én tuti nem bírnék ennyire életvidám és kedves lenni ha naphosszat a kasszát nyomogatnám egy tesco kategóriás hipermarketben). Itt meg akármikor akárkitől kérdezek valamit, segít, megmutatja, ajánl jobbat. Emlékszem, amikor a Target-ben vásároltam (olyan, mint a walmart, csak jobb kategória, de ugyanúgy élelmiszertől, bútorokon át, ruhákig, sminkcuccokig, minden van), nézelődtem a sminkcuccok között. És volt a sminkrészlegen egy olyan csajszi, aki életem leghasznosabb tanácsait adta, és olyan tökéletes alapozót mutatott, amit ott helyben megvásároltam, meg még hozzá púdert is, előbb-utóbb kellett volna, de így sokkal inkább könnyű volt a döntés és soha nem volt ilyen tökéletes a sminkem:D</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Alapvetően a kiszolgálás mindenhol személyreszabott, kedves, gyors, úgy jó, ahogy van. Emlékszem egyszer 3 percet kellett várnom a bankban amíg átmentek valami adatok és el tudtunk indítani egy tranzakciót és nem győztek bocsánatot kérni:D</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A buszsofőrök a másik kedvenc példám. Mindig minenkinek segítenek. Felszállsz, elmondod hova szeretnél eljutni, és megmondják hol kell leszállni. Még sosem tévedtem el, pedig tömegközlekedtem San Francisco-ban, Los Angelesben, Chicago-ban, Miami-ban, vad idegen helyeken. És kivétel nélkül, mindig segítettek a buszvezetők, készségesen. Emlékszem egyszer egyedül mentem valahova, és a buszsofőr bemondta, hogy "xy turistalátványossághoz itt kell leszállnia a hölgynek" :D Volt, hogy sokan mentünk valahova, leültünk hátul a buszon, és a sofőr megkérte az első üléseken ülőket, hogy valaki jöjjön hátra és szóljon nekünk, hogy le kell szállnunk. És addig ott állt a megállóban, nyitott ajtókkal és várt. Ilyet otthon mikor csinálnának?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Szóval van itt ez az általános kedvesség, és a mentalitás, hogy a te problémádat a sajátjukként kezelik, és minden áron meg akarják veled oldani. Egyszer előfordult velem és egy barátnőmmel már a hidegebb időben, hogy lemerült az autója aksija a pláza parkolójában, természetesen szakadó esőben. Leparkolt mellettünk egy idős bácsi, elmondtuk mivan, mondta, hogy neki nincs bika kábele, de menjünk be vele a plázába, majd ott segítenek. Hát én nem láttam, h az hogyan is nézne ki, de bementünk. Ő odament az első biztonsági őrhöz, elmondta neki a gondunkat, és 2 perc walkie-talkie-zás után jött velünk egy biztonsági őr, ilyen kisteljesítményű mobil akármivel, és bebikázta az autót :D Nem hittem el, hogy ennyire érdekli őket, hogy ennyire segítőkészek.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Aztán ott vannak az éttermek, ahol nem kell 20 percet várni arra, hogy felvegyék a rendelésedet, meg hogy rátok nézzen valaki, hogy rendelhess extra salátát. Éppen ellenkezőleg kiszolgálnak, hoznak mindent, utántöltik az italokat, és minden szakasz közben/után megkérdezik, hogy minden rendben, kell-e valami, elégedettek vagyunk-e. Az elején ezt pl. tök idegesítőnek találtam, hogy "ember, hagyjál már enni":D Aztán teljesen hozzászoktam, és igazából tényleg jó, hogy odafigyelnek, és teljesítenek minden kérést: enélkül vagy ahelyett kéred, több szósz, kevesebb akármi, extra ez, natúr az, még egy saláta, felezni egy fogást, akármit..nem tudsz olyan kérni, amit szájhúzással teljesítenének, és ehhez nagyon könnyű hozzászokni :)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Ismerkedés, szociális kapcsolatok</u></b></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Bár ennek a fele lehet, hogy nem csak magával az USA-experience-el jár, hanem magával az utazással, és a nemzetköziesedéssel, ami az au pair élet alappillére, de valahogy akkor is itt változott meg az ismerkedés kultúrám, és ismerkedés alatt, én tényleg emberek megismerését értem, nem pedig randizást.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Egyrészt nagyon könnyű ismerkedni, mindenki mosolygós, közvetlen, sőt kifejezetten szóba elegyedős típus. Nem tudsz egy rendelés leadni, egy fizetést megejteni, vagy egy gym-tagságos papírt kitölteni és beadni, hogy ne kezdjetek el dumálni, és derüljön ki, hogy ki honnan van, mit csinál, és jajj, hát neki az anyja/apja/férje/felesége/szobatársa magyar. Vársz valahol, ülsz a buszon, egyedül eszel a subway-ben, kérsz egy kávét a Starbucksban, tekersz a biciklin a gym-ben és az emberek hozzádszólnak, érdeklődnek, beszélgetést kezdeményeznek.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az elején nekem ez nagyon furcsa, meg kényelmetlen volt. Sőt majdhogynem rossz néven vettem, hogy most miért jött ide, vagy miért kérdezget egy vadidegen. Aztán nem hogy megszoktam, de ezt pl. egyenesen szeretem Amerikában. Hogy ha látsz valami vicceset az utcán, akárhol, akkor az emberek összenevetnek, elkezdenek beszélgetni, stb. Nem félnek és nem idegenek a kapcsolatteremtéstől. És ez nagyon, nagyon jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán a megszokás még továbbgyűrűzött, és egy idő után észrevettem magamon, hogy gátlástalanul rávigyorgok, beszélgetést kezdeményezek vadidegenekkel, oda megyek nénikékhez, hogy úristen, de gyönyörű kutyája van, és megsimogathatom-e. És az, hogy erre mosolyogva azt mondják, hogy persze, és elkezd kérdezgetni,h van-e kutyám, aztán az akcentusból el jutunk odáig, hogy honnan jöttem, és nahát, de érdekes,nem is hallott erről a programról...na, ez valami elképesztő.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az USA és az utazós életmód keveréke az, hogy vadidegenekhez mész oda, kezdetek el dumálni, vad idegenekkel elutazol, vagy ott helyben összeismerkedsz, várost nézel, bulizol és ez teljesen rendben van. Miami-ban pl. majdnem minden este csapódott hozzánk így 1-1 lány, aki egyedül utazott, odajött hozzánk, dumálunk 5 percet, aztán egész éjjel együtt táncoltunk.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az mondjuk az au pair-kedés vele járója, hogy körbe vagy véve au pair-ekkel, akik hozzád hasonló cipőben járnak, hasonló beosztásban dolgoznak, és sokat akarnak utazni, szórakozni, így mindig van 10-15 ember a közvetlen környezetedből, akikből leszűrhetsz egy jó társaságot magadnak.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Azt is szeretem, hogy a barátságnak egy új, kötetlenebb formáját ismertem itt meg. Itt gyakori az, hogy nincsenek igazán közeli, mély barátságok, viszont van egy rakás jó haverod, akikből mindig van társaság, mindig van kivel lógni, nyugodtan elhívhatsz programokra olyanokat, akiket alig ismersz, de viccesek, nincs benne semmi fura. Illetve kötetlen a dolog, azzal lógsz, akivel épp kedved van, vagy aki adott tevékenységre jobban kapható, nincs kötöttség, nincs az, hogy jajj nem hívtak el, biztos nem szeretnek. Vagy ha én felejtek el hívni valakit, akkor az rosszul jönne ki. Csak lazán, amihez, akihez az embernek kedve van.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Szerencsésnek mondhatom magam, mert rengeteg au pair barátnőm van, viszont sikerült amerikaiakkal is barátkozni, bulizni, sőt utazni is.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Mondjuk a lazaság és kötetlenség azzal is jár, hogy ugye nincsenek igazán mély kapcsolatok, és minden olyan felszínes. Az ember nem azért van valakivel, mert kiskora óta legjobb barátok, hanem mert lehet vele bulizni/koncertre járni/utazni/kirándulni/mindig valami őrültségbe keveredni/filmezni, stb.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Amihez nagyon nagyon nehéz volt hozzászoknom ez az ölelkezés. Ölelkezés, minden mennyiségben. Amikor a soha nem látott host apukám felvett a reptéren San Francisco-ban megölelt, aztán az egész család is sorban. Még a NAGYI is!! Életemben nem láttam őket, nem is ismerem őket, a nagyi meg mégis csak egy idős hölgy és mindenkit meg kellett ölelni. Hát elmondani nem tudom, hogy milyen kellemetlen volt. Főleg nekem, aki nem egy érzékeny, fizikai kontaktusos típus. Ugyanez megy az au pair-ekkel. Vagy rászoknak, vagy a sok latino lányzó hatása (ahol szintén ez a kulturális szokás), de minden au pair barátnőmmel ölelgettük egymást. Úgy, mint ahogy mi puszit adunk otthon. Ha minden nap látod, akkor is minden nap megöleled. Találkoztok a főtéren és hello, ölel-ölel. Olyan fura. Oké, nem egy olyan kétkezes ölelés, de akkor is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán Californiában jött az amerikai társaságom, két fiú, 2-3 lány. És a vadidegen fiúkat, akiket most láttam először meg kellett ölelnem. Ennél már csak az volt furább, amikor egy amerikai lány ismerősöm egyszer bemutatott a pasijának, és hát nincs mese, őt is meg kell ölelni. Egy barátnőd pasiját, akit most látsz életedben először. Hát szerintem ez awkward.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Azóta ehhez is hozzászoktam, és amúgy személyiségfejlődésnek tudom le, hogy nem érint kellemetlenül egy ölelés és megszoktam az ilyesfajta közvetlenséget. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán itt Chicago-ban lett egy magyar au pair barátnőm is. Hát emlékszem, amikor először találkoztunk akkor puszizkodtunk. Na hát hogy az milyen furcsa volt, te jó ég :D</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Most úgy vagyok vele, hogy sokkal közvetlenebb, mégis kevésbé kényelmetlen valakit oldalra ölelni a válladhoz, mint egymáshoz passzítgatni az arcunkat. Nem is tudom, hogy fogok-e valaha újra puszizkodni valakikkel. Olyan furának, tolakodónak meg illetlennek érzem. :D Nem semmi, hogy változnak a szokások, mi?:)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Képmutatás</u></b></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Erről egy teljes bejegyzést tudnék írni, lehet fogok is majd egyszer. Mindenesetre nekem az a véleményem, hogy ez a kultúrkör szereti a dolgokat jól feltüntetni, még akkor is ha mindenki tudja, hogy hogy is van igazából. Ha már csak jobban hangzik, már jobb. Ott van a már említett don't text and drive mantárázása megállás nélkül, ehhez képest én nem tudok soha egyszer úgy átnézni egy autóba a forgalomban, hogy a sofőr ne lefele bámulná a telefonját.</div>
<div style="text-align: justify;">
A másik kedvecncem a recycling őrület, meg a környezetvédelem jajajjj, aztán minden kaját hajigálnak kifele, a szupermarketben duplazacskóba pakolják neked a cuccaidat, hatalmas truck-okkal járnak, ami úgy zabálja a benzint, hogy őrület, a sétálás, biciklizés és tömegközlekedés kultúrája olyan alulfejlett, hogy az már botrány, és hatalmas házakban laknak ahol ég az összes lámpa, emeleten, földszinten függetlenül attól, hogy éppen hol vannak, üvölt a légkondi, megy a nappaliban meg a hálóban is a TV, és közben egyiket sem nézik, éjszakára sem kapcsolják le a dolgokat, egyszerűen döbbenetes mértékben pazarolják a vízet, az áramot, a benzint, az élelmiszert. De nyomtani, hogy recyclying, az trendi.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Aztán ott van, ugye hogy a család, a család, jaj az a minden, meg a legfontosabb, ehhez képest semmi időt nem töltenek együtt, ha mégis akkor a TV előtt rohadnak, a quality time az nulla, a szülőknek nincs kontrollja a gyerekeik felett, mert vadidegenekkel neveltetik fel őket. (gondolok itt ránk ugye..) De azt nyomatni kell, hogy milyen fontos a család. A dolgokat csak mondani, hangzatos kampányszlogeneket szajkózni, üres szavakkal dobálozni az megy. Csak tartalmat nem látok mögötte. Na szóval tudnék erről írni bőven, de most nem mennék el ebben az irányban. Mindenesetre ez is hamar arcon csapja az embert. Talán 1-2, talán több, rózsaszín ködös hónap után, szóval én ezt már 2. hullámos kulturális sokknak hívnám.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<o:p>Még ami nagyon újszerű, és nagyon más itt az a kommunikáció módja, minősége, célja, értelme. Illetve az amerikai családnorma, gyerekek, szülők, családi élet, de ez a két téma olyan horderejű, és annyi érdekes aspektusa van, hogy szeretnék (és remélem fogok is) külön bejegyzést szánni nekik.</o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Nyelvtanulás</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><br /></u></b>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A nyelvtanulás ugye az egyik fő célja mindenkinek, aki belevág egy ilyen programba. Az első hetekben lépten-nyomon azt hallottam a fogadó családom tagjaitól, a területi képviselőtől, az újonnan megismert barátoktól, hogy mennyire jó az angolom, és én büszke voltam, de azért akkor is célom volt a fejlődés, hogy mire hazamegyek egy erős felsőfokú nyelvvizsgát is összehozzak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval számítottam is rá, és dolgoztam is rajta, de még így is meglepett az az elképesztő tempó amivel a szókincsem és a nyelvhasználatom fejlődött a mindennapokban. Olyan gyorsan ragad az emberre az új szó, a kiejtés, a jópofa kifejezések tömkelege, hogy az valami csodálatos. És a mód, ahogy tanulod. Hogy 1-1 szót hallasz többször különböző szövegkörnyezetben, aztán egyszer csak már érted, hogy mit jelent, nemsokára pedig el kezded használni is. Anélkül, hogy rágugliztál volna, hogy mit jelent. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ez a szép az ilyen "everyday learning"-ben. Hogy megtanulod azt, amit a könyvekből nem tudsz. Mert a könyvekben nem fogsz gyógyszeres leírást olvasgatni, vagy a félkész kaja elkészítési útmutatóját olvasni, meg eligazodni a hipermarketekben. Emlékszem, amikor először mentem egyedül vásárolni fél órán át kerestem a wc papír részleget. 3x mentem körbe az egész helyen. És hát nincsen sehol "toilet paper", ez mi? Aztán odamentem egy eladóhoz, aki nagyon készségesen oda is vezetett a bathroom towel-hez. Egy komplett sor. Bathroom towel. Nem toilet paper. Ki gondolta volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán a bankban is 2-3x elmondtam szépen "angoltalanul", hogy "I'd like to put the money on my account". Hát nem a könyvet rakod a polcra, hogy "put"-oljad. De pár alkalom és az ember megtanulja szépen felrakni a számlájára a pénzt. "I'd like to <i>deposit</i> this on my account".</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az itt felszedett szókincsem fele olyan szavakból áll, ami rámragadt, beépült a mindennapos használatba, de fogalmam sincs, hogyan hangzik szépen, magyarul. Aztán amióta elkezdtem a TOEFL-re készülni, és nyomom a szinonimás szókincs építést, ez még durvább lett. Sokkal könnyebben ragad, de egyre kevésbé, vagy egyre hülyébben tudom magyarosítani őket. Annak meg az az eredménye, hogy amikor magyarul beszélek, akkor folyamatosan tele van pakolva angol szavakkal, vagy angol szavak magyar, de idegen megfelelőjével. Mint pl. hogy az "aspect" helyett nem az mondom, hogy "hatás", "elem", "rész", hanem ilyen szépen, hogy "aspektus" :D</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Aztán az ember elkezd angolul gondolkozni, meg álmodni is egy idő után. Most ott tartunk, hogy akármiről, akármikor, akármennyit tudok angolul beszélgetni. Az ilyen csajos kivessézük a párkapcsolati bonyodalmakat 3 órán keresztül "girl talk", vagy a hova tart az életem c. filozófiai értekezés is lemegy angolul. Néha már úgy érzem, hogy angolul sokkal egyszerűbb, gördülékenyebb megfogalmazni dolgokat. És hogy olyan jó, találó kifejezéseik, meg szerkezeteik vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán jön az, amikor skype-olsz az otthoniakkal és olyan ocsmány magyartalan mondatokat raksz össze, meg nyökögsz fél órát egy összetett mondattal, és csak fogod a fejed, meg mondod, hogy "na érted, mit akarok".:D Ez annak az eredménye, hogy elkezdesz nem magyarul kigondolni, megfogalmazni, fordítani, hanem angolul kigondolni,kimondani. Aztán amikor magyarul beszélek már az angolt fordítom vissza magyarra. Így lesznek olyan szépségek, hogy azt mesélem, hogy "a hétvégén kimegyek bulizni" :D ("going out"+"bulizni megyek" :D) De honnan megyek ki? Hova? Miért nem csak bulizni megyek?!:D És ez még csak a jéghegy csúcsa.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszer felemelő, amikor gyönyörűszépen kifejezed magad angolul, egyszer meg letargikus, amikor nem bírsz összerakni 3 szép mondatot magyarul.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Fényképezés</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><br /></u></b>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az életed részévé válik. Elválaszthatatlanul. És egyszeriben nem érted, hogy eddig, hogy hogy nem dokumentáltad a családi összejöveteleket, baráti kimozdulásokat, kirándulásokat, stb. (És nem arra gondolok, amikor lefényképezed a kajádat, és becsekkolsz, h "csajos este" :D)</div>
<div style="text-align: justify;">
Hanem, hogy az emberek, a barátaid, a pillanatok, nincs egy darab képed sem. Itt meg felértékelődik, hiszen itt minden olyan hihetetlen, monumentális, és ideiglenes. És ezért az ember mindent próbál megörökíteni. Nem csak azt, amikor a Times Square-en áll. Hanem, hogy kik a barátaid, hogy hogy néz ki a törzshelyetek, milyen a szobád, az utcátok, ott van a felhajtón az újságtekercs, mindent.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
És tényleg nem értem, hogy miért nem készül otthon ennyi kép. És itt nem ciki megkérni a szomszéd asztalt, akár a pincért, vagy járókelőket, akárkit, hogy készítsen rólatok egy fényképet, akár a Grand Canyonnál álltok, akár a kedvenc helyeteken isszátok a kedvenc italotokat. Mert ez az év, életed egyik legjobb éve, amiből az emlékek és a fényképek maradnak, úgyhogy kivétel nélkül mindenki módszeres fénykép-készítővé válik. Még az is, aki előtte nem szerette.</div>
<div style="text-align: justify;">
És azzal, hogy megszereted, és fontossá válik az, hogy fényképezz, jön a következő újdonság. Meg is tanulsz fényképezni. Meg pózolni is. Előbb-utóbb megtanulod honnan, hogyan, milyen szögből kell fotózni épületeket, az óceánt, naplementét, és a többit, mert nem lehetnek szar képeid. Aztán megtanulod, hogy te hogyan, milyen szögből, melyik profiloddal nézel ki jobban a képeken, és hogy mik a "bevált" pózok, mert az, ami eddig volt, hogy odaállsz és mosolyogsz, már nem működik. Még sem nézhetsz ki ugyanúgy a 8744886656568 fényképeden:D És elkezdesz így állni, úgy állni, ülni, feküdni, ugrani, és a többi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem ráadásul szerencsém volt, mert a kedvenc californiai-horvát barátnőm, és a los angeles-i-magyar barátnőm profik voltak, és kitanítottak. Hogy igenis számít, hogy mi van rajtad, és attól, hogy túrázol a 40 fokos sivatagban a Grand Canyon-hoz még nem kell hátizsákos idiótának kinézni a fényképeken:D Megtanítottak, hogy mindig mindenhova oda kell állni, mert semmit nem ér 25 különböző beállítás a Golden Gate-ről, ha én nem állok ott, hogy "itt vagyooook". Hogy mindenről kell legalább 3-4 képet lőni, vállalva azt, hogy lefárasztod a kísérődet (aki utólag hálás lesz azért, hogy milyen jó közös képek vannak a fényképeződön:P), és ott helyben visszanézni, hogy jók lettek-e, és ha nem , akkor nem szégyelni újat csinálni, akár 5-jére. Mert amikor hazaérsz, feltöltöd a képeket a gépedre, és akkor esik le, hogy az összes képen csukva van a szemed, vagy, hogy a pulcsid kenguru zsebétől úgy nézel ki, mint, aki a 7. hónapban van, akkor nagyon fogod magad utálni. Főleg, ha nem jövőhéten mész Hollywood-ba megint.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek once in a lifetime lehetőségek, és örök emlékek. Szépen fel kell öltözni, mindenhova oda kell állni, jópofa képeket készíteni, sokat és ha kell újra és újra. :)</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-62932927684064875622014-02-05T21:45:00.003-08:002014-02-05T22:13:03.524-08:00Pikk-pakk Január :)<div style="text-align: justify;">
Olyan rég volt már december, mégis olyan, mintha 1-2 hete jártam volna errefelé. Ha jól emlékszem az utolsó hétköznapi élménybeszámolós posztomat december közepén írtam. Mondjuk annyira sok minden azért nem maradt ki...Azt kell, hogy mondjam, december utolsó 2 hetét teljesen meghatározta a Miami nyaralás. De azért mégis belefért még egy-két említésre méltó esemény.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik kedvencem közülük a mostanra letisztult, szűkebb, 8 fős társaságunkkal közösen tartott karácsonyozás volt. Bár eleinte, még kora ősszel 10-15 lány között mozgott a szokásos csapat, de mindannyian, egyszerre együtt azért elég ritkán voltunk, aztán november végére már kezdett kikristályosodni, hogy mi így 8-an nagyon egy hullámhosszon vagyunk, és tényleg közeli barátok lettünk. Ennek vonzataként elkezdtek kialakulni a kis hagyományaink és helyeink, mint pl. a "Starbucks Wednesdays" munka után, vagy a "Sunday Brunch" a Walker Bros. nevű,- már korábban emlegetett- fantasztikus reggeliző helyen, és a többi. Aztán az egyik ominózus Starbucks Wednesday alkalmával merült fel az ötlet, hogy csináljunk Secret Santa-t, azzal a csavarral, hogy nem húzunk neveket, hanem mindenki készül 1-1 ajándékkal, és ott helyben húzunk majd közülük. Végül nagyon szerencsésen alakult, és az egyik német lányzónál( a tökéletes pincehelyiséggel:)) felszabadult az egész ház, és olyan aranyos Secret Santa Party-nk volt, hogy egészen karácsonyi hangulatom lett. Készült mindenki sütikkel, nassolni valóval, volt egy rakás karácsonyi zene playlist, illatos gyertyák, világító asztali- és igazi karácsonyfa is, és egészen elképesztő módon mindannyian meg tudtuk oldani a részvételt több-kevesebb időre:) Az ajándékozás nagyon vicces volt, a 8-ból 4 ajándék Starbucks ajándékkártya volt :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Bár sokat mászkáltam a karácsonyi fényes Chicago-ban, voltam a karácsonyi vásárban és még a szomorúságos házunk is fel volt díszítve, így nem tudtam nem a hatása alá kerülni a feelingnek, de azt mondom, hogy igazán akkor éreztem, hogy karácsony van, amikor beléptünk az ajtón és kezdetét vette az egész napos sztorizás, társasozás, süti zabálás, ajándékozás :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A másik kedvencem a szilveszter volt, december utolsó napja, 2013 utolsó napja. Bár a társaság igencsak szűkös volt, mivel nagyon sokan elutaztunk a szünetben, illetve volt olyan, akinek dolgoznia kellett, de akkor is megtartottuk a saját szilveszterünket. Nem is akárhogy. A szokásos vendéglátó barátnőnk házában ugyanis nagy szilveszteri party-t rendezett a host családja, és dolgoznia kellett elvileg (óránként 10 percet mondjuk, csak ránézni a gyerekekre, merthogy volt belőlük min. 15 :D), de meghívást kaptunk mi is. Végül 4-en mentünk, mégis egy több 20-30 fős buliba csöppentünk, ahol a felnőtt korosztálynak köszönhetően isteni, felső kategóriás kaják voltak (mindenféle saláták, garnéla rákocskák, prosciutto, ezerféle sajt, jóféle borok, prosecco, stb.) ráadásként, pedig újévi party sapkák és tiarák korlátlan mennyiségben :D Azt az óránként pár perc "munkát" észre sem vettük és órákon keresztül meséltünk az utazásainkról (mivel mindannyian akkor 1-2 napja tértünk vissza Miami-ból, Californiából, stb.), illetve előkerült a karácsony óta kedvenc társas játékunk is, amivel ismét elütöttünk 1-2 órát. Megvolt a nagy visszaszámlálás a new york-i Times Square - Ball drop élő közvetítésével és belekiabáltuk magunkat az új évbe :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen kívül még egy meghatározó dolog történt december utolsó heteiben. Megkaptam az ügynökségtől a nagy borítékot, amiben a program végével járó hivatalos papírok voltak, "Return home flight request", vagy választás szerint, "extension papers" a hosszabbítóknak. Bár a karácsonyi időszaknál kevésbé alkalmasabbkor nem is jöhetett volna, azért mégis végiggondoltam, hogy mi lesz itt nemsokára. Az ugye kérdés nem volt, hogy nem szeretnék hosszabbítani. Akármennyire is úgy érzem, hogy ez a program életem legjobb döntése és élménye, és életem legjobb éve, és a többi. Egyszerűen ebből, ennyi elég. Na nem Amerikából, vagy az utazásból :) Csak a bébiszitterkedésből, egy más családdal való együttélésből, de leginkább abból, hogy ez nem a valóság, és nem vezet sehova. (Ha csak nem pedagógiában gondolkozik az ember a továbbiakban, vagy nem szeretne az USA-ban maradni bármi áron.) Én úgy érzem, hogy rengeteget utaztam, szórakoztam és gondtalanul éltem, de az idő nem állt meg, itt az ideje vissza térni a való életbe, és elkezdeni kialakítani a saját életemet, otthonomat, karrieremet :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Amit még szintén végig kellett gondolni az a travel month volt. Amikor megérkeztem Amerikába úgy gondoltam, hogy az utolsó nemzeti parkig fel fogom fedezni az USA-t, aztán rájöttem, hogy szelektálni kell, és szépen lassan szűkült a kör. Sajnos sem a fizetés, sem a szabadság mennyisége nem elegendő ahhoz, amennyi elképzelésem nekem van. Minden álmom lett volna eljutni még Hawaii-ra és visszamenni Californiába egy elképesztő roadtrip-re a Big Sur-rel és a Yosemite National Parkkal és mindennel, ami kimaradt. A lista még mindig elképesztőőően hosszú. Aztán rájöttem, hogy most, itt, ennyi minden nem fog menni. Én év közben rengeteget utaztam, ezen nem spóroltam, az biztos:) Ezenkívül nagy terveim vannak a program utánra az életemmel, aminek nem lehet neki futni némi tartalék nélkül. Illetve lesz egy olyan időszak is, amikor csak otthon szeretném a családom, barátaim társaságát, Budapestet, Balatont és mindent, amit Magyarország nyújt, élvezni. Márpedig ehhez is pénz kell. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy nem szaladhat el velem a ló. Így is rengeteg élménnyel gazdagodtam, többet utaztam, mint mások 5-10 év alatt, és rengeteg, de rengeteg dolgot lehúztam a bakancslistámról. Most viszont el jött az ideje újra felnőttnek lenni, a jövőre gondolni, és a jövő érdekében ennyi utazgatás után, kicsit visszavenni az élet habzsolásból egy időre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval meghoztam egy nagyon nehéz döntést: nem fogok elutazni az utazgatós hónapban. Megtehetném, de akkor pontosan nullával érnék haza. Azt pedig nem tehetem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fájdalmas volt, sokat járt rajta az agyam, de biztos vagyok benne, hogy ha most ezt a pénzt a jövőbeli terveimbe fektetem, akkor akár évente jöhetek majd vakációzni Amerikába, és szépen lassan végigpipálom azt a bakancslistát :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán végig gondoltam még mi fér bele, mi maradt ki, ami nagyon fontos. Számot vetettem, és végülis jártam már New York-ban, Miami-ban, Chicago-ban, San Francisco-ban, Los Angeles-ben, Las Vegasban. Ami a számomra igazán nagy, igazán jelentős városok közül kimaradt az Washington és Seattle. A vicces a dologban, hogy pont ebben a két városban lakik 2 magyar, au pair barátnőm, akiktől időtlen idők óta kaptam meghívást látogatásra, így hamar eldőlt: még két kisebb, pár napos utam biztosan lesz, az egyik Washington-ba, a másik Seattle-be. És akkor az első körös "kötelező" nagyvárosok, alap látnivalók megvannak, mire visszajövök bele tudok mélyedni a nemzeti parkozásba és a különlegesebb dolgokba:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel véget is ért a december, és elkezdődött a január. Eseménytelen, pikk-pakk január. Ez a hónap volt a leghidegebb, a legeseménytelenebb, viszont pont ennyire gyorsan el is szállt. Azt hiszem, mindegy hogy az ember a megszokott városában, lakásában, életében él, vagy a világ másik felén egy rövidtávú kalandban, az év leghosszabb, leghidegebb hónapjában jön el az az időszak, amikor nem érzi az ember, hogy minden hétvégén a nyakába vegye a várost, vagy hogy egyáltalán 11 óra előtt kikeljen az ágyból, vagy hogy lecserélje a macinacit meg a mamuszt dupla harisnyára, dupla zoknira meg 98478569 rétegre :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És akkor itt ejtenék pár szót az időjárásról. KATASZTRÓFA.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc6rBkGS7vGxg7_E_HG0wSbumCnpx9vmIbPA7HKRP9zlwGmanuvRLJMe7317x-fhBF1OhhqB7KOU2vZiLmW1IAp8EkN18RZl7VcS3XkAaAJkcrAgIrb4TwogG74oKiZ7RcmStITIm5fgaF/s1600/20140101_185403.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc6rBkGS7vGxg7_E_HG0wSbumCnpx9vmIbPA7HKRP9zlwGmanuvRLJMe7317x-fhBF1OhhqB7KOU2vZiLmW1IAp8EkN18RZl7VcS3XkAaAJkcrAgIrb4TwogG74oKiZ7RcmStITIm5fgaF/s1600/20140101_185403.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
Itt a -10 fok az, ami "jó" időnek számít, de elég gyakoriak a -20, -25 fokos hidegek.(celsius:)) Minden héten esik vagy 30 centi hó. Minden héten!! Az általános forgatókönyv, hogy hétfő kedd környékén leesik egy adag, aztán hétvégére jön még egy. Annyira hideg van, hogy hétköznap nem is járok sehova. Élvezem, hogy üres a ház, végre csönd van(!!!), meleg és nem kell minden indulás előtt kockásra fagynom, amíg az ipari hóseprű-jégkaparómmal használhatóvá teszem a kocsit. A vezetés is trükkösebbé vált. Az elején még szórakoztam meg csúszkáltam a hóban a kis utcákban. Aztán amikor már 20-al mész, és még így is csak kifarolva tudsz felkanyarodni az autópályára(!), akkor már annyira nem volt vicces. Amúgy meg hamar hozzászoktam az ekkora hóban vezetéshez, ráadásul itt nagyon jól kezelik a helyzetet, mind a hókotrók, mind pedig az emberek. Itt szerencsére a nagy többség tud hóban vezetni, és nem úgy néz ki, mint Budapest, ahol 2 centi hótól, 5 autó megy egymásba a letakarított úton :D<br />
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXX9Lvvm19Y3K5VAGCGbw10S6lSHB-d5zRT6o3C3JcQgB_Dwtml5KpPaE6_1BQPTKmsWDYTtmybdCw2PjZJouhr1l2LmWuV5maJPnkqfNFHXIOfzec94-OcvXUuUX-O9c6MOa5M1l9vCzv/s1600/20140106_202252.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXX9Lvvm19Y3K5VAGCGbw10S6lSHB-d5zRT6o3C3JcQgB_Dwtml5KpPaE6_1BQPTKmsWDYTtmybdCw2PjZJouhr1l2LmWuV5maJPnkqfNFHXIOfzec94-OcvXUuUX-O9c6MOa5M1l9vCzv/s1600/20140106_202252.jpg" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A szobám ablaka belülről a - 35 fokos estén</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Aztán volt itt kétszer is ez a "deep freeze wind chill", amit még sosem hallottam magyarul, úgyhogy fogalmam sincs, hogy hívják. A lényeg az, hogy Svédországban, de még Szibériában is melegebb volt, mint itt nálunk. Az autók el sem indultak (nem is próbáltam:D), emberek haltak meg 10 perc alatt hólapátolás közben, töröltek több ezer (igen, ezer) repülőjáratot, na szóval nem volt kellemes. Bár azért nem is volt olyan világvége, mint ahogy annak a híre eljutott Európába. Az igazán szörnyűséges dolog az egészben az, hogy ennek hatására csak januárban, 4 nap is elrendelték a "snow day"-t az iskolákban. Pedig itt aztán lehet 40 centi hó is, iskola akkor is van. Na de a -30 fokban, hát nem mehettek iskolába. Na most ilyenkor ugye el sem indulsz sehova mert, kitudja hogy haza is hoz-e a kocsid, ki nem mész, mert fagyhalál, lehet lenni egész nap a házban. Amivel nem lenne gond, ha nem egy olyan háztartásban élnék, ahol nincs egy fél csomag sima fehér papírlap, ragasztó, filcek, színes papír, akármi, vagy alapanyagok, felszerelés süti sütéshez, amivel le lehetne kötni a gyerekeket. (Mielőtt bárki kreatívkodna..nem tényleg semmink nincs, amivel értelmesen el lehet tölteni az időt. És nem, nem tudok venni, mivel apuka ugye fűtésre meg benzinre sajnálja a pénzt, majd biztos kézműves kellékekre fog pénzt adni:D) Azt se felejtsük el, hogy 10 és 14 éves gyerekeim vannak, szóval a kő-papír-olló, a barkóba és egyéb jópofa, felszerelést nem igénylő játékok, amit mi még az én időmben élveztünk, kiesik. Szóval marad a TV meg a videojáték. Azt meg egész nap pont el is unják, és kezdődik a nyűglődés, és egymás nyektetése, veszekedés és az én agyamra menés. Senkinek sem jó, ha itthon vannak. A gyerekek is sokkal jobban el vannak a suliban, a barátaikkal, szociális élettel, stb. Jó időben megint egészen más, amikor ott a kert és lehet focizni, kosarazni, kutyát futtatni, sétálni, tópartra menni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfzWMg2cyLtdVQ28QxaEEPFmKVzsgjSe13kHOq3TU2cQYQpvMVDMatoMkOW9moE1IAwBhxjrNap2O6_i8Si-vPxd7zTk1ES-a1v9XWHb3iABf2i_yyb1kKcejixSIZpHEGFBNRI1CrNiQO/s1600/20140105_115127.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfzWMg2cyLtdVQ28QxaEEPFmKVzsgjSe13kHOq3TU2cQYQpvMVDMatoMkOW9moE1IAwBhxjrNap2O6_i8Si-vPxd7zTk1ES-a1v9XWHb3iABf2i_yyb1kKcejixSIZpHEGFBNRI1CrNiQO/s1600/20140105_115127.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kutyáról már nem is beszélve. Aki, szerencsétlen amíg távol voltam decemberben teljesen elkanászodott. Gondolom senki nem szólt rá, senki nem sétáltatta, senki nem foglalkozott vele, ahogy az általában a hétvégéken is van, amikor nem vagyok itthon. Sőt a kislánytól megtudtam, hogy az egyik hétvégén elfogyott a kutyakaja és lusták voltak elmenni venni, ezért 3 napig bacon-t meg croissant evett a kutya. Croissant!!! Nem normális népség. Szóval a lényeg az, hogy visszajöttem és a kicsit szeleburdi, de azért aranyos kiskutyimból, egy neveletlen, őrült kutya lett, aki ha két lábra áll, amúgy már felér a vállamig, és gond nélkül kikapja a kaját az ember kezéből(!!!) Eddig is szerintem csak rám hallgatott és nekem ült le vagy maradt egy helyben. Most úgy néz ki, hogy teljesen out of control. És már nem tudom (és eljutottam odáig, hogy nem is akarom) helyrehozni. A szívem szakad meg, de ennek a kutyának egy nagyon nagyon nyomorúságos kis élete lesz, egy olyan házban ahol rajtam kívül senki nem veszi észre/törődik vele, ha nincs vize, ha összepisili magát vagy ha az összes játéka begurult a kanapé alá :(((</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrVsTcVJgqVjWJw5QlbpDDxPGeG3oG4PAGfQtpOSlC_RiU7CXzQLkGG8HEecGkK4_9_XkZC_9keisVEgQfmuks6znlNjE6iCpz1LCkXl6EbBMIVZOJollJofXiBi_RRfiPaOf-uIaBwxgA/s1600/20131209_144852.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrVsTcVJgqVjWJw5QlbpDDxPGeG3oG4PAGfQtpOSlC_RiU7CXzQLkGG8HEecGkK4_9_XkZC_9keisVEgQfmuks6znlNjE6iCpz1LCkXl6EbBMIVZOJollJofXiBi_RRfiPaOf-uIaBwxgA/s1600/20131209_144852.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ilyen óriás őzgidácska már amúgy :)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerűen nem tudok vele mit csinálni, akármennyire is szomorú. Persze eljátszottam a gondolattal, hogy 2 várossal odébb kiviszem az erdőszélére és elkergetem és még kavicsot is dobálok felé, hogy "menj, szalaaaadj, legyen jobb életed..." Olyan szép kiskutya, és itt olyan közel vannak a házak az erdőkhöz, valaki megtalálná, befogadná...De: microchip :((</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egy nap amúgy biztos vagyok benne, hogy meg fog harapni valakit, mert olyan neveletlen, ráugrál a gyerekekre, nem szólnak rá semmiért, mert belefáradtak, hogy mennyiszer kell fegyelmezni. Nekem is a fél napom úgy néz ki, hogy "Emmi, nem. Emmi nem. Ül. Hagyd békén. Nincs rágcsa". Ők viszont inkább végignézik, ahogy szétrág egy cipőt, aztán megverik. Aláírom egy ekkora kutya, főleg egy vizslakutya, rengeteg idő és energia (így jöttem rá arra is, hogy akármennyire is szeretnék addig nem lesz kiskutyim, amíg nem jön el a helye és az ideje az életemben), szóval ezek meg leszarják, pedig állítólag volt már ilyen kutyájuk. Mindent szétrág, és hiába játékból harap, már abban sincs kontroll. Még azt se kívánom, hogy remélem azon a napon, amikor megharap valakit, jó nagyot fog harapni, mert akkor meg tuti elaltatják..:((</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval ennyit szegény, szegény boldogtalan kis kutyáról. Mivel hidegebb is lett, és sajnos már visszatartani is alig tudom, ha találkozunk más kutyákkal, így naponta 2x kiviszem, megetetem, megsimogatom, néha játszok vele (amíg nem vadul be), aztán ennyi. Hiába próbáltam régen tanítgatni, ha nincs következetesség, és semmit nem tartatnak be vele, amikor én nem vagyok, akkor 2 nap alatt pont el is felejti a rendszert. Annyi időm meg energiám sajnos nekem sincsen, hogy "falra hányjam a borsót" :(</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ezek azok a dolgok, amikbe az ember szíve szakad meg, de nem tudok mit csinálni. Nem az én kutyám, és nem is leszek itt 3 hónap múlva, hogy akármilyen hatásom legyen rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán a január nagy izgalma volt, hogy megismerkedtem a Duolingo nevű alkalmazással, és elkezdtem németül tanulni. Merthogy úgy döntöttem, hogy akármennyire is tiltakoztam ellene, és sosem gondoltam, hogy rávetemedek, úgy döntöttem, hogy a munkaerőpiacon olyan értéke van, nekem pedig olyan terveim vannak, hogy nincs mese, megtanulok németül. Arra is rájöttem mekkora értéke van annak, ha az ember több nyelvet beszél, és akármerre megyek, hasznomra válik. Ha ezzel megleszek, már 4 nyelvet fogok beszélni, úgyhogy tulajdonképpen a határ a csillagos ég lesz. És amúgy is, mit nekem még egy nyelv, meg még egy, meg még egy :D A duolingo meg elképesztően jó, a cuki kis baglyocska, aki meg végig kísér, külön bónusz és motiváció. :)) Azóta annyit promótáltam, és annyian kezdték el használni a tanácsomra (és váltak teljesen addiktívvá), hogy azért már fizetniük kellene nekem :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9K-yTGIJhP4QYOSp3F5RSadkrH7JIA7isw4agMA0O5gMUzSnexhDAuuLGidUW7C0DENGhk7SOj_0Ef4UIxsNDbZvm3EbmlN6_zM0oIWNhyphenhyphenunnOLNQ86cCzYnuDJdDnYt_cR0z0djDOVXU/s1600/keep+the+owl+happy.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9K-yTGIJhP4QYOSp3F5RSadkrH7JIA7isw4agMA0O5gMUzSnexhDAuuLGidUW7C0DENGhk7SOj_0Ef4UIxsNDbZvm3EbmlN6_zM0oIWNhyphenhyphenunnOLNQ86cCzYnuDJdDnYt_cR0z0djDOVXU/s1600/keep+the+owl+happy.png" height="187" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A legjobb, hogy 15 perces kis szekciók vannak, nagyon jól felépítve, így akkor is megéri elkezdeni, ha csak annyi ideje van az embernek. Illetve akkor is kedvet kap hozzá az ember, amikor nem szokott :D Úgyhogy elkezdtem, és hamar rá is szoktam, 1 hét alatt már egészen sokat fejlődtem, és a társaság nagy német hányada megnyugtatott, hogy egészen gyorsan tanulok, a kiejtésem, pedig meglepően tűrhető :D Talán nem lesz itt gond, persze nyilván azért nem fogok magamtól, egy kis baglyocskával eljutni a nyelvvizsgáig, de a komolyabb belemélyedést a nyárra hagyom, most csak alapozok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ugyanis eszembe jutott menet közben egy valami, amit nem mondom, hogy elfelejtettem, de a sok történés közepette, kicsit szem elől tévesztettem. Mégpedig a "hivatalos" bakancslistám, amin inkább olyan karrier és CV-építő jellegű dolgok szerepeltek, hogy a US driving license, egyetemi kurzusok, önkénteskedés, és angol felsőfokú nyelvvizsga. Na és ami kimaradt: a nyelvvizsga. Ráment szerintem 2 napom, amíg az összes hivatalos honlapot, összehasonlítást, fórumot és ismerősök tapasztalatát felmértem, és eldöntöttem, hogy a TOEFL-t fogom megcsinálni. Ami bár 2 évente elévül (és ezért majd otthon megcsinálom a Cambridge C level-t is), de mégis ez a legprofesszionálisabb, legtöbb helyen elismert academic level nyelvvizsga, ami itt az USA-ban ráadásul olcsóbb is, és havonta 3 vizsgaidőpont közül lehet választani. Én kilőttem magamnak egy március 14-ei időpontot, ami minden szempontból ideális, és pont beleesett a 8 hetes felkészülési ciklusba, amit javasoltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy624cVo-xwJ5oIoTjJGsqUMxOb9YMID55hxs4yQjGb4PP1yXYeaxQ0QjFqL3iQp__J6g49vILKrCNZ-nUirECNRRZ9GC4l7muXE-j_gVPwXYOCFTUWmBW00PXEGLJHc55khByEfaCkHK8/s1600/20140127_120418.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy624cVo-xwJ5oIoTjJGsqUMxOb9YMID55hxs4yQjGb4PP1yXYeaxQ0QjFqL3iQp__J6g49vILKrCNZ-nUirECNRRZ9GC4l7muXE-j_gVPwXYOCFTUWmBW00PXEGLJHc55khByEfaCkHK8/s1600/20140127_120418.jpg" height="240" width="320" /></a>Még egy másik napom ráment arra, hogy lefórumoztam az összes elérhető felkészítő könyvet, kiszűrtem az 5-6 legjobbat, elmentem a könyvtárba és be is szereztem 1 guide könyvet (700 oldal), amiben sok leírás, útmutató, felkészülési tipp, teszt-kitöltési stratégia található, rengeteg mintafeladattal, 1 test könyvet (600 oldal), ami megszámlálhatatlan teljes, valós TOEFL teszttel van telepakolva, javítókulccsal, és egy szókincs-fejlesztő könyvet (300 oldal), ami összesen 450 szót épít bele az ember nyelvtudásába, mindenféle szinonima játékokkal és feladatokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor hazahoztam a könyveket először is kétségbeestem, hogy vajon vagyok-e ilyen szinten, aztán meg egy kicsit mérges lettem, mert ezt az egyet nagyon elrontottam. Nekem folyamatosan ezt kellett volna csinálni. Olvasni, nyelvkönyveket forgatni, tudatosan szókincset építeni. És nem tettem, amikor a könyvtár ingyenes, a szabadidőm tetemes mennyiségű, és ilyen elképesztően jól felépített könyvek állnak a rendelkezésemre. Hiába beszél az ember jól egy nyelvet, mindig van hova fejlődni. Mindig van mit erősíteni, csiszolni, foglalkozni vele. Szépen egész évben, 12 hónapon át kellett volna ezt csinálnom. Oké volt az a 2-2,5 hónap, amíg egyetemre jártam, és akkor meg kell hagyni sokat angoloztam, de össze nem hasonlítható a mértéke a dolognak azzal, amit az elmúlt 2 hétben csináltam. Pl. a szókincsfejlesztésből, napi 2 leckét csinálok, ami 30 szót jelent, abból általában szerencsére max. 10-12 szó szokott teljesen ismeretlen lenni, így heti 50-60 új szóról beszélünk. Abból mondjuk 40 meg is marad. Ha ezt nem 2 hónapra osztom el, hanem 12-re, egészen más irányt vett volna ez a dolog. Persze azóta megnyugodtam és látom, hogy hol állok, milyen szinten vagyok, és mennyire teljesíthető a kitűzött célom, de a folyamatos tanulást akkor is elrontottam. Na de most már ez van, a tanulság: attól, hogy az ember a tanult nyelv országában él, csak az nem elég, hogy ragad rád. Persze ragad rád, de nem mindegy, hogy mi, meg milyen gyorsan. Attól, hogy az ember ott él, még tanulni kell, foglalkozni vele, időt szánni rá. A nyelvtanulás sosincs kész. Ez a tanulság.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek hatására kicsit módosítottam az időbeosztásomon. Jelentősen visszavettem a social media-ból (legyen szó facebook-ról, aktívan tartott, oldalas e-mailezésekről, akár napi 2 skype-randiról, blogolásról, otthoni hírek olvasgatásáról.) Ezek most huszadrangú dolgok, amik nem visznek előbbre. Jó ha vannak, csak most "I have other fish to fry", hogy ezzel a szép angol mondással éljek. Így új megvilágítást kapott a sarkvidéki időjárás, ami a házban maradásra kényszerít. Felállítottam egy napi 4 órás study plant, szókincs-építéssel, tesz-töltögetéssel, és angol nyelvű irodalom olvasgatással. Sok minden más vissza szorult, és kicsit felkapcsoltam a fokozatot. Az időm nagy részét tanulással töltöm újra (és megint élvezem:D), ezen kívül megmaradt a napi 1,5 óra edzés, naponta max. 1 skype, és még ami esetleg belefér. Így mondjuk eseménytelenül telnek a hétköznapok. A változatosságot az új szavak jelentik, illetve az, hogy aznap éppen kivel skype-olok, és melyik testrészre edzek. Annyira mozgalmas, hogy nem is értem, hogy repülhetett el így a január... :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mondjuk hétvégéken továbbra sem tudok megmaradni a házban (ahol még mindig üvölt a TV reggel 8-tól éjjel 1-ig), és hát nagyon nem is akarok. Ilyenkor azért szerencsére van élet, mindig összegyűlünk valamelyikünknél, és bár sok mindent nem lehet ebben az időben csinálni, mégis még mindig annyira jók a hétvégék. A hónapra jutott szülinapos Walker Bros-os brunch, sok-sok egymásnál töltött, filmezős délután, a Netflix újra felpörgött, rákaptunk a the Bachelor-ra (az a titok, hogy az amerikai TV show-k akármennyire is trágyák, ugyanúgy, mint a magyarok, mégis élvezhetőbbek:D Így eshet meg az, hogy itt nézem a the Voice-t, a The Bachelor-t, és még párat a gyerekekkel is, és nem bánom:D)</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik hétvégén eljátszottunk a gondolattal, hogy bemegyünk Chicago-ba, és mondjuk múzeumozunk egyet, de megint leesett 10 centi hó, a vonatok is késnek, és a városban ugye kocsi nélkül nem olyan elviselhető az élet, úgyhogy némi erőltetett lelkesedés után rájöttünk, hogy senki sem vágyik rá igazán:D:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán volt még egy au pair szülinap, ami kivételesen jól sült el, egy nagyon kedves host családdal, akik megengedték a lányzónak, hogy a házban tartson egy brunch-ot, úgyhogy volt minden, ami kell, sokféle bagel, müzlik, gyümölcsök, cupcakeeees, kandalló, szülinapos party sapkák...:)</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán ráadásként végre meggyőztem a lányokat, hogy menjünk el laser tag-ezni, amihez még találtam is egy félárasított Groupon kupont :D Azt kell, hogy mondjam: a lasertag nagyon jóóóóóóó! :D Annyira izgalmas a sötétben a barikádok között rohangálni, lövöldözni, mint az 5 évesek, de közben mégis vérkomolyan venni az egészet, és kommandózni. Hát tiszta adrenalin meg ösztrogén bomba:D Arról már nem is beszélve, hogy sportnak is elmegy, mert a fél órás játék idő után mindenkiről ömlött a víz, mégis egyöntetűen megegyeztünk, hogy újra megyünk laser tag-ezni. Valószínűleg ebből is függőség lesz :D </div>
<div style="text-align: justify;">
A laser tag amúgy is egy olyan dolog volt, amit még ki akartam próbálni itt kint. Még van egy pár ilyen, és egészen pontosan szűk 2-2,5 hónapom maradt, hogy végig menjek rajtuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összességében azt mondom, hogy még mindig van mit csinálni, és még van pár dolog, ami vár rám ebben a rövidke időben itt. De egy bizonyos színtéren nálam betelt a pohár és elfogyott a türelmem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKQ7mvdcpZb6Oim7mYv9-l57nNup5GjPiU9kmZ2blVHlvxjVCFlHNNZuZy76RUjtPRU1x1Vag9ViSc_2SjvYC8Brdh1mLu13YkSV6S01QOCdIXpztwZemAZjE-offJNp5wltK83wlJwktR/s1600/lethal_weapon_im_too_old_for_this_shit.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKQ7mvdcpZb6Oim7mYv9-l57nNup5GjPiU9kmZ2blVHlvxjVCFlHNNZuZy76RUjtPRU1x1Vag9ViSc_2SjvYC8Brdh1mLu13YkSV6S01QOCdIXpztwZemAZjE-offJNp5wltK83wlJwktR/s1600/lethal_weapon_im_too_old_for_this_shit.jpg" height="170" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Elfogyott a türelmem a gyerekek heti hülyeségeihez, a hangulatingadozásaikhoz, ahhoz, hogy túl sokat vannak itthon (majdnem minden hétre jut valami ünnep nap, szünet, snow day, akármi). Elértem a határt a tűrőképességemben, ahhoz, hogy disznóólban élnek, és ez nem zavarja őket (a takarításom, pedig 1 napot sem bír ki, hogy ne olyan legyen, mintha semmit nem csináltam volna), ahhoz, hogy mindig, de mindig hangzavar van, hogy a hétvégén 1 perc sincsen, amikor nem megy a TV, vagy üvölt valaki, elfogyott a türelmem a kutyához, és ahhoz, hogy nem a saját otthonomban vagyok, hogy olyan emberek között mászkálok, akiket nem szeretek. Meguntam a hideget, a nagykabátot (akármilyen csodálatos darabot is sikerült itt beszereznem :D), és hogy minden héten esik legalább a hó egyszer, ha nem kétszer.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De leginkább elfogyott a türelmem a nem haladáshoz, és ehhez az életszakaszhoz. Jó volt, szép volt, még mindig jó is, meg szép is valamennyire, de bennem feléledt a mehetnék, a tettvágy, a haladhatnék. Elkezdtem szőni az új terveimet, és már sokkal inkább szeretnék azoknak a megvalósításával foglalkozni, mint még 2 hónapot eltölteni ezzel a családdal, au pair-ként.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Aztán 1 héttel ezelőtt leadtam a flight request-emet, már meg is kaptam a visszaigazolást, hogy a kérelmem feldolgozás alatt áll, és valószínűleg pár héten belül a kezemben lesz a repjegyem is. Nagyon örülök annak, hogy készen állok arra, ami következik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon rossz lehet, amikor az embernek úgy kell hazamenni, hogy élete legjobb időszakát éli, és ha nem kéne, soha nem menne haza. Annyi, de annyi au pair-től hallottam azt a választ, amikor a hosszabbításról beszéltünk, hogy "Hát én még maradok..otthon nem nagyon van semmi, nincsen munkám, nem tudom mi lesz velem/nincsen barátom/és egyéb hasonló indokok, a lényeg, hogy nincs miért haza sietnem". Oké, ez tény. De csak attól, mert az ember 1 évvel többet játszóterezik, attól 1 év múlva sem hiszem, hogy előrébb lesz. Hacsak ugye nem a pedagógiában vagy az USA-ban maradásban látja a jövőjét. Aztán ezek a lányok, amikor letelik a 2 év, és már nincs tovább maradás, kénytelenek hazamenni, és ugyanúgy fogalmuk sincs, hogy mi lesz. (Tisztelet a kivételnek, mert ismerek pár lányt, aki jól felépíti a dolgot:))</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ha nem tudnám, hogy hova tartok, mi lesz velem, akkor nem tudom hogy állnék ehhez az egészhez. Akkor sem hiszem, hogy itt maradnék. Akkor inkább elmennék óceánjárózni, vagy akármi más formában világot járni (amivel mondjuk több pénzt lehet keresni). De szerencsém van, mert már minden ki van találva, és van egy elég pontos képem a következő lépésről, van mi felé haladnom, van min dolgoznom. És emiatt napról napra egyre izgatottabb vagyok. Alig várom, hogy elkezdődjön az új szakasz. Szóval nagyon jó érzés úgy belevágni abba, ami következik, hogy készen állok rá. Nem köt le sem az, hogy még az elmúlt évet akarjam élni, sem az, hogy a jövőn aggódjak, és ez nagyon nagyon megnyugtató. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Abban egyébként biztos vagyok, hogy még nagyon sokat fogok utazni, és hogy a jelek szerint túl sokáig egy helyben, egy munkában nehezebb megmaradni, mint gondoltam. Az embert, vagy legalábbis engem, az új kalandok, kihívások, a változatosság hajtják.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És most itt vagyok február elején, és elkezdődött a visszaszámlálás. Ez a maradék 2-2,5 hónap úgy fog elszállni, hogy észre sem veszem. Ami meghatároz jelenleg, hogy 100%-osan felkészüljek és teljesítsek a TOEFL-en, hogy kihozzam a maximumot a hátralévő időmből itt, kipróbáljam, amiket még kiakartam, elutazzak Washingtonba és Seattle-be, illetve, hogy alig várom április 15-ét, amikor véget ér ez a kaland, felszállok a repülőre, végre hazamegyek, végre időt töltök azokkal az emberekkel, helyekkel, elfoglaltságokkal, kajákkal, akiket/amiket a legjobban szeretek, aztán, pedig végre belevághatok az új fejezetbe :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjRBtzQ9ABwcsuid1tnjOTxCKBSa7Tq4GgWmELqtcmSPaddiaLS7DC6mwx1pITeIM0R6ViKTXcd3mEhVLI3-7QHxj1dSzP4y3ctBhYICvMtMdJ54zoKxUTkYoC66oPcvXrh3oBcGNrcI6g/s1600/keep+calm+and+travel.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjRBtzQ9ABwcsuid1tnjOTxCKBSa7Tq4GgWmELqtcmSPaddiaLS7DC6mwx1pITeIM0R6ViKTXcd3mEhVLI3-7QHxj1dSzP4y3ctBhYICvMtMdJ54zoKxUTkYoC66oPcvXrh3oBcGNrcI6g/s1600/keep+calm+and+travel.jpg" height="400" width="278" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-50856958900574915802014-01-09T12:17:00.000-08:002014-01-10T08:22:04.695-08:00Party in the city where the heat is on, Welcome to Miami! ;)Egészen igáig érleltem a döntést, hogy írjak vagy ne írjak blogot Miamiról. Én az a típus vagyok aki szívesen megosztja a vicces, érdekes, tanulságos dolgokat, úti élményeket és a többi. Viszont a magánéletemet, vagy azt, hogy én hogyan eresztem ki a gőzt, nem szokásom nyilvános fórumokon hirdetni, és mindig is úgy gondoltam, hogy ezt bár mások is így éreznék, mivel ezek a dolgok a résztvevőkön kívül nem tartoznak senkire. Márpedig ilyen jellegű dolgok tették ki az 1 hét 60-70%-át, végül mégis úgy döntöttem, hogy életem eddigi legjobb nyaralása megér egy bejegyzést :)<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDh3w_KRgkWHpBuhcQs3s68FsjWdWmTCiOLVR3cfUIvLaPEQL7RpcsBjTrugjB5by0nd3FoepwOQAmyxr4D4sRyiWZfMzhNdD3QEoh5faR60kZKSNNXI1PrLWd9WT-owWzNwgEeAdp8hBL/s1600/DSCN5493.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDh3w_KRgkWHpBuhcQs3s68FsjWdWmTCiOLVR3cfUIvLaPEQL7RpcsBjTrugjB5by0nd3FoepwOQAmyxr4D4sRyiWZfMzhNdD3QEoh5faR60kZKSNNXI1PrLWd9WT-owWzNwgEeAdp8hBL/s1600/DSCN5493.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
December 22-én vasárnap kényelmesen felkeltem reggel 9-kor, -10 fokra, hóesésre, csúszós jeges utakra, és azon imádkoztam, hogy ne töröljék a járatomat, különben idegösszeomlást kapok. Egy kedves német barátnőm vitt ki a reptérre, amivel kapásból 55-60 $-t (kb. 12 500 Ft) spóroltam. Amerikában egyébként nagyon egyszerűek, és jól kezelhetőek a legnagyobb repterek is. A terminálok szét vannak osztva légitársaságok között, a kapuk desztinációk (belföldi, nemzetközi) között, és minden, de minden ki van táblázva, így kizárt dolog, hogy kiszállsz a "drop off zone"-nál és utána jössz rá, hogy át kell gurítanod a fél reptéren a bőröndödet. (Ez mondjuk nem csak a repterekkel, hanem mindennel így van. Na persze itt minden az amerikai hülyeségre van szabva, de mégis mindig rá jövök, hogy nem olyan nagy baj, hogy itt a hülyéknek áll a világ, mert azért a leleményesebbeknek is kényelmesebb így:))<br />
Megálltam a hatalmas kijelző előtt, elszörnyedtem, amikor csak első ránézésre láttam min. 10 járatot törölve, abból egy Miami-ba tartót, mégis valahogy az én járatom -minimális késéssel, de- rendben volt. Úgyhogy innentől aggódhattam a repülésen, ami nekem mindig egy évnyi stressz adag 2-3 órába sűrítve, ráadásul átszállással mentem. Végül is egészen normális fel- és leszállásaink voltak és mindennel együtt csak 1 órát csúsztunk. Vicces történet, hogy a Chicago-St. Louis járaton egy beszédes kedvű apuka mellett ültem, aki szintén Miami-ba tartott, és amúgy Chicago-ban él, és kb. 2 hetente repül. Az ilyenek mindig megnyugtatóan hatnak rám, hiszen még él.:D Aztán fél óra alatt kiderült, hogy a St.Louis-Miami járatunk is ugyanaz, majd amikor előkaptuk a beszállókártyánkat kiderült, hogy azon a járaton is egymás mellett ülünk..na erre mennyi az esély :D<br />
Végül este 9-kor szállt le a gép Miamiban, a bőröndöm is meg volt, a mosdóban át is váltottam nyáriasabb öltözékre és beletuszkoltam a bőröndbe a télikabátot és kisétáltam a terminál végére, ahol tényleg szó szerint csap arcon a hőség. Akkor is, ha nem a - 10 fokból jössz. És kilépsz, és este van, balzsamos levegő, gatyarohasztó hőség, pára, már be is göndörödött a hajad (ami amúgy egész héten ilyen Miami-style "felejtsd el, hogy normálisan áll" volt:D), és mégis, boldogság van.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A Miami Beach International Travelers Hostelben szálltam meg, ami elhelyezkedés szempontjából tökéletes, 2 blokkra van az óceántól, illetve az összes menő clubtól 1-6 blokknyira. Ráadásul a reptérről indul a 150-es busz, ami konkrétan az ajtóban rak le. A buszsofőrökről Amerikában és amúgy különösen Miami Beach-en azt kell tudni, hogy nagyon kedvesek és akkor is segítenek, ha nem kéred :D Még ki sem nyitottam a számat, hogy megvegyem a jegyet, már mondta a sofőr, hogy "Gondolom South Beach" :D És hogy majd szól, amikor ott vagyunk :)</div>
Így nagyon kényelmes volt, mondjuk egy jó 30-40 perces út volt, viszont végig a fő sugárúton mentünk, úgyhogy volt egy bevezető, esti, mini-városnézésem. Kicsivel 10 óra előtt megérkeztem a hostelbe, ahol már mindenki partydíszben volt, koktélokkal a kézben, a zene meg olyan hangerőn ment, hogy jelbeszéddel csekkoltam be. Majd a recepciós srác mondta,h szerez nekem valami jókiállású gyereket, aki felviszi a bőröndömet az emeletre, ha megyek velük bulizni. Hát mondom nem hiszem, de a gyerek jöhet :D Aztán elém tolt egy lapot, amin az állt, hogy "Nikki Beach"...<br />
<br />
Na most ha én valahova utazok, akkor én mindent elolvasok, összeírom miket akarok látni, hol akarok bulizni, strandolni, enni. Persze alakul, ahogy alakul, de vannak irányok:D Így pontosan tudtam, hogy a Nikki Beach a legmenőbb beach club, ahol több színtéren lehet táncolni, plusz van ilyen homokos, pálmafás, cabana-s, chillezős rész is, illetve ők egy héten egyszer csinálnak egy hatalmas party-t, mégpedig vasárnap este. Ránéztem, feliratkoztam, és volt egy órám elkészülni, mindezt úgy, hogy a reptérről jöttem, 6 órányi utazás után. A recepciós vigyorgott egyet, a kezembe nyomott egy pohár mojito-t (ami Miami official koktélja:D), jött egy kedves, már enyhén ittas holland srác, aki felcipelte a bőröndömet az emeletre, a lépcsőfordulóban belefutottam a kis úti társaimba is, meg volt az ölelkezés-örülés, mondtam, hogy jövök én is. (Merthogy az sms-ezés már ment a buszon ülve, hogy ők ma kimennek bulizni:D) Majd egészen pontosan 55 perc alatt, letusoltam, VIP-ra rittyentettem magam, beszereztem és elfogyasztottam egy szelet pizzát a sarki 0-24 pizza bárból és elvegyültem a hatalmas tömegben.<br />
A hostel úgy szervezi, hogy befizetsz 15-20$-t (lányok), kapsz egy karszalagot, amivel ingyen iszol a hostel előterében a napi koktélból, elszállítanak menő partybusszal a club-ba, külön sorunk van, ahol így nagyjából 5 perc alatt bent vagy olyan helyeken, ahova 30-40$-okba fájna csak a bejutás...mondjuk fél óra, 1 óra sorban állás után...már ha bejutsz:D<br />
Na most a hely pontosan olyan volt, amire számítottam, minden beach design, táncolható elektronikus zene (ami szerintem a legalkalmasabb bulizásra) és persze gyönyörű emberek, és elképesztő árak.<br />
Akkor én ott beavattam a csajokat abba, amit én Las Vegas-ban tanultam az én drága Évimtől, hogy hogyan is kell a legmenőbb club-okban is VIP-ban bulizni és sosem fizetni az italodért:D És hogy itt úgy megy a dolog, hogy jönnek mindenféle férfi társaságok, akiknek ahhoz, hogy asztalt kapjanak kellenek csinos lányok a társaságba. Ezért amikor megérkeznek, felmérik a terepet és általában 3-5 lányt meghívnak csatlakozásra. Egy ilyen asztal 500-7000$-ba (110 000- 1 500 000 Ft, igen, ennyit kifizetnek érte) kerül egy éjszakára, és folyamatos itallal jár, meg csinos táncos lányokkal, akik ott riszálnak körülötted és öntik neked az italt egész este.:D<br />
Persze a lányok nem voltak elájulva ettől, és először én sem, de tényleg egyáltalán nem megy semmire az egész. Egyszerűen "show off", hogy ilyen szép kifejezéssel éljek. Kellenek az asztalhoz csinos lányok. Persze nem mondom, hogy tilos akármibe bonyolódni, ha úgy érzed, de végig lehet 2-3-7 estét így bulizni, anélkül, hogy bárkivel is túlzottan "kedvesnek" kellene lenned :D És ez az élet, én azt mondom:D<br />
Egyszerűen imádom ezt az intézményt Amerikában, imádok bulizni járni, annyira minőségi, kulturált szórakozás, hogy nem igaz. Ráadásul itt nem úgy van, hogy az ilyen férfiak általában újgazdag tahók, hanem normális, komoly üzletemberek, ügyvédek, építészek, diplomaták, producerek, akik nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel és csak VIP-ben, asztallal és méregdrágán hajlandók bulizni:D<br />
Na szóval pontosan 10 percen belül betaláltak minket, akiket kigondoltam magunknak és perceken belül a VIP-ben buliztunk hatalmas asztallal, csinos lányokkal és soha ki nem ürülő poharakkal:D<br />
Tökéletes első este volt, ilyen formában megúsztuk a már kicsit kényelmetlenül tömött tánctereket, jó volt a zene, kulturált társaságunk volt, és hajnalig táncoltunk.Amit még imádok az ilyen helyeken, hogy a mosdóban az egy dolog, hogy a kezedbe adják a törölközőt, de hogy minden van, amit el tudsz képzelni és kellhet, az is biztos: fésű, hajszárító, hajvasaló, 10-féle parfüm, alap sminkcuccok, tampon, óvszer, pótharisnya..mondom, ami egy este során kellhet, és el tudsz képzelni, az ezeknek a mamasita-knak megvan:D<br />
<br />
Hajnali 5-kor, egészen pontosan 5$-ért hazataxiztunk, és elhatároztunk, hogy 9-kor felkelünk a reggelire.<br />
A másik dolog, amiért fantasztikus volt ez a hostel, hogy van ingyen reggeli, ebéd, vacsora. Nyilván nem luxus, meg extra adagok, de ha 1 hétre vissza tudsz venni kicsit, akkor tökéletesen el lehet lenni rajta, én szerintem minimum 100$-t megspóroltam azon, hogy az esetek 80%-ban bent kajáltunk.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ1k-1YzyBv02PBKUnP-CVNtWJdUAEZovPrV-q2H1dGAmguwOOUnuEMrF4xdEK8BEERjpFKFJXgbZcYQs_wtM_XyfR1ZaCLav8B-cCBE4L9S3hJjESpbDlBVTGNwmiL40y3fNgMJLYrhH8/s1600/DSCN5268.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ1k-1YzyBv02PBKUnP-CVNtWJdUAEZovPrV-q2H1dGAmguwOOUnuEMrF4xdEK8BEERjpFKFJXgbZcYQs_wtM_XyfR1ZaCLav8B-cCBE4L9S3hJjESpbDlBVTGNwmiL40y3fNgMJLYrhH8/s1600/DSCN5268.JPG" height="240" width="320" /></a>Hát fel is keltünk, bár nem ment könnyen, meg is reggeliztünk, ami segített, aztán elindultunk a beach-re. Elképesztő érzés volt december közepén fürdőruhát venni és papucsban lekaffogni 2 sarkot aztán a homokban mezítláb sétálgatni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
Az idő kb. 30 fokos volt, sütött a nap, az óceán pedig egészen kellemes volt. December közepén. Nagyon irigylem ezeket a floridai népeket. Olyan jó lehet úgy élni, hogy egész évben 20-35 fok között mozog a hőmérséklet:D<br />
A víz egyébként tényleg égszín kék, és hatalmas ugrálni való hullámok voltak, a különleges pedig az, hogy ismét úsztam az óceánban, csak ezúttal egy másikban :D<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir2gnm7BRg_MogThqMR5yQN5ZJVIkBaNHta7KuSFqQoG0TPvUQw6nLQizA3pucF1tddOovoMZ2bHtJhJMTXY45a1KlYL7yMXwv0c-Jkc4fN1y3cBC0RUEk2Ul5l-t0vcKfEhNSw2v37NaW/s1600/DSCN5540.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir2gnm7BRg_MogThqMR5yQN5ZJVIkBaNHta7KuSFqQoG0TPvUQw6nLQizA3pucF1tddOovoMZ2bHtJhJMTXY45a1KlYL7yMXwv0c-Jkc4fN1y3cBC0RUEk2Ul5l-t0vcKfEhNSw2v37NaW/s1600/DSCN5540.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Du. 1-kor elkaptuk a hosteles ebédet, sziesztázunk egy kicsit, majd délután elmentünk felfedezni South Beach-et, ami egyébként egy önálló város, nem pedig Miami része.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBWkXBnrb7oKJ2AB6dQGg5uDTQLK50opfmTWEReTPvxZpZOgQSAC13aDKCmy615nbsdeI1rp26yNwWx_oKyPEIOVPZ1GqTBrQOyvbhOODgmSHZ0vwWrky3COgTunLP2IpdAC08MGUfMoaC/s1600/DSCN5789.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBWkXBnrb7oKJ2AB6dQGg5uDTQLK50opfmTWEReTPvxZpZOgQSAC13aDKCmy615nbsdeI1rp26yNwWx_oKyPEIOVPZ1GqTBrQOyvbhOODgmSHZ0vwWrky3COgTunLP2IpdAC08MGUfMoaC/s1600/DSCN5789.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
Ami nagyon tetszik a környéken az az, hogy a sziget bármely pontjáról közel van az óceán, ennek megfelelően mindenhol lehet érezni azt az isteni sós illatot, mindenhol pálmafa sorok vannak, és az épületek nagy része Art Deco építészeti stílusban épült, ami hamar belopta magát a szívembe. Csak úgy sugárzik az épületekből a napfény, a nyár és a meleg.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEialuLxRuPliqd2stcRdCyvuH0MGlKm7U2i_BwvDIKkbfM92fLv1OGJkBZWTfZB_6eols56NpOIcqwcatdcjtaHK-_9OGSlnDS4iH98V6q0wQ8Z29EPbHSEFgMwzYPLX_OtLfspYEw8XF06/s1600/DSCN5281.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEialuLxRuPliqd2stcRdCyvuH0MGlKm7U2i_BwvDIKkbfM92fLv1OGJkBZWTfZB_6eols56NpOIcqwcatdcjtaHK-_9OGSlnDS4iH98V6q0wQ8Z29EPbHSEFgMwzYPLX_OtLfspYEw8XF06/s1600/DSCN5281.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
Lesétáltunk egészen a Lincoln Road Mall-ig, ami ilyen bevásároló utca-szerűség rengeteg bolttal és étteremmel, úgyhogy itt ki is élveztem, hogy egyik napról a másikra frozen yoghurt szezonba csöppentem, imádom:)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTM2NuWcKynVEE38iXZh1mRuazx-g1UyOHkk1J3qrJN9-BjaPLinoIk1YEHvmtWwK8V0pf-P_rYoi3RI0V0ovoU3xQwHCectQBuRpd8pILSYUAs2FRvXamci4CshSg9aPLcYUQcRLvLrGO/s1600/DSCN5480.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTM2NuWcKynVEE38iXZh1mRuazx-g1UyOHkk1J3qrJN9-BjaPLinoIk1YEHvmtWwK8V0pf-P_rYoi3RI0V0ovoU3xQwHCectQBuRpd8pILSYUAs2FRvXamci4CshSg9aPLcYUQcRLvLrGO/s1600/DSCN5480.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgq_BSNg5NVSOrzhjiBRJrKBR5q8KmU3qNskMCrFqtuJLlimeRotf_wfI2NvH8VY1F8rh0AWAOhC1aDkKDuiYP6eulvxQSCcVdg_t_HZbRnOcxkU4cWAU_HK3uFNBkO3Gs_tUGrBSvKSaj/s1600/DSCN5300.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgq_BSNg5NVSOrzhjiBRJrKBR5q8KmU3qNskMCrFqtuJLlimeRotf_wfI2NvH8VY1F8rh0AWAOhC1aDkKDuiYP6eulvxQSCcVdg_t_HZbRnOcxkU4cWAU_HK3uFNBkO3Gs_tUGrBSvKSaj/s1600/DSCN5300.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7yWin_kS9FcImPC-nIhnOTbyDUzeZ9RH2S0I_HmWa1-Q23aTe55FS_q87DFfK43ANrfJHyfDEchP7-L2wkseJbRvABV9NU9pfhAjAXaaALyuNircGPO2rFGcE_o90-P4ppllpopmTAiwV/s1600/DSCN5520.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7yWin_kS9FcImPC-nIhnOTbyDUzeZ9RH2S0I_HmWa1-Q23aTe55FS_q87DFfK43ANrfJHyfDEchP7-L2wkseJbRvABV9NU9pfhAjAXaaALyuNircGPO2rFGcE_o90-P4ppllpopmTAiwV/s1600/DSCN5520.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaTrlVVJKYEFVapRfoR75Qv9w2n4DZdjS_zX95Qds25ctet9rZv2i3qybVgj3sZ0mDbTlSZMlNhkLYINONBmoHMleRE9EBMJl5CTrWGuLfJDBBX5jSCMylzycfDy5IANQovROc8FLh4-Md/s1600/DSCN5270.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaTrlVVJKYEFVapRfoR75Qv9w2n4DZdjS_zX95Qds25ctet9rZv2i3qybVgj3sZ0mDbTlSZMlNhkLYINONBmoHMleRE9EBMJl5CTrWGuLfJDBBX5jSCMylzycfDy5IANQovROc8FLh4-Md/s1600/DSCN5270.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Egyébként tökéletes volt a tegnapi erős érkezés után egy ilyen kellemes, lazulós nap. Visszasétáltunk a hostelbe, elkaptuk a vacsorát, hősiesen nem iratkoztunk fel az aznapi partyra, hiszen megegyeztünk, hogy keddre beiktatjuk a Key West túrát, ami reggel 6-os keléssel jár.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibDxNMzMA3YKf43ntlFyE10LIN2BqLPnehCsYjx-sS7JAyyHkefyzzRDakeMGdZF3rEqdYZpyRRJ_wJlFGkx_ehisz1IUhS38dSRIqpv9Hs99EUk-35Zn8PjCDcWe6T2pDSPRpEQMWCu5x/s1600/DSCN5329.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibDxNMzMA3YKf43ntlFyE10LIN2BqLPnehCsYjx-sS7JAyyHkefyzzRDakeMGdZF3rEqdYZpyRRJ_wJlFGkx_ehisz1IUhS38dSRIqpv9Hs99EUk-35Zn8PjCDcWe6T2pDSPRpEQMWCu5x/s1600/DSCN5329.JPG" height="240" width="320" /></a>Az egyébként egy vicces történet volt, ugyanis a vacsora után, este 7 körül átsétáltunk az utca túloldalán lévő irodába, ahol egy kedves srác volt, aki felhívta az irodát, hogy van-e holnapra 5 helyük, annak ellenére, hogy már fél órája be kellett volna zárnia:D Amíg várt a visszajelzésre beszélgettünk, és egyenesen hozzám fordult, hogy honnan is vagyok, mert hogy van egy olyan megérzése, hogy Kelet-Európa. Hát hamar kiderült, hogy a srác folyékonyan beszél magyarul, szabadkai, és mindent értett, amit mi elvétve magyarul beszéltünk az én kedvenc szlovák barátnőmmel, aki szintén folyékonyan beszél magyarul. Nagyon nevettünk, megbeszéltük ki mit csinál idekint, majd meg is volt a helyünk másnapra ( spontán 10 $ kedvezménnyel ;)) , reggel 6:50-es indulással:D<br />
<br />
Persze az ki volt zárva, hogy egy estét is otthon ülünk, úgyhogy ellátogattunk egy újabb helyre a listámról: a Mango's Tropical Café-ba.<br />
Ez egy nagyon kellemes, latinos beállítottságú bár, ahova be lehet ülni egy italra, és tulajdonképpen délutántól hajnalig folyamatosan vannak táncosok, zenészek, mindenféle show-k. Nagyon vágytunk egy sörre, úgyhogy kaptunk egy asztalt a színpad/bárpult előtt, kikértük az italainkat, dumáltunk, elvoltunk, és úgy terveztük, hogy éjfél körülre visszamegyünk a hostelbe, ami a változatosság kedvéért, 2 sarokra volt innen is:D<br />
Volt egy kis énekelgetés, gitározás, a fejemre nyomtak egy sombrero-t, aztán elkezdtek jönni mindenféle samba-s lányok egyre kevesebb ruhában, majd később a fiúk is. Így végül kikértünk egy újabb kört, aztán annyira jó lett a zene, hogy hátra mentünk a táncparketthez, ahol teljesen meglepett ami folyt. Az emberek úgy táncoltak, mintha Kubában lennének, tele volt a táncparkett csupa salsa-mesterrel és hamar el is kezdtek jönni felkérni minket. Na most én leszögeztem szépen, hogy nagyon szívesen, de a latin táncokról fogalmam sincs. Hát az a titok, hogy ha az ember olyanokkal táncol, akinek ez a vérében van, akkor úgy tudja vezetni a partnerét, hogy még én is azt hittem, hogy tudok salsázni, 1 óra múlva pedig már teljesen profinak éreztem magam:D Szerintem nem volt olyan pillanat, hogy ne lettünk volna mind a négyen a táncparketten. Ráadásul itt sikerült sok mindenkivel beszélgetni is, rengeteg kubai bevándorló van a városban amúgy. Mondjuk még így is a legfurcsább találkozás egy ázsiai emberke volt, aki nagyon tudott salsázni, na az egy furcsa látvány :D<br />
A lényeg a lényeg, hogy elkezdtünk táncolni, aztán jöttek az italok megint (azok mindig csak úgy jönnek:D) és hajnali 3-kor jöttünk rá, hogy 3 óra múlva kelünk, úgyhogy véget vetettünk latin tánctudásunk fejlődésének.:)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHJ8YLCyH5rndz3q3_E0hWvlxtV33Q5EVFTAtYU9T_LLeW-Cl0vCnjN-aU7dZznQl0uLT2k5oSMhxhRatHQyEfZ50pr2Ee9Cfa8TMNwh66jnvtpg5t-RJQwrVHsjkE594Nvzj4zPlrEGBv/s1600/DSCN5374.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHJ8YLCyH5rndz3q3_E0hWvlxtV33Q5EVFTAtYU9T_LLeW-Cl0vCnjN-aU7dZznQl0uLT2k5oSMhxhRatHQyEfZ50pr2Ee9Cfa8TMNwh66jnvtpg5t-RJQwrVHsjkE594Nvzj4zPlrEGBv/s1600/DSCN5374.JPG" height="240" width="320" /></a>Aludtunk 3 csodálatos órát, meglepően gyorsan elkészült mindenki és már a buszon is ültünk. Key West azért különleges, mert hogy a kontinentális USA legdélebbi pontja, már-már a karibi-térség, égszínkék a tenger, 4 órányi buszútra van Miami-tól, és az út nagy részét az óceán és a semmi közepén töltöd egy véget nem érő hídon. Azt hittük, hogy majd alszunk a buszon, de túl aktívak voltunk, ráadásul az út 70 %-a elképesztő látvány, száguldani egy hídon, a semmi közepén, mindenhol az óceán, gyönyörű szép. Aztán kirakott minket a busz egy főtér-szerűségen, és legközelebb 7 óra múlva volt a találkozó, ugyanott. Szereztünk egy térképet, de rájöttünk, hogy nem nagyon látott el minket információval az idegenvezető/sofőr, hogy akkor merre is érdemes indulni.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeVEvMAQmi5-8-7oj-Xw856jLUDHPwhyZiotZJ3QFoHJ6Fg2zBrLsIW3wY-keWgV4GQXND-Zz9oLCWmw1wwB7nM-7gAA3-YfzfmV-QViIKQzFoboGMcFJD_W0bwJE2GH2I0UTjFmuyPQ_E/s1600/DSCN5404.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeVEvMAQmi5-8-7oj-Xw856jLUDHPwhyZiotZJ3QFoHJ6Fg2zBrLsIW3wY-keWgV4GQXND-Zz9oLCWmw1wwB7nM-7gAA3-YfzfmV-QViIKQzFoboGMcFJD_W0bwJE2GH2I0UTjFmuyPQ_E/s1600/DSCN5404.JPG" height="240" width="320" /></a><br />
Én persze itt is elvégeztem a kutatómunkámat, és tudtam, hogy érdemes megnézni a legdélebbi pontot jelölő bóját a sziget végén, az Ernest Hemingway házat és egyet az égszínkék tengeres strandok közül. Átgyalogoltuk a fél szigetet, és arra jutottunk, hogy ez a Key West egy csalódás sajnos. A bója a sziget végén persze érdekes, de kígyózó sor van azért, hogy oda állhass mellé egy fényképre, átlagos várakozási idő: 40 perc. Hát azt kihagytuk. A Hemingway ház mellett elsétáltunk, de átláthatatlan kerítés, és a környékre jellemző dzsungeles hatású növényzet volt, úgyhogy a házból semmit nem lehetett látni.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisXW5glQFCPkS6N31S3YG4kUkYsv2W-TluDKfhroiwlvJbLuVanIGMun9Fc3k_UrkCRAeLNCWpvN9hlWGAdAw93Q6iFnDhvTXY5kTko5rifzEWVzIEJzVpRdnrOWCJadvIcM4NH3u-nIJ-/s1600/DSCN5420.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisXW5glQFCPkS6N31S3YG4kUkYsv2W-TluDKfhroiwlvJbLuVanIGMun9Fc3k_UrkCRAeLNCWpvN9hlWGAdAw93Q6iFnDhvTXY5kTko5rifzEWVzIEJzVpRdnrOWCJadvIcM4NH3u-nIJ-/s1600/DSCN5420.JPG" height="320" width="240" /></a><br />
<br />
Sorban állni, illetve múzeumban tölteni a fél napot, pedig nem sok kedvünk volt. Így mindenki lefényképezte az emléktábláját és rájöttünk, hogy ezzel ki is végeztük a "kulturális" látnivalókat. Majd lesétáltunk egy nemzeti park területén lévő strandhoz, ahol valóban égszínkék volt a tenger, de az egész tiszta kavicsos meg sziklás volt. Én úgy voltam vele, hogy ilyen Horvátországban is van, úgyhogy nem voltam elájulva.<br />
<br />
<br />
Persze ki nem hagytam volna, hiszen nincs olyan útikalauz, ahol ne lett volna megemlítve, hogy egy Miami nyaraláshoz hozzátartozik egy nap Key West-en, ezenkívül felrakhatom, az "elmondhatom, hogy..." listára is, szép nap volt és a többi, de ez inkább sajnos csak ilyen parasztvakítás meg turistacsapda.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtxYRC2Ae-0Xzal3tr_jQWZtiQZz0Nzlm1Zohalis0jqN67Dh9LEqgI605Rhky024qS8lzcmIOBoEkJY2ctn0J0EhNApoTYH4ixxzCVHTXWTY8evDTsMaGJRVQyKVZMurTtEZVO6Wa_Rhn/s1600/Key+West+(5).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtxYRC2Ae-0Xzal3tr_jQWZtiQZz0Nzlm1Zohalis0jqN67Dh9LEqgI605Rhky024qS8lzcmIOBoEkJY2ctn0J0EhNApoTYH4ixxzCVHTXWTY8evDTsMaGJRVQyKVZMurTtEZVO6Wa_Rhn/s1600/Key+West+(5).jpg" height="320" width="240" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
Két külön kiemelendő pozitívum volt a napban: volt a szigeten Five guys, ami a kedvenc hamburgerem, és sikerült 8$-ból megebédelni. Illetve, hogy aznap volt 24-e, szent este, amit én elfelejtettem, de nekem mégis jött a Jézuska, és kaptam egy nagyon aranyos aprócska meglepetést az én magyar-szlovák-amerikai barátosnémtől:)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJdBInyiNP4iAUybiEZOk_QBBEf2EM-Gw6vPEh0CuxK6yUlJJaIVOnE5S-GHZHqbzGYRTF89m1fCI261YYGfldRiDpFbLZkRFDe9AAo_PTMCaJKkKN_aYSU38Q8u0HiI0v5PEUjQWz1UE3/s1600/DSCN5439.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJdBInyiNP4iAUybiEZOk_QBBEf2EM-Gw6vPEh0CuxK6yUlJJaIVOnE5S-GHZHqbzGYRTF89m1fCI261YYGfldRiDpFbLZkRFDe9AAo_PTMCaJKkKN_aYSU38Q8u0HiI0v5PEUjQWz1UE3/s1600/DSCN5439.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
Aztán este 7-kor megindultunk haza, és össze-vissza átaludtuk a 4 órás buszozást, úgyhogy amikor este 11-kor megérkeztünk a szállodába úgy gondoltuk, hogy mégsem ülhetünk otthon Szenteste. 1 óra alatt, 1 fürdőre 4-en elkészültünk, és visszatértünk a Tropical Café-ba, ahol elképesztő karácsonyi mulatság volt, a tegnapinál még extrémebb (és/vagy kevesebb) ruhák, jelmezek, hatalmas tömeg, rengeteg tánc és ember, úgyhogy mi elkezdtünk mojito-zni, találkoztunk pár ismerős arccal tegnapról, a hostelből és a környékről és éjjel 1 körül átváltott a latin zene, populáris-elektronikusra, úgyhogy ismét hajnalig mulattunk és jól megünnepeltük, hogy karácsony van :)<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhee3WGaBIIw_vZSdzIwhoXyvkZamd-ep7s0dwm_0Nq33_lpsFhlgKLfyzAhpjiHz5quPigJwlmPQT_wQfc-NO3Fb7mvC83ghyphenhyphenQwdL6jAcFqtw5PMPmUqhiQX_3LXWYpmJ7XFEpzpPu_ZiA/s1600/DSCN5449.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhee3WGaBIIw_vZSdzIwhoXyvkZamd-ep7s0dwm_0Nq33_lpsFhlgKLfyzAhpjiHz5quPigJwlmPQT_wQfc-NO3Fb7mvC83ghyphenhyphenQwdL6jAcFqtw5PMPmUqhiQX_3LXWYpmJ7XFEpzpPu_ZiA/s1600/DSCN5449.JPG" height="240" width="320" /></a><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyW8sHFWEDEhSDSwVbPvtVp8_0k0sYulNvvwEp8vBE-sNBq5cUbouUBgdPeGDDdXgyhr3TU0C2kzk5aRmN4RBhXu3Dzae3M3aVtdZjknfFfG6-t72ZCReFirH45w6fYLWMW_u8H4A4Dwvb/s1600/DSCN5509.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyW8sHFWEDEhSDSwVbPvtVp8_0k0sYulNvvwEp8vBE-sNBq5cUbouUBgdPeGDDdXgyhr3TU0C2kzk5aRmN4RBhXu3Dzae3M3aVtdZjknfFfG6-t72ZCReFirH45w6fYLWMW_u8H4A4Dwvb/s1600/DSCN5509.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Szerda reggel pedig hősiesen felkeltünk 9-kor, hogy megreggelizzünk, illetve rájöttem, hogy 30 fok ide vagy oda, az a fekete tea reggel nekem a világot jelenti, ilyen tempó mellett:D Viszont abszolút jól volt elosztva a program, mára ismét lazulós nap jutott, mindenféle különösebb terv nélkül. Az idő viszont sajnos elromlott. Mármint, hogy a 30 fok megmaradt, de sajnos felhős-szeles lett, amivel annyira nem volt kellemes a parton ücsörögni (és nyelni a homokot:D) úgyhogy felfedeztünk mindent a másik irányban.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs9M8-1-Npatbpt14FU4QDzI7RkJBFhPU-bwBQA3pd4tME5og5htJ0vXhrpQrOVwYjrqiHnp5gtrAJ7MugvStaHqZqpswMbcJ6bdba516_JAPjBDf4NtCovQ7yq0gnY_GG_KheHuk-9gD9/s1600/DSCN5505.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs9M8-1-Npatbpt14FU4QDzI7RkJBFhPU-bwBQA3pd4tME5og5htJ0vXhrpQrOVwYjrqiHnp5gtrAJ7MugvStaHqZqpswMbcJ6bdba516_JAPjBDf4NtCovQ7yq0gnY_GG_KheHuk-9gD9/s1600/DSCN5505.JPG" height="240" width="320" /></a>Lesétáltunk egészen a sziget déli csücskéig, végig fotóztuk a színes életmentő házacskákat, amiből minden a beach-re vezető keresztutcához tartozik egy, és mindegyik más színben, design-ban pompázik. <br />
<br />
A sziget csücskében pedig egy csodaszép park van, hihetetlenül zöld fűvel, sok-sok pálmafával, és kilátással a Miami skyline-ra, úgyhogy ha röviden kellene jellemeznem a délelőttünket, akkor azt mondanám, hogy 8754893 fénykép:D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitb6TQeCVgnflqfqNDGXqwPTMT8umXAEHczPTDGMnn7MnTg87-2hwJ4lzwwS9FQ0TnEmtsLyJBUaeC_fme392qYPUsxhl4vH8kPXXYbAjkMzLWvMtoC-NPgUQAC9dHtADJssNSqKK9CQ5I/s1600/DSCN5528.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitb6TQeCVgnflqfqNDGXqwPTMT8umXAEHczPTDGMnn7MnTg87-2hwJ4lzwwS9FQ0TnEmtsLyJBUaeC_fme392qYPUsxhl4vH8kPXXYbAjkMzLWvMtoC-NPgUQAC9dHtADJssNSqKK9CQ5I/s1600/DSCN5528.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj50IM7oblbMGXBQG6If8CzNQgwj9CA7Ya_ymm2kLbL7CQz8a4diNWn3Ff-hz8vOoBUaAt1TKrWE7RMVN3phwC2mRbDvn46TSpfs0OByd8xvnPAt1IJ3dvT994B2HP1dazE67GaWBxDGqtm/s1600/DSCN5526.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj50IM7oblbMGXBQG6If8CzNQgwj9CA7Ya_ymm2kLbL7CQz8a4diNWn3Ff-hz8vOoBUaAt1TKrWE7RMVN3phwC2mRbDvn46TSpfs0OByd8xvnPAt1IJ3dvT994B2HP1dazE67GaWBxDGqtm/s1600/DSCN5526.JPG" height="240" width="320" /></a>Aztán a pihentségünk, a napok óta meg nem élt másnaposságunk és a hőség hatására elkezdtünk egyre kreatívabbak lenni, én pl. rájöttem, hogy még mindig tudok cigánykerekezni (amit angolul nyilván nem így hívnak :D:D:D), illetve arra is, hogy ha 3-an egyszerre próbálunk a kamera előtt, akkor abból idétlen összevissza képeken kívül semmi más nem jön ki:D<br />
A koránkelésben az a jó, hogy tök sok mindent csináltunk délelőtt még így is, hogy nem sok mindent csináltunk:D És pont visszasétáltunk a hostel-ebédre:) Ebéd után megint tudtunk sziesztázni, én a megérkezésem óta először skype-oltam egy 10-15 percet, aztán amikor megláttuk, hogy kisütött a nap, "pánikszerűen" kiviharzottunk a strandra, kidobtuk magunkat a partra, és napoztunk 1-2 órát.<br />
Aztán a másik irányban találtunk még 1-2 lifeguard stand-et, amivel nem készült fotó, és belefutottunk egy Haagen Dazs fagyizóba is, aminek az lett az eredménye, hogy mindenki rosszul lett a nagy cukormennyiségtől:D<br />
<br />
Visszafele menet megbeszéltük, hogy na ma, tényleg nem megyünk bulizni, mert hogy csütörtökre volt befoglalva a nagy városnéző combo túra, ismét reggel 7-es keléssel. Megérkeztünk a vacsorára, ahol a hostel partypromóterek minden este elmondják, hogy mi a mai menü (mármint bulizásban). És akkor meghallottam a varázsszót: Mansion. Na hát a Mansion volt a következő a Nikki Beach után a listámon, szintén Miami Beach legmenőbb klubjai között. Én megfordultam és közöltem a lányokkal, hogy nincs mese, én megyek :D<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpp8hp2svs74v0cyKLcxdVdXpzpjA8VTfrvF9e6AURsKw7ZEi0stvJjkrYPAob9QC_1WESbFhX10SLzoP22-R1_IQ2IfKv45haSTCBRFUpXx8hDnPDiVPiZXf8gnRXiNGHpImgnTstSLVj/s1600/miami+beach+(2).jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpp8hp2svs74v0cyKLcxdVdXpzpjA8VTfrvF9e6AURsKw7ZEi0stvJjkrYPAob9QC_1WESbFhX10SLzoP22-R1_IQ2IfKv45haSTCBRFUpXx8hDnPDiVPiZXf8gnRXiNGHpImgnTstSLVj/s1600/miami+beach+(2).jpg" height="320" width="240" /></a>Szerencsére a szlovák csajszim is úgy gondolkodott, hogy alszik majd 1 hét múlva otthon vagy a beach-en, úgyhogy mondta, hogy nagyon örül, hogy van még 1 ilyen lány a bandában, akkor jön ő is:D A francia lányzó gondolkodóra tette, a 4. (szintén szlovák) lány pedig mondta, hogy ő viszont tuti nem jön, mert ha ma már nem alszik tényleg többet, mint 3-4 óra, akkor nem bírja végig csinálni a hetet. Ami amúgy érthető:D<br />
Amíg ketten elkészültünk a francia barátnőnk 20 percenként megváltoztatta az álláspontját, majd letusolt, felöltözött, kisminkelte magát, úgy érezte szundizik 1-1,5 órát, 10-kor felkelt és azt mondta, hogy így már készen áll, jön ő is:D:D Az a lány valami hihetetlen. Képes volt este f9-kor lefeküdni teljes sminkben, aztán mondjuk végignyomta hajnali 5-ig az éjszakát:D<br />
<br />
Itt említeném meg, hogy fantasztikus társaság kerekedett, csupa ismeretlen lányokból, facebook-os travel buddy kereséssel. Voltak fenntartásaim, és nyilván nem ismertük ki egymást, és nem beszéltük meg a fél életünket, de aktívak voltunk, buliztunk kifulladásig, rengeteget láttunk, fényképeztünk, nevettünk, senki nem lógott ki a sorból, mindenkinek meg volt a maga stílusa, vicces oldala, és a legfontosabb dolgokban egyformán működtünk: elkészülési idő, aktivitási kedv, fényképek mennyisége, buli, preferált alkohol, és a "low budget" :D<br />
Így végül szerda este 3-an szálltunk fel a party buszra, már meg sem érezve az elfogyasztott ingyen alkoholmennyiséget, újabb ismerősöket szerezve, és pikk-pakk Miami Beach legexkluzívabb klubjában buliztunk. Életem legjobb DJ-e volt, fogalmam sincs ki is játszott, de olyan zene volt, hogy még az sem fordult meg a fejemben, hogy asztal, VIP, italok :D Az igazi tehetség az, hogy ez még így sem maradt el. Pedig aznap este tényleg nem is érdekelt. Aztán egyszer csak elkapott minket a hosteles promóter srác, hogy lenne egy asztaluk, ha jönnek csinos lányok bulizni a VIP-ba..hát mondom ezen ne múljon, úgyhogy 2 perccel később már végtelenített "vodka-cranberry" társaságában buliztunk tovább. Szerintem 4 órán keresztül megállás nélkül, leülés nélkül táncoltunk. Ekkor barátkoztunk össze a hosteles staff-al, merthogy az aznapi promóter srác és egy srác a recepcióról nem csak leszervezik, elvisznek, hanem ott is buliznak velünk. A lányokra különösen odafigyelnek, persze egyértelmű, hogy a jó review-ért megy, na de ha nekem jó, nekik jó, és fordítva hahaha.<br />
Szóval összebarátkoztunk velük, mert az összes többi csinos lány, akit behoztak a VIP-be 2 számonként leült és az ájfónját nyomkodta, amit én nem bírok felfogni. Na de kiszúrták, hogy mi party arcok vagyunk, hajnali 5-6ig buliztunk, megfűztek minket egész hétre, mindenféle ingyen belépőkkel, és még haza is kísértek minket. Ami (bár Miami Beach azért nem kiemelten veszélyes környék, de) mindig jól jön:))<br />
<br />
Csütörtökön szomorúságos reggelre ébredtünk, borús idővel, szemerkélő esővel. Pedig aznapra hagytuk az egyik fő attrakciót a Miami Combo tour-t, ami tartalmazott egy buszos városnézést, egy hajókázást a Biscayne Bay-ben, ahol végigcruise-olunk a hírességek házainál, és egy látogatást az Everglades Nemzeti Parkban, ami Amerika 3. legnagyobb területű nemzeti parkja, egy mocsaras vidék, tele aligátorokkal.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpkNBz7a4gZZD4rIl7YvPTTIk_HvkVmskMPuBNJJjzjMLPkaSkbcwGv6wEXTllKQ6OpDS90wKKBbCnAY5tkBnWvp5psBhiiminAU7amFvTFEKq0-zdX096QL3ULHrQBwVHDFrljXBPELqB/s1600/DSCN5575.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpkNBz7a4gZZD4rIl7YvPTTIk_HvkVmskMPuBNJJjzjMLPkaSkbcwGv6wEXTllKQ6OpDS90wKKBbCnAY5tkBnWvp5psBhiiminAU7amFvTFEKq0-zdX096QL3ULHrQBwVHDFrljXBPELqB/s1600/DSCN5575.JPG" height="240" width="320" /></a><br />
<br />
Na most fél napon keresztül végig esett az eső, ami mondjuk buszos városnézés szempontjából mindegy is volt, azoktól én úgy sem vagyok lenyűgözve. Sokat meg lehet tudni, csak normálisan fényképezni nem lehet.<br />
Aztán felszálltunk a hajónkra, amin volt egy kb. 15 férőhelyes zárt rész, a többi nyitott, az eső hol elállt, hol rákezdett, úgyhogy konkrétan teljesen szétáztunk a végére, mert hogy én azért fényképeztem ezerrel.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEWrHsIKp3PIXlzW6iy6rgeyAn2Dr_698NXvgIsXMVIinLsxSaMKUNL7cHGc1TyucXcO9ekLinNDn8YLtb_Me3zl67NRh-BUrcPa-T9sF4zmMSGw6_1RgZmGCelxd-s_0pnkq3sdTxhp5f/s1600/DSCN5627.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEWrHsIKp3PIXlzW6iy6rgeyAn2Dr_698NXvgIsXMVIinLsxSaMKUNL7cHGc1TyucXcO9ekLinNDn8YLtb_Me3zl67NRh-BUrcPa-T9sF4zmMSGw6_1RgZmGCelxd-s_0pnkq3sdTxhp5f/s1600/DSCN5627.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
Elvégre nem jövőhéten fogok legközelebb olyan rezidenciákat látni, hogy George Clooney, Shakira, J.Lo, és a többi :) Egyébként gyönyörű szép helyen vannak házaik, és nagyon érdekes volt a túra, méretekkel, számokkal, hány háló szoba, mennyibe került, stb. Mondjuk elképzelem, amikor éppen ott is tartózkodnak, kiülnek a kertbe és óránként eljön egy hajó, ami beleordítja a világmindenségbe, hogy ez Mr.George Clooney háza és ennyibe került :D:D:D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi26TyoIIcFiJlTDOvtz95FEXKn8WLDDrfAGgT9CyMPGStLuc_W883Iw3YI7azkfgpLh_Q4uV09Ih2hs4Ano4t-IKl3uidKvJhIQiFvZmr1gIa6zWvdBMe7rjoP9sT_sfpvGBWuwqypMl5o/s1600/DSCN5623.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi26TyoIIcFiJlTDOvtz95FEXKn8WLDDrfAGgT9CyMPGStLuc_W883Iw3YI7azkfgpLh_Q4uV09Ih2hs4Ano4t-IKl3uidKvJhIQiFvZmr1gIa6zWvdBMe7rjoP9sT_sfpvGBWuwqypMl5o/s1600/DSCN5623.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Aztán teljesen szétázva még megálltunk ebédre Miami egyik városrészében, amit Little Havana-nak hívnak, és nagyon fel van kapva, hogy micsoda kubai éttermek, és utca fesztiválok és zene. Én mondjuk azt olvastam róla, hogy a 3-4. legkevésbé biztonságos környék, és úgy is nézett ki.<br />
Ebéd után 1 órát buszoztunk lefelé, ami alatt megejtettük az ebéd utáni, tegnap estét kipihenő szundinkat, majd megérkeztünk az Everglades-hez. <br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiglZm_yv4eOl4NLbDrFAv-12BwJBBdbsqphO5waBqQ_o7Pl0DkL6JDellPKWgjbQNjUx09wfmHQwC5w0C5v7prHZYTrctv_QB_YAQC_Dv8tulSerz6gMODWka-wFD0HkMenRrI6zhAVHRy/s1600/DSCN5726.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiglZm_yv4eOl4NLbDrFAv-12BwJBBdbsqphO5waBqQ_o7Pl0DkL6JDellPKWgjbQNjUx09wfmHQwC5w0C5v7prHZYTrctv_QB_YAQC_Dv8tulSerz6gMODWka-wFD0HkMenRrI6zhAVHRy/s1600/DSCN5726.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Mint kiderült azért hívják így (szó szerint fordítva örök pengék vagy valami ilyesmi), mert hogy a mocsári növényzet 80 %-át egy magyarosra fordítva fűrészfű nevű növény alkotja, ami teljesen ártalmatlan nádszerű akárminek látszik, de a levelek éle csupa apró, alig látható pengécske, amivel demonstrációként ketté is vágott valamit az idegenvezető Indiana Jones-unk. Elmesélte, hogy ha végig szaladnánk egy 15-20 méteres szakaszban, akkor valószínűleg lábak nélkül érnénk a végére. Ami azért elég félelmetes.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigO-aEZZ-QD1WFi1Z9jgFSVkO7p1WSGuezlOvbuIfVvkffoTzHkF_LjdBUgxZspxeklANT_cwb5wvEcXrn0SpBJYH83_K-hTvM8z0ODs9igLigANf_WQNRiW6Kdlsvydap6cL6PwjLm7qs/s1600/DSCN5689.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigO-aEZZ-QD1WFi1Z9jgFSVkO7p1WSGuezlOvbuIfVvkffoTzHkF_LjdBUgxZspxeklANT_cwb5wvEcXrn0SpBJYH83_K-hTvM8z0ODs9igLigANf_WQNRiW6Kdlsvydap6cL6PwjLm7qs/s1600/DSCN5689.JPG" height="240" width="320" /></a><br />
<br />
Szóval úgy nézett ez ki, hogy kaptunk egy ilyen airboat-ot, egy Indiana Jones-sal, meg 1-1 pár füldugóval és megindultunk szépen lassan a mocsárban, itt-ott megálltunk, mutatott aligátorokat, mindenféle madarakat, demonstrálta a fűrészfű veszélyességét, megmutatta, hogy ha Bear Grylls lennénk, akkor melyik kukacot, hol kell keresni, ahhoz, hogy ne halljunk éhen. (Aztán keresett is egyet, elmesélte, hogy ez az állat 80% protein, majd bekapta és megette:D)<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrIfRV_2-Ax28APzTGRQymDG2pZez1wUvEAorwFS1uGwoBAoZBhzPwtImDL9N7qhCQTCHRjxNgaEspn800avY7QPB0w5Fh5AaP_x2UG2S9hg54NsKCrq4KNosSli2a0Ney9FYUQaJeFhTB/s1600/DSCN5711.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrIfRV_2-Ax28APzTGRQymDG2pZez1wUvEAorwFS1uGwoBAoZBhzPwtImDL9N7qhCQTCHRjxNgaEspn800avY7QPB0w5Fh5AaP_x2UG2S9hg54NsKCrq4KNosSli2a0Ney9FYUQaJeFhTB/s1600/DSCN5711.JPG" height="240" width="320" /></a>Nem sokkal később pedig kiértünk a nagy hatalmas mocsárpusztaság közepére, amerre a szem ellát: semmi. Akkor elkurjantotta magát, hogy ő most rakná be a füldugókat, megvárta amíg megtettük, majd olyan motorcsónak sebességre kapcsolt és olyan őrületet mutatott be, hogy mire képes egy ilyen hajó, hogy az első 10 percben biztos voltam benne, hogy kiszór minket, és ez az aligátorok etetésének bevett szokása errefelé:D Aztán amúgy a hátralévő időben <br />
nagyon élveztük, úgy száguldottunk, hogy alig lehetett felfogni mit látsz, meg a menetszél kicsit megnehezítette a szem nyitva tartását :D Aztán beértünk újra a dzsungeles mocsárba, ott legnagyobb örömünkre láttunk aligátor mamát a bébijével, majd visszatértünk a bázisra, ahol beültünk egy rövid bemutatóra. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9Y59tifINVvI_sbIfbenU36QEqnaw08Q36K_11jErq5kTrURS4eniqHcc6lzqfpXyxKYMx06k2DJ9rIFMolUYaPpusgrSfnuMflfxFE2YcGGr_vAdS65l5YAbk_bW5t6CU_oZl52C6NXt/s1600/DSCN5765.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9Y59tifINVvI_sbIfbenU36QEqnaw08Q36K_11jErq5kTrURS4eniqHcc6lzqfpXyxKYMx06k2DJ9rIFMolUYaPpusgrSfnuMflfxFE2YcGGr_vAdS65l5YAbk_bW5t6CU_oZl52C6NXt/s1600/DSCN5765.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
A bemutatóban a legviccesebb és egyben legőrültebb afroamerikai bácsi, akit valaha láttam elmesélte nekünk, hogy hogyan élnek, nőnek az aligátorok, hogy milyen gyorsak, hogy mennyi idő alatt érne utol, ha futnék, és enne meg. Aztán elmondta, hogy ezek az állatok teljes mértékben idomíthatatlanok, majd ezek után betette egy aligátor szájába a kezét, mert hogy haha, szemből nem látnak semmit:D<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF-XXnzXNSRYqqB2CheGdLpwuhJ-6IVA8KoOxSDZpeH4nUDl1oUmbT9bklda-6Ckp8_vet0SNJdP_fCaXHlWSedS0iJcKKueQCtH6PaF2ue6E25-djMCiwdOPvJwHCKwSkROiWCJENu4Wx/s1600/DSCN5776.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF-XXnzXNSRYqqB2CheGdLpwuhJ-6IVA8KoOxSDZpeH4nUDl1oUmbT9bklda-6Ckp8_vet0SNJdP_fCaXHlWSedS0iJcKKueQCtH6PaF2ue6E25-djMCiwdOPvJwHCKwSkROiWCJENu4Wx/s1600/DSCN5776.JPG" height="240" width="320" /></a> Aztán még le is birkózta, illusztrálva, hogy hogyan is vadásszák le őket a nomád törzsek. A show után én úgy döntöttem, hogy amit kínál a park, azt megcsinálom, úgyhogy az utolsó attrakcióhoz is sorba álltam, és a kezembe nyomtak egy aligátor gyermeket:D Vicces volt, mert a csajok kétszer nyújtották és kapták el a kezüket a nagy pillanatkor, én meg úgy voltam vele, hogy nincs mese, kinyújtom a kezem, belerakják és villantok egy magabiztosnak tűnő mosolyt a kamerába, ez "once in a lifetime" lehetőség. Nagyon érdekes amúgy egy ilyen állatot fogni, abszolút nem olyan érzés, mint amire számítottam. Nem olyan kemény és hideg, de közben mégis olyan hüllő érzés. Leírhatatlan.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguNYVLCCjk9HXx-AbfjJd48b2GK8IsfGVHTjBJyuSJiaGDqsRlnWptoKOYDHmeE4-LpYt-S4nv5wShdzfacWlcv3_YFB48khwKg5QvayP0kBxmAtatpIr62a9pROYlMfrkH4grNPA76rr7/s1600/DSCN5778.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguNYVLCCjk9HXx-AbfjJd48b2GK8IsfGVHTjBJyuSJiaGDqsRlnWptoKOYDHmeE4-LpYt-S4nv5wShdzfacWlcv3_YFB48khwKg5QvayP0kBxmAtatpIr62a9pROYlMfrkH4grNPA76rr7/s1600/DSCN5778.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
Annyira élménydús volt a nap, hogy hamar el is szállt az idő, és apró öröm volt az életben, hogy vacsora előtt 10 perccel rakott ki minket a hostel előtt a busz, így arról sem maradtunk le. Sorban állás közben belefutottam új partypromóter barátomba, aki elkapta a kezem, és pisszegve rám helyezte az aznap esti buli karszalagját, ingyen:D Hát mondom jól van, akkor nem is kérdés, hogy menni kell, és szerencsére a lányok is így gondolták. Aznap este volt a "casual night", amikor nem volt dress code, egy kicsit lazább bárba mentünk ahol inkább a jó zene és a tánc volt a lényeg, mint az exkluzivitás. Felüdülés volt nem magassarkúban és miniruhában kimenni bulizni, ráadásul a hostel ingyen ital kínálatába aznapra sör került, úgyhogy ez volt a "lazítós nap" :D<br />
Mondjuk alkoholból nagyobb mennyiség fogyott, ráadásul a bárban az új haverom közben járásával még csurrant-cseppent az ingyen ital, hajnalig táncolás egészen amíg elkezdett üresedni a hely és az összes többi sztori, amire érvényes a "what happens in Miami, stays in Miami" szabály:D A hosteles fiúk ismét kitettek magukért, mind ingyen pia mennyiségben, mind pedig hajnali hazakíséretben :D<br />
<br />
Péntek reggel pedig úgy döntöttem, hogy nekem annyit nem ér a reggeli, hogy felkeljek, és megérkezésem óta először nem hajnali 5-től reggel 6-7-ig, hanem egyenesen 10-ig aludtam :D És olyan jól esett, hogy amikor lementem a konyhára és még ki volt rakva a tea, úgy éreztem, hogy tényleg túl jó hozzám az élet:D<br />
Aztán sajnos a lányoknak ez volt az utolsó teljes napja, úgyhogy még kimentünk a beach-re, sikerült elkapnunk 1-2 óra napsütést, aztán végig sétáltunk még egyszer az Ocean Drive-on, kiültünk egy teraszra, ahol mindenki magához vette, amire a legjobban szüksége volt: kávé, fagyi, süti, sör :D És nagyon nagyon örültünk, hogy sikerült úgy szervezni a hetet, hogy 1 programos nap, 1 pihi, 1 programos, 1 pihi:D Aztán este visszamentünk a hostelbe, és utolsó közös este lévén nem is volt kérdés, hogy megyünk bulizni, amikor pedig a vacsora sorban állva megtudtuk, hogy aznap este az r'n'b, hip-hopos-latinos szuperclubba megyünk, még jobban megörültünk. Feltankoltunk a hosteles ingyen koktélokból, megőrültünk a partybuszon, ahogy illik, majd megérkeztünk a helyre, ahol már kint is a lábamban volt a bugi, hallva, hogy milyen zene megy odabent. Aztán beértünk, és pontosan 30 másodperc alatt ment el a táncos kedvem. Ez a hely olyan volt, mint egy rossz hip-hop videoklip. Mondjuk mint, ha egy 50 cent videoklipben lennél. Elképesztő luxus, lányok, minden ami kell (a VIP rész nagyobb volt, mint a nem VIP- akkor meg minek?!:D) és szerintem a hostellel érkezett az első fehér bőrű embertömeg a helyre. Tömve volt afroamerikai és mindenféle latino mixekkel a hely, és akármennyire is próbálkozom, ezt nem tudom szebben. Mindenki min. kisstílű bűnözőnek nézett ki, csak sok pénzzel, és itt volt először húspiac feeling. A többi helyen is nyilvánvalóan mindenkinek megvannak az indíttatásai, hogy miért bulizik. Na de odajönnek, megkérdezik honnan jöttél, van-e kedved táncolni és ha azt mondod, hogy nem, mosolyognak, elköszönnek, kész. Itt egyrészt nem is kérdezik meg, hogy akarsz-e táncolni, másrészt előbb érnek hozzád, mint hogy megszólítanának. Sajnos van a vérükben egy ilyen vonal, és lehet mindenki nagyon nyitott és nem rasszista, ezek akkor is másképp buliznak/csajoznak. Főleg, hogy ahhoz vannak hozzászokva, hogy a feka csajok úgy táncoltak nekik, hogy én éreztem magam kellemetlenül :D<br />
Először gondolkoztam, hogy tovább álljunk valami másik helyre, aztán elkapott a promóter barátom, hogy van asztaluk 3 üveg vodkával, és sorban nyomták a kezembe az italokat, miközben sikerült magunk köré gyűjtenünk a hostelből már-már összeszokóban lévő, egyetemista, europid társaságot, akik között olyan emberekre találtam, hogy végül hajnali 6-ig beszélgettünk a hostel teraszán, és a későbbiekben arra késztettek, hogy átgondoltam az életem, és a hatásukra kicsit kikristályosodott a kép, hogy én mit is szeretnék és mi kellene, hogy legyen a következő lépés az életemben.<br />
És ezért fantasztikus az utazás. Persze elképesztő új helyeken járni, új ételeket kipróbálni, elengedni magad, kikapcsolni, de ami utána is, akár hónapokig, évekig is megmarad az az új 5-10 ember, akiket megismertél, akikkel hajnalig beszélgettél, és akik elgondolkoztattak a saját életeden.<br />
<br />
Aztán amikor hajnali 6 fele közeledve felértünk a szobánkba a csapatból 2 lány fogta is a gurulósát, és megindult a recepció felé a 20 percen belül érkező shuttle buszhoz:D Én lefeküdtem és aludtam ismét reggel 10-ig, aztán felkeltem, elköszöntem a 3. lányzótól, akinek délután indult a gépe, majd elindultam a szombati kalandra. Merthogy én úgy döntöttem, hogy hiába megy el mindenki, én minek repülnék haza szombaton, amikor még az egész napot élvezhetem, sőt vasárnap is még napozhatok egyet és mehetek az este 9-es géppel :D Így egyedül maradtam, végig gondoltam, és betettem szombatra a delfinúszást, ami a nyaralás egyik fénypontja volt, és úgy sem volt a csapatból senki, akit rajtam kívül annyira érdekelt volna, hogy ennyit rászánjon. Aki ismer, az tudja, hogy én 7-8 évesen már kívülről tudtam az összes létező delfinfajt, a plüssállataim fele delfin volt, és úgy gondoltam, hogy tengerbiológus leszek :D<br />
<br />
Legugliztam, 2 átszállással, de 1 óra alatt ott lehetett lenni a Miami Seaquariumban, ami egy kicsi szigeten van, a belvárostól lefelé, délre. Na és akkor itt volt az, hogy megindultam a nyári rövidnadrágomban, egyedül, és az lehet, hogy nem volt bonyolult az útvonal, csak azt nem mutatta, hogy milyen környékeken fogok állni a buszmegállókban, ráadásul 20 perceket, mert hogy ilyen sűrűn jött a busz:D Amikor a metróról egy hatalmas építkezés mellett szálltam le és álltam 20 percet a megállóban miközben sorra jöttek a mindenféle etnikumú munkás emberek, na hát akkor nem éreztem magam túl komfortosan, és azon gondolkoztam, hogy mi lesz itt este, amikor a sötétben fogok ugyanitt várni :D<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0A78ZfaotaPE2ay8PlkkE12JhpCr_noVKFEoTywpaqBNW5VJCBXtq2ITO_l4nT4exAiuN0YTennjIpX5OPnHB-qlGydANKZ-iIa9_GOEwZjJFqNqWL642gqjfMUhYkoc79P1UguNdFIv3/s1600/DSCN5836.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0A78ZfaotaPE2ay8PlkkE12JhpCr_noVKFEoTywpaqBNW5VJCBXtq2ITO_l4nT4exAiuN0YTennjIpX5OPnHB-qlGydANKZ-iIa9_GOEwZjJFqNqWL642gqjfMUhYkoc79P1UguNdFIv3/s1600/DSCN5836.JPG" height="240" width="320" /></a><br />
Aztán megérkeztem és ezt a problémát elhessegette a delfines csodavilág, megnéztem az összes delfines akváriumot, beültem a Flipper-Showra (az eredeti filmes díszletekkel:)) Aztán pedig elindultam a randevúmra :)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgJYHs2osmXM9e2WzWXvfVrq5v7c1N2IZeizbZyHQFyj1-veUdjw7lzUFVHSUD2siqgxKDAIsST8K6WhuxXULrSgiFAxcJTb7br3r1vZFUPo8fIh720ymr6DlQarE9bxM3NncnZE0bsk2Y/s1600/DSCN5879.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgJYHs2osmXM9e2WzWXvfVrq5v7c1N2IZeizbZyHQFyj1-veUdjw7lzUFVHSUD2siqgxKDAIsST8K6WhuxXULrSgiFAxcJTb7br3r1vZFUPo8fIh720ymr6DlQarE9bxM3NncnZE0bsk2Y/s1600/DSCN5879.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
Mivel sokan kérdezték ezért biztos hasznos lesz leírni. Szóval 2 opció van, az egyik, hogy 150 $-t (kb. 33 000 Ft) fizetsz be és sekély vízben barátkozol, puszilkodsz, ölelkezel, pacsizol a delfinekkel, trükköket csináltok, megeteted és vicces hangokat ad ki a víz alatt, és sok-sok fénykép. Vagy, pedig 200 $ (kb. 44 000 Ft)-ért ugyanez, és aztán még végig is húz a mélyvizes részen a hátán. Persze, hogy ezt szerettem volna, de a 150 $-osra maradt keret, és azt mondom, hogy első találkozásnak tökéletes volt. Úszni pedig majd a Bahamákon vagy Hawaii-on, természetes vízben szeretnék velük :)<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb7dlrUK08twixf3QZYx9SapCDrvfYKD1PosjQoexsrBOddOBPM4QNJJC9nlgaxHvgk45rFqqQ6QyVrVUcaMJ_1KlZfcG6L5zlRiDqzJUuP6D2o0v2vBwuntGbMJJ5OKfwhfcEaEzdWN5R/s1600/007_7.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb7dlrUK08twixf3QZYx9SapCDrvfYKD1PosjQoexsrBOddOBPM4QNJJC9nlgaxHvgk45rFqqQ6QyVrVUcaMJ_1KlZfcG6L5zlRiDqzJUuP6D2o0v2vBwuntGbMJJ5OKfwhfcEaEzdWN5R/s1600/007_7.JPG" height="211" width="320" /></a>Szóval átöltöztem a 2 mérettel nagyobb ruhácskába, meghallgattunk egy okítást a delfinekről, meg hogy miket nem szabad csinálni az interakció közben, aztán trappoltunk is a medencébe és megindult felénk ez a hatalmassss állat. Mert hogy ez az első, amire rádöbbensz, hogy a show közben olyan kicsinek tűnnek, közben pedig elképesztően nagy állatok. Kicsit félelmetes. De ezen kívül még is inkább elképesztő érzés találkozni ilyen közelről, megérinteni, simogatni, megpuszilni, a víz alatt bugyborékolni vele és hallgatni, hogy milyen hangokat ad ki, kézjeleket adni, és nézni ahogyan rád is "hallgat", halat adni neki, megölelni, "kezet" rázni..még most sem fogom fel. A kedvenc állatom kiskorom óta, ráadásul egy olyan állat, amivel nem olyan könnyű összehozni a találkozást. Életemben először Amerikában láttam delfint, most pedig fél évvel később már így össze is barátkoztunk. Nagyon interaktív fél óra volt, felfoghatatlan, csak úgy elszállt az egész. Életre szóló élmény volt, gyerekkori nagy álmom, amit sikerült valóra váltanom :)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-z9mXF8QCPBihrKSeTAmockHEHIRjtnXEgcZZMA9tcGlLOxyXaMt0VplW87adpcyLp5epy_35l9S6inUkaYcM7auyUUpi6Hb3MrilVQB52SoTtsL6WSAzf2EDX1hxGMuIFe9CVAu2YMk6/s1600/DSCN5925.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-z9mXF8QCPBihrKSeTAmockHEHIRjtnXEgcZZMA9tcGlLOxyXaMt0VplW87adpcyLp5epy_35l9S6inUkaYcM7auyUUpi6Hb3MrilVQB52SoTtsL6WSAzf2EDX1hxGMuIFe9CVAu2YMk6/s1600/DSCN5925.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Aztán maradt még 1 órám a park nyitva tartásából, úgyhogy még megnéztem egy show-t, ami alatt döbbenetesen gyorsan besötétedett és újra eszembe jutott a hazajutás. Kisétáltam a távolsági busz megállóhoz, ami a park előtt állt meg és mivel tömve volt emberekkel úgy ítéltem meg, hogy nem olyan vészes ez, a belvárosig legalább ezzel megyek és max. majd onnan fogok egy taxit. Aztán ismét nagyon segítőkész sofőrrel találkoztam, aki egy sokkal jobb helyen szállított le a metróhoz, úgyhogy még a metrózást is letudtam, csak épp egy másik vonallal. De nem volt gond, google a barátom, és kiderült, hogy azon a vonalon is megáll a buszom, ráadásul egy sétálóutcás, jó környéken, szintén tele emberekkel, úgyhogy végül semmi gond nem volt, és taxira sem lett szükség. Ennek ellenére este 8-9 volt mire visszakeveredtem a hostelbe, ahol ismét a kedvenc partypajtijaim ügyködtek, és tudván, hogy egyedül maradtam, még fel sem eszméltem és ott volt az aznap esti karszalag is a csuklómon. (Ezzel a módszerrel szerintem szintén spóroltam egy 50 $-t csak a party belépőkön, meg az egész heti ivászaton még egy 50-100$-t, God bless you America :D)<br />
Nem volt mese, felmentem, letusoltam, már 6. este után enyhe sajgó fájdalommal húztam magassarkút és végül az 1 hét alatt összeszedett ismerősök, a promóterek és a szobámba érkezett új lányokból olyan társaság állt össze, hogy már az iszogatást sem kellett egyedül kezdenem. Így sikerült méltó módon elbúcsúztatni a Miami éjszakai életet, és a 7. éjszakát is végig bulizni, ismét a Mansion-ben, Roger Sanchez-zel, aki amúgy nem nagy szám, csak arra volt jó, hogy tömve volt a hely, és a héten először, hajnali 2 körül azt mondtam, hogy jó volt, ittunk, táncoltunk, de most már a lábam is fáj, a tömeg is nagy, és amúgy tudnék aludni is:D<br />
<br />
Úgyhogy aludtam is másnap reggel 10-ig, az egy hét alatt először kialudtam a 8 órát, összepakoltam, kicsekkoltam, de hála az új brazil barátnőmnek a szobában, ott tudtam hagyni az összes cuccomat, és a nap végén még le is tudtam mosni a tengerparti homokot a lábamról, indulás előtt :) Végül úgy alakult, hogy az egész napot együtt töltöttünk, ültünk pár órát a beach-en, kiderült, hogy ő is au pair volt, 7 évvel ezelőtt, és megismertem egy újabb életutat, szereztem egy brazil barátnőt, akit meg kell látogatnom tavasszal New Yorkban, ahol él, végig sétáltunk az Ocean Drive-on, beszereztem a maradék pénzből a hűtőmágnesemet és a pólómat, még meg is kajáltunk együtt a hostelben, sőt még a buszhoz is kikísért :))<br />
<br />
Aztán délután 6-kor a hosteltől pár méterre felszálltam arra a bizonyos 150-es buszra, ami egyenesen a reptérig visz, végig buszoztunk South Beach teljes hosszában, aztán a belvárosban, magamba szívtam a pálmafák, az óceán, a skyline látványát, a meleg párás levegőt, elfogott a szörnyűséges érzés, hogy itt hagyom a paradicsomot, ahol életem legjobb hetét töltöttem, és visszatérek a -10 fokba, az utálatos házba és az utálatos hétköznapokhoz.<br />
<br />
Életem egyik legjobb hete, és legjobb nyaralása volt, egy hihetetlenül jól összeválogatott lány csapattal, rengeteg új emberrel a világ minden pontjáról, akikkel ki tudja meddig, de tartani fogjuk a kapcsolatot, olyan életre szóló pillanatokkal, hogy találkozás a delfinekkel, vagy aligátor simogató, 7 éjszaka folyamatos bulizással, óceánnal, strandolással, városnézéssel, nemzeti parkkal, hajókázással, és botrányos mennyiségű fényképpel:))))<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLwoR_ZEZflcbT1rpHT0SpSW4qmhUrYDzwWhxhlIB_cmz3kR4fd4GQZzqShBamfRED3VXsMFTQm528ZfE2U2hSoSJAu8nfoFqzPaZwlM_q8DTkRVGjpRHmTvBRHI4BDFFDMI71EapjmX8W/s1600/DSCN5806.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLwoR_ZEZflcbT1rpHT0SpSW4qmhUrYDzwWhxhlIB_cmz3kR4fd4GQZzqShBamfRED3VXsMFTQm528ZfE2U2hSoSJAu8nfoFqzPaZwlM_q8DTkRVGjpRHmTvBRHI4BDFFDMI71EapjmX8W/s1600/DSCN5806.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-43289062847424667852013-12-18T19:47:00.001-08:002013-12-18T20:42:56.261-08:00A 8. havi összefoglaló- Hálaadás, Karácsonyi vásár, önkénteskedés, sarkvidéki időjárás, Aquarium, holidaaay!:)<div style="text-align: justify;">
Bevallom, hogy pár nappal le vagyok maradva a hivatalos, 15-ei hónapfordulós dátumommal, de az most vasárnapra esett, és hétvégén szerintem még soha nem volt időm blogot írni. Arról már nem is beszélve, hogy azt a fél napot, amikor nem csináltam semmit, végig guglizással töltöttem, és kutatómunkát végeztem, hogy hova, mit, mivel érdemes Miami-ban:)</div>
<div style="text-align: justify;">
Felfoghatatlan, de már 1 hét sincs hátra és indulok Miami-ba :) Na de hogyan is jutottam el idáig.. Legutoljára ott tartottam, hogy kiügyeskedtem magamnak, hogy mégis csak elutazhassak karácsonyra 1 hétre, ami nem csak azért nagyon jó, mert nem kell egy ilyen szomorúságos helyen töltenem az egyik kedvenc időszakom, hanem azért is, mert a 2 hetes iskolai szünetből megúszok egyet. Ugyanis itt 2 teljes hetet kaptak a gyerekek. Márpedig még a normálisabbakkal is nagyon nehéz 2 hétig folyamatosan, minden nap 8-10 órában együtt lenni, és szórakoztató dolgokat csinálni (főleg a tizenévesekkel).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgyhogy nagyon boldog voltam, és gyorsan el is kezdtem útitársat keresni, aki eljön velem 2-3 nap Miami 3-4 nap Bahama Cruise-ra. Vicces volt, mert az egyik angol órán csak beszélgettünk a karácsonyi tervekről valami feladat kapcsán, és egyszer csak kiderült, hogy az egyik lány, akivel az órákon kívül is tartottam a kapcsolatot pont ugyanezt szeretné, és szabija is lenne. Megörültünk egymásnak, angol után beültünk kávézni, tervezgettünk, aztán hazamentünk és elkezdtünk repjegyeket meg cruise-t vadászni. A probléma az volt, hogy karácsony lévén minden kicsit drágább, és hamar elfogynak a helyek. Úgyhogy 1 hét tanakodás és egy 20-30 $ repjegy árnövekedés után, én már be voltam sózva, de az útitársamnak még várnia kellett a fizetésére. Hát egyik nap találtam egy olcsó jegyet, és mivel úgysem ugyanazzal a járattal jöttünk-mentünk volna, ezért megbeszéltem vele,h én megveszem, mert már így is nagyon drága. Neki még 3 nap volt hátra fizetés napig... Hát megvettem, még így is drágább volt, mint amennyi akármikor máskor lett volna, de nagyon örültem. Aztán másnap írt nekem egy sms-t a lányzó, hogy a családja visszavonta a szabiját, mert hogy a nagypapa kórházban van, és az egész család felutazik meglátogatni karácsonykor és vészhelyzet és dolgoznia kell, nem utazhat el. Hát nekem ezen mondjuk a pofám leszakad, oké, szegény nagypapa, de ez egy családi helyzet, nem az ő nagypapája haldoklik, miért utazna 5-6 órát azért,hogy meglátogassa, ráadásul szerintem ez egy olyan családi dolog, ahol nincs helye az au pair-nek..Na mindegy. Vagy pedig egy nagyon rossz kamu volt, mert meggondolta magát, én pedig ott álltam egy frissen vásárolt, drága repjeggyel az e-mail fiókomban. Egy fél napot pánikoltam és gondolkoztam,hogy lemondom, de csak levásárolható kreditet adnak vissza, pénzt nem. Meg hát, nem is akartam itt tölteni a karácsonyt. Úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz elmegyek, max. majd hostelbe foglalok szállást és ott csapódok valakikhez. Azért nem bíztam a véletlenre a dolgot, és elkezdtem ismerősök között, különböző au pair-es facebook csoportokban keresgélni. Pár nap leforgása alatt több, mint 10 lánnyal beszéltem. Aztán ez idő alatt a Bahamákról le is tettem, egyrészt már majdnem 100$-ral megugrott egy 4 napos cruise ára, másrészt elkezdtem nézelődni, és rájöttem, hogy van bőven mit csinálni Miami körül is 1 hétig. Plusz arra is elkezdtem szép fokozatosan ráébredni, hogy egyszerűen nem lehet mindent beutazni itt 1 év alatt, sem annyi pénzt nem keresünk, sem annyi szabadságunk nincsen. Az ember meg ráharap az utazás ízére, és mindent látni akar, de nem megy. Úgyhogy rájöttem, hogy jó lenne a Bahamák, meg majd a Niagara Vízesés, de most először az USA-t járom be, aztán majd meglátjuk a többit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából 1 héttel és rengeteg e-mailezéssel később meg is volt a csapat, és nem is 1, hanem egyből 3 lányt találtam. Ebből kettejüknek már repjegy, hostel minden le volt foglalva, úgyhogy ők biztos pont voltak, ráadásul 2 szlovák lány volt, akiknek én általában mindig örülök, mert jófejek, szomszédok:) A 3. lány egy francia au pair volt, aki ráadásul Chicago egy távolabbi külvárosában lakott, így a november 23-ai szombaton megbeszéltük, hogy találkozunk a városban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Örültem, hogy nem tök ismeretlenekkel fogok utazni, ráadásul normális, turistáskodós, 24 éves, úgyhogy tökéletes úti társ lesz. Ráadásul olyan, mint én, már kinézett vagy 4-5 túrát, amiből válogassunk, hogy melyiket csináljuk:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha már szombaton bent voltam a városban úgy döntöttem, hogy estig ott maradok, és bejött 3-4 lány a clusteremből, mert hogy ezen a napon volt a Chicago Christmas LightFestival, amikor is mindenféle karácsonyi díszes kocsikon, gyönyörű díszletek vonulnak végig a Michigan Avenue-n, felkapcsolják az utcai fényeket és ezért mindenki 1 órán át fagyoskodik az utcán, egymást lökdösve. Ja meg hát lehet látni Mickey Egeret is, a Floridai Disneyworld-ből...igen, mert pont az az 1 Mickey Egér, pont Chicago-ban tölti a karácsonyi fesztivál szezon kezdetét, a Disneworld meg üresen áll:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Na sebaj, elmentünk, láttuk, szép volt, szétfagytunk, és ha nem au pair lennék Chicago-ban, akkor valószínűleg ezt a TV-ből néztem volna, pont úgy, ahogy az augusztus 20-át otthon. Mindig rá kell jönnöm, hogy én utálom az ilyen "cirkuszt és kenyeret" elgondolás alapú, ingyenes, utcára kivonulós, irdatlan tömeg rendezvényeket, az üvöltő gyerekeket, akikre nem szólnak rá a szüleik, és az ordibáló utcai világítós bóvlit áruló népséget is. (igen, itt is van ilyen:D)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Annyira átfagytunk szombaton, hogy úgy döntöttünk semmi értelme vasárnap bemenni Chicago-ba, ezért átmentünk 4-en a német lányzóhoz, és az egész napot a pincéjében töltöttünk sok-sok nassolással, de leginkább Voice nézéssel :D A nap végén jöttünk csak rá, hogy 7 órán keresztül nem csináltunk semmit, csak néztük a TV-t, és csodáltuk Adam Levine-t, aki felett nem lehet napirendre térni. (És akit azóta a People magazin úgy hozott le címlapon, hogy " the sexiest man alive" :D)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Itt említeném meg a chicago-i hideget, ami tényleg olyan szörnyűséges, mint a híre. Itt még csak november vége fele jártunk, de már folyamatosan -5 fokos hidegek voltak, amihez hozzájött a sarkvidéki szél és a többszöri hóesés is. Ekkor jöttem rá, hogy akármennyire is elhatároztam, közel nem biztos, hogy télen is minden hétvégén be fogok menni Chicago-ba, mert kibírhatatlan a hideg. Ráadásul mindig ott van bennem a félsz, hogy az én szép korú, nem éppen aktívan karbantartott autóm vajon meddig bírja a hideget, és mikor fog úgy dönteni a motor, hogy nem indul be...amikor késő estig maradtam valahol? Vagy amikor nem 5-10, hanem 20 mérföldre leszek otthonról?:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyik nap angolra menet meg is történt az első vicceskedése, amikor is hiába dugtam az ajtózárba a kulcsot, nem fordult semerre sem:D Az összes ajtót végig próbálgattam, semmi. Majd a csomagtartó zárját el tudtam kattintani, de csak az ablak nyílt ki. (Az SUV-knál népszerű megoldás, hogy külön nyílik a csomagtartó ajtaja is, de ki tudod nyitni, csak az ablakot is, ha esetleg meg van pakolva, akkor ne hulljon ki minden:D)</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát nem volt mese...kinyitottam az ablakot, felmásztam a lökhárítóra és ninja ugrással bevetettem magam a csomagtartóba, átmásztam a 2 sor hátsó ülésen, és belülről érdekes módon kinyíltak az ajtók... De legyen ez a legrosszabb, amit idén télen tartogatott nekem az autóka.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán a következő (nov.25-ei) hét egy különösen kellemetlen hét volt. Egyrészt véget értek az angol óráim, amiket nagyon szerettem, és olyan aktívan tartottak. (Mondjuk annak örültem, hogy nem kell heti 3x szenvednem majd a kocsiba mászással, jégkaparással, indítással:D)</div>
<div style="text-align: justify;">
A másik pedig, hogy Thanksgiving hét volt, ami azt jelentette, hogy keddtől nem volt suli, és a gyerekek otthon voltak. Az ilyen időszakok minden au pair-nek nehezek, főleg több gyerekkel, mert annyi idejük lesz hirtelen a gyerekeknek, hogy elkezdenek veszekedni egymással.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így történt ez nálam is, ráadásul nekem talán a többi au pair-nél egy kicsit nehezebb a dolgom, ugyanis én még pénzt sem kapok arra, hogy jópofa dolgokat csináljunk, mondjuk elmenjünk korizni, múzeumba, moziba. És mivel kint -10 fok volt, hát játszani sem mentünk ki túl sokat. Így 3 napig ültünk a házban tv-ztünk, videojátékoztunk, mert társasozni nem volt kedvük, és szépen lassan feszítették túl nálam a húrt az állandó marakodásukkal. Az egyetlen dolog, ami kárpótolt, hogy mivel apuka ismét úgy gondolta, hogy minek beosztás, és nem érezte, hogy kellene pár szót ejteni az iskolai szünetről, ezért én úgy osztottam be magamnak az időt, hogy mégsem dolgozhatok egész nap, így minden nap alukáltam 11-12-ig. Ennyi örömöm volt:D Extra program volt még, hogy megcsinálhattuk a thanksgiving bevásárlást (amire persze nem kaptam elég pénzt, és végül alig tudtam tankolni a kocsiba..) meg kitakarítottunk. Aztán csütörtökön elérkezett a hálaadás, amiért a kislány mindezek ellenére nagyon izgatott volt, mert hogy megcsináljuk a pulykát. Megkérdezett még pár hete, hogy megsütöm-e vele, mert ő nagyon szeretné, amúgy meg étterembe mennének. Én úgy voltam vele, hogy jó közös program, úgysem csináltam még soha, úgyhogy csináljuk, de amúgy a legkevésbé sem érdekel ez az egész ünnep. Döbbenetes, hogy ezzel a családdal mennyire hidegen hagy bármiféle ünnep. Arról már nem is beszélve, hogy minden au pair barátnőm teljesen le volt döbbenve, amikor megtudták, hogy én csinálom a hálaadás napi vacsorát. (Mert azért mégis csak furcsa, hogy én sütök-főzök a konyhában 5-6 órát, a fogadó családomnak, az ő nemzeti ünnepükön, nem pedig fordítva)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy nap is egy élmény volt egyébként... Szerda este átfutottuk a kislánnyal a 3-4 sütési órás receptet, hogy van-e bármi előkészület. Megörültünk, hogy nincs, majd megegyeztünk, hogy 1 körül elkezdjük sütni, és akkor pont este 6-7 körülre friss lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap felkeltem 11 körül, lementem a konyhába, és a kislány már ott állt a kibelezett pulykával tanácstalanul. Én kérdeztem, hogy mi történik, nem 1-kor rakjuk a sütőbe? hát nem, mert apa hazaért, és megkérdezte, hogy miért nem készül még, ő 3-4 körül enni akart. Ja hát elnézést..:D:D Akkor apa süsse meg magának. Vagy mondjuk erőltesse meg magát, és beszélje ezt meg azokkal előtte nap, akik ezért fel kell, hogy kelljenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval a reggeli "tea, kaja, e-mailek" szertartás helyett, nekiálltam pulykát pácolni, kenni, tömni, lábakat kötözni, ami mondjuk nagyon vicces és undorító is volt, aztán bekerült a sütőbe és azon kívül, hogy fél óránként kiveszed, bekened vajjal, más teendő nincs vele. Mivel apuka otthon volt (és üvöltött a football meccs) elképzelhetetlennek tartottam, hogy ez idő alatt lent bandázzak, úgyhogy felvonultam a szobámba, skype-oltam a hugommal, és időnként lementem ránézni a pulykára. Aztán az utolsó 2 órában elkészítettük a krumplipürét, áfonyaszószt, pároltunk spárgát, sütöttünk ilyen kis ropogós köret bucikat, szóval úgy nagyjából 3 aktív órát töltöttünk a konyhában, miközben 6 órája ment a sütő:D Ezalatt hallottam, hogy apuka felment és úgy nagyjából 1,5 óra alatt kényelmesen lefürdött, hajat mosott, szárított, vasalt, felöltözött ünneplősbe, majd lejött és kipakolta a kis kristály és porcelán tálaló csetreszeket, mindenféle edénykéket, szószos csészécskéket, aminek semmi értelme, azon kívül, hogy dupla mosogatni való. Nem sokkal később kivettük a pulykát a sütőből, és gondoltam amíg hagyjuk állni egy 10 percre, én is felveszek egy szebb felsőt. Hát mire ez megtörtént és leértem, apuka elkezdte felvágni a pulykát. A 6 órányi munkám gyümölcsét, életem első pulykáját, úgyhogy ennyit arról, hogy lefotózom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Leültünk, hála a jó égnek nem kellett imádkozni, majd szépen megvacsoráztunk, volt egy kis minimális beszélgetés, nem olyan borzasztóan erőltetett, és nem volt olyan kellemetlen az egész, mint amire számítottam.:D Aztán vacsora után ennyi is volt, mindenki felállt, szétszéledt, bár apuka érdekes módon neki állt mosogatni. (Mondjuk hamar rájöttem, hogy inkább csak azért, mert féltette a porcelánt a mi ügyetlen kis kezeinktől, de akkor is, legalább az letudva:D) Majd ezek után, este 7-kor én úgy ítéltem meg, hogy akkor én itt végeztem is, és felvonultam a szobámba, másnap pénteken pedig szerencsére itthon maradt az apuka, és bár nem szólt erről sem semmit, én úgy döntöttem, hogy nem dolgozom:D Végre tudtam skype-olni, edzeni, kitakarítottam a szobám, és mindent megcsináltam, amire egész héten nem volt időm.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDnX8lIltuv5DRPpyI78yP6nBkj1qJYhfcja8XPFt4W_kLbDTcABadTEw41QbI15ailSA3DlpMy0CCsfyrNWrqVeDkTOw_GOyEmRgXsJ71qCx0rCb55gD4C8Hto2t1ZmHbk8XyqZc2Gf4Y/s1600/DSCN4961.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDnX8lIltuv5DRPpyI78yP6nBkj1qJYhfcja8XPFt4W_kLbDTcABadTEw41QbI15ailSA3DlpMy0CCsfyrNWrqVeDkTOw_GOyEmRgXsJ71qCx0rCb55gD4C8Hto2t1ZmHbk8XyqZc2Gf4Y/s320/DSCN4961.JPG" width="240" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A szombatom úgy alakult, hogy az egyik szlovák lányzó a Miami csapatból Chicago-ba jött hálaadásra a családjával, és tudtunk találkozni. Még jobban örültem, mert így a menet közben 5 fősre nőtt csapatból már 2 lányt is megismertem, megnyugodhattam, hogy mindenki nagyon aranyos, jó fej, aktív. Ráadásul 1-2 óra után kiderült, hogy folyékonyan beszél magyarul, úgyhogy innentől kezdve hol angolul, hol magyarul, hol össze-vissza beszéltünk, miközben végigsétáltuk egész Chicago-t, és megnéztünk minden kötelező turista látványosságot, mindezt úgy, hogy még én is láttam újat. Bementünk például a Chicago Cultural Center-be, ami "a babbal" szemben van, és mégsem voltam ott még soha, pedig turisztikai látogatóközpontként működik, egy olyan gyönyörű interiorral, amit egyszerűen nem tudtam eleget fotózni.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után beültünk egy teára meg egy szendvicsre, felmelegedni a Starbucksba, ami tényleg minden sarkon van, majd elindultunk a chicago-i karácsonyi vásár felé, ami hálaadáskor nyitott. Itt egyébként hálaadáskor nagyon sokan feldíszítik a házat, udvart, sőt a fát is, és ilyenkor indul a karácsonyi vásár szezon.:) Ráadásul elképesztő szerencsénk volt, ugyanis a múltheti -10 fokos, északi sarki szeles, kibírhatatlan időjáráshoz képest, hőség volt, 10 fok, napsütés, így egész nap gond nélkül sétáltunk, semmi buszozás, meg bent ücsörgés. Ráadásul én a múltheti szétfagyás után úgy beöltöztem, hogy még melegem is volt. a Chicago-iak meg meg is őrültek a 10 foktól, és azt hitték tavasz van, és mindenki pólóban meg pulcsiban mászkált:D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg68tSZhN5qWmbqQ2QsuTO6TZMVd70rOxzzlQZO8AjnAtsbimdTOpuZnb8hCA26juuzrf5qgXoLSmabLTudNF1oF-TmTMyMYFQXrsfHV-RoD6d0vV1g-aW5fCvymhNqKsCR1kIxHxdYKr36/s1600/DSCN4984.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg68tSZhN5qWmbqQ2QsuTO6TZMVd70rOxzzlQZO8AjnAtsbimdTOpuZnb8hCA26juuzrf5qgXoLSmabLTudNF1oF-TmTMyMYFQXrsfHV-RoD6d0vV1g-aW5fCvymhNqKsCR1kIxHxdYKr36/s320/DSCN4984.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A karácsonyi vásár egy picike kis téren van a belváros közepén, úgymond kerítések között, és mint kiderült ez abszolút európai dolog. (egészen pontosan a karácsonyi vásár német eredetű, én pl. nem is tudtam) Úgyhogy hasonlóan nézett ki, mint otthon, vagy Bécsben. Egy tér, karácsony fával (Amerikához képest meglepően satnya, összevissza díszített), Mikulás házikóval, ahol lehet vele találkozni, sok-sok kézműves vásárfiát áruló bódéval, és god bless america, sült kolbásszal és forralt borral. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkBLxUs6jLu8JbLxCBNndhjpXlIxeWx33-cFN5iJK7ZcFZRrhinzni_4szI0H_GxMZal9v_8N1_KQJNAJssACXFpiP4SJx_yP3TYwGDqKRLP6ewnQ4XpmtkTJsP74Vy6nAVPt8MiOXR5_M/s1600/DSCN4983.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkBLxUs6jLu8JbLxCBNndhjpXlIxeWx33-cFN5iJK7ZcFZRrhinzni_4szI0H_GxMZal9v_8N1_KQJNAJssACXFpiP4SJx_yP3TYwGDqKRLP6ewnQ4XpmtkTJsP74Vy6nAVPt8MiOXR5_M/s320/DSCN4983.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek úgy örültünk, hogy az elmondhatatlan, és gyorsan be is álltunk a kígyózó sorba az egyetlen bódéhoz a 100-ból, ahol lehetett forralt bort kapni. Pozitívum volt, hogy finom volt, forró volt, volt benne alkohol is, souvenir bögrével járt, és csak 7 $ (~ 1500 Ft) volt, ami átszámolva szörnyű, de otthon is arany árban mérik, és ez itt Amerika, és bármi ami 10 $ alatt van, jó üzlet:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Maga a helyszín viszont fele akkora volt, mint a Vörösmarty tér, így olyan kellemetlenül nyomorgós volt, hogy negyed órát bírtunk ott tartózkodni, a kajálós részekhez kínszenvedés volt elverekedni, a sor még hosszabb volt, úgyhogy feladtuk, de az illatok, hangulat azért meg volt:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfd96P8c3kj8XFxdygJljlHl58ahL-Ih4bU2HLEKafb4Uo2KJjovsiFoiwhYThodMHhBRBjzfEv7tOtOt2moqulrbT-1JHdGRaf00CXegGyc9FPDoOUV58kn1mc7M7LBtD2EFBhQX6tz_7/s1600/DSCN5005.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfd96P8c3kj8XFxdygJljlHl58ahL-Ih4bU2HLEKafb4Uo2KJjovsiFoiwhYThodMHhBRBjzfEv7tOtOt2moqulrbT-1JHdGRaf00CXegGyc9FPDoOUV58kn1mc7M7LBtD2EFBhQX6tz_7/s320/DSCN5005.JPG" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Mire végeztünk be is sötétedett, végig sétáltunk a Michigan Avenue-n, ahol sokkal szebb karácsonyfákat láttunk, és a nap zárásaként elindultunk a John Hankock Building felé, ahol már jártam a 94. emeleti kilátó központban, most azonban még magasabbra mentünk, a tetején található bárba, ami valami egészen elképesztő volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A magasság, a város fényei, az, hogy tényleg az ablak mellett kapsz asztalt, a meglepetés, hogy találtál normális áron (alkoholos!) italt:D És ott fent érzi csak az ember, hogy mekkora hatalmas város ez, hogy mennyire nagy, és gyönyörű. Egyszerűen lefényképezhetetlen...(de azért próbálkozik az ember:D)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEEK0FIxBW8ruoP0m2DFkqt8fNEg-xt8XYtkxkhgdTVmSX2Q9t1QwKfb7Vm08AGNW8CzEq5E_e6DCZ5cgb4B9biaI0jvc5E6VX75mTdyrYqXD8VaNET1MGPy35fUt0xmgm9Nc78-GMiXjY/s1600/DSCN5033.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEEK0FIxBW8ruoP0m2DFkqt8fNEg-xt8XYtkxkhgdTVmSX2Q9t1QwKfb7Vm08AGNW8CzEq5E_e6DCZ5cgb4B9biaI0jvc5E6VX75mTdyrYqXD8VaNET1MGPy35fUt0xmgm9Nc78-GMiXjY/s320/DSCN5033.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán szokatlanul késői vonattal értem haza, és úgy ahogy voltam bezuhantam az ágyba, hiszen másnap ismét Chicago volt a program. A clusteres lányokkal ugyanis hetek óta elterveztük, hogy a december 1-jét, az advent első napját a karácsonyi vásárban töltjük. (És akkor még nem tudtam, hogy szombaton váratlan látogatóm lesz, akivel szintén beiktatjuk)</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgyhogy vasárnap kelés, a már-már hagyományos 8 fős vonatozás, ami valószínűleg csak nekünk móka és kacagás, mindenki másnak a vagonban kínszenvedés:D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqq0GnGXsStaVUj4PIWYnA-xz4ZZk50oAvVyvCQWS6vLPr_Ujd-h9mjdOLOzTb6ZRl6bGLEs7sHGugY5oVS-YdWzLCjLtaauW4Yeyw1JKHsswrp8G9xPSrJYfiKz_2-pI1ZqFZBFooDnD9/s1600/DSCN5086.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqq0GnGXsStaVUj4PIWYnA-xz4ZZk50oAvVyvCQWS6vLPr_Ujd-h9mjdOLOzTb6ZRl6bGLEs7sHGugY5oVS-YdWzLCjLtaauW4Yeyw1JKHsswrp8G9xPSrJYfiKz_2-pI1ZqFZBFooDnD9/s320/DSCN5086.JPG" width="240" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Még amúgy jól is jött ki, mert előtte nap még világosban, most pedig sötétben érkeztünk a vásárba, és a legnagyobb meglepetésemre teljesen elfogadható mennyiségű ember volt. Úgyhogy végre oda lehetett férni a bódékhoz, és gyönyörű szép dolgok voltak, és a kolbászos, egészen pontosan a BratWurst-os sor is tűrhetővé alakult, úgyhogy végre beálltam a sorba. És bár nagyon jó volt végre jóféle, európai, ténylegesen kolbásznak nevezhető húsfélét fogyasztani, azért még ez sem volt az igazi.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem az élelmiszerek közül amúgy kevés dolog hiányzik úgy otthonról, mint a Pick téli szalámi, meg a csabai kolbász:D Ami viszont külön öröm volt, hogy volt egy édesség ház, ami tömve volt mindenféle német csokikkal többek között Kinder csokival, happy hippo-kkal és Milkaaaa csokival, úgyhogy abból be is szereztem egy táblával:)</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végezetül, pedig még egy sorba beálltunk..a Mikulás-házba:D Úgy voltunk vele, hogy az "amerikai Mikulások" mindig olyan szépek, és végül is 8-an egészen más idiótát csinálni magatokból, mint egyedül, vagy ketten, úgyhogy kivártuk az egészen rövidke sort. Mrs. Santa Claus ajtót nyitott nekünk (ami szerintem agyrém, mióta van tél anyó is?! 1-2 amerikai filmet leszámítva.), majd körbe álltuk a tényleg gyönyörűszép télapót, aki amúgy gonosz volt és bunkó, és sürgetett minket,h na fényképezzünk már aztán haladjunk, mert mindjárt zárnak.. (még volt 2 óra a nyitva tartásból :D)</div>
</div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiylNGiE_6LsLX_tij_w1vQf3TOwqcmsmcy5kuU0f6iAbIKI15MJvnlG-FCAmShVEI7c8tk1S8TQm8FpFE-KFHri0L4unS2ZyZUy0iPSUgMf-EPdHn9R5OQO-uDEFrlVbov1OUmS-KIGTa7/s1600/DSCN5067.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiylNGiE_6LsLX_tij_w1vQf3TOwqcmsmcy5kuU0f6iAbIKI15MJvnlG-FCAmShVEI7c8tk1S8TQm8FpFE-KFHri0L4unS2ZyZUy0iPSUgMf-EPdHn9R5OQO-uDEFrlVbov1OUmS-KIGTa7/s320/DSCN5067.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Aztán annyira karácsonyi hangulatba kerültünk ettől az egésztől, hogy gyalog a nyakunkba vettük a várost, és végig sétáltunk a Michigan Avenue-n, ami Chicago..hát..mondjuk, hogy Andrássy útja, és nagyon szépen fel volt díszítve. Mindenki fotózott ezerrel, készült legalább 200 közös kép így-úgy-amúgy, aztán estefelé hazavonatoztunk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Chicago elképesztően gyönyörű a karácsonyi fényekkel, de maga Chicago is annyira gyönyörű. Nagy szerencse, hogy ennyi időt tölthetek itt, mert tényleg ez a legszebb amerikai város, amit valaha láttam. Ezen kívül pedig annyira örülök, hogy ennyire jó baráti társaságot találtam itt, és ráadásul mindig ilyen aktívan töltjük az időnket:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmbP5ExYefU2CKCeBD86yaAe4HBDXyIGZ0PnfIW77qi5xHX8ZD7ETJUSEe0Vc8hw_wDKUT4JCSyMLwMtsk9tZdjrZRRc-9qHte8DJU9xLzLppdillb-LGPLscpb95J40X_kPhFnIRR73bz/s1600/DSCN4998.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmbP5ExYefU2CKCeBD86yaAe4HBDXyIGZ0PnfIW77qi5xHX8ZD7ETJUSEe0Vc8hw_wDKUT4JCSyMLwMtsk9tZdjrZRRc-9qHte8DJU9xLzLppdillb-LGPLscpb95J40X_kPhFnIRR73bz/s320/DSCN4998.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A következő héten végre visszaállt minden a normális kerékvágásba iskolával és iskola utáni elfoglaltságokkal, és az én kis szabadidőmmel, ami ha nincs meg, az nagyon tud fájni. Visszazökkentem a skype-olásba, minden napos edzésbe. Az egyik német barátnőmmel elmentünk meglátogatni a Lake Forest könyvtárat, ahova ingyenes beiratkozni és nincsen semmilyen fizetni való sem (se éves díj, se kölcsönzési) és rá kellett csodálkoznom, hogy ez milyen fantasztikus hely. Mert az egy dolog, hogy a legújabb sikerkönyvektől kezdve mindenféle irodalom, amit el lehet képzelni, meg van nekik, de a legújabb filmek, Xbox és Wii-játékok, minden. Úgyhogy nagyon megörültem, hogy elmentünk és beiratkoztunk, mert az volt az első hét, december első hete, amikor már nem volt angol, és hirtelen újra sok szabadidőm lett. Elhatároztam, hogy annyi könyvet fogok kiolvasni, amennyit csak lehet, és hogy elkezdek új sorozatokat, filmeket nézni angolul, és ha szórakozás is, de akkor is fejlődik az angolom:)</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azóta egyébként neki is estem végre teljes gőzzel a Harry Potter sorozatnak (amit még ősszel elkezdtem, de aztán valahogy a sok angol óra miatt félbe maradt) és most napi 2-3 órákat olvasok, rengeteg új szót tanulok, amit a több ismétlés miatt meg is jegyzek, ráadásul elképesztően élvezetes angolul olvasni azt, amit magyarul már kívülről fújsz. (de tényleg betűről, betűre:D)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár nappal később pedig újabb csodát fedeztünk fel. A Netflix csodáját. Ugye itt Amerikában elég sok városi legenda terjeng arról, hogy kit hány ezer dollárra bűntettek meg letöltésért, és amúgy is itt sokkal szigorúbb minden. Az emberek zenét az iTunes-ról szereznek és ténylegesen fizetnek is érte, filmeket és sorozatokat, pedig nem kell letölteniük, mert akármit megnéznek az okos TV-jükből, úgy mond "on demand", ami a TV menüben, hát egy ilyen saját film és sorozat kölcsönzőként tudnám leírni. Kiválasztod, fizetsz és nézed:)</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval a Netflix pedig ennek az internetes változata, havi 8 $-ért létrehozol egy profilt, amivel a netről (laptoppal, okos telefonnal, okos TV-vel, tablettel meg még ki tudja mikkel) korlátlan mennyiségű sorozatot és filmeket lehet nézni:) Hát ez volt az új csoda, összeálltunk négyen, mert hogy az első hónap, próbahónap és ingyenes, létrehoztunk egy közös fiókót, amit 4 hónapon át fogunk megszüntetni és új e-mail-el létrehozni, és 4 hónapon át ingyen nézni :D Hát ez is valami elképesztően jó. Ráadásul pont kapóra is jött, mert a fogadó családom zajszintje egyre elviselhetetlenebb és már alig tudok kikapcsolni, pihenni, mert állandóan üvöltetik a TV-t, vagy az apuka ordítja le a gyerekek fejét még éjfélkor (egy 4-esért!!!), és egyszerűen már teljesen befeszül az ember az állandó veszekedés, vagy az üvöltő TV felszűrődő zajától, úgyhogy kidolgoztam a napi menetrendet. Reggelente, amikor mindenki elmegy és csönd van végre, olvasok pár órát, aztán jön a skype-időzóna, nagy adag edzés, aztán egy kis munka, és esténként, ahogy végzek, felvonulok, a lehető leggyorsabban letusolok és bekuckózok az ágyamba, füles be, sorozat be, egészen alvásig. Ráadásul úgy döntöttem, hogy végre elérkezett az ideje a How I met your mother-nek, hiszen itt kint hamarosan véget ér a 9. évad, mindenre fény derül, és lezárul egy korszak, úgyhogy ennek örömére elkezdtem a legeslegelső résztől, és újra rájöttem, hogy mennyire imádom ezt a sorozatot. (Meg hogy mennyire Robin vagyok :( :D )</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán nem sokáig tartott a múlt hétvégi jó idő, és a következő hétvégére visszatért a -10 fok, ráadásul leesett vagy 5-7 cm hó, úgyhogy szombaton lusta napot tartottam és egész nap otthon voltam, olvastam, sorozatoztam, képeket rendezgettem, és elkezdtem Miami-ról bővebben olvasgatni. (Aztán ezt persze mindig megbánom, mert tulajdonképpen reggel 8-tól éjjel 1-ig konstans hangzavar van, vagy a TV, vagy a gyerekek, vagy veszekedés. Úgyhogy azt hiszem a téli szombatokon be fogok költözni a könyvtár chill-ezős szobájába, ugyanis szombatra egyre többször nehezebb társaságot és programot találni, mindenki más össze-vissza dolgozik, fél napokra érnek rá, amibe Chicago nem fér bele, max. egy brunch reggel, vagy egy mozi este.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán amikor este 6 körül hallottam, hogy elcsöndesül a ház, majd 5 perccel később felbőg a gépállat a felhajtón, akkor esett le, hogy egyrészt örüljünk, mert csönd lesz, másrészt, meg hogy viszik az autóm. És ez olyan bosszantó, mert ez nem megosztott autó, meg családi autó. Ez az én autóm, ami meg lett mondva,h a szabadidőmben az enyém, én használom, senki más, és vihetem ahova, amikor akarom. (a belvároson kívül) Na most előfordult már olyan, hogy apuka szólt,h el kell hoznia egy szekrényt vagy akármit, elvitte, szólt előtte 1-2 nappal és akkor nem terveztem semmit. Na de az, hogy egyszer csak beleül szombat délután és elviszi.. És mi van, ha éppen mentem volna valahova, egy esti mozira, egy filmezős estére valakihez, starbucksba netezni (mert az otthoni még időnként előadja, hogy hol működik, hol nem), akármi..és nem szól. Persze nem csináltam belőle ügyet, mert nem mentem volna sehova, meg nem is arról van szó, hogy elviszi, hanem, hogy nem szól, nem kérdezi meg, hogy van-e tervem...</div>
<div style="text-align: justify;">
Cserébe viszont kiürült a ház, a filmnézésről áttérhettem az olvasásra, és még a konyhába is elidőzhettem, így készítettem magamnak salátát meg quesedilla-t is, mert hogy az utóbbi időben rákaptam a normális kajálásra is:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán vasárnapra be volt tervezve a Shedd Aquarium látogatás, amire még hetekkel ezelőtt vadásztam félárasított jegyet a "Groupon"-on, és már annyira vártam, hogy végre beváltsuk. Ez olyasmi, mint a Tropicarium, hatalmas nagy kiállítás, rengeteg vízi állattal karibi, amazonasi, világ tengerei, sark vidéki és még sokféle részekkel, és persze van egy rakás hal, meg rája, teknős, tengeri csillag és cápák, na de az igazán érdekes, hogy itt vannak pingvinek, fókucik, belugák, és delfineeeeek isss:) Mindezek mellé "full experience"-re voltunk jogosultak, ami 4D mozizást és delfin show-t is magába foglalt, ráadásul az én ezer éve nem látott magyar barátosnőmmel mentem, úgyhogy nagyon vártam már.</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszonylag korai 10 órás vonattal indultam is, ezért 9-kor már ébren voltam, készülődtem, amikor hallottam, hogy a család is aktívkodik, apuka hajat szárít, ami egy dolgot jelent...mennek valahova a házon kívül:D</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Hát volt egy olyan rossz érzésem, hogy tegnap is elvitte a kocsim szó nélkül, vasárnap reggel 9-kor meg már talpon vannak, sőt készülődnek, hát ezek ma is arra készülnek. Szerencsére előrébb is jártam, meg hát nem 1,5 óra az elkészülési időm, plusz egy kicsit kapkodtam a virgácsaimat, úgyis jeget kellett kaparni az autóról, úgyhogy leviharzottam, a gyerekek a nappaliban voltak. Én meg már köszöntem is, hogy jó napot, sziasztok, mire a kisfiú megkérdezi, hogy elmegyek? Hát mondom, igen el. És a kocsimmal megyek? Hát igen, általában ha elmegyek valahova, azzal szoktam:D És akkor mond nekem egy ilyet.."Ma nem viheted el." na mondom, ne haragudj, micsoda?:D:D Mi az, hogy nem vihetem el, meg hogy majd te ezt meg mondod nekem...arról már nem beszélve, hogy akkor, amikor ott állok már csizmában, kabátban és 10 perc múlva indul a vonatom:D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor hallottam, hogy az apuka valamit lemagyaráz, hogy hagyjad, majd megyünk az enyémmel, én meg nem firtattam, mondtam, hogy az úgy jó is lesz és kiléptem a házból, (lekapartam a vezetői oldalon a jeget, mert annyira sok idő, és csak pár perc gurulásra kell:D) és folyamatosan puffogtam az állomásra menet. Ez olyan felháborító volt, na nem a kisfiú kijelentése, meg a stílusa, hanem az, hogy éreztem én, hogy erre készülnek és ez a sunyiság. Hogy ha meggyőzöm magam, hogy a 11 órás vonat is elég lesz, akkor felkelek 10-kor, arra, hogy az autómnak hűlt helye. És nekem addigra már a barátnőm a vonaton ül, a jegyek megvannak, egész napos program betervezve, stb. Ő meg képes lett volna szó nélkül, arra számolva, hogy alszok, aztán meg már úgysem tudok mit kezdeni a helyzettel, elvinni az autóm, és keresztül húzni és tönkre tenni az egész napomat. Mert ennyit nem bír megtenni, hogy megkérdezi, hogy van-e programom, vagy szól péntek este, hogy ne tervezzek, mert el kell vinnie a kocsit. Egyszerűen felháborító. Ezen jól fel is húztam magam, aztán hétfőn iskola után ahogy kérdezgettem a gyerekeket miket csináltak a hétvégén, mi volt a program, stb., hamar kiderült, hogy azért akarta elvinni az autót, mert mentek fenyőfát vásárolni, meg elhozni a régi házból a díszeket (nem 15 perces út) és hát nehogy már az ő kocsija legyen tiszta tűlevél:D És ezért nekem tönkretette volna az egész vasárnapom. Hihetetlen...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZpUpM0DXfJtdVj4mPGFwIYrTXGvAsaW4LICn5l1XXWQHPIrvsHWPKQg9QJ-Bn6EXKPBeKsvgEnmQxoIXbEFtVJ8SuuKruHDRoCQ86B7hfatvdzeOLAkVTpgW19TMe8E4e7WzITNBPk-3B/s1600/20131208_145352.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZpUpM0DXfJtdVj4mPGFwIYrTXGvAsaW4LICn5l1XXWQHPIrvsHWPKQg9QJ-Bn6EXKPBeKsvgEnmQxoIXbEFtVJ8SuuKruHDRoCQ86B7hfatvdzeOLAkVTpgW19TMe8E4e7WzITNBPk-3B/s320/20131208_145352.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Na mindegy, aztán a vonaton elmélyedtem Harry Potterben, majd 20 perccel utánam beérkezett a végállomásra a barátnőm és elkezdődött a véget nem érő szóf*sás, hogy kivel mi történt, milyen szép húzásai voltak a családjainknak, milyen szar nem otthon karácsonyozni, miket fogunk csinálni, és amúgy mi lesz szilveszterkor és a többi:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán megérkeztünk az akváriumba és be is szippantott a csodavilág egész napra, órákig elvoltam a belugáknál, fókáknál, meg delfineknél. (Bár a delfinshow nagyon egyszerű és szegényes volt, főleg a Sea World után)</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont a jó dolog ebben a helyben az, hogy ez nem is olyan kereskedelmi marketing szenny, mint a Sea World, ahol minden a pénzre megy, hanem ez egyfajta prezervátumként működik, az állatok sokkal nyugodtabb, nagyobb területen élnek, a delfinek akváriuma hatalmas nagy volt, fele annyi állatnak mint a Sea World-ben. A bemutató területek, minden sokkal inkább róluk szól, és az állatok fele sérült, beteg, megmentett állatka, akiknek ez a hely nem fogság, hanem az esély a túlélésre. Úgyhogy emiatt nagyon szimpatikus volt a hely, ráadásul sokféle önkéntes és szakmai gyakorlati programjuk is van. (kár, hogy ennyire messze van tőlem)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD2UDA0XUazl9gPdwCT23TEXEAhgNvmietVDMKBRFUrWV6jCR9fLkBR_tIpfs6UUZFI4fEl8BjwjvjIejdIsjbYIXA4zOmpWadD1EMQ-7mb9BpZYiEb6pVjMmVTprZCxbwWFdTL-VfaRN_/s1600/DSCN5104.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD2UDA0XUazl9gPdwCT23TEXEAhgNvmietVDMKBRFUrWV6jCR9fLkBR_tIpfs6UUZFI4fEl8BjwjvjIejdIsjbYIXA4zOmpWadD1EMQ-7mb9BpZYiEb6pVjMmVTprZCxbwWFdTL-VfaRN_/s320/DSCN5104.JPG" width="320" /></a></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A nap a cuki-husis állatkákkal, és a folyamatos sztorizással, nevetgéléssel gyorsan elment, észre sem vettük, meg bele sem gondoltunk, de mire kiléptünk este 6-kor, be is sötétedett és a folyamatosan szakadó hó újabb 5 centis réteget képezett. Olyan gyönyörű volt, hogy úgy döntöttünk sétálunk egy nagyot, és olyan vészesen hideg sem volt. Úgyhogy elballagtunk egy low-budget vacsorára, aztán még végül a vonatig is bevállaltuk a sétát. Várható volt, de a vonat Chicago és Lake Forest között valahol a pusztaságban állt egy 20 percet "váltóhiba" miatt, ami szerencsére egy jó könyvvel és "az addig sem otthon" vagyok elvvel nem tud annyira zavarni:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán valahogy arra is számítottam, hogy amikor leszálltam a vonatról, ki sem látszott a hó alól az autóm, úgyhogy aggódhattam, hogy működni fog-e a zár, el fog-e indulni az autó, de szerencsém volt:D</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán bár már este 10 volt, még is ért még egy nagy meglepetés, amikor hazaértem. Beléptem a házba, és karácsonyi csodavilág fogadott. Hatalmas feldíszített karácsonyfával, mikulás zoknikkal, diótörő bábukkal, kisgyerek méretű ajtón álló hóemberekkel, és többféle világítós díszítéssel. Magam is meglepődtem, de elfogott a jó érzés (életemben először), ahogy beléptem a házba, azon pedig teljesen meglepődtem, hogy díszítettek karácsony alkalmából. (aztán másnap erről is megtudtam, hogy a végeredmény jól néz ki persze, de a folyamat veszekedés, lehülyézés, és inkább csak szenvedés volt a gyerekeknek..na de ez már nem meglepetés)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTPX5zacX0UOVJs8p5FPNs1BF9_yS8RfGK9bX_MVjR5XBhg5Qz_XOfpOOV0iDRAbuV-Fil59aN0wKYNBqTCqLFHO8dqYxOkIzYxeWU0UeES5en3zgK13nM1QrY5e5Frxlds4auJl4CAPOI/s1600/20131211_190858.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTPX5zacX0UOVJs8p5FPNs1BF9_yS8RfGK9bX_MVjR5XBhg5Qz_XOfpOOV0iDRAbuV-Fil59aN0wKYNBqTCqLFHO8dqYxOkIzYxeWU0UeES5en3zgK13nM1QrY5e5Frxlds4auJl4CAPOI/s320/20131211_190858.jpg" width="320" /></a>A következő hét nagyon gyorsan eltelt, és én egész héten "kuckómackó" voltam és ki sem mozdultam a macinacimból, 1 délutánt leszámítva, amikor elmentünk önkénteskedni múlthét szerdán. Pár nappal előtte ugyanis a kislány elmesélte, hogy a 8. osztály teljesítéséhez, 8 óra közhasznú munkát kell végezniük, és hogy kinézett egy szervezetet (Feed my Starving Children), ahol ételszállítmányokat állítanak össze 3. országbeli falvak éhező gyerekeinek. Aztán megbeszéltük, hogy nem csak elviszem, hanem mind a hárman ott maradunk és pakolunk, mert én is kíváncsi voltam. (Bár a szervezet honlapján található túl sok "God Bless", isten gyermekei meg akarata és a többi keresztény őrülettől kicsit rázott a hideg, de sikerült a nagyobb jót látnom a dologban) Így szerdán elmentünk, regisztráltunk, megnéztünk egy 10 perces orientációt arról, hogy kik, miért, hogyan csinálják. Átsétáltunk egy hatalmas terembe, konyhai felszerelésekkel, beosztottuk magunkat csapatokba, megmutatták mi hogy megy és indult a 1,5 óra munka.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy nézett ki a dolog, hogy egy műanyag zacskóba kellett belemérni rizst, szóját és még valami gabonaszerűséget (ebből a mixből valami tök magas tápértékű, egészen finom, pépes szerű valamit lehet főzni- a végén meg lehetett kóstolni:)) Aztán azokat ezzel a kis forrasztó géppel lezárni, majd 36 csomagonként bedobozolni. (nem tudom mi annak a neve, csak azt tudom, hogy annyira jó használni, még is csak egyetlen egyszer használtuk még technika órán, angolul "sealing pad vagy sealing machine")</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel azt csak 18 éven felüliek kezelhették, én boldogan csaptam le egy "sealing" állomásra, és 1,5 órán keresztül élvezkedtem, és forrasztgattam össze a rizses zacsikat:D Közben mondták, hogy bekapcsolják a rádiót, hogy "igazi buli" legyen az önkénteskedés, és néha 1-1 kicsit őrültesen mosolygós, aktív szervező körbejött, hogy "jól érzitek magatokat? Minden oké? Ugye milyen buli segíteni?":D:D Aztán 1,5 óra múlva, sőt egy kicsit hamarabb bemondták, hogy összesítették a számokat a raktárban, teljesítettük a szállítmány becsléseket, majd mondták, hogy akkor most minden elkészült dobozt behordunk a raktárba és imádkozunk felette és megáldjuk az ételt. Akkor leolvadt a mosoly az arcomról, de már mondták is, hogy aki nem érzi ezt annyira, annak nem kell, vissza mehet az oktató terembe, úgyhogy a 100-ból 5 ember kíséretében vissza sétáltunk, bevártuk a többieket, elmondták, hogy az eheti szállítmány Haiti-ra megy, valami kis falucskába, pár száz lakossal, ahol az éhező gyerekeknek 1 évre elegendő az az ételszállítmány, amit ma összepakoltunk. Elképesztő számok, hatalmas segítség. Minden héten máshova visznek szállítmányt, és 1-2 mozzanatot leszámítva egyáltalán nem is látszik, hogy ilyen vallási őrültek, egészen normálisan kezelik ezt, ráadásul azt kell, hogy mondjam tényleg jól éreztem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész hetemből 1,5 órát vett el, mégis valahol valakiknek ez hatalmas segítség, a gyerekek is jól érezték magukat, mindenki tett valami jót a héten, a "sealing" munkát én pedig kifejezetten élveztem :D</div>
<div style="text-align: justify;">
Arról már nem is beszélve, hogy az amerikai élmény listámon rajta volt az önkénteskedés, mert mindig is szerettem volna kipróbálni, részt venni egy ilyenben, valahol ténylegesen segíteni, nem pedig pénzt utalni és annyi. Ráadásul erre Amerikánál jobb hely nincsen, olyan tökéletesen, jól szervezetten ki van építve erre minden: regisztráció, munkaállomások, szervezés, és a végén számok, hogy érezd mennyit számít az a kis munka, amit rászántál erre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hazafele menet meg is beszéltük a gyerekekkel, hogy havonta 1x-2x ezt bevezetjük, lehet menni minden héten. Jobb, mint otthon nyektetni egymást, TV-t nézni, végül is mindenki cselekszik valami jót is és még jól is érezzük magunkat:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán a hét hátralévő része hamar elszállt, a múlthét szombatot ismét lustanapként itthon töltöttem, és befejeztem a 9845996 online útimagazin meg oldal elolvasását Miamiról és környékéről.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vasárnap pedig cluster meeting volt, ami ismét egy aranyos kis ebéd volt a képviselő házában, ahol megbeszéltük, hogy ki hogy végzett az egyetemi kurzusaival, fog-e tanulni a következő évben, ki hova utazik, nem utazik a karácsonyi szünetben, illetve egyéb problémák. Megint volt egy privát 5 percünk, amikor félrehívott és kérdezgetett, hogy mi újság van otthon, tett 1-2 vicces megjegyzést és ismét megbizonyosodhattam afelől, hogy pontosan tudja, hogy miféle emberről, családról, életkörülményekről van itt szó. Ami azért megnyugtató, és utólag amúgy nem bánom, hogy biztatott arra, hogy adjak esélyt a dolognak, és élvezzem ki a dolog előnyeit. Aztán kiderült, hogy ő is Miami-ban tölti a karácsonyt, és meghívott a bérelt házukba, ha van kedvem meglátogatni egyik nap, ami nagyon kedves gesztus volt tőle végül is:)</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán még elmentünk a Lake Forest-i kis raktárszínház-szerű intézmény keretein belül megnézni A karácsonyi ének című darabot, amit meglepően jól megcsináltak, nagyon aranyos volt, és annak ellenére, hogy a színészek kicsit erőltetett, nem túl szép brit akcentussal beszéltek, egészen érthető volt minden. Az au pair-kedős évnek pedig jópofa, szép lezárása volt:) Amikor véget ért a matiné délután 5-kor, még este 9-ig ültünk a Starbucks-ban, tervezgetve a 21-ei Secret Santa Au Pair bulit:) Ami még pont tökéletes búcsú program lesz, az indulásom előtti napon, a lányok 70%-a pedig elutazik az ünnepekre, úgyhogy legközelebb szilveszterkor látjuk egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most pedig itt vagyok, 4 nap múlva indulok Miami-ba, egy remélhetőleg tökéletes vagy azt megközelítő nyaralásra, amire már nagyon nagy szükségem van. A sarkvidéki hideg miatt is. Meg már nagyon ki kell kerülnöm ebből a házból is..</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt már nagyon várom, annak pedig nagyon örülök, hogy eltelt újabb 1 hónap, közeledik a végelszámolás is, de addig még sok-sok bejegyzést fogok írni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Most viszont ami biztos az az, hogy egy jó időre eltűnök, a facebook üzenetekre nagy valószínűséggel nem fogok válaszolni, és nagyon elfoglalt leszek az óceánban úszkálással, barnulással, és mojito kortyolgatással! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!:)))</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-32198413180813720262013-12-11T13:30:00.002-08:002013-12-12T09:13:14.168-08:00Amerikai tanulmányokBár megint lenne bőven mit írni az au pair hétköznapokról, kalandokról, turistáskodásról (és hamarosan meg is fogom tenni:)), ezúttal azonban az amerikai tanulmányokról, egyetemi életről, kultúrák találkozásáról, és a stréberségemről fogok mesélni.<br />
<br />
Háttértörténetként tudni kell, hogy az au pair programok része, és a sikeres teljesítés követelménye, hogy megszerezzünk 6 egyetemi kreditet, vagy ennek megfelelő számú egyetemi órát lehallgassunk. (Ami nem 60 óra, ahogy én azt gondoltam, hanem 72, de sebaj:D) A család 500$-al köteles támogatni az egyetemi tanulmányaidat, elvileg ki lehet jönni ennyiből is. Ha viszont nagyon elit iskolát, magasabb szintű kurzust vagy több órát is választasz, akkor azt már neked kell kipótolnod. Az 500$-on kívül biztosítaniuk kell a közlekedésedet az óráidra, akár a benzinpénzedet fizetik, akár elviszed a családi autót, akár hoznak-visznek.<br />
Ha adott lányzó nem teljesíti a kredit-elvárásokat, akkor az ügynökség nem állja a hazafele repjegyet. (Ami mellékesen szerintem nagy lehúzás annyi pénz után, amit a családok kifizetnek az au pair-jeik után az ügynökségnek, plusz mi is befizetjük a programdíjat, igazán beleférne, de nem. )<br />
Ez elég motiváció mindenkinek, mert azért sok időt nem vesz igénybe, és nagyon fájna az év végén az a mínusz 600-1200 dollár saját pénzből, hazaútra. És általában a legtöbb lány ezzel a mentalitással kiválaszt valami tinglitangli kurzust,amire kelletlenül eljár vagy egy olyat, ami kapcsolódik ahhoz,amit otthon tanult és majd az önéletrajzban jól fog mutatni.<br />
<br />
Én úgy voltam vele, hogy szerintem ez egy nagyon jó lehetőség, kicsit bepillantást nyerni az amerikai felsőoktatásba, tanulni valami érdekeset és/vagy hasznosat, eltölteni valahogy azt a rengeteg szabadidőmet (iskolás gyerekek mellett dolgozó au pair-eknek szerintem kell is ez a sokféle elfoglaltság), és hát persze, jól mutat az önéletrajzban is :)<br />
<br />
Ennek ellenére nagyon szerencsétlenül alakultak a kezdetek. Californiába április közepén érkeztem, így a tavaszi szemeszter helyből felejtős volt, és az elején szerintem amúgy is van még bőven mit megszokni, stb. Én úgy látom, hogy (a németeken kívül:D) a legtöbb lány 3-4 hónap után kezd el gondolkozni, hogy mit is, hol is.<br />
Aztán a nyáron nem akartam belekezdeni, mert az nem az az igazi egyetemi szemeszteres feeling, plusz mégis csak nyár, és azt is tudtam, hogy minimum 2,5 hetet vakáción leszek.<br />
Úgy éreztem, és az ottani counselor-om is arra biztatott, hogy kezdjek bele valamibe szeptemberben és az úgy nagyon jó lesz. Pontosan erre készültem, amikor becsúszott a rematch és terveim meghiúsultak. Költözés, új család, beszokás, és a többi. Hát 1 hónapig megint még csak a tanulás gondolata sem merült fel bennem, aztán már szeptember 1-jét is írtunk.<br />
Ekkor viszont azon dilemmáztam, hogy érdemes-e bármire is beiratkozni, mert hát a szeptemberi tényállás szerint nem sok esélyt láttam arra, hogy itt maradok. Akkor már kezdtem pánikolni, mert ha lecsúszok az őszi szemeszterről is, akkor már a kreditteljesítés is veszélybe került volna.<br />
<br />
Mégis eljátszottam a gondolattal, hogy mit is tanuljak, és végig futottam pár egyetemi kurzuskatalógust. Persze nagyon szívesen tanultam volna valami gazdasággal, menedzsmenttel kapcsolatos hangzatos akármit, ami passzolt volna a diplomámhoz, aztán rájöttem, hogy az az 1-2 kurzus nem sokat nyom a latban, ellenben egy TOEFL nyelvvizsga már annál jobban megemelné a CV-m fényét. Tehát kitaláltam, hogy angolt fogok tanulni, végül is ezért jöttem, és ingyen (vagyis a család pénzén) megtehetem.<br />
<br />
Pont azokban a napokban volt egy cluster meeting-ünk, ahol mi szerencsére nagyon sok anyagot, segítséget kaptunk a counselor-tól a tanuláshoz, és a kezembe került egy szórólap több tízféle angol, "low-cost" kurzusról, ráadásul nem 16 hetes teljes szemeszteres változatban, hanem 8 hetes intenzívben.<br />
<br />
Akkor úgy döntöttem, hogy ez lesz a tökéletes, 8 hét alatt letudom, annyit úgy is ennél a családnál maradnék, aztán ha azután mégis elválnak az útjaink legalább végre a krediteket megszereztem.<br />
<br />
Annyit tudni kell, hogy én is, -mint valószínű mindenki más- eljátszottam a gondolattal, hogy majd a Berkeley-n és hasonló egyetemeken végzem el a tanulmányaim, de ezek a szép remények. Az ilyen nívós egyetemeken 1-1 kurzus olyan drága, hogy 1 évig au pair-kedhetnék, hogy kifizessem. 1-1 kurzus, nem pedig egy teljes félév. Itt olyan, hogy államilag támogatott képzés, nincsen. Lehet mindenféle ösztöndíjakra, meg támogatásra pályázni, de egyrészt ezeknek nagyon limitált a száma, másérszt ha elnyered az azt jelenti, hogy akkor mondjuk 1 állás elég lesz az egyetem mellett:D<br />
<br />
Ami itt megengedhető az a "Community College". A jó dolog az, hogy van átjárási lehetőség. Bevett szokás, hogy a kötelező alapozó tárgyakat sokat megcsinálják 1-2 év alatt ilyen community college-okban, aztán az utolsó 1-2 évre transzferálnak a nevesebb egyetemekre, és csak 1-2 évig döglenek bele a tandíjba, cserébe viszont jónevű diplomájuk lesz.<br />
<br />
Egyébként, hogy itt hogy mennek az órák, a szakosodás, szakirányválasztás, vagy úgy egyáltalán a kreditek az akkora összevisszaság, hogy úgy döntöttem nem is ásom bele magam, úgysem kell nekem több 1-2 kurzusnál.<br />
<br />
Aztán a rengeteg óra között hosszasan mérlegeltem, mindenképpen szerettem volna egyszerre többet csinálni, úgy hogy ne is ütközzenek, és mindegyik érdekeljen is. Választhattam volna a 16 hetes TOEFL felkészítő kurzust is, de az hogy napi 3 órában próbateszteket töltsek ki, egyedül is megy, nem 300$-ért:D<br />
Végül megtaláltam a tökéletes kombót, a 3 területről, amin dolgozni kell nyelvvizsga előtt.<br />
Minden hétfőn, 3 órában nyelvtani összefoglaló, szerdánként angol szókincs fejlesztés és kifejezések használata, péntekenként, pedig íráskészség. (Na ez az egy volt, amit nem az érdekeltségem, hanem a tagadhatatlan hasznossága miatt választottam:D)<br />
<br />
Mindez 8 héten keresztül, hétfő, szerda, péntek, f10-f1-ig. És én ettől olyan boldog voltam, hogy az már lehet, hogy nem egészséges.<br />
Aki ismer, tudja, hogy szeretek tanulni, olvasni, felkészülni, utánajárni, stb.:D Én mindig is imádtam iskolába járni, iskolai felszerelést vásárolni, rendben tartani, elkészíteni a tökéletes, átlátható, lényegre törő, könnyen tanulható jegyzeteket, aztán meg is tanulni, és aztán tudni:)<br />
Az pedig, hogy a siralmas kis fogadó családomban, a nem éppen rózsás helyzetben ilyen aktív, házon kívüli elfoglaltságnak nézek elébe, még külön plusz volt.<br />
<br />
A hétfői nyelvtani összefoglaló volt a kedvencem, mert helyrerakta bennem az apró hiányokat, kérdőjeleket, és végre életemben először megszakítás, tanár váltás, nyári szünet, és minden nélkül, átfogóan végigmentünk az összes igeidőn. És minden kérdésen, ami azok használata közben felmerült. Az órán 8-an voltunk.<br />
1 mexikói, 2 kolumbiai, 2 brazil, 1 spanyol, 1 iraki lány és én.<br />
Ebből kifolyólag az összes beszélgetős párban dolgozós feladat, mindig érdekes volt, és 5-10 perc után átfordult abba, hogy mindenről beszélünk, csak a feladatról nem:D Nagyon jó volt ennyi lánnyal, ennyi történettel, a világ minden pontjáról megismerkedni. Ráadásul a 8 lányból 5-en au pair-ek voltunk, úgyhogy sok-sok szenvedős, rematch-es, családdal boldogulós történettel szívhattam fel magam újra.<br />
<br />
Ami nem tetszett, hogy a 8-ból 6-an beszéltek spanyolul, illetve hát a 2 brazil lány portugálul, de megértették a spanyolt is. És minden egyes órán, rengeteg idő ment el azzal, hogy a spanyol ajkúak egymást túlordibálva, spanyolul magyarázták egymásnak a dolgokat, amikor valaki valamit nem értett. A helyzetet rontotta, hogy az angol tanár, akit én csak szórakozott professzornak hívnék (az a típus, aki mindig elfelejti, hogy hol is tartott, 4-5 hétig memorizál 8 nevet, 3x elmondja ugyanazt negyedórán belül, és ha 5-en késnek, 5x kezdi el ugyanazt mondani, ahelyett,h haladna tovább:D), szóval ő, hét évet élt Spanyolországban, folyékonyan beszélt, így külön élvezte spanyolul elmagyarázni, hogy mit nem értenek. Amikor ezzel elment 20 perc, nekem pedig már 5 perc után eltűnt az udvarias mosoly az arcomról, akkor vicceskedve megkérdezte, hogy magyarul hogy mondjuk ezt meg azt, de attól én még ugyanúgy nem jól viseltem:D<br />
<br />
Aztán hamar rájöttem, hogy elfelejtkeztem én is valamiről. Oké-oké, én nagyon szeretek iskolába járni, és nagyon vártam, aztán pedig nagyon élveztem ezt az időszakot. Csak egy dolgot felejtettem el... Hogy engem a csoportban tanulás mennyire nagyon tud idegesíteni, és hogy mennyi minden nem hiányzott, ami a diák élettel jár.<br />
<br />
Például, hogy mennyire zavar, amikor nem csinálják meg a házi feladatot, amit te megcsináltál, és otthon rászántad az időt, és ahelyett, hogy az órán csak átfutnánk és ugranánk a következő anyagra, elszötyörgünk 45 percet a javítással.<br />
<br />
Hogy mennyire zavar az, amikor folyamatosan késnek az emberek és az óra kezdete után 15 perccel még mindig jön valaki, aki miatt vissza kell menni az elejére. (és aztán kiderül, hogy még a házija sincs kész, de nem baj, megpróbálja most élesben kibogózni, és még 15 percet elvesz az órából:D)<br />
Na most aki ismer, az fenn is akadhat itt, hogy dehát én is mindig kések. Igen maximum 5 perceket, és én beosonok, lehuppanok, és csöndben lemásolom, ami a táblán van, és nem hangosan köszönök, és elmondom,h miért késtem, és kérdezek bele abba, amiről pontosan tudom,h a többiek már megbeszélték valószínűleg oda-vissza 2x.:D<br />
<br />
Aztán...Ez mondjuk sok helyen nem volt probléma, de az egyetemen otthon, és most itt is rádöbbentem, hogy én megértem, hogy miért allergiás az összes tanár a mobilozásra. Mert a lányok fele folyamatosan a telefonján lógott (és facebook-ot görgetett.....) aztán meg azt se tudja mi van, hol tartunk, akkor most a.) volt vagy b.), és tuti, hogy megkérdez valamit, amiről beszéltünk.<br />
Ezt még azzal lehet tetézni, amikor a mobilozás miatt lemarad, aztán amikor a tanár a magyarázat közepén van, engem nyaggat, hogy magyarázzam már el, mi volt 5 perccel ezelőtt. Teljesen ki tudok akadni, amikor magyarázat közben valaki hozzám szól.:D<br />
Vagy csak attól, ha valakik folyamatosan beszélnek, párhuzamosan a tanárral (tipikus latin-amerikai viselkedés...és nem tiszteletlenségből..egyszerűen ott így élnek..párhuzamosan elbeszélnek...bocsánat..ordibálnak egymás mellett:D)<br />
<br />
Ami szerintem fizikai fájdalmat okoz az az, amikor valaki trehány, és összevissza hajigálja a cuccait, és 10 percenként eljátssza a "hol a tollam?" keresést. Mindez tetézhető azzal, amikor a pad 3/4 részét elfoglalja, én meg nyomorgok mellette... Úristen, hogy ettől én mennyire ki voltam a rendes isiben is:D<br />
<br />
Még szörnyűséges momentum, amikor nem egy szinten van egy csoport, és vissza kell menni 1-1 alaptudás-szerű dologhoz, elmagyarázni, vagy amikor a tisztán érthető hallgatós feladatot 1x is elég lenne meghallgatni, mégis 3x kell.<br />
<br />
Aztán sokféle stréber van, és szerintem vannak a jó és a rossz, illetve a magában és a mindenkinek stréberek. Én magamban, magamnak szeretek tanulni, haladni, stb. És mindig úgy veszek részt órákon, hogy én mást ne zavarjak. Cserébe ugyanezt elvárnám, és ez tud bosszantani, amikor ez nem jön össze.<br />
<br />
Na de ott van a hangos, mindenkinek stréber, aki valahogy mindig, de MINDÍÍG bekerül minden csoportba, legyen az 8 vagy 300 fős. És kérdez, és leakad szarságokon, és okoskodik, és nem várja meg a tanár mondandója végét, belekérdez, belevág. Vagy a kedvencem, amikor valaki nem ért valamit, a tanár neki áll elmagyarázni, ő pedig szimultán belepofázik és próbál ő is magyarázni és elvárja,h a szerencsétlen nem értő valaki majd így megérti, az egész kínszenvedés idejét pontosan megduplázva.<br />
<br />
A 8 hét alatt rájöttem, hogy nagyon jó újra tanulni, és új embereket megismerni, csak hosszútávon nem annyira. Egyszerűen ha tanulásról van szó, minden toleranciám elveszik, és még oldalakon át tudnám sorolni, hogy mennyi mindennel lehet idegesíteni.:D<br />
Ez is csúnya dolog, tudom. De ahova tanulni megyek, oda azért megyek, hogy tanuljak, (és megkapjam azt, amiért fizettem), nem pedig azért hogy folyamatosan pofázzak, a padtársaimat hallgassam és facebook-ot olvasgassak.<br />
Az is érdekes volt, hogy ez a furcsa feszültség általában a hétfői óráimon volt bennem, amit a zajos, szétszórt, nagyarányú spanyol ajkú népségnek tudtam be, illetve annak, hogy egy kis nyelvi laborban voltak az óráink, összetolt padokkal:D<br />
<br />
A szerdai órám a kifejezések használata és szókincs-fejlesztés volt. És bár minden szempontot összevetve a hétfői órákat vártam a legjobban, mert az segített talán a legtöbbet, és a nyelvtan tisztázása volt az első számú célom, de ha a hangulatot, az idő múlását és a zavaró tényezők számát vesszük, a szerdai órák végeztek az első helyen. Ugyanabban a kis nyelvi laborban voltunk, csak ezúttal összesen 4-en, és többen visszafogottabb kultúrákból. Volt egy anyuka Japánból, aki nem sokat beszélt, egyrészt azért, mert az ázsiaiak csendes típusok, másrészt azért mert 1-1 mondat összeállítása nagy munka volt még neki. Aztán volt egy fehéroroszországi anyuka, aki szintén viszonylag normális volt, csak az akcentusa..te jóságos ég..hát az valami fület sértő. Ráadásul olyan nehezen érthető, hogy nem sok értelmét láttam a párban dolgozós feladatoknak, mert volt ami háromszori visszakérdezésre is érthetetlen maradt:D<br />
Aztán ezenkívül még volt egy columbiai lány, aki viszont kellően idegesítő volt, folyamatosan belemagyarázott a magyarázatokba, minden új kifejezés után elmondta, hogy ők ezt Columbia-ban nem így mondják, és amikor 1-1 kifejezést felismerni vélt egy dalszövegből, mindig énekelt a dalból részletet is, mert hogy biztos mi is hallottuk már:D Mégis egyedül szerencsére nem tudott akkora fennakadást okozni, és rengeteg vicces kifejezést tanultunk, háttér történetekkel, hogy mi honnan ered. Nekem külön élvezet volt, hogy megtanultam, olyan igazán kifejező szavakat..pl, hogy az idegesítő latino hölgyek nem "chatty"-k, hanem "babblemouth"-ok:D Megtudtam mit jelent, ha a "shit list"-en vagy:D Tanultam 10 különböző kifejezést a pénzre, illetve az ittas állapotra, vagy arra, hogy hogyan kell elküldeni valakit a fenébe szépen és kevésbé szépen. De a legnagyobb boldogság, amikor olyan fantasztikus kifejezéseket tanultam, arra hogy "az apuka" milyen kellemetlen (unpleaseant vagy inkább pain in the ass:D), smucig (stingy), kicsinyeskedő (fussy) és mennyire önmaga megszállottja (blowhard, conceited), végre angolul, hogy az volt az igazi beteljesülés. Végre ki tudom fejezni a jelenlegi életemet igazán érzékletesen, pontosan leíró kifejezésekkel.<br />
<br />
A szerdai órák inkább beszélgetések voltak, házinak mindig kaptunk 1-2 olvasmányt tele kifejezésekkel, aztán kigyűjtve, megmagyarázva, feladatokkal feldolgozva, majd az órákon átbeszéltük őket, háttérsztorikkal, helyzet példákkal, és általában egy kifejezést vagy szót kiegészítettük 5-6 másikkal, ami nagyjából ugyanazt jelenti, mindezt folyamatos beszélgetéssel, sztorizással, és a columbiai lány énekszólóival..vicces volt, na.<br />
<br />
Péntekenként volt igazán izgalmas az egyetemi élet, ugyanis végre a fő campus-on voltak az óráim, egy közepes méretű előadóban, olyan igazi egyszemélyes, felhajtható asztalkás padokkal (ergó, az hogy valaki szétterpeszkedik rajtad, már esélytelen, 1 stresszforrás kilőve:D)<br />
Úgy vágtam neki, hogy a kompozíció és íráskészség nem hangzik túl izgalmasnak, de egyértelmű, hogy az 1 levél-1 esszé felsőfokon kombó tűrhető teljesítéséhez ezt a békát le kell nyelni. Aztán az alacsony várakozásokhoz képest pozitívan csalódtam.<br />
<br />
Egy aranyos, nagyi-szerű nénike tanított minket, és nagyon összeszedett volt, tökéletesen felépítve, beosztva az anyagot, sok-sok fénymásolt nyelvtani magyarázattal, szerkezeti táblával, átgondolt házi feladat kiosztással (szerintem ő volt az egyetlen aki jól felmérte, kalkulálta és le is adott annyi anyagot, ami 8 hétbe belefért).<br />
Első héten még csak 1-1 bekezdést írtunk válogatott témákból, aztán megtanultunk egy rakás módot és kifejezést a bekezdések összekötésére, szerkesztési lehetőségekre, felépítésre, majd elkezdtünk esszéket írni, nagyon jó témákról. Minden órán volt munkafüzet töltés, 1 rövidebb esszé írás, beszélgetés, új technikák. Plusz minden héten volt háziként munkafüzet töltés és egy nagyobb esszé írás, amit minden hétre kijavított és egyesével átbeszélte mindenkivel a hibáit.<br />
<br />
Mind az esszé témák, mind a beszélgetések nagyon érdekesek voltak, a top utazási célodról, az okos telefonokról, gyors kajáról, a természetesen kihagyhatatlan környezetvédelemről, állatkísérletekről, gazdaságról, munkaerő piaci helyzetről.<br />
Ezeket még érdekesebbé tette, hogy ennek az órának volt a legizgalmasabb, legvegyesebb nemzetiségi összetétele. Itt csak hárman voltunk au pair-ek, rajtam kívül volt egy lány Spanyolországból és egy Svájcból. Ezenkívül volt két nő Ukrajnából (mindkettejüket Olena-nak hívták, erre mennyi az esély:D), volt egy velünk egy korú nem bentlakásos bébiszitterként dolgozó srác a Fülöp-szigetekről, egy orvostanuló lány Indiából, egy kismama Lettországból (aki az utolsó alkalomra már nem jött, mert időközben megszűlt:D), egy anyuka Franciaországból, és a csoport két legidősebb tagja, valószínűleg az 50 év környékén már, egy hölgy Dél-Koreából, és egy bácsika Vietnámból.<br />
<br />
Ennyi emberrel találkozni, ennyi világnézetet megismerni az esszékből, és ennyi ország helyzetébe belelátni a beszélgetős feladatokon keresztül elképesztő élmény volt.<br />
<br />
Számomra a sokkoló az volt, amikor a pályaválasztásról, pályakezdésről írtunk esszéket, és felolvastam az én keserédes, hosszú, kifejtős esszémet, hogy tulajdonképpen Magyarországon 3 lehetőséged van.<br />
1. hogy nagyon szerencsés vagy, bekerültél vagy befizettek a legjobb egyetemre, apukád tele van pénzzel és kapcsolatokkal, benyomtak egy jó szakmai gyakorlati helyre, és aztán el is tudsz úgy helyezkedni otthon, olyan fizetéssel, hogy megérje maradnod (mondjuk 10-15% esély a saját ismerőseim között:D)<br />
2. Sokat tanultál, ambiciózus is vagy, de egyszerűen nem tudsz kitörni a "pályakezdőket keresnek 2-5 éves szakmai tapasztalattal" ördögi körből, és örülsz, ha van munkád, bármilyen munkád, így azt egyszerűen hideg tényként elfogadod, hogy a hátralévő életedben havi 100-120 ezerért fogsz dolgozni heti 50 órában, rosszabb munkatípusokkal éjjel is meg hétvégén is, a félre tett pénzt elfelejted, és megpróbálsz emiatt nem havonta kapunyitási pánikban létezni (ismerőseim 35%-a mondjuk)<br />
3. Sokat tanultál, okos is vagy, nyelveket is beszélsz, és fogod magad és szééépen elmész külföldre dolgozni, akár kevésbé stresszes vagy fontos beosztásban, viszont kevesebb munka órában is, több pénzért, nagyobb eséllyel az elégedettségre, és a boldogságra. (ismerőseim lassan 45-55%-a kb.)<br />
<br />
Erről a témáról akár az egész siralmas esszém fordításában és még tovább is tudnék fejtegetni, de szerintem mindenkinek ismerős.<br />
A legnagyobb döbbenet az volt, amikor elkezdtünk erről beszélgetni, és megtudtuk, hogy tulajdonképpen minden ország fiataljai arra törekednek, hogy külföldön járjanak már egyetemre is, aztán pedig valahogy ott is maradjanak, mert hogy kevés a munka, kevés a pénz, kevés az előrelépési lehetőség. Ráadásul ezt az egészet megfejeli az országukban uralkodó gazdasági és politikai fejetlenség és feszültség. Nem csak Magyarország. Hanem Spanyolország, Lettország, Ukrajna, Dél-Korea, Vietnám, Fülöp-szigetek.<br />
És akárhányszor beszélek, akármilyen nemzetiségű au pair-ekkel ugyanez.<br />
<br />
Én csak azt nem értem, hogy hogy lehet mindenhol ennyire szar a helyzet? Meddig tud ez még romolni?<br />
És ha mindenki mindenhonnan külföldre vágyik, akkor hova megyünk? Hova megy mindenki?<br />
<br />
A csoportban az egyetlen ember, aki otthon járt egyetemre és csak nyelvtanulás miatt költözött külföldre 1 évre, a svájci lány volt. És ha végig gondolom az au pair ismerőseim, akkor azok, akik úgy gondolják, hogy az itteni egy év után hazamennek, és egy jobb angoltudással, mennyire jó életük lesz otthon, azok a németek, dánok, norvégok (biztos, hogy a svédek és finnek is, de olyan au pair-rel még nem találkoztam), svájciak és az angolok. Ennyi.<br />
<br />
Még a francia és belga lányok is, akiket megismertem úgy nyilatkoztak, hogy egyre rosszabb a helyzet, és hogy milyen nehéz munkát szerezni. (jó a franciáknál feltételezhetjük, hogy mindenáron nem is mindig akarnak:D)<br />
<br />
És ez csak Európa. Az összes Közép- és Dél-Amerikai, afrikai, illetve az ázsiai országokból úgy menekül mindenki, mint ha az élete múlna rajta. (és sok esetben az is múlik..)<br />
<br />
Mindez persze szubjektív és 1-1 ember megítélésén, személyes élményein, tapasztalatain múlik, ráadásul én mindig 1-1 lány konkrét történetét ismerem. Persze ez a krízis nem volt újdonság sem. De azért, amikor ott ültök egy teremben 10-12-en, és abból majdnem mindenki tudja, hogy miről beszélsz és ugyanaz a kilátástalanság ül az arcán, amikor felmerül a téma, az azért úgy arcon vágja az embert...<br />
<br />
Mindenesetre én mindig örülök, ha minél több ember történetét, útját, motivációit ismerhetem meg, mert akár milyet is, de perspektívákat ad...<br />
<br />
Azóta véget értek a tanulmányaim és elképesztően örülök, hogy az angol tanulás mellett döntöttem.<br />
<br />
(Az apuka egyébként 3-4 hétig fel sem fogta, hogy én egyetemre járok, soha semmit nem kérdezett, pedig megírta a csekket, több mint 300 $-ról, egyetemi tanulmányok címén és mondtam neki, hogy "Hétfőn beiratkozom az Oakton Community College-ba..." Erre gondolom pont annyira figyelt, mint akármi másra magán kívül úgyhogy arról, hogy hova, hányszor, meddig és mire járok, lövése sem volt, nem is érdekelte. És nem arról beszélek, hogy nem kérdezte meg, hogy tetszik-e vagy mit tanulok és miért..csak annyiról, hogy azt sem kérdezte hova, hányszor,stb..Ami mondjuk a benzinpénz miatt érdekes lehetett volna számára is..és kb. 3-4 hét után jegyezte meg, hogy túl sűrűn kérek benzin pénzt..:D Ekkor magyaráztam el neki, hogy heti 3x vezetek 30 mérföldet, és ekkor villantottam neki egy részletes kimutatást arról, hogy hova, hányszor mennyit kell vezetnem munka és/vagy suli-ügyben..Azóta a benzinpénzről nem esett több szó, persze még mindig nem tudja, hogy mit, hol tanultam, ahogy azt sem, hogy már 2 hete nem járok órákra..:D Na de ezek már csak ilyen jelentéktelen 2 perces feljegyzések a s*ggfejnaplókba)<br />
<br />
Összefoglalva bár sajnos nem azt a filmekből ismert klisé egyetemi életet éltem, amit gondoltam, hogy fogok. Viszont teljesítettem a kreditelvárásokat, így a repjegyem megvan haza:D Három komplett egyetemi kurzust végig csináltam, ha azt vesszük ingyen. Gazdagodtam rengeteg letisztázott nyelvtani aprósággal, sok új szóval, kifejezéssel, megírtam egy évre elegendő esszé mennyiséget, elmentem angolt tanulni egy amerikai egyetemre és még is "találkoztam" a fél világgal. Leszűrtem a tanulságot, hogy merre érdemes tekintgetni a jövőre vonatkozólag. Kaptam szép okleveleket, felturbóztam az önéletrajzom, közelebb kerültem a TOEFL nyelvvizsgához, és végül, de nem utolsó sorban az utolsó órákon, olyan elismerő szavakat kaptam a privát konzultációk során, ami igazolja az angol tanáraim és az én több, mint 10 éves munkámat.:)))<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-41692724382375541722013-11-15T14:30:00.002-08:002013-11-15T20:07:28.418-08:00Héthónapos mérföldkőTalán ez a hónap telt el a leggyorsabban az eddigi itt tartózkodásom során. Úgy emlékszem 1-2 hete vetettem féléves mérleget és már el is telt egy újabb hónap. Ennek valószínűleg az az oka, hogy Californiás időket is számolva, talán most érzem magam a legjobban, és most történt velem a legtöbb dolog, amióta kint vagyok. Persze a californiai klíma, a kocsi, az ötcsillagos edzőterem, de leginkább a legkedvencebb horvát barátnőm pótolhatatlan, de mégis, valami beindult itt, és csak úgy száll az idő.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem számítottam rá, de olyan baráti társaságot találtam itt, hogy nagy mértékben hozzájárulnak ehhez. Általában én is, és más au pair-ek is rossz véleménnyel vagyunk a német au pair-ekről, mert megvan az a szokásuk, hogy kijönnek ide 1 évre, kiválasztanak 4-5 másik német lányt, akikkel nagy hordákban járnak-kelnek, kizárólag németül beszélnek (akkor is, ha valami véletlen folytán más anyanyelvű lány közéjük keveredne), és a kulturális, turistás programokat jóval kevesebb előnyben részesítik, mint a shoppingolást, a Cheesecake Factory-ban és a Starbucks-ban ülést:D (mondjuk úgy könnyű, ha apa otthonról megtoldja a havi 800$-os au pair fizetést még 500 euróval:D)</div>
Szóval adott volt itt egy társaság, ami kb. 3-5 német lányból, 1 angliai és 1 dél-afrikai (angol nyelvterület) lányból állt. Mivel én előnyben részesítem az anyanyelvi angol társaságot, és mindenki nagyon jófejnek, nyitottnak, befogadónak tűnt elkezdtem próbálkozni velük, és nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Most pedig akárhova megyünk, általában 8-10 fős csoportokban mozgunk legyen szó múzeumról, városnézésről, brunch-ről, és néha igen, Cheesecake Factory-ról:D A német au pair-ekkel kapcsolatos fenntartásaim, pedig megkérdőjeleződtek, mert mindenki nagyon jó fej:) Ettől függetlenül sok olyan lányt ismerek, aki megfelel a fenti leírásnak, de ismét szerencsém volt:)<br />
A dolog másik kulcsa, pedig a programok. Sikerült olyan aktív, mászkálós, kulturális, összejárós kedvű társaságot találnom, hogy ott tartok, hogy konstans alváshiányban szenvedek, mert tulajdonképpen hétvégén ugyanúgy koránkelés van, reggeltől-estig meg sem állás, későn hazajárás. De az a helyzet, hogy ez az, ami kell, és ennek ez az ára:D<br />
Mert összehasonlíthatatlanul jobb a hangulatom, a közérzetem így, hogy alig töltök időt a házban, és tele vagyok jobbnál jobb programokkal.<br />
Durván 1 hónappal ezelőtt, az október 19-20-ai hétvégén kezdődött.<br />
Azt hiszem az volt az utolsó alkalom, hogy szombaton végignyomtam egy délig alvást, aztán még egy hosszabb skype-olást, majd találkoztam 3 másik au pair lánnyal, és elmentünk a HIGHWOOD PUMPKIN FEST-re.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLs5lPdqN16t9-Ls5WJi4BBjkIZWn1rORh5B4SkkHbOOSCO9Fdx2J6sPOxwviUxlT8DXgoI5xLBmneMPGJxFQy0hNFK2pdCZGRw2cdWwbZJXFBkcyG3qwpq5idowxt2x5ebr9J42FSjbsk/s1600/DSCN4428.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLs5lPdqN16t9-Ls5WJi4BBjkIZWn1rORh5B4SkkHbOOSCO9Fdx2J6sPOxwviUxlT8DXgoI5xLBmneMPGJxFQy0hNFK2pdCZGRw2cdWwbZJXFBkcyG3qwpq5idowxt2x5ebr9J42FSjbsk/s320/DSCN4428.JPG" width="320" /></a>Az október azért volt nagyon jó, mert tele volt a környék pumpkinos, halloween-os, kosztümös, különleges programokkal, dekorációval:)<br />
Mielőtt kimentünk utánaolvastam a fesztiválnak, és kiderült, hogy ez egy 3-4 éves hagyomány, ahol világrekord döntési kísérletnek futnak neki minden évben, a "legtöbb, egyszerre, egy helyen meggyújtott tök lámpás" címen.<br />
Három napos a mulatság, utcafesztivál jellegű, mindenfele finom ételek, italok, kézműves sátrak, és a legjobb dolog, hogy a 2 $-os napi belépőért cserébe, óriási doboz számra állnak a faragni való tökök, előkészített asztalokkal, faragó eszközökkel, és annyi tököt faragsz, amennyit érzel. Az egész fesztivál tele van önkéntesekkel, akik az elkészült tök lámpásokat hatalmas állványokra sorakoztatják, majd meggyújtják bennük a mécseseket a nagy napon.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie7ZDm5a-G1Gs5MDAjLqHtQzE_GznDGFc4wGQRWeU0G2yAvICiXvXpmUfcZG_BPn6Z6rWnEgsYNF_rfzcQSku0JwfeDvphNTpXMPlhed9BRvGQohhivH5auMPmYI-4-No8VxZy5CtdxKml/s1600/fall+list.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie7ZDm5a-G1Gs5MDAjLqHtQzE_GznDGFc4wGQRWeU0G2yAvICiXvXpmUfcZG_BPn6Z6rWnEgsYNF_rfzcQSku0JwfeDvphNTpXMPlhed9BRvGQohhivH5auMPmYI-4-No8VxZy5CtdxKml/s320/fall+list.jpg" width="247" /></a></div>
Ezzel a fesztivállal nekem nagyon sok mindent sikerült kipipálnom, kipróbálni jellegzetes ételeket, ittam hot apple cider-t, ami fent volt az őszi listámon:)<br />
<br />
Természetesen az eső is eleredt, csak hogy megérezzük, hogy a hűvös őszi idő is beköszöntött, és kisvároska lévén, a fellelhető 4-5 étteremből egyikben sem tudtak asztalt adni 1 óránál hamarabb:D Márpedig esett is, éhesek is voltunk..aztán végül beültünk egy ír pub-ba, ahol csak 20 percet kellett várni, és isteni BBQ csirkeszárnyacskákat ettem, hatalmas adag sültkrupmlival és sörrel:D<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjm43its2SSwAecok8XXWTY6DR-3W6m2pUuiT3W7CYWQTDaQMfcL7lp5hnN0ztUGqeS4SRxPdRq2fxfjv3ZUgIXlboVIu09J3ZY1_a5dmHoQXF1abEjrZ8fxHCK2gc5NjSGntwiIyAB9Y_/s1600/DSCN4451.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjm43its2SSwAecok8XXWTY6DR-3W6m2pUuiT3W7CYWQTDaQMfcL7lp5hnN0ztUGqeS4SRxPdRq2fxfjv3ZUgIXlboVIu09J3ZY1_a5dmHoQXF1abEjrZ8fxHCK2gc5NjSGntwiIyAB9Y_/s320/DSCN4451.JPG" width="320" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Aztán tele lettünk, az eső is elállt, be is sötétedett, úgyhogy visszamentünk a fesztiválra, ahol 1-2 elvetemült ötfős család még faragta az utolsó tököket, de közben már elkezdték meggyújtani a töklámpásokat. Hát a fények, az illatok, a hangulat, az egész, valami elképesztő volt:):)<br />
<br />
Körülbelül este 10-re értem haza. Alkohol, hot apple cider ide-oda, de teljesen átfagyva:D Úgyhogy egy forró tust követően, zuhantam is az ágyba, kellett az energia a másnapi programhoz, ami már 7:30-as keléssel indult. Viszont annál izgatottabb voltam, ugyanis egy nagy au pair szervezkedés keretein belül, körülbelül 120 különböző, Illinois állambeli körzetekből érkező au pair vett részt egy kiránduláson a Starved Rock State Park-ban. Ez egy nagyon különleges erdős, park, amibe valahogy mégis elképesztő járatokat, barlangokat vájt a folyó, és gyönyörű túra ösvényeket építettek ki, és amit Illinois hét csodájából az egyiknek tartanak. :)<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9sPCYEchG72rR00gW0Sgmuo8bm04nmWIcHmA4zum7juYbkpS8IoRsdvickLfhtJ0V_mjGUih8PSemMobIYhuGtMDuxDEzIDTj1HATWRVC9aEJ9BSqjLz2-mM5KYhX7WlDW6Dvc9WDebTA/s1600/DSCN4470.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9sPCYEchG72rR00gW0Sgmuo8bm04nmWIcHmA4zum7juYbkpS8IoRsdvickLfhtJ0V_mjGUih8PSemMobIYhuGtMDuxDEzIDTj1HATWRVC9aEJ9BSqjLz2-mM5KYhX7WlDW6Dvc9WDebTA/s320/DSCN4470.JPG" width="320" /></a>Minden cluster külön busszal érkezett, és azt kell, hogy mondjam, az én clusterem ebből a szempontból nagyon különleges. A képviselőm (a vészhelyzetben nyújtott performanszát leszámítva) nagyon jól teszi a dolgát, összekovácsolja, -tartja a csapatot, folyamatosan programok vannak, és ráadásul olyanok, hogy 15-20 fős a részvételi arány. Nem olyan kis silány 3-4 fős, mint a legtöbb cluster, szar, "beülünk egy hamburgerezőbe" meetingjein:D<br />
Erre a kirándulásra is, kb. 15 lány minimum jött a cluster-ünkből, úgyhogy meg volt a hangerő a sikítozáshoz, amikor megláttuk, hogy igazi iskolabusz jön értünk:D Minimum 25298598986 fénykép készült mindenkiről, ahogy a buszon ül, és én azt mondom, h igenis nagy élmény volt:D<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjjIrLS4VnSWuSCWE2MIs0hH3ItmsBdC7stgc8xquzuIOykDH2PdiLtxQDqP0lUBxl9kwtXVTZP5hAcNKnC1P9kwviTcp4ggGoxU5VKKhnomPu7vfwcyZDfFwPWC9In9_6S7vGhA68gWot/s1600/DSCN4526.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjjIrLS4VnSWuSCWE2MIs0hH3ItmsBdC7stgc8xquzuIOykDH2PdiLtxQDqP0lUBxl9kwtXVTZP5hAcNKnC1P9kwviTcp4ggGoxU5VKKhnomPu7vfwcyZDfFwPWC9In9_6S7vGhA68gWot/s320/DSCN4526.JPG" width="320" /></a>Laza 2-2,5 órás vezetés után meg is érkeztünk a parkba. Aztán egy nagy túracsoport alakult a cluster-ünkből, és eltöltöttünk úgy 3 órát az erdőben. Nekem nagyon tetszettek a mészkőbe vájt különleges képződmények az erdő közepén, de én egy kicsit túrázósabb, mászósabb nemzeti parkot vártam, nem pedig korlátokkal, fapadlóval, lépcsőkkel kiépített sétáló utakat. Mondjuk így legalább bőven volt elég hülye, akik úgy gondolták, hogy ez kiépített túraösvény, nyugodtan jöhet a babakocsi is:D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg95GZieUiznrA15AIFjAcSeRUzQWtF6K2bBcrEMkNQqUn1ulz1jjBsLRTCmVX6KcdxxjkbWkNp6b7TTKBCzcwn843sEyzUiz-iAbZeC5bXLbeiv24iC8o3gcB9BZ32H8Jw_znPkPuoGUYY/s1600/DSCN4501.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg95GZieUiznrA15AIFjAcSeRUzQWtF6K2bBcrEMkNQqUn1ulz1jjBsLRTCmVX6KcdxxjkbWkNp6b7TTKBCzcwn843sEyzUiz-iAbZeC5bXLbeiv24iC8o3gcB9BZ32H8Jw_znPkPuoGUYY/s320/DSCN4501.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYYjTJeFbMK-r55VLSVVxyvlrWvbPXrgpyIKmFLpQpMrTrk4ckqj-b82VY5DfTFw_fb3JJz1SyXHqUeZxTMAPlsraVF3ellnhhmySQURFjYiHN4G8yr7Se79aDLb597T4yL-LS2XZCI_5W/s1600/DSCN4516.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYYjTJeFbMK-r55VLSVVxyvlrWvbPXrgpyIKmFLpQpMrTrk4ckqj-b82VY5DfTFw_fb3JJz1SyXHqUeZxTMAPlsraVF3ellnhhmySQURFjYiHN4G8yr7Se79aDLb597T4yL-LS2XZCI_5W/s320/DSCN4516.JPG" width="320" /></a></div>
De inkább beszéljenek a képek helyettem, mert tény, ami tény, elképesztően gyönyörű volt a park, ráadásul nagyon szerencsések voltunk, sütött a nap, és valószínűleg sikerült kifognunk az utolsó szép, 18 fokos, jó idős napot!:)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDHKkZrEib3Hq8Zd5Z-ha8izEkUAdAwlKX2d5frrOfgkUvY34lIDkPJnyVlKho7gTUrSOHUOe0hFJynMk3C2F8iWTjCGiYjofkD6nbTC2rnqbU2lpCMPs0Vyemf8jthtZ1dbpy_Z3Z2XCx/s1600/DSCN4538.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDHKkZrEib3Hq8Zd5Z-ha8izEkUAdAwlKX2d5frrOfgkUvY34lIDkPJnyVlKho7gTUrSOHUOe0hFJynMk3C2F8iWTjCGiYjofkD6nbTC2rnqbU2lpCMPs0Vyemf8jthtZ1dbpy_Z3Z2XCx/s320/DSCN4538.JPG" width="320" /></a></div>
Ezen kívül úgy érzem, hogy itt kovácsolódott össze igazán a társaság!:)<br />
<br />
Annyira jól éreztük magunkat, hogy hiába volt este 8 mire kirakott minket az isibusz, még elmentünk együtt vacsorázni, teázni, hogy felmelegedjünk, úgyhogy végül este 10-re értem haza, és a forró tust követően ágyba is zuhantam.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
A hétköznapok pikk-pakk elteltek, és már alig vártam a következő hétvégét, ami hasonlóan be volt táblázva, csupa kedvemre való programmal:)<br />
Egyet leszámítva:D Egy szombat reggel 10 órás brunch-ot:D De nagyon örültem, hogy meghívást kaptam, mert megcsapott a szele annak, hogy itt van egy jóféle társaság kialakulóban, úgyhogy alvás igény ide-oda, felkeltem szombaton és elmentem egy szerény 8 fős csapattal villásreggelizni a Walker Bros. nevű reggelizőhelyre, ami olyan gyönyörű és hangulatos, kicsit angolos, meg arisztokratás, és minden van, amit az ember el tud reggelire képzelni: tojás minden formában, toast-ok, szendvicsek, palacsinta, gofri, gyümölcsök, müzlik, minden:) Reggeli közben beszélgettünk minden féléről, de azért legtöbbször mégis csak az au pair-kedés örömei, és a host családok hülyeségei a téma:D Döbbenetes egyébként, hogy 10 lányból 1 van, aki boldog és elégedett a családjával. De még az sem zárja ki, hogy a gyereke ADHD-s legyen, csak mondjuk úgy van vele, hogy "...de amúgy minden nagyon jó".<br />
(Az ADHD az, amit az első héten megtanulsz a gyerekekről Amerikában, ugyanis minden családra jut egy kb. Ez egyfajta viselkedés- és figyelemzavar, amit mi otthon úgy írnánk le, hogy a gyerek kontrollálatlan, és kéne neki egy nagy atyai pofon..itt kitaláltak rá egy pszichilógiai maszlagot, szedik rá a bogyót, ettől még a földhöz vágják magukat naponta 3x, és a szüleik természetesen ezt úgy gondolják,h ez így rendben is van, mert hát szedi rá a dilibogyót:D)<br />
Szóval én nagyon szeretek minél több au pair-rel beszélni, megismerni a helyzetét, stb. Mert hihetetlen, hogy mindenki hasonlóakan megy keresztül és igazából ez az év a lányok 90%-ának egy kálvária, jóféle utazásokkal megtűzdelve. Akár azt is mondhatnám, hogy ez az egész egy hatalmas csalódás, meg egy jól eladott agyrém, de majd ilyen kijelentéseket akkor teszek, ha végeztem egy reprezentatív kutatást. (Ami amúgy tök jó lenne, és ha nagyon unatkozni fogok télen, lehet meg is teszem:D)<br />
<br />
Na de a problémákon kívül persze nevettünk sokat, felmerültek úti tervek hálaadásra, karácsonyra, utazós hónapra. Aztán hamar szóba került a nyakunkon álló -30 fokos tél, és elmeséltem hogy 2-3 napja téli kabátra vadászok, de még mindig semmi. A vadászat közben felfedeztem a T.J.Maxx, Marshalls, Ross csodáját. Amire nem is tudom mi a magyar szó, itt deparment store, és CSODÁLATOS. Designer ruhák, cipők, táskák, bőröndök, kiegészítők, plusz bútorok és egyéb hiábavalóságok elképesztő áron, hatalmas területen. Így a brunch után úgy döntöttünk, hogy folytassuk együtt és elmentünk a Nordstorm Rack-be, ami ezekhez hasonló, csak még jobb:D<br />
Beszabadultam, és elszabadult a pokol. Elképesztő ez a shopping jelenség itt Amerikában. Egyszerűen nem lehet nem vásárolni, olyan jó akciók vannak. Így történt, hogy kiszúrtam azt a The North Face kabátot, amit kinéztem magamnak online, de úgy döntöttem, hogy 400 $-ért (~90 000 Ft) álomkabát marad. Pedig minden kutatásom alapján ez a legmelegebb, legvíz-, és szélállóbb, legjobb, legidőtállóbb téli kabát, amit a piac kínál:D Fel is próbáltam, mert olyan gyönyörű, amikor az ujjából kilógó cetlin kiszúrtam, hogy 200$-on mérik:D Ennyiért (tekintve, hogy a következő 10 évet, és a -30 fokot is állni fogja) velem jött:D Otthon erre semmilyen outlet-ben nem lenne esély.<br />
A boldogságom ismét határtalan volt. Amúgy ez a vicces, és biztos vagyok benne, hogy itt erre játszanak. Az öröm, amit a félárasított, jó minőségű vásárlások okoznak, függőséget okoz:D<br />
<br />
Aztán hazaszaladt mindenki átöltözni játszósba, és délután 3-ra mentünk egy közeli park-ba cluster meeting-elni, ami ezúttal tökfaragás volt:)<br />
Szerencsére a múltheti Pumpkin Fest-en megtaláltam a tökéletes inspirációt. Bár még sosem volt részem ilyenben, és amúgy is híresen béna vagyok az ilyesmikben, mégis nagyon izgatott voltam:D Ráadásul nagyon hangulatos volt, ahogy 20-30 lány együtt tököt farag, közben volt Apple Cider iszogatás, sütőtokos fánkok, és egy kis bénázás, a végén pedig egy kis verseny és eredményhirdetés. Meglepő, de nem nyertem semmit, viszont egészen jól sikerült az alkotásom, ami utána 2-3 hétig, egészen rohadásig díszítette a szobám:D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjt6inODsHxTs0GTV87M1gfjFJj3FmRreS1wOhyIMq0xgVNgy7JmqdxGguJMivpfV5_KyMAfnA8aVXgloUFKZQnce6yYeNuknkUbdwQplI6jdyohpkzHYG6e_duI-TD9PJ2YHYBT2rkfZJx/s1600/DSCN4583.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjt6inODsHxTs0GTV87M1gfjFJj3FmRreS1wOhyIMq0xgVNgy7JmqdxGguJMivpfV5_KyMAfnA8aVXgloUFKZQnce6yYeNuknkUbdwQplI6jdyohpkzHYG6e_duI-TD9PJ2YHYBT2rkfZJx/s320/DSCN4583.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A cicáááás:)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Itt mondjuk már annyira meleg nem volt, úgyhogy faragás után átmentem kávézni az egyik kedves német barátnőm rezidenciájára, majd hazaszaladtam egy 20 percre átöltözni és már rohantam is esti mozizni az angol lányzóval. Megnéztük a Gravity-t, ami szerintem egész jó, csak nem hiszem el, hogy valaki ilyen szerencsétlen legyen, ha a Nasa-nak dolgozik, illetve azt sem, hogy George Clooney már elmúlt jócskán 50, de teljesen elhomályosodik a kép, ha mosolyog egyet :D:D<br />
<br />
Vasárnap pedig nagyon izgatott voltam, mert a kedves magyar barátnőm meglepetés szülinapjára voltam hivatalos Aurorában. Nagyon aranyos volt a host anyukája, mert hetekkel korábban felvette a kapcsolatot a képviselőjével, aki felvette a kapcsolatot az enyémmel, ő meg velem, és így megtaláltuk egymást. Én teljesen el voltam ájulva, hogy valakinek ilyen rendes családja legyen, hogy ennyi energiát fektetnek abba, hogy meglepjék szülinapjára:)<br />
Úgyhogy ismét korán kelés, és egy laza 1-1,5 órás vezetés, 3 különböző interstate autópályán, és nem tévedtem el:D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhv_fkqG2U7LXIxQ-P_1zSsG5EDbdGl0RIgB61HYdU8MAZr1egsVI6-xxAHwwpp2NykhcKOAwfmVqqngXmxDKcm1zmdiu3CaQrKm6EeMfb-TAU7udSk7sCXtFKzttwI1lwMrA0refBZ4b6W/s1600/DSCN4595.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhv_fkqG2U7LXIxQ-P_1zSsG5EDbdGl0RIgB61HYdU8MAZr1egsVI6-xxAHwwpp2NykhcKOAwfmVqqngXmxDKcm1zmdiu3CaQrKm6EeMfb-TAU7udSk7sCXtFKzttwI1lwMrA0refBZ4b6W/s200/DSCN4595.JPG" width="200" /></a></div>
Aztán megérkeztem a család gyönyörű házába, majd együtt elmentünk az Oberweis-be, ami ilyen tej-éria, és lehet vásárolni mindenféle csúcsminőségű tejterméket, illetve fagyit, és különböző sütiket enni, gyorsan fellufiztuk a helyet, és hamarosan megérkezett, és nagyon meglepődött az én kedves barátnőm. Nagy teljesítmény ennyi résztvevővel, de senki nem szólta el magát:D Aztán tök jó hangulatban telt a nap, tortáztunk, ajándékoztunk, beszélgettünk, később visszamentünk a házba, ettünk jóféle hamburgert, és nagyon üdítő érzés volt egy olyan családdal lenni, akikkel lehet hülyéskedni, és anélkül kajálni, hogy feszélyezve éreznéd magad.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT_vRcrE_DiasewS95m17t9jm1Q2oLbmN5RbyGc6-8op92ousw2XWFc7e5nSS8wnAz1GZIExzsfDQuC6F6hOFakIU5JWMDYy_xI_oCfesjHXUsnfMcEL7ylpFI0w9g7OM96NPTuvXBtvFX/s1600/DSCN4597.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT_vRcrE_DiasewS95m17t9jm1Q2oLbmN5RbyGc6-8op92ousw2XWFc7e5nSS8wnAz1GZIExzsfDQuC6F6hOFakIU5JWMDYy_xI_oCfesjHXUsnfMcEL7ylpFI0w9g7OM96NPTuvXBtvFX/s200/DSCN4597.JPG" width="200" /></a>Aztán elmentek a vendégek, mi pedig Picikémmel sétáltunk egy nagyot a Naperville-i Riverwalk-on, ami gyönyörű szép, különösen ősszel :)<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb2UsesCGPZP-TiGCPpZyaygzXiAiRBqbXxm7CWKcJiWhFXux4FQDrjwIEgGudwxutX0LNxlwFMB0rAtKLDjUO0QcmA88HxrMs9wIZXJ0zN7t9xznTs0htNaSW89KiEkrUcfqZB4zyEuPU/s1600/DSCN4603.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb2UsesCGPZP-TiGCPpZyaygzXiAiRBqbXxm7CWKcJiWhFXux4FQDrjwIEgGudwxutX0LNxlwFMB0rAtKLDjUO0QcmA88HxrMs9wIZXJ0zN7t9xznTs0htNaSW89KiEkrUcfqZB4zyEuPU/s200/DSCN4603.JPG" width="200" /></a>Aztán 6 körül elindultam, hogy ne kelljen teljes 1,5 órát sötétben vezetnem, és mondjuk 10 percet sikerült is összehozni nappali fényviszonyokban:D Aztán hazaértem és olyan kimerült voltam, hogy este 9-kor lefeküdtem, és inkább felkeltem korábban, hogy elkészítsem a hétfői angolra a leckét. Na igen..ilyen hétvégékkel ugyanis egyre nehezebbé vált az angol lecke elkészítése.:D<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKFXKWaahE__A2DWUE3v3hTg3oyxN1Wqv1VR_EsOo1_ceW4BB9XFmB_01T7CcBE3oUkeQQfTFZn7aQV1m0bLX6J-us80wEPIaceQ30U6kyXfZ6KT819Uq4weuYLXdDQMcZp9D5W_hIMFoC/s1600/DSCN4665.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKFXKWaahE__A2DWUE3v3hTg3oyxN1Wqv1VR_EsOo1_ceW4BB9XFmB_01T7CcBE3oUkeQQfTFZn7aQV1m0bLX6J-us80wEPIaceQ30U6kyXfZ6KT819Uq4weuYLXdDQMcZp9D5W_hIMFoC/s320/DSCN4665.JPG" width="240" /></a>És ezen a következő hétvége sem segített. Szombaton 11 körül már készülődtem a vonatra, és hamarosan száguldottam Chicago felé. Minden alkalommal hihetetlen érzés, amikor először feltűnik a vonat ablakában a Chicago skyline:)) Tényleg az egyik legszebb város, és biztosan a legszebb skyline:)<br />
Aztán elindultam a John Hancock Observatory-ba, ami a John Hancock Buliding 94. emeletén található kilátó központ, mindenféle interaktív képernyővel, és néznivalóval.<br />
Barátosném mondjuk úgy döntött, hogy eltéved, így vártam egy laza 20 percet, amikor volt időm megfigyelni, hogy a North Face tényleg a legjobb, mindenkin ilyen kabi van. Csak a helyieken még az átmeneti, rajtam meg már a téli verzió:D<br />
Ezek után még úgy is érezte, hogy jófejek leszünk, és meginvitált egy újonnan a körzetébe érkezett lányzót, az egész napos kulturális programra. Na már most a tanulság...(bár nekem ez már California óta bevett szokás:D) új lánnyal sosem mész be a városba egész napra, a bejáratott társaságoddal:D Először elég egy kávé, egy ebéd, egy séta a kisvárosotokban. Sosem tudhatod mennyire szarfej. Mert, ha nagyon, akkor az nagy szívás egész nap. Arról már nem is beszélve, hogy az egész napos kínszenvedés után, még ülhetsz vele a vonaton hazafele 1,5 órát:D Én azért jól szórakoztam, a kilátás, pedig elképesztőeeen gyönyörű:)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp1F-atpWH9VwT0-F_jzsGvaczfG_90TGVDDzKHSQsmX3N6cSxY0w6aHt1XfsCkMAvS_EXzeN-oiNWOjwvCqqA1whnZCHpJJPrOskm1qUNieiV0Ybkw-I9YVcPz8Ya24K3XX1W0WURza7S/s1600/DSCN4731.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhp1F-atpWH9VwT0-F_jzsGvaczfG_90TGVDDzKHSQsmX3N6cSxY0w6aHt1XfsCkMAvS_EXzeN-oiNWOjwvCqqA1whnZCHpJJPrOskm1qUNieiV0Ybkw-I9YVcPz8Ya24K3XX1W0WURza7S/s320/DSCN4731.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Itt szerintem minimum 2 órát eltöltöttünk, aztán még elmentünk a Nay Pier-hez kajálni, és hamar véget vetettünk a nem éppen legszerencsésebb napnak:D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Viszont vasárnap folytatódott a városnézés, ezúttal a clusteres lányokkal, 9-en szálltunk vonatra, és indultunk Chicago-ba azzal a céllal, hogy elmegyünk a History Museum-ba, és ha az időjárás engedi sétálunk egy kicsit, de végül olyan gyönyörű idő volt (télikabátban legalábbis mindenképp:D), hogy egész nap sétáltunk. Elmentünk és végig jártuk a Lincoln Park Zoo-t, ami ugye ingyenes, és az egyik legszebb kilátást biztosítja a városra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivGA0QPSyqrg3qmNo6XwCM5RG-_GHMPMKKmEGKy-gl-UEy45bOK-k1C8p120ZAyBu2d4MiJewerBe-QfsyIyhdZj3jUQko0I_XVp_fAyR9aZQIIBMra7N5G4v7FZ2CgKOlLtANPxC0YsWy/s1600/Lincoln+Park+(2).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="263" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivGA0QPSyqrg3qmNo6XwCM5RG-_GHMPMKKmEGKy-gl-UEy45bOK-k1C8p120ZAyBu2d4MiJewerBe-QfsyIyhdZj3jUQko0I_XVp_fAyR9aZQIIBMra7N5G4v7FZ2CgKOlLtANPxC0YsWy/s400/Lincoln+Park+(2).jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0pVykXAzynUxnwMZBbmObStvUvpei9HjwHgLrHfN6acoMr52u8AJAnyKkOIR408IsqNLdQA7i7pLskLeqjJc2bKgccIGS6_HrdV8aX7BYmb2RLi436ioWlMy8Dx6fkwzo8uDhtFEdY680/s1600/DSCN4880.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0pVykXAzynUxnwMZBbmObStvUvpei9HjwHgLrHfN6acoMr52u8AJAnyKkOIR408IsqNLdQA7i7pLskLeqjJc2bKgccIGS6_HrdV8aX7BYmb2RLi436ioWlMy8Dx6fkwzo8uDhtFEdY680/s320/DSCN4880.JPG" width="320" /></a>Egyszer már sétálgattam itt, de a fókucizásból sosem elég, ezt nagyon hiányolom San Francisco-ból:) Aztán én végeztem egy kis kutatást a héten, kifejezetten a photo spot-okra koncentrálva, és kiszúrtam egy gyönyörű szép park-ot a Navy Pier mellett, első osztályú kilátással, úgyhogy végül oda és lesétáltunk, bár ekkora már csak én voltam az egyetlen, aki nem fagyott kockásra:D:D </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Viszont a kilátásért megérte!:)</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjntWBJx5W1NaEL3IpIUIJAwtVY5_E6_RPSfeAneQAO0SXdb3Yjy2d8B4ipps1VRZVMXyvGcY5kay1L-iMU2sE-mkafjkh12SVkTGO2v-ilk5iIP735o8FauFvX1WcUJjkt4TMlPbo2fUjp/s1600/DSCN4867.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjntWBJx5W1NaEL3IpIUIJAwtVY5_E6_RPSfeAneQAO0SXdb3Yjy2d8B4ipps1VRZVMXyvGcY5kay1L-iMU2sE-mkafjkh12SVkTGO2v-ilk5iIP735o8FauFvX1WcUJjkt4TMlPbo2fUjp/s320/DSCN4867.JPG" width="320" /></a>Ezek után jött az, hogy hova üljünk be vacsorázni vasárnap délután, ahol 9 főre nem 1 óra múlva tudnak asztalt adni:D Végül a T.G.I. Fridays mellett döntöttünk, és rá kellett döbbennem, hogy még sosem próbáltam ki:D Pedig nagyon jó kis hely, igazi amerikai design-nal, jó féle zenékkel (szerintem 3-4x előkaptam a Shazam-ot:D) és 10$-os deal-el, ami úgy nézett ki, hogy 5-6 opcióból állíthattál össze egy előételt és egy főételt, ami akkora adag volt, hogy a fele társaság hazavitte a maradékot, és még egyszer jól megkajált belőle:D mindezt 10$-ért..ez itt valami elképesztően jó üzlet volt:) Cserébe viszont hazafelé a vonatot majdnem elaludtunk:D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Aztán megint tényleg fénysebességgel eltelt a hét, és azon kaptam magam, hogy egy vasárnap délutáni mozizáson, és egy szombat reggeli brunch-on kívül nincsen semmi betervezve. Végül mégis tökéletesen sült el a dolog, és csak aludni voltam itthon. Szombaton reggel 10-kor elhagytam a házat és éjfél után értem haza:D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A brunch-ról átvonultunk az egyik német lányzó házába, ahol olyan pince helyiség van, hogy házimozi, óriás kanapék, konyha, bárpult, tele hűtő, csocsó asztal, igazi kukorica pattogtató:D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Na hát elvoltunk itt egészen késő délutánig, amikor sajnos a 10 fős társaság feloszlott, mindenki ment dolgozni szombat estére. Én végül ott maradtam a házi gazdával, összeszedtünk egy lányt, aki meg pont estére szabadult, visszamentünk a csodaországba és hajnalig voice-t néztünk meg nassoltunk:D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Cserébe vasárnap délután 1-ig aludtam..hosszú hetek óta, végre újra:D Nem is tudom mikor aludtam utoljára hétvégén ébresztő óra nélkül:D Délutánra még egy kis mozizás és Cheesecake Factory volt a program, este 10-re hazaérés, és belekezdtem ebbe a hétbe, amikor hivatalosan is 7 hónapja vagyok Amerikában:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Elképesztő, hogy hogyan szalad az idő. Meg is kaptam az ügynökségtől a levelemet, hogy lassan a 7. hónapba lépek, és itt az ideje, hogy végig gondoljam a céljaimat, amiért jöttem, és hogy sikerült-e mindent megvalósítanom, gondoljam végig, még van időm tevékenykedni a bakancslistán, aztán azon is itt az ideje gondolkodni, hogy szeretnék-e hosszabbítani vagy sem. Na hát ezen nem sokat kellett gondolkodnom:D:D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
De azért bevallom olyan jól telt az elmúlt 1 hónap és olyan jól éreztem itt magam mostanában, hogy annyi belém hasonlított, hogy hamarosan vége a jó életnek, és annak, hogy a legfőbb elfoglaltságom a szórakozás:D Ezt mondjuk kicsit nehéz feldolgozni, és egy fél percre megfordult a fejemben, hogy mi lenne még +6 hónappal egy másik családnál, de már nem menne. Szeretnék már hazamenni, de még inkább haladni az életemmel tovább, mert hát én sem leszek már fiatalabb, és már nem abban a korban vagyok, hogy elszórakozzak 2 évet:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Meg azt hiszem akármennyit is erősödtem, egy időre elég volt az idiótákból..:) Hogy meséljek azért valamit a "seggfej-naplókba" is, azért hetente, kéthetente alkot még "az apuka". Például 1-2 hete kértem tőle benzin pénzt (a szokásos cetlin:D) és reggel ahelyett, hogy beszélt volna hozzám (pedig otthon voltam), felhívott miután elment otthonról, hogy nagyon sok a benzinpénz, és ő nem a saját szórakozásomra adja a pénzt, fizessem magamnak a benzint. Akkor elmeséltem,h ez így is történik, csak hát ugye heti 3x járok iskolába (akkor már 3 hete talán..ennyi idő volt nála a lefutási idő:D) és akkor megkérdezte, hogy ugyan hova is..pedig a beiratkozásnál mondtam neki, hogy melyik főiskola, de feltehetően pont leszarta, mint ahogy még soha nem kérdezte meg, hogy hova, mikor, hányszor, mire is járok, pedig a benzint ugye neki kell fizetnie:D Aztán ezt elmeséltem neki újra, majd ezek után erősködött, hogy na de akkor is, és a gyerekekkel is maximum napi 20 mérföldet vezetek, azt is csak minden másnap. És amúgy is egy tank benzin az 330 mérföldre elég. Ez mondjuk igaz, csak egy tank benzin 100$, tőle pedig ennyit még életemben nem kaptam. Abból az összegből, amit általában kapok kb. 260-270 mérföldnyi benzin kerül az autóba. Aztán arra is kitértem, hogy a gyerekekkel, pedig több az, mint 20 mérföld, de ne is menjünk bele, útinaplót vezetek, nagyon szívesen leírom neki, hogy mennyi az annyi egy héten. Ilyenkor egy fél percre mindig megdöbben, aztán mondta,h jó, azt szeretné látni. Hát estére összeírtam neki, hogy heti 90 mérföld az én sulim, heti 80-90 a gyerekek furikázása, ez már minimum 160 mérföld, amiben nincsenek benne az extra vagy váratlan körök gyerekekkel, bevásárlással, állatorvossal, stb. és azért hetente nem kérek benzin pénzt:D Este elé álltam a papírral, és megmutattam, hogy leírtam mindent, rá se nézve annyit mondott, hogy oké, elment meccset nézni, én leraktam a konyhapultra a táblázatot, másnap reggelre elrakta, és többet nem esett szó a benzin pénzről...érdekes:D Mert ő majd nekem megkalkulálja hogy mennyinek KELLENE lennie a tankban, meg mennyit KELLENE vezessek a gyerekekkel az ő számításai szerint..döbbenetes.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Aztán ott volt a fűtés probléma..ez is amerikai agymenés, hogy télen nyáron megfagyok. Mert amikor kellemes 30 fokos időjárás volt, akkor is 18 fokra van beállítva a ház..egyik héten, amikor meg már kint ilyen 10 fokok voltak észrevettem, hogy azért fagyok szét, mert még nem megy a fűtés:D Aztán végre elkezdtük használni ilyen 20 fokokon. Az én szobám meg jéghideg. Úgyhogy minden nap, napközben szépen beállítottam a fűtést kedvemre. Egyszer kifakadt, hogy ki állítja át állandóan, én meg oda álltam, elmondtam,h én, és fázom, és a szobám hidegebb, mint a ház többi része. Ő erre annyit mondott,h őt nem érdekli, itt Amerikában nem szokás így befűteni, mert drága. Mivel úgy érzékeltem,h nem lehet vele érdemben beszélni erről, folytattam a jószokást, és nappalra feltekertem, estére levettem a fűtést:D Végülis megértem, hogy őt nem érdekli, mert aludni jár haza, én meg szétfagyok a házban. Aztán egyik nap megérkezett a számla, és egy 10 perces monológot kellett végig hallgatnunk a gyerekekkel, hogy ez túl sok, és túl drága (meg amúgy az elektromos számla is, meg minden..) és ezt így nem lehet, úgyhogy ebben a házban 21-22 foknál melegebbre nem lehet állítani (ami nem lenne olyan hideg, ha az én szobámban is valóban ennyi és nem 3-4 fokkal hidegebb lenne a hőmérséklet:D) Nem lehet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Majd azt hozta fel érvnek, hogy az irodáját nem kerül ennyibe fűteni, mint a házat. Hát most meglepődtem. Egy földszintes, max. 3-4 helységes irodát nem kerül annyiba, mint egy két szintes házat?! Elképesztő:D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ezek után még azért megpróbáltam elmagyarázni,h az, hogy a termosztát mennyit mutat, nem azt jelenti, hogy minden szobában mondjuk annyi is van. Erre azt a választ kaptam, hogy "lehet hogy a TE országodban szokás befűteni, de MI ITT nem szoktunk, mert drága". Ahha. Az, hogy egész éjjel megy a TV, és mindenki alszik, meg az, hogy hétvégén mindkét TV megy, és csak az egyiket nézik, az nem drága. Meg járatni 18 fokon a légkondit egész nap, még a 25 fokos időben is..az sem drága:D Arról már nem beszélek, hogy mi otthon a fűtésre 3x annyit fizetünk, mint amennyibe itt kerül. Olyan vicces, hogy szórják a pénzt a semmire, és akkor a fűtésen vagyunk fennakadva. Na mindegy, egyelőre elvagyok egy extra pulcsival, de ha beüt a - 30 fok és szétfagyok, akkor már nem hozzá fogok fordulni, abban is biztos lehet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A másik kedvencem, hogy mennyire nem lehet vele beszélni fél percet sem. Hazaér, valakit lecsesz még sapkában, kabátban, aztán bekapcsolja a tv-t olyan hangerőn, hogy beszélni se lehessen, és ennyi. Így történt az, hogy szerettem volna megkérdezni, hogy hol vannak villanykörték, illetve, ha nincs, tud-e rá pénzt adni, hogy vegyek másnap. De amikor hazaért és szokás szerint méltatlankodott valamin, akkor kinek van kedve bármit is kérni tőle?!:D Aztán felírtam egy cetlire, de egy hétig semmi nem történt..</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Hát meg lehet ezt oldani másképp is. Mondjuk úgy, hogy az én szobám újra úszik a fényárban. Az étkező már csak féloldalasan:D Magyaros boldogulás:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
De már szerencsére nem annyira érintenek meg ezek. Amit kihagytam, hogy volt közben egy Halloween, de a tök faragáson kívül nem sok Halloween feelingben volt részem. A házat természetesen nem díszítettük fel, rá kellett jönnöm, hogy a Trick or Treat-inghez öreg vagyok, és amúgy is egész nap szakadt az eső. Azért beöltöztünk, és munka után összegyűltünk a lányokkal egy kis hagyományos jelmezes, esti Starbucks-oláshoz:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Azóta pedig november 11-én megérkezett az első hó is, és az igazán ijesztő, hogy 2 napig meg is maradt egy 2 centis rétegben:((</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A furcsa az, hogy még lenne ezer meg egy mesélni valóm, de inkább..</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Brace yourselves...winter is coming! </div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-15462286716361168482013-10-30T22:02:00.002-07:002013-10-31T08:32:08.298-07:00Vezetés AmerikábanSokáig gyűjtögettem a tapasztalatokat, botrányos szerencsétlenkedéseket, átrágtam magam az amerikai KRESZ-en, megszereztem a jogosítványt, és csináltam pár roadtrip-et... így mostanra érkezett el az idő, hogy megírjam a bejegyzésem arról, hogy milyenek is a vezetési szokások Amerikában, milyen az élet az utakon, hogyan történik a jogsi szerzés és a többi.<br />
<br />
Szóval megérkeztem Amerikába, és az első dolog, amihez hozzá kellett itt szokni,- nem meglepetés- az autók mérete. Meg ahhoz, hogy olyan márkákat, típusokat látsz, amiket mi Európában sosem hallottunk.<br />
<br />
Furcsa paradoxon, hogy Amerikában is terjed ez a környezetbarát, recycling őrület, és teljesen meg vannak vadulva tőle, a csapból is ez folyik, ehhez képest kivétel nélkül ilyen ipari anyahajókkal közlekednek. És nem csak Pedro-ék, akik a kerteket csinálják a környéken és hozni-vinni kell a fűnyírót, meg a létrát. Állsz a piros lámpánál és egyesével üldögélnek a 7 személyes tankjaikban a tizenéves fiatalok, meg az anyukák. Ugye hivatalos nevükön SUV- ként futnak (Suburban vehicle), de attól, hogy valaki a külvárosban lakik, és van egy terasznyi kertje, meg két gyereke, szerintem még nem indokolt a használatuk.<br />
Értem én, hogy biztonságos, meg itt egészen olcsó a benzin, na de hát ezek a gépállatok akkor is úgy zabálják a benzint, hogy azzal pont telibe szarják a környezetkímélős őrületüket.<br />
Ezen mondjuk 1-2 értetlen cöccögés után túl tettem magam, mert ebben az országban a logikát meg a józan észt el lehet felejteni:D<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1NBeOd0p-0zPPxh1M456gy9hOYBl8PGyfqqbhJlRyJBLbh0SBhs37YTRGjIbV8BWkCmpiWJbFufQT1FztSt6vA_vCgjsqGPv6pPNtwU4UzRx3LPwBm9alNCFpH60q8OO0gOjWhaPvlntv/s1600/DSCN4560.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1NBeOd0p-0zPPxh1M456gy9hOYBl8PGyfqqbhJlRyJBLbh0SBhs37YTRGjIbV8BWkCmpiWJbFufQT1FztSt6vA_vCgjsqGPv6pPNtwU4UzRx3LPwBm9alNCFpH60q8OO0gOjWhaPvlntv/s320/DSCN4560.JPG" width="320" /></a>Az első családomnál egy Chevrolet HRR-t vezettem, amit még indulás előtt Magyarországon legugliztam, és azon szörnyülködtem, hogy mekkora autót fogok vezetni. Aztán kint a forgalomban körülbelül 2-3 nap után rájöttem, hogy itt ez a kocsi, átlagos, majdhogynem kis méretűnek számít.<br />
Aztán a helyszínváltással új kocsi került alám, ezúttal egy Ford Expedition, ami már szerintem nem is SUV, hanem "truck", amire nem tudom mi a magyar szó, de hatalmas.:D<br />
Ez már egyébként nagyobb kihívás volt, és az első 4-5 napban úgy éreztem magam, mint aki újra tanul vezetni. Egyszerűen teljesen más élmény, mint egy normál méretű autót vezetni. El is voltam keseredve, borzasztó érzés, amikor már tök ügyesen száguldoztál, meg manővereztél, és akkor újra ott tartasz, hogy jól tartod-e a sávot, nem érzed az autót, és nem is látod mit csinálsz:D A parkolás meg egyenesen katasztrófa. A mai napig mielőtt leállítanám a motort kikukkantok, hogy hol a vonal, jó vagyok-e, mert onnan fentről semmit nem lehet látni. Arról már nem is beszélve, hogy egy ilyen autónak olyan tömege van, hogy egyből megugrott a fékezési távolság meg az idő.<br />
Aztán pikk-pakk megszoktam, és most már ott tartok, hogy imádom ezt. Hatalmas az autó, lehet vele menni rendesen, mindent kibír, nem akadsz el vele a hóban, onnan magasról egészen más vezetni, könnyebb sávváltásra ösztönözni a belső sávban szöttyögőket, és tényleg nagyobb biztonságban érzem magam. Úgy vagyok vele, hogy a kamionokon kívül végül is azt törlök le az útról ezzel a batárral, amit akarok:D<br />
<br />
A kamionokról jut eszembe, hogy nem csak a saját autód méreteit kell megszokni ám, hanem a körülötted levőket is. Mert "mindig van egy nagyobb hal." És nem egyszer fordult már elő velem, hogy olyan szörnyeteg bukkant fel a visszapillantómban, hogy azt sem tudtam mit csináljak. Illetve a kamion forgalom az autópályákon..na az semmihez nem hasonlítható. Mind mennyiségben, mind méretekben. A kedvenc pillanataim, amikor felmész az autópályára, és próbálsz besorolni egy sávot, de csupa ilyen háromszorosan összekapcsolt kamion jön. Vagy amikor középen mész és mindkét oldaladon 2 percig csak kamiont látsz:D<br />
<br />
Egyébként itt Amerikában tényleg el sem tudom képzelni az életet autó nélkül. (persze teljesen más, ha az ember egy nagyvárosban él, és egészen tűrhető tömegközlekedés van, mert pl. Chicago-ban, és San Francisco-ban is egészen jól ki volt építve a rendszer, ráadásul nem szívesen vezetnék a belvárosban)<br />
Na de én a kertvárosi részeken mozgok, és hiába éltem Californiában egy nagyobbacska városban, még ott is lehetetlen volt eljutni akárhova kocsi nélkül. Néha kíváncsiságból legugliztam, hogy a házamtól, hogyan jutok el egy 10 percre lévő célállomásig, és 15-20 perc séta, 15-20 perc várakozás, plusz még min. ugyanennyi buszozás volt az opció. Hát kösz, nem.<br />
Ebből kifolyólag nálam egyébként kikötés volt, hogy olyan családhoz nem megyek, ahol nincs saját autó, mert akkor nagyjából ülhetsz otthon vagy gyalogolhatsz fél órákat, vagy várhatsz arra, hogy legyenek olyan barátnőid, akik felvesznek, akik aztán előbb-utóbb megunják, hogy naponta téged fuvaroztassanak és akkor megint ülhetsz otthon.<br />
<br />
Aztán a legelső dolog, ami feltűnt a vezetési szokásaikban, hogy lényegesen lassabban közlekednek, mint mi otthon. A városi közlekedésben még elmegy és azt mondom, hogy egészen kényelmes és reális.<br />
Kis utcákban 25 mph a sebességhatár, ami 40 kmh, és ez még elfogadható. Normális, jelzőlámpás, 2-3 sávos közúton 40 mph, ami 64 kmh, ez meg még egészen sok is, a mi kis 50 kmh-s korlátozásunkhoz képest. Viszont a kertvárosokra sajnos az jellemző, hogy több a kis utcás, stoptáblás, 25 mph rész, mint a lámpás, forgalmasabb utak.<br />
Ami a furcsa viszont az, hogy autópályán 55-65 mph között mozog a sebességkorlátozás, ami 88-105 kmh, és ez az, ami fájdalmas. Mert az autópálya azért van, hogy gyorsabban odaérj, ahova mész. Ezek meg kinevettetik magukat egy ilyen sebesség korlátozással. Amit sokat betartanak, sokan meg 15-20 mph-val meghaladják a korlátozást, aztán meg jön a bünti. De hát egyszerűen ha 55-el mennék az autópályán úgy érezném, hogy mindjárt megállok:D<br />
Egyébként ez valamilyen szinten új dolog nekem a vezetésben. Mielőtt kijöttem, hiába volt jogsim, nem voltam rutinos, ezért nem fájt különösebben a sebességhatár betartása. Aztán itt annyit vezetek napi szinten, és úgy megedzett ezeknek a hodályoknak a vezetése, hogy egészen ügyes lettem, a sebességet kifejezetten megszerettem, és valamiért az a kényszerem van, hogy ha nincs forgalom, és nem megy előttem senki, akkor menni kell, nyomni neki, mert hát üres az út, hova szöttyögjek:D na és ilyenkor a kertvárosi 35 mph nagyon tud fájni, és nagyon könnyű kicsit többel menni:D<br />
<br />
Bár az amerikaiak hiszik és terjesztik, hogy a sebesség korlátozást csak városon belül kell betartani, ahol irreálisan sok a járőr, és az autópályán csak útmutatónak vannak a táblák, ráadásul már 15 évesek, amikor még többel nem is nagyon tudtak menni az autók:D És amúgy is, ha tartod a tömeg tempóját, és nem mész kirívóan 80-90-en, akkor jó vagy, és nem kapnak ki a tömegből:D<br />
Én ezt 6 havi 55-ös limit melletti 70-75-el száguldozás után úgy ítélem meg, hogy nagyjából helytálló és még egyszer sem kaptak ki a tömegből.<br />
<br />
Na de ha már a közúti ellenőrzésnél tartunk, mesélek kicsit arról is..<br />
A legfontosabb dolog, amit tudni kell, hogy elkéééépesztőőően sok rendőr van az utakon. Egy nap sem tudok úgy furikázni, hogy ne fussak minimum egybe. A még utálatosabb dolog bennük, hogy alig lehet észrevenni őket. Californiában ezek a tipikus fekete rendőrautók voltak, na most ebből a visszapillantódban csak annyit látsz, hogy jön egy fekete autó, és akkor szúrod ki,h rendőrautó, amikor látod az oldalát, vagy már túl közel van:D<br />
Itt Lake Forestben ilyen ezüstös autók vannak (általában Chevrolet SUV-k), szintén oldalmatricázással, ráadásul ez az ezüstös szín még általánosabb, beleolvad a tömegbe, és szintén..mire észre veszed, hogy mivel van dolgod, már késő:D<br />
Ehhez képest viszont a jó dolog az, hogy pl. ha autópályán állnak a leálló sávban, megy a szirénájuk folyamatosan..mármint csak a villogás, a kocsi tetején. (hát lehet, hogy ez már a magyar szókincsem pusztulása, de nem jut eszembe mi a neve:D) Így pedig már több száz méterről ki lehet szúrni őket, és beletaposni a fékbe, hihi. Szóval nem értem mi a logika. Mindenesetre még egyszer nem volt részem közúti ellenőrzésben, és szerencsére büntit sem kaptam, amit 10-ből 9 au pair megszív olyanokkal, hogy rossz helyen parkolás, a parkoló díj-fizetés elcseszése, piroslámpa, gyorshajtás:D<br />
<br />
Aztán nézzük még mi volt a furcsa...a legszokatlanabb megoldás az, hogy a piros lámpánál, ha jobbra fordulsz, akkor azt a piros alatt is megteheted. Ehhez volt a legnehezebb hozzászokni, és még 2-3 hónap után is dudálgattak rám a piros lámpánál, a jobbra kanyarodó sávban:D Mostanra sikerült megszokni, és egészen jó dolognak tartom, hogy ha a forgalom engedi, lehet haladni:)<br />
<br />
Aztán amit itt majdnem teljesen el lehet felejteni, az a jobb kéz szabály. Itt a nem lámpás kereszteződések 90 %-a stop táblás, és az a szabály, hogy az megy először, aki előbb ért oda. Elsőre ez is furcsa volt, meg vezetés közben nem nézel 3 irányba, hogy na, na, na, na ki volt itt előbb. Stresszes, na.<br />
Aztán ezzel is úgy jártam, hogy mostanra úgy gondolom, hogy ez a világ legjobb dolga, és olyan egyszerű. Sokkal rosszabb menni valahol egy adott sebességgel és lesni a kis utcákat, hogy na vajon, jön-e valaki, vagy ha úgy jársz akkor állsz 5 percig egy helyben és engeded el a jobbkezes autókat. Mögötted gyűlnek az autók, a jobbkezes utcából meg folyamatosan jönnek.<br />
Itt meg egyértelműen megállsz, mindenki megáll, nem kell lassan gurulva, láb kicsit a féken lesni, hogy bele kell-e taposni.:D Aztán egy megy innen, onnan, amonnan is, lehet haladni az összes irányból.<br />
<br />
Más ilyen kirívóan eltérő szabállyal én nem nagyon találkoztam, egyszerűen csak meg kell szokni a táblákat, meg a sávfelfestéseket.<br />
Amúgy meg nem véletlenül mondják, hogy Amerikában egy hülye is tud vezetni. Egyrészt ugye az automata, az a legcsodálatosabb dolog a világon, nekem biztos, hogy automatám lesz, ha saját autóm lesz. Másrészt pedig azon döbbentem meg, hogy itt a jelző táblákon felül még minden ki is van írva.<br />
<br />
Otthon én ahhoz voltam hozzászokva, hogy kivágnak az útszélére egy kört, háromszöget, akármit, és akkor te azt ugye kapásból vágod, hogy mit jelent. Hát itt olyanok a KRESZ táblák, hogy ki van írva betűkkel minden. A "nincs előzés" táblába bele van írva, hogy nincs előzés, az összes kereszteződésnél kint van a "Do not block intersection", ami arra hívja fel a figyelmet, hogy ha dugó van és zöld a lámpád, az nem azt jelenti, hogy akkor is megyek, ha egy 3 kocsis kamion vagyok, és tuti, hogy ott hagyom a seggem a kereszteződés közepén. Ki van írva, hogy ne blokkolják a kereszteződéseket. Még a kis utcákban is! Hogy el ne felejtsék a kis butuskák.<br />
Ettől függetlenül nem nagyon sikerül nekik. A kaminos esetbe, pl. már min. 3x futottam bele. De úgy egyébként is olyan elvarázsoltak. Még így is, hogy minden ki van írva, a szájukba van rágva, én minden nap úgy vezetek, hogy "miiiit csináááálsz?? mit csináááááálsz????" :D<br />
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=wqsrhBAqk60">http://www.youtube.com/watch?v=wqsrhBAqk60</a><br />
<br />
Mondjuk valószínű, hogy ez azért is van, mert nem bírnak leszakadni a kis ájfónjaikról. Komolyan mondom, olyan kétségbe esetten nézegetnek le, meg sms-eznek menet közben meg a piros lámpánál, mint ha az életük múlna rajta. Az elején, amikor megálltam a piros lámpáknál mindig azzal szórakoztattam magam, hogy körbe néztem, beláttam 4-5 autót és majdnem az összes sofőr lefele nézegetett, és kihasználva azt a 30 másodpercet megírt egy sms-t vagy postolt facebook-ra:D És a rádióból meg ööööömlik a "don't text and drive".<br />
(amúgy ez annyira jellemzi a kulturájukat szerintem...nyomatják a recycling-ot, aztán annyi benzint használnak el egy héten, mint mi otthon egy hónap alatt, 10 percenként megy a don't text and drive reklám, meg hogy viselj kitűzőt, blablabla, és miiiindenkiii nyomja a telefont, ahogy megáll 10 másodpercre:D imádják az ilyen hangulatos kis kampányszerű dolgokat, amikre így fel lehet lelkesedni, aztán telibe szarják. de ez már magánvélemény)<br />
<br />
Szóval az iPhone az egyik oka annak, hogy nem tudnak vezetni, a másik meg az, hogy NEM ISMERIK AZ INDEXET!!!<br />
Ezeknek az emberek egyszerűen fogalmuk sincs, hogy hol van, vagy, hogy mire való..soha, soha nem használják, és rohadtul idegesítő. Idegesítő, amikor sávot vált az autópályán, idegesítő, amikor mentek 40-el és egyszer csak egy kis mellékutcácska kanyar előtt 3 másodperccel beleáll a fékbe, te meg azt feltételezed, hogy a sebességet tartva megy majd egyenesen...<br />
A másik szörnyű dolog az index-el kapcsolatosan hogy nagyon sok autónak pirosan világít, a narancssárga helyett, ami borzasztó megtévesztő, mert hirtelen sosem tudod, hogy most indexel, vagy szaggatottan fékezget.<br />
<br />
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=vvUKLEUW_ZA">http://www.youtube.com/watch?v=vvUKLEUW_ZA</a><br />
<br />
Egyébként összességében elmondhatom, hogy az amerikaiak nem csak szerencsétlen, elvarázsolt, szöttyögős sofőrök, hanem cserébe még elképesztően bunkók is. Kezdve a kereszteződések rendszeres blokkolásával, egészen odáig, hogy ezek a parasztok soha, soha nem engednek be, sehol. Legyen út lezárás, baleset, elrontottad az irányt a lámpánál..és még indexelhetsz is..hát ezek azt nem ismerik, nem tudják mit akarsz, az meg, hogy beengedjenek, kizárt dolog. Az előzékenység azt itt nincs. És általánosságban véve még agresszívak is. Itt Illinois államban pl. több helyitől is hallottam, hogy ne nagyon dudálgassak rá senkire, mert rossz embert bosszantok fel, kikapnak a kocsiból és agyonvernek. De Chicago bizonyos részein dudálgatsz, még lehet át is lőnek egyet-kettőt.:D<br />
<br />
Na de ennyit arról, hogy ők hogyan is vezetnek.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC5EB7jrlDrgkDKx3-SBWMRw5HtPefrQWppZsk_UG_1eYqLppqHiDVuzl8JImRXvVP7ehd_Mb4o3u3KC6lYsdvLmcS_URfkt3dnIcGwUzS8GnvpKqGnC3Jryy_AYBOFJ1rpBBEuSPaVmd7/s1600/1235314_632175770155490_779102001_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC5EB7jrlDrgkDKx3-SBWMRw5HtPefrQWppZsk_UG_1eYqLppqHiDVuzl8JImRXvVP7ehd_Mb4o3u3KC6lYsdvLmcS_URfkt3dnIcGwUzS8GnvpKqGnC3Jryy_AYBOFJ1rpBBEuSPaVmd7/s320/1235314_632175770155490_779102001_n.jpg" width="313" /></a>A kedvenc részem az amerikai vezetésben az autópálya. Elképesztően félelmetes jelenség az 5-6 sáv miatt, az autók mennyisége miatt, a sok-sok kamion miatt, és amiatt, hogy fél mérföldenként van 4-5 tábla kirakva rengeteg infóval, és akkor döntsd el, hogy hol kell kimenni, átcsatlakozni a másik autópályára és a többi.<br />
<br />
Egyébként nekem tök furcsa volt, de az autópályák minősége nem olyan jó, mint amire számítottam, tök darabosak, össze-vissza anyagból vannak, különböznek, szar felület, stb.<br />
Mondjuk nem is kell érte fizetni a legtöbb helyen. Californiában pl. csomót autóztam és sosem futottam fizetős autópályába. Itt Illinois-ban is van sok ahol nem kell, de itt már használtam olyat, ahol volt fizető kapu. Mondjuk 1-2 $-ba kerül, nem 3-4 ezer ft-ba.<br />
<br />
De ez az 5-6 sávos vezetés, hát ez hihetetlen. az első 2,5 hónapban nem is nagyon merészkedtem fel autópályára. Aztán az első alkalommal egy kb. 10 perces szakaszt kellett mennem, de szerintem soha nem volt még ilyen biztos a fogásom a kormányon, mint akkor :D<br />
Az elején borzasztó ijesztő a sávokat váltogatni ekkora sebességgel, márpedig azt egy ilyen forgalomnál tartani kell.<br />
GPS nélkül szerintem táblák ide vagy oda, ha nem vagy ismerős a környéken, esélytelen hogy elboldogulsz, úgyhogy az autópályán vezetés nagyjából úgy néz ki, hogy 6 sávot tartasz szemmel, miközben ide-oda sorolgatsz, folyamatosan figyeled a 698938 táblát, amik oldalt is, meg fönt is vannak, hogy tuti minden irányba nézz, közbe nézel lefelé is, mert figyeled a GPS-t, ahol a robothölgy teljesen el van tévedve és össze vissza beszél, és reménykedsz, hogy nem hagysz ki egy kijáratot sem, és a jó irányban mentél fel az autópályára:D<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWVze2vypPuYwM6ioqTSIeE94OqTYK5VXwK8e6TCMe4zD4zAFqyydSC-farEN0EfBgsU-JK78z6-xQRKMD0JLRZaRZE0XsRRBWxJYkbth73ZFY6lWJ74tFhKtvch6L0s02CZoDbRamHP9f/s1600/Oakland+csom%C3%B3pont.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWVze2vypPuYwM6ioqTSIeE94OqTYK5VXwK8e6TCMe4zD4zAFqyydSC-farEN0EfBgsU-JK78z6-xQRKMD0JLRZaRZE0XsRRBWxJYkbth73ZFY6lWJ74tFhKtvch6L0s02CZoDbRamHP9f/s320/Oakland+csom%C3%B3pont.jpg" width="320" /></a>A múlthétvégén csináltam egy laza 120 mérföldes kiruccanást, ami 3 különböző autópályát érintett, és egy kijáratot vagy csatlakozást sem szúrtam el, ez az expert level.<br />
Aztán vissza fele a GPS megzavarodott, és tök máshonnan szeretett volna, tök máshova irányítani, én kijátszottam, és végül GPS nélkül ugyanezt a 3 autópályás akciót lenyomtam a sötétben, ez az expert level 999.:D<br />
<br />
Összességében én azt mondom, hogy nagyon szeretek itt vezetni, imádom ezeket az autópályákat, és azt, hogy egy-egy városon belül is simán megoldható, hogy autópályán juss el A-ból, B-be, és nem kell a lámpákkal meg a 35-el szöttyögéssel szórakozni:)<br />
<br />
Aztán 3-4 havi vezetés, egy költözés után úgy ítéltem meg, hogy itt az ideje megszerezni a jogosítványomat.<br />
Amerikában minden államnak saját KRESZ könyve van, és minden államhoz külön jogsi van. Persze lehet California jogosítvánnyal Illinois-ban vezetni, de aki állandó lakhellyel rendelkezik Illinois-ban, annak 90 napon belül kötelező megcsinálnia.<br />
<br />
Nekem nagyon érdekes, hogy itt nem kötelező tanfolyamra járni. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz-e, mert végül is nem zsákmányolnak ki, de nem gondolom, hogy az hogy egy 16-18 éves gyerek apuval elmegy vasárnaponként vezetni 4-5x aztán elmész és megkapod a jogsit, jobb lenne.<br />
<br />
Márpedig az emberek úgy készülnek fel, hogy elmennek szépen a Közlekedési Központba és ingyen elhoznak egy kis KRESZ-nyomtatványt (könyvnek nem mondanám, 90 oldal) vagy letöltik, átolvassák 1-2x, vezetnek párszor apuval, anyuval, aztán már lehet is menni vizsgázni.<br />
Hát én is beszereztem ezt a kis nyomtatványt, 2x átolvastam, és párszor megdöbbentem. Olyanokat találtam azért, hogy csak néztem.<br />
A 21 év alattiak (underage) és az alkohol kapcsolatára például sok fura szabály van. Ha 21 éves korod előtt van jogsid, és akármikor igazoltat a rendőr úton, gyalogosan, szórakozóhely környékén, és ha alkoholt vásároltál, fogyasztottál, ajándékként elfogadtál, szállítottál, már függesztik is fel a jogsid, függetlenül attól, hogy az autódnak éppen a közelében sem vagy, vagy aznap nem is vezetsz.<br />
Ugyanez a szívás ittas underage barátaiddal, ugyanis, ha te 24 éves fejjel, józanul fuvarozod a te saját kocsidban az ittas 21 év alatti barátnődet, pápá jogsi egy időre.<br />
A másik érdekesség, amibe belefutottam, hogy ha igazoltat a rendőr, lekéri az adataid, és kiderül, hogy elvált szülő vagy, aki nem fizeti a másiknak a gyerektartást, akkor már fel is vagy függesztve. Nem tudom mi a kapcsolat a kettő között, de elég jó motiváció:D<br />
A harmadik vicces momentum az volt, amikor felmentem a Közlekedési Központ honlapjára elolvasni, hogy mi is a procedúra, és megláttam a mindenféle ügyintézési lehetőségeket, pl. kérelem benyújtása jogosítvány szerzésére/újítására/adatok változtatására...<br />
Na de az milyen, hogy volt egy külön fül arra, hogy kérelem benyújtása nem változtatására..:D szóval ez itt ilyen rutinügyintézés, hogy még külön egy egész fülecske is van neki..nem semmi:D<br />
<br />
Egyébként borzasztó gördülékeny, olcsó, és gyors az ügyintézés.<br />
Az otthoni 2-3 hónap tanfolyamra járás ugye már kiesik. Aztán nem 3-4 vizsga, külön napokon meg 2 hét várakozással. Hanem besétálsz ebbe a Közlekedési Központba, időpont nélkül, elmondod mit szeretnél, leadod a papírjaid, kapsz egy sorszámot. Vársz maximum 15 percet, amikor ügyintézőhöz kerülsz, aki megcsinálja az adatlapod, kikérdezget minden féléről, majd a kis monitorja melletti dobozba hajolsz, ahol 5 másodperc alatt megtörténik a szemvizsgálat, leolvasol 3 sort, villognak valami fények, és pákk, átmentél a szemészeti szűrővizsgálaton. Nem ám beutaló a háziorvostól, meg időpont, meg 2 óra váróteremben ücsörgés.<br />
Ezután befizeted a 30$-t, ami kompletten az összes vizsgadíj, regisztrációs és kiállítási díj. (és ha esetleg megbuknál, még egyszer neki futhatsz ingyen.) Otthon 30$-ból (6500-7000 Ft ) mondjuk örülhetsz, ha egy részvizsga megvan.<br />
Amikor fizettél, a kezedbe nyomják a KRESZ tesztet, leültetnek egy elkülönített vizsgarészhez, ahol szépen bekarikázgatod, amit be kell.<br />
(azt mellékesen mesélném csak, hogy ilyen kaliberű kérdések voltak: "Hogyan előzhető meg az ittas vezetés?"<br />
a) kevesebbet iszom<br />
b) csak sört iszom<br />
c) nem iszom<br />
:D:D:D )<br />
<br />
Amikor bekarikázgattad a válaszaid (ez mondjuk elég őskori az otthoni érintőképernyős vizsgához képest), leadod, 10 percen belül kijavítják, szólítanak és ülnek be veled a te saját kocsiba, és nyomhatod a vezetős részt. Negyed óra vezetés (amit én végig dumáltam a vizsgáztatóval, hogy hogyan meg miért jöttem, stb.), gratulálnak, vissza kísérnek az épületbe, lefényképeznek, vársz még 10 percet és a kezedbe nyomják a kész jogosítványodat, érvényes 10 évig.<br />
Na hát ennyi. Nem ilyen-olyan hivatal meg illeték, meg sorszám, meg két hét postázási idő.<br />
<br />
Ez az egész procedúra maximum 1,5 órámba (nem 3 hónapba) és 30$~7000 Ft-omba (nem 150-200 ezer Ft-ba) került. És ez aztán valami hihetetlenül felemelő érzés volt:)<br />
<br />
A következő izgalmak, amik még itt rám várnak vezetés terén az lesz, amikor beköszönt majd a "-30 fokos, egy éjszaka alatt 3 méter hó esik" tél. Na hát azt még megnézem majd magamnak, és ha azon is túl vagyok, akkor már tényleg hegyen-völgyön-tűzön-vízen is:)<br />
<br />
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-80280396054015520522013-10-17T21:27:00.000-07:002013-10-18T21:14:13.403-07:00Félév-forduló Amerikával! :) - "...mert aki vitázik, az igazságot, aki nem vitázik, a boldogságot keresi.."Ezt az idézeted a mai napon láttam egy nagyon kedves barátnőm facebook falán, és már első olvasásra is döbbenten álltam fölötte fél percig, aztán teljes erővel arcon csapott az ereje ennek az idézetnek. Mekkora csúnya igazság ez.<br />
Persze egyből elkezdtek cikázni a gondolataim, és ráhúztam a mostani helyzetemre, és visszaemlékeztem, hogy milyen szomorú, kétségbeesett és boldogtalan voltam itt szeptemberben, amikor igazán rádöbbentem, hogy milyen smucig, hálátlan, faragatlan emberrel kell együtt élnem. Aki szemrebbenés nélkül hazudozik össze-vissza, akár nekem, akár rólam, a jelenlétemben. Illetve teljes meggyőződéssel néz naponta hülyének.<br />
És én visszaszóltam, és helyretettem, és próbáltam beszélni vele.... Képviselővel, anélkül, együtt, a háta mögött, akárhogyan. Csak hogy valaki, valami segítsen rajtam.<br />
Mert nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valaki ennyire hülye. Vagy ahhoz, hogy engem meghazudtolnak. Vagy ahhoz, hogy valaki képtelen érdemben kommunikálni és, hogy minden kijelentése, utasítása, kérése ellentmondást nem tűrő, még akkor is, ha az ellentmondás helyén való lenne. Én pedig szembementem, és küzdöttem az igazamért, amitől csak még jobban szenvedtem.<br />
Mert nekem mindig ilyen fene nagy igazságérzetem volt. És mindig kiálltam saját magamért és a véleményemért.<br />
Aztán hosszas vívódás után, mérlegeltem, döntöttem, maradtam, és megváltozott az egész attitűdöm. Megtanultam belesz*rni a dolgokba, nem belehalni ha nem végzek tökéletes munkát (az eszközök, körülmények hiányosságából adódóan), csak arra koncentrálni, hogy nekem mi hasznom származik az egészből, hogyan érezhetem jól magam. De legfőképpen azt, hogy vannak emberek, dolgok, és helyzetek, ahol nem megyünk szembe az árral. Ahol az egyetlen igazság, hogy világi idiótával van dolgunk, és egyszerűen még annyit sem ér a személye, hogy többet szóljak hozzá, mint amennyit feltétlenül szükséges. Nem hogy konfrontálódni vele, próbálni eszmét cserélni...<br />
Ez volt az én betörésem. És talán ez a felnőtté válás. (Mondjuk ez elég szomorú, de ez van.) Én olyan felnőtt szerettem volna lenni, aki őszinte, nyílt, kiáll magáért és érdemi vitapartnernek tekinti a többi felnőttet.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx7mrTtmHyuzn0hNJLczmbWf25WM8oWebQu2V6tiuUYkkxbaKPg3TmYtVM17zbesGJA_bm_NeKK7h03cGrYAiD8a2w4dN8HtXMYF0OK7tQnpBCb_CLaQFOKPtrdnVzmDK7slXz7fzvlhRp/s1600/i+pretend.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="224" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx7mrTtmHyuzn0hNJLczmbWf25WM8oWebQu2V6tiuUYkkxbaKPg3TmYtVM17zbesGJA_bm_NeKK7h03cGrYAiD8a2w4dN8HtXMYF0OK7tQnpBCb_CLaQFOKPtrdnVzmDK7slXz7fzvlhRp/s320/i+pretend.png" width="320" /></a>Bár valamennyire ilyen is maradok és mindig esélyt adok majd az új helyzeteknek, embereknek. De most azt mondom, hogy ha ez kell, hát ezt kapják. Ebben a világban helyezkedni, mosolyogni, és önzőnek kell lenni. Főleg ott, ahol azt meg is érdemlik.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
Így tehát az új lecke, amit itt kint megtanultam az az, hogy a felnőtté válás azt jelenti, hogy megtanulsz arcon
mosolyogni valakit, azt mondani, amit hallani akar, fenntartani a látszatot, aztán a saját érdeked
szerint eljárni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Továbbra is reménykedem, hogy amikor majd a saját életemet fogom élni, akkor lesz lehetőségem olyan környezetben élni, dolgozni, barátkozni, családozni, ahol olyan lehetek, amilyen lenni szeretnék. Addig viszont ez kell, ezt kapják.<br />
És mi az eredménye a dolognak...tényleg jön a boldogság :)<br />
Nem gondoltam volna, hogy azok után, ami itt történt, lesz esélyem kifejezetten jól érezni magam, jókedvűnek, boldognak lenni. Pedig újra az vagyok.<br />
Most volt fél éve, hogy elindultam Amerikába, belevágtam életem eddigi legmerészebb vállalkozásába, hogy megvalósítsak olyan dolgokat, amikről mindig is álmodoztam. Megéltem az új élményekkel teli, intenzív kezdést, süllyedést, mélyrepülést, holtpontot és most újra boldogság van. Mert megbékéltem, lenyugodtam, elfogadtam, befejeztem a vitát, küzdést és egyszerűen egyetlen egy dologra koncentrálok, hogy nekem mi a jó. Ha összedől a ház is, ha meg áll a világ is. Akkor is egy dolog érdekel, hogy én ebből mit tudok kihozni...magamnak.<br />
<br />
Ezért is gondoltam, hogy írok egy fél év értékelő blogbejegyzést.:)<br />
<br />
Nagy várakozásokkal indultam el, és az orientációs napok alatt jöttem rá igazán, amikor több au pair-rel megismerkedtem és beszélgettem, hogy nagyjából semmilyen félelmem, aggályom nincsen és lehetetlennek látom, hogy bármi ne működne az évem során. Nyilvánvalóan tudtam, hogy nehézségek lesznek, de a nehézség nem egyenlő azzal, hogy egy helyzet rossz.<br />
Az első egy hónapom teljes extázis volt az egész amerikai életmód fényében, hatalmas ház, luxus, saját kocsi, iphone, 5 csillagos edzőtermi klubtagság, rengeteg kaja, BBQ, shopping, új emberek, California csak úgy önmagában, városnézés, Golden Gate Bridge, az óceán, állandó kereset, a tény, hogy megengedhetek magamnak dolgokat, az utazási kilátásaim és a többi.<br />
Egy hónap alatt én úgy ítéltem meg, hogy a családommal is jól alakulunk, a problémás kisfiúmmal egészen jól haladtak a dolgaim, hetente csak 2-3x produkált orbitális hisztériát, és 1-2x még meg is ölelt, illetve sikerült 20 perc bőgés és apa nélkül lefektetnem.<br />
Aztán vissza jött egy hétre látogatóba a család előző au pair-je, amiről sokat meséltem az egyik blogbejegyzésben. A gyerekek visszatértek a vele megszokott őrült, sírós, ajtócsapkodós, intenzív viselkedési formához, majd elkezdtek rám abszolút nem hallgatni, és mire elment teljesen elvesztettem a kontrollt. Ebbe csak utólag gondoltam bele, de azt hiszem itt indult el a dolog a lejtőn. Ugyanis onnantól kezdve egyszerűen nem bírtuk felvenni a kisfiúval a fonalat ott, ahol elhagytuk és soha nem hallgatott rám. Mindenért sírt, ordibált, követelőzött, földhöz vágta magát, bezárta magát a fürdőbe, nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból, és a többi.<br />
Majd elkezdtem az egész családban összességében szarul érezni magam, minél jobban ismertem meg őket, annál jobban taszított a viselkedésük, az értékrendjük (és annak hiánya), az őszintétlenségük, felszínességük, és a társalgási témáik szűkössége (baseball, bor, mások kibeszélése).<br />
Ott is volt egy kis mély zuhanás, de úgy éreztem, hogy California és a biztosított életkörülményeim megérik az egészet. Bár azt már éreztem, hogy akár ezzel a családdal, akár másikkal szinte kizárt dolognak tartom, hogy meghosszabbítom a vízumom és 2 évet maradjak ebben az elcseszett, felszínes, valódi értékeket nélkülöző kultúrában, a sok-sok viselkedészavaros, hiperaktív gyerek és a mindebbe beleszaró, önző szüleik között.<br />
Ezek után jött ugye a feketeleves, aminek szintén külön bejegyzést szántam, és véget ért a california dreaming.<br />
<br />
Az érdekes egyébként az, hogy amikor az embernek véget ér valami, vagy elveszít valakit vagy valamit, akkor sokkal jobban fáj mindannak az elvesztése, amit mögé gondolt, eltervezett, köré épített, mint maga a dolog, személy, akármi, amit éppen elveszítünk. Nagyjából tripla akkora űrt hagy maga után a terveink megsemmisülése. Legyen szó akár az esküvő-gyerekek-együtt megöregedés őrületről, aminek búcsút intesz egy szakításkor, akár egy évnyi utazási tervről, aminek én mondtam búcsút a családváltással. Mert azért egészen más a nyugati partól, vagy egy ekkora ország közepéről gondolkodni, szűkös szabadnapokkal a zsebedben.<br />
<br />
Aztán neki indultam Chicago-nak és a külvárosi környéknek, beleszaladtam egy még nagyobb őrületbe, egy szeretet nélküli, frusztrált, elcseszett otthonba, ahol megéltem az igazi mélypontomat és egyben a legtöbbet tanultam magamról, az emberekről és kezelésükről.<br />
Azt hiszem, amit itt átéltem, azok után nem sok olyan főnököt, munkatársat, nem kívánatos rokont, akárkit sodorhat elém az élet, akit nem fogok tudni kezelni.<br />
<br />
Persze ide is pozitív várakozásokkal érkeztem. Kisebbekkel, és semmi szándékkal arra, hogy hosszabbítsak, vagy hogy akármikor ebben az életben ebben a kultúrában éljek huzamosabb ideig.<br />
És ez a másik nagyon érdekes..ez a hülye ideologizálás, amit nem tudunk leküzdeni. Még én sem, pedig elvileg igencsak racionális beállítottságú vagyok. De az újdonság varázsa, az izgalom, a várakozások és az idióta elképzeléseink néha nagyon pofára tudnak ejteni. Csak az, hogy a gyerekek önállóak, érettek, normálisak, a munka kevés valós feladattal, munka órával jár, és a háztartás olyan pénzes, hogy nem gondolnád, hogy a fogukhoz verik a garast, nem jelenti azt, hogy könnyű dolgot lesz. Amit még megtanultunk, hogy ami túl jól hangzik, ott általában valami sántít.<br />
Azt gondoltam, hogy lesz egy szép, igényes szobám, egy szép, nagy autóm, egy gyönyörű környéken fogunk lakni, és néha akár még egymás társaságát is fogjuk élvezni, emellett pedig megvalósítom céljaimat, amikért jöttem, és sorra kipipálgatom az amerikai jogosítványt, ingyen angol tanfolyamokat, nyelvvizsgát, utazásokat.<br />
<br />
Ehhez képest egy olyan szobában lakom, hogy ha lehetne se fényképezném le és tölteném fel, de legalább nem a pincehelyiségben van, mint a legtöbb au pair-nek. Egy ezer éves autót vezetek, aminek olyan hangja van, hogy nappal felveri a baglyokat az erdőben, ha beindítom. A hátsó ablaktörlő nem működik, ami azt jelenti, hogy esőben nincs sávváltás a saját érdekemben, bár esőben jobb, ha bele sem ülök, mert 3 helyen beázik :D Ezen kívül már csak azt várom, amikor nagyobb sebességggel megyek az autópályán, hogy mikor fog leállni és széthullani alattam. De végül is nagy. Meg amúgy van autóm. Ezt is tudni kell értékelni. (Azt már nem tudom megérteni, hogy ilyen milliomos családok miért azon az autón spórolnak, amivel a saját gyerekeiket fuvarozza az au pair. És ez nem egyedüli eset..)<br />
A környék mondjuk gyönyörű szép, bár valószínűleg ez a legfelszínesebb, legsznobabb környék, ahova kerülhettem. (A kedvenc bizonyítékom erre, hogy itt a korombeli srácok például csokornyakkendőben ülnek a Starbucksban!:D)<br />
A családom, pedig olyan, hogy a gyerekek rendesek, jól neveltek, aranyosak, csak folyamatosan frusztráltak, és tulajdonképpen olyan az otthoni hangulat, hogy egy teljes héten szerintem összeszámolva 20 percet töltök velük közösen, egy légtérben, ha apuka is itthon van. Hát ennyit a várakozásokról és arról, hogy min is mentem keresztül fél év alatt.<br />
<br />
Most akkor is itt vagyok, lehúztam a felét, még is csak megjártam New York-ot, San Francisco-t, Los Angeles-t, kicsit San Diego-t, Lake Tahoe-t, Las Vegas-t, a Grand Canyon-t, és Chicago-t :)))<br />
Rengeteg élményt szereztem, kipróbáltam olyan dolgokat, amiket előtte soha (pl. láttam végre delfint, jetski-ztem, 5-6 sávokon vezettem :D), annyit tanultam az emberekről, magamról, kultúrákról fél év alatt, amit jó esetben az ember 2-3-4 év alatt szív fel és nem utolsó sorban, egyre szebben és jobban beszélem az angolt, és ha már amerikaiaktól hallom azt, hogy alig van akcentusom, azzal lassan akár elégedett is leszek:)<br />
<br />
És, hogy hogyan is élem az újra boldog mindennapjaimat...<br />
<br />
Hetente 3x angolon vagyok egész délelőtt, és egészen jó tanárokat, és csoportokat sikerült kifognom (bár én mindig haladnék gyorsabban, és adnék több leckét, de hát én ugye stréber vagyok..:D). Ez teljesen lefoglal, a maradék két napon meg megy a lecke gyártás, skype-olás, edzés ezerrel.<br />
Majdnem minden nap sportolok, az angolos napokon rövidet, a szabad napokon nagyokat :D<br />
Elképesztően boldoggá tesz, hogy alig dolgozom. Összegezve talán összesen 25 órát, vagy még annyit sem töltök munkával (a hivatalos 45 órához képest) van időm a dolgaimra, tanulni, skype-olni, sportolni, barátnőzni, jönni-menni.<br />
A munka óráim is olyanok, hogy a gyerekek keltik magukat, pakolnak uzsit, leckét írnak, mosást rendeznek, rendet raknak maguktól, úgyhogy 1-2 emlékeztetőn, vacsi készítésen és vezetésen kívül nem sok dolgom van.<br />
<br />
Minden hétvégém szabad, és minden hétvégét sikerül is megtöltenem tartalmasan. :) Egyre jobban alakul a baráti társaság, most már annyi lány jött össze, hogy néha nem is tudom, mikor, kivel, hova menjek. Ami még a létszámnál is fontosabb, hogy sikerült itt is megtalálnom azt a lányt, akivel bármikor bármennyi időt eltudunk tölteni, és annyit beszélni, hogy elfelejtsünk leszállni a buszról, vagy többszörösen eltévedjünk.<br />
<br />
Sikerült magam kiismerni már teljesen Chicago-ban, és felvenni a helyi ritmust, levadászni az ingyenes múzeumi napokat, féláras belépőket, különleges au pair kirándulásokat. Most már ott tartok, hogy listát vezetek az összes programról, amiket elterveztünk a lányokkal, és kb. 4-5 hétvégére előre van mit csinálni, csak választani kell, hogy mikor mire van kedv, vagy alkalmas időjárás:)<br />
<br />
Shoppingolás terén is kiteljesedtek a receptoraim, és leírni nem lehet, hogy mekkora boldogsággal tölt el az, hogy itt minden nemzeti holiday kéz a kézben jár a leárazásokkal.<br />
<br />
Az elmúlt hétvégén az volt terítéken, hogy teljes ruhatár és sminkfelszerelés beszerzőtúrát kellett tartanom. Egyrészt mivel Californiára készültem nem sok meleg cuccot hoztam, így vennem kellett csizmát, farmereket, meleg felsőket, táskát, sapkát, sálat. Illetve olyan szinten kimerítettem a készleteimet, hogy a szempillaspiráltól kezdve az alapozó-puder kombóig mindenből kifogytam.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAV78A4F_lwjSx9zNwiMhXAmHkzBxBaBlsU-JD-_MlCwT58Xj-yeWrHqoHj-Vs8rxhjbWrhd5n9uCnck-SB1GnZm0maEdtXBAQ22Nhe17CbTIHMPauut5CwxHEjzipyTqIxm5QkSzpghM1/s1600/DSCN4421.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAV78A4F_lwjSx9zNwiMhXAmHkzBxBaBlsU-JD-_MlCwT58Xj-yeWrHqoHj-Vs8rxhjbWrhd5n9uCnck-SB1GnZm0maEdtXBAQ22Nhe17CbTIHMPauut5CwxHEjzipyTqIxm5QkSzpghM1/s320/DSCN4421.JPG" width="320" /></a><br />
<br />
Így különösen boldoggá tett a Colombus Day Sales (God Bless U America :D) és az hogy olyan akciók voltak, hogy összeszámoltam, és 60 $-t spóroltam meg a leértékelésekkel és 1-et fizet,2-3-at vihet akciókkal:D<br />
Amikor mondjuk hazaértem akkor arcon csapott az összeadott 360$, amit 1 nap alatt..ismétlem EGY NAP alatt elköltöttem, és akkor még csak el sem kapattam magam, és semmiből nem vettem extrát, fölöslegeset, stb.<br />
(Lassan egyébként a shoppingolásról is összegyűlik egy bejegyzésnyi mesélni valóm, de már így is annyi mindent ígértem.)<br />
<br />
<br />
Ha már a piszkos anyagiaknál tartunk, az is boldoggá tett, hogy ingyen mehetek minden hónap első hétvégéjén jó pár chicagói múzeumba, csak mert a Bank of America-nal van számlám. Ezt még pénteken tetézték azzal, hogy betértem a bankba és egy szál virággal léptem ki, mert hogy ügyfélnapok vannak :D Hát az idejét sem tudom, hogy mikor kaptam utoljára virágot:)<br />
<br />
És végül, de nem utolsósorban a legutóbbi, napokbeli játszmám tesz boldoggá.<br />
Amikor is rákérdeztem az "apukánál", hogy a karácsonyi szünet alatt el tudnék-e esetleg utazni. (Mert hogy kizárt dolognak tartom, hogy ebben a házban és légkörben töltsem az én hagyományos csodakarácsonyomat:)) Erre ne lepődjünk meg, de egy kiakadás volt a reakció, hogy hát, de nem lesz suli, ő meg dolgozik, és akkor mit csináljon a gyerekekkel. (Látogatás anyunál?) Nem, az kizárt. És ő amúgy sem hallott még olyat, hogy au pair a karácsonyi szünetben utazik el. (a legtöbb au pair ilyenkor van szabin, mert hogy a normális családok ilyenkor utaznak, rokont látogatnak, együtt vannak..és megszámolni sem tudom hány facebook postot láttam az au pair ismerőseim között, úti társ kereséssel, de pont ő, pont nem hallott még ilyet)<br />
Aztán annyival lezárta a témát, hogy 24,25,26-ot megkaphatom, ami kedd-szerda-csütörtök, tehát pont nem tudok hétvégét hozzácsapni, és sehova nincs értelme elutaznom. Teljesen magam alatt voltam, hogy ebben a nyomorúságos környezetben kell töltenem az év legszebb időszakát, de mire felértem a szobámba, már a továbbiakon gondolkoztam, hogy akkor majd megyek januárban, és legalább többet tudok spórolni rá, stb. stb. Aztán eszembe jutott, hogyan is kell vele kommunikálni, és hogyan forog az agya, és a rákövetkező napon újra elé álltam, és kedvesen megköszöntem, a lehetőséget, de közöltem,hogy azt a 3 napot nem venném ki, mert semmi értelme, de megértem, és akkor viszont majd januárban mennék el hétfőtől péntekig, plusz a hétvége. Na és akkor itt jött a nagy lesápadás, hogy dehát akkor iskola van, és a gyerekekkel mit csináljon, hogy neki semmi alternatíva nincsen, és mennyi szabim is van még, és nem tudnád akkor kivenni, amikor a gyerekeknek is szünet van, nincs suli edzés, miegymás.<br />
Hát mondom, már hogy ne tudnám, pont ezért gondoltam karácsonyra, mert akkor pár napot úgyis itthon vagy, és mennyivel könnyebb ez így neked.<br />
Hát forogtak a kerekek, és fél perc múlva elhangzott a következő: Na jó, akkor mi lenne, ha kivennéd a karácsonyos hetet szabinak? Mert akkor pár napot úgyis itthon leszek, 1-2 napot suli nélkül meg könnyebb megoldani.<br />
Ó hát az nagyon jó lesz, köszöntem szépen, útvonaltervezés indul.:)))))<br />
<br />
És végezetül van egy dolog, ami mindennél boldogabbá tud tenni egy embert akármilyen helyzetben, és ez a saját hozzáállása, személyisége, és a belőle áradó ok nélküli életöröm.<br />
Mert azért rengeteget segít az, hogy mindig a pozitívumokra koncentrálok, alapvetően mosolygós vagyok minden nap (még ha okom sincs rá), elszórakoztatom magam, lekötöm magam, és hát...a boldogságot keresem, bármi áron. :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEWeNwsHT1zFgrUUNu5BnlMwcuknT7wmSJBPNw9YwIA4Ct9FXmktXMkAv0dnwcPkgOPdsw-A8aw6yV1Z7VI5xg8qwk47RxB9U4JcffB8lspu8hsdhFtBVPBrixhY9D7IYVgUESaBfq6z0U/s1600/life+begins+at+the+end+of+your+comfort+zone.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEWeNwsHT1zFgrUUNu5BnlMwcuknT7wmSJBPNw9YwIA4Ct9FXmktXMkAv0dnwcPkgOPdsw-A8aw6yV1Z7VI5xg8qwk47RxB9U4JcffB8lspu8hsdhFtBVPBrixhY9D7IYVgUESaBfq6z0U/s320/life+begins+at+the+end+of+your+comfort+zone.jpg" width="318" /></a></div>
<br />
<br />
(És most, hogy ez is megvolt, már tényleg ígérem, hogy hamarosan írok a Las Vegas-i utamról, illetve a vezetésről, jogosítvány procedúráról, stb.-ről:))<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-12691907059675064622013-10-04T20:27:00.001-07:002013-10-04T21:00:11.446-07:00Az én amerikai rémálmom - 3. LezárásIsmét hetekkel ezelőtt hagytam el a történetem szálát, és rengeteg dolog történt azóta (többek között elutaztam Las Vegasba:)), és bár úgy terveztem, hogy az útinaplómat írom meg előbb, de a teljességre való törekvésem nem hagyta, hogy beékeljek egy teljesen más sztorit az 1., 2., 3. közé.<br />
Ráadásul egyre több e-mailt kapok itt is és a facebook-on is, hogy mi is lett a történet kimenetele, úgy hogy akkor folytatódjon a rémtörténet.<br />
<br />
A rémtörténet, ami ott maradt félbe, hogy szeptember 15-én vasárnap elmentem a LCC-mnél rendezett kerti sütögetős au pair meeting-re, ahol egyébként végül meglepően jól éreztem magam. Megismertem egy csomó új arcot, jó fej, jó angolt beszélő lányokat, kaptam pár szóró anyagot az induló egyetemi kurzusokról, jókat ettem, nevetgéltem. És nem csak minden energiámat erre összpontosítva, úgy csináltam, mint akinél nincsen semmi gond, hanem tényleg egészen jól éreztem magam. Az összejövetel végén azért a LCC odajött hozzám és megkérdezte, hogy mi újság van otthon. Én mosolyogva elmondtam, hogy hát én azért mennyire szeretnék itt maradni, és ezért próbálkozom, de azért nem fogok hazudni, a hangulat elég érdekes. Erre a LCC a legnagyobb döbbenetemre azt mondta, hogy egy dolgot tud nekem tanácsolni. Használjam ki a helyzetem. Elképesztő, és au pair viszonylatban szokatlan mennyiségű szabad időm van, van kocsim, szabad hétvégéim, az apukát meg egészen egyszerűen ignorálni kell, mert egy "..." Hát személyiség jogokat védve nem írnám le, hogy mit mondott, csak annyit mondanék, hogy megcsillant a fény az alagút végén, hogy itt akkor nem arról van szó, hogy ne látná azt, amit én, hogy miféle emberrel van dolgom. (De akkor mi a probléma vajon? Miért nem segít? Macera a papírmunka?...na de változatlanul, nem mentem bele) Ezek után még azt tanácsolta, hogy mivel amúgy is alig van otthon, amennyire lehet kerüljem vele a verbális kommunikációt, és inkább sms-ek és cetlik formájában beszélgessünk. Hát jó. Azt nem tudom, hogy ez mennyiben normális, és hogy mióta számít az megoldásként, hogy "ja, hát nem kell vele kommunikálni, konfrontálódni és akkor minden ok", de úgy voltam vele, hogy végül is ez nem esik nehezemre :D<br />
Ezek után még elmondta, hogy nagyon erős lány vagyok, és hogy bízik bennem, hogy fogom tudni kezelni a helyzetet, és ha visszajöttem az utamról jelentkezzek.<br />
<br />
Konklúzió: elmentem a meetingre, zabáltam, toltam a cupcake-eket (ami a vesztem lesz itt kint, de nem lehet abbahagyni:D), begyűjtöttem az egyetemi kurzus prosikat, egy "talán"-nal nyilatkoztam az októberi au pair kirándulásról, mosolyogtam, viccelődtem, és már nem is túlérzékeny, hanem erős lány vagyok. Ennyi. (lesson learned)<br />
<br />
Egyébként a következő 4 napot sikerült egészen jól kihúznom, és félretettem az agyalást és felkészültem a rám váró Las Vegas-i kiruccanásra, ami a következő bejegyzésem lesz, úgyhogy azt a hétvégét most át is ugorjuk.<br />
<br />
Szóval vasárnap délután 5 körül érkeztem haza élményekkel, csajos napoktól feltöltődve, de a kialvatlanságtól és a buli hegyektől egy kicsit betegen. A ház üres volt, én pedig egy jó kis junk food estebédet és egy forró tust követően, kb. este 8 körül lefeküdtem aludni és másnap reggel 8-ig fel sem ébredtem, így senkivel sem találkoztam. Reggel, 7:50 és 8 óra között volt 10 percem a gyerekekkel, és ahogy elsétáltak az iskolabuszhoz, azzal a lendülettel vissza aludtam, egészen du. 2-ig.<br />
A következő 3 nap nagyjából így nézett ki, bár egy idő után már délben, aztán 11-kor felkeltem magamtól, viszont az apukával szerintem 3 napig nem találkoztam. :D<br />
Egyik este 8 körül hazaért, akkor megkérdezte milyen volt az utam, és hogy kaszinóztam-e, erre válaszoltam 2-3 normális mondatban, még elmosogattam a vacsorát, és fel is vonultam a szobámba. És innentől kezdtem el ezt a gyakorlatot.<br />
Amikor apuka hazaér, onnantól az én munkaidőmnek annyi (ha a gyerekek ettek, mosogatás kész:)) és ha nem is egyből, de a hazaérkezésétől számított 5-10 percen belül szépen felszivárgok a szobámba úgy, hogy többet aznap már biztosan ne kelljen ki dugnom az orrom :)<br />
Ez nem csak azért hasznos mert nekünk nem kell beszélgetnünk, de így azt sem kell hallanom amilyen stílusban a gyerekeivel beszél, és ez pár nap alatt jelentőset lendített a közérzetemen. Amikor hazaér és megfagy a hangulat, én már nem vagyok ott.<br />
Aztán oda-vissza háromszor átgondoltam mindent, elkészítettem a pro-kontra listát, elképzeltem a három lehetséges végkimenetelt:<br />
- október 15-ig rematch-et kérek, és akkor még 6 hónapom lesz hátra, van esélyem családot találni<br />
- kihúzom egy darabig, mondjuk karácsonyig, pénzgyűjtés, angol tanulás céljából, aztán nem szórakozok rematch-el, hanem hazamegyek<br />
- ha már kihúzom karácsonyig, végül kihúzom végig:D<br />
Még készítettem 3 cetlit is a lehetőségeimmel, és 1-2 napon belül 4x húztam "sorsot" belőlük, és nem hittem el, de mind a négyszer- igen csalás nélkül, mind a 4x!!!- azt húztam, hogy kihúzom a végéig :D<br />
<br />
Én pedig egyre jobban éreztem, hogy érik bennem a döntés, és hogy mik is segítettek hozzá...<br />
<br />
1. A gyerekeknek bejött egy új iskola utáni elfoglaltság, így hétfőn és csütörtökön már csak du. 5-től dolgozom (amíg apuka hazaér, vagy f10-ig, ami a bed time). Amúgy minden egyéb napon du. 4-től dolgozom. Hétvégén, pedig sosem. Ez azt jelenti, hogy kb. heti 25 órát dolgozom a 45 óra helyett, mégis a normális fizetést kapom.<br />
<br />
2. Az apukát alig látom, van olyan hogy 3 napig nem is beszélünk/találkozunk. A kommunikáció pedig sms-ek és cetlik formájában meglepő módon jól működik és egészen stresszmentes. Ha belegondolok még mindig könnyebb egy arrogáns, logikátlan idiótát kezelni heti egyszer 10 percben, mint egy viselkedés zavaros 4-8 éves gyereket heti 5x6-8 órában.<br />
<br />
3. Az apuka az utóbbi időben megtalálta a normális hangnemét, és a képességét arra, hogy kevésbé arrogáns stílusban létezzen embertársai körül. Azt nem állítom, hogy jobb ember lett. Csak mint ha visszavett volna az arcából, és rájött volna, hogy vannak emberek, akikkel nem a kívánt hatást éri el, ha úgy beszél velük, mint akiket a seggéből rángatott ki, már elnézést.<br />
<br />
4. Ebben az is sokat közre játszik, hogy ha 2-3 naponta találkozunk, akkor 10 percnél többet nem töltünk egy légtérben, aminek az egészségre gyakorolt hatása kitűnő :D<br />
<br />
5. ELKÉPESZTŐEN SOK SZABADIDŐŐŐŐ<br />
Ami hozzá segít ahhoz, hogy begyűjtsem, amiért jöttem, és intenzív angol kurzusokra járjak, készüljek a TOEFL nyelvvizsgára, minden nap 1,5 órát edzzek, és mindig legyen időm skype-olni, olvasgatni, várost nézni, kirándulni, stb.<br />
<br />
7. Végre megtaláltam a tökéletes egyetemi kurzusokat. Az au pair program keretén belül ugyebár kötelező egyetemre járni és 6 kreditért vagy 60 egyetemi órában kurzust hallgatni. Vicces, de az ominózus LCC-s sütögetésen begyűjtött prospektusok között találtam jó áron, jó féle angol kurzusokat, ami pont minden igényemet kielégíti, 72 órára jönnek ki, és a megmaradt család által fizetendő tanulmányi hozzájárulásból pont ki is jönnek.<br />
<br />
6. Valahogyan immúnissá váltam a szörnyűségre, amiben ezek a gyerekek élnek. Félre értés ne essék, nagyon sajnálom őket és azt, amiben fel kell nőniük. De ebből a szempontból megtörtem. És akármilyen igazságtalanul bánik a gyerekekkel, vagy utolsó szarrágó stílusban beszél velük, egyszerűen már nem kavar fel. (és igyekszem nem is jelen lenni)<br />
<br />
7. Elkezdtek kialakulni a baráti társaságok, egyre több lánnyal találkozunk rendszeresen, megvannak a köreim, amiben jól érzem magam, és ha valamit csinálni akarok, mindig van társaság.<br />
<br />
8. Mintha az időjárás is rásegítene a kedvemért. Az itteni időjárás köztudottan elképesztően..szar.:D<br />
Már felkészültem, hogy augusztus és vége a jó időnek, és egyenesen bele is érkezünk a megfagyásba. Most ott tartunk, hogy otthon már kabát, csizma kombó van. Itt még póló, farmer, balerina cipőcske a megfelelő öltözet. Október 5-e van, és én ma először vettem fel a pulcsimat.<br />
<br />
9. Nem szeretnék úgy járni, hogy rematch-et kérek, nem találok családot, és mehetek haza. Már pedig ezúttal biztos, hogy válogatós lettem volna:D Itt meg már kiismertem a hülyeségfaktort, csak adaptálódni kell.<br />
<br />
10. Bármikor hazamehetek.<br />
<br />
+1: a magánéletem bizonyos aspektusai a boldogság szintemet folyamatosan fenntartják egy nagyon mosolygós szinten, és rengeteg energiát merítek belőlük:)<br />
<br />
+2: valószínűleg az utam sokat dobott a fenti szempontokon, mert amikor az ember a Grand Canyon előtt áll, akkor úgy érzi, hogy ezért megéri. Megéri, mert vannak emberek, akik nálam sokkal rosszabb, megterhelőbb, stresszesebb munkákat csinálnak, hasonló vagy kevesebb pénzekért, és cserébe még ilyen élményekben sincs részük. Mert az ilyen élményektől gazdagodik igazán az ember. És minél több helyet látok, amit előtte csak a filmekben, annál teljesebbnek érzem magamat és ezt az egész programot.<br />
<br />
Szóval minden mérlegelve, cetliket húzogatva, család, barátok véleményét kikérve meghoztam a döntésemet: itt maradok, felszívom magam, megtartom a mindennapos túlélési stratégiámat, lefoglalom magam, utazok, jövök-megyek, tanulok, spórolok és megpróbálok szarból várat építeni, hogy ilyen szép hasonlattal éljek:D<br />
<br />
Mert nem azért jöttem, hogy tönkretegyék az amerikai álmomat, hogy félúton hazamenjek, hogy ne utazzak végig mindent, amit akartam, hogy ne használjam ki az angol tanulási lehetőségeket.<br />
<br />
Ennél százszor jobb családok vannak ez tény. De ennél rosszabbak is vannak. (na azt képzeljétek el, hogy milyen lehet...)<br />
Mondjuk ahogy így felsorakoztattam az érveket, egészen tűrhetőnek látszik az egész. Aki most bólogat, az azért gyorsan pörgesse végig az előző bejegyzést. Mert minden, amit ott leírtam úgy is volt. És úgy is van.<br />
Továbbra is egy elcseszett családban élek, egy mentális gondokkal küzdő, arrogáns, világi balf*sszal. És hiába, ha összevetjük a dolgokat, most ilyen megvilágításban nem is hangzik olyan szörnyűnek. De amikor az ember minden nap ezt a levegőt szívja, akkor érzi meg, hogy mennyire mérgező ez a dolog, ez a légkör. Ez nem változott. Az én nézőpontom változott.<br />
Néha úgy érzem, hogy az itteni adottságokkal való kiegyezésem valamilyen szinten megtörés, de aztán ha a minden napjaimra gondolok, akkor csak csúnya kihasználás. Mert én ehhez a családhoz soha nem fogok kötődni. Vagy ragaszkodni. De már a negatív dolgaik sincsenek rám hatással. Egyszerűen a szabadidő, a kocsi, az apuka által fizetendő egyetemi tanulmányok, az utazás és a heti fix pénz összessége, amiért megtanultam összerakni egy viselkedésmintát.<br />
<br />
Ezt múlthét péntek környékére döntöttem el, és onnantól kezdve, pedig elkezdett ténylegesen jó közérzetem lenni. Átgondoltam, mérlegeltem, úgy gondolom, hogy a lehető legjobb döntést hoztam, amivel innentől kezdve csak együtt kell élni. És puff, el is tűnt a kérdőjel a fejem felett. :)<br />
<br />
Azóta mi történt...<br />
<br />
2 nap alatt átrágtam magam az Illinois állam kresz szabályain, vissza szoktattam magam a speed limit tisztelő vezetésre, elmentem vizsgázni, vezetni és már aznap a kezemben tartottam az Illinois állami, igazi amerikai jogosítványomat:)<br />
(a vezetés, jogosítvány szerzés, procedúra, stb. lesz az útinapló utáni következő bejegyzés:))<br />
<br />
Beiratkoztam a tökéletes angol órákra. Három különböző kurzus (grammar review, vocabulary building, compostion practice) hétfőn, szerdán, péntekenként napi 3 órában 8 héten keresztül. Emiatt pedig olyan izgatott vagyok, mint amilyen már rég voltam. Imádok tanulni, jegyzeteket készíteni, házikót rajzolni a házi feladat mellé, érezni a fejlődést.<br />
Azóta már túl vagyok az első órákon, és nagyon tetszenek, jó döntés volt. Arról nem beszélve, hogy teljesen leköti a figyelmem, kitölti az időm és mire a kurzusok végére érek remélhetőleg nyelvvizsga-kész leszek:)<br />
<br />
Feliratkoztam az októberi au pair kirándulásra, ami a Starved Rock State Park-ban lesz, ősszel a legszebb és nem is tudtam, hogy Illinois államban ilyen gyönyörű természeti attrakciók is vannak:)<br />
<br />
Feliratkoztam a halloween-i au pair tök faragásra:))<br />
<br />
Elkezdtem Halloween jelmezeken törni a fejem, hiszen ez lesz az első igazi, amerikai halloween-em:)<br />
<br />
Szóval hátha ki lehet hozni még valami jót ebből az egészből. Így most egészen jó kedvem van, és ki vagyok békülve a döntésemmel.<br />
<br />
Ha pedig újra elfajulnak a dolgok, akkor bizony megelégelem, asztalra csapok, felállok és hazamegyek, hogy aztán talán svájci kalandokba, talán valami teljesen másba kezdjek.<br />
Egy biztos, hogy a lehetőségeim végtelenek és..<br />
<br />
I've got the power...:D<br />
<br />
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=DGIgXP9SvB8">http://www.youtube.com/watch?v=DGIgXP9SvB8</a>Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-33590928551064590982013-09-13T23:36:00.001-07:002013-09-14T16:05:27.761-07:00Az én amerikai rémálmom - 2. CselekményA történetem ott szakadt félbe, hogy kb. 3 héttel ezelőtti szombaton felvettem a kapcsolatot az ügynökségi képviselőmmel (akit innentől csak az angolos LCC-local community counselor néven emlegetnék), hogy megbeszéljük a gondjaimat.<br />
Azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy a megbeszélt szerdai találkozóig 2 nap alatt olyan dolgok történnek majd, hogy az összes addigi problémám háttérbe szorul.<br />
<br />
Én azthittem, hogy ez itt egy hüvősebb vidék, ehhez képest a sulikezdés előtti napokban is még 40 fok volt. Ráadásul napokon át. Így történt hétfőn, hogy utolsó vakációs napok ide vagy oda, egész nap a házban fetrengtünk a gyerekekkel, klímával, TV-vel, és enyhe nyomottsággal. A gyerekek még panaszkodtak is nekem, hogy nem érzik jól magukat, szédülős-hányingeresen. Én mondtam, hogy azt nem csodálom, amikor 10. napja van 40 fok és tessék inni. Meg azért hívjuk fel apukát, hátha kihagyhatjuk a mai focit a tűzőnapon.<br />
Nem tudom mit gondoltam, mert 100 hívásból 2x szokta felvenni a telefont. Én értem, hogy plasztikai sebész és műt, és konzultál, de azért a visszahívásról csak hallott már. Mindenesetre most már mindig csak rápróbálok egyszer aztán, ahogy kisípol a vonal már rutinszerűen nyomok is rá az sms-re és kommunikálok vele ilyen formában. Hát küldtünk neki egy smst is, hogy a gyerekek nem érzik jól magukat, 40 fok van, kihagyhatják-e az edzést.<br />
Erre azért van szükség, mert ebben a házban semmi nem történhet a jóváhagyása nélkül, és ha ő azt mondja hogy ide menj és ezt intézd el, de te máshol intézed el ugyanazt, akkor az nem jó. NEM JÓ. Mert ő nem azt mondta. Egyszer még a régi házban megkérdeztem, hogy kihagyhatunk-e 1-1 alkalmat a nyári edzésekből, ami minden nap volt, és a fél csapat nem is jár, és akkor 10 percig hallgattam, hogy ő ezért milyen súlyos pénzeket fizet, és hogy még egyszer ezt ne is hagyjam, hogy meg merjék kérdezni a gyerekek, edzésre menni kell ha esik, ha fúj, kész. (Amerikában egyébként érdekes jelenség, hogy minden gyerek űz vagy 2-3 sportot amit nagy valószínűséggel utál, és a szülei erőltetik). Mindehhez rakjuk hozzá a megszokott, arrogáns, "magátólértetődő" hanghordozását, és a fejet, hogy ezt nem is érti miért kérdezem. Mintha minden kérdés zavarná ezt az embert. Pedig a kérdés általában az érdeklődés/odafigyelés/jó szándék jele. Hát nála nem.:D (csak tudnám mit kezdene egy nálamnál szerencsétlenebb lánnyal, rosszabb angollal és tájékozódási készségekkel, aki mondjuk 1x-2x eltéved meg tanácsot kell neki adni, hogy mit hogyan intézzen el, és még vissza is kérdez 5x mert apuka esetleg olyan szót használ, amit nem ért:D)<br />
<br />
Na szóval vissza a sztorihoz, apa jóváhagyása kellett, és arra vártunk. Miután az több óra elteltével sem érkezett meg, én elmondtam a gyerekeknek, hogy nagyon sajnálom, de menni kell, mert hát itt semmi nem történik, ami nincs jóváhagyva, nem én diktálom a szabályokat, ez van.<br />
Hát el is mentünk, aztán 1,5 óra múlva össze is szedtem a gyerekeket. Először a kisfiú pályája mellett álltam meg, és azzal a mondattal szállt be a kocsiba, hogy nem érzi jól magát, szédül meg hányingere van. Hát az nem jó, mondtam neki, hogy 5 perc és otthon vagyunk, hideg víz, hideg tus, kanapé és máris jobb lesz. Mire felszedtem a kislányt 2 perccel később, már sípolva lélegzett és alig bírt levegőt venni. Hát ez már mondjuk nem olyan hőgutás dolog, és a kislányom halálra vált arccal nézett, hogy nincs inhalálójuk.<br />
Mondom mi vaaaaan? A kisfiú asztmás??<br />
(amikor megérkeztem a családhoz végig kérdeztem, hogy van-e bármilyen betegségük a gyerekeknek, allergia, asztma, érzékenység, stb. de nem említették, aztán később a kislánytól megtudtam, hogy ő asztmás, de már rég nem volt rosszul, és ennyi)<br />
Akkor azt mondja nekem, hogy elvileg a kisfiú nem asztmás, de már volt 1-2 rosszulléte, és lehet hogy az, ki kéne vizsgálni.<br />
Én kérdezem, hogy mi az, hogy nincs inhalálótok?? Függetlenül attól,h a kisfiú asztmás vagy nem, a kislány az.<br />
Erre azt a választ kaptam, hogy a nyár folyamán elhagyta az inhalálóját, és ezért nem kap újat.<br />
(Először is, 2 költözés alatt eltűnt egy inhaláló, főbenjáró bűn. Másodszor ez a tanuló pénz?? Majd megfullad és akkor megtanulja, hogy nem hagyja el??)<br />
Mellékesen megjegyzem, hogy amikor az eset történt, akkor maximálisan hittem még a gyerekeknek, és még most is előbb hiszem el, amit ők mondanak, de azért most már mindig hozzá rakom, hogy kitudja mennyire dramatizálják túl. (Amiért egyébként nem hibáztatom őket, ha kamuznának össze-vissza még az is egészen tűrhető lelki zavar lenne ahhoz képest, ami itt van.)<br />
Na de ez teljesen mindegy, hogy a gyerek túlozza el vagy nem, akkor is itt vagyok a házban egy (vagy két) asztmás gyerekkel és nincs inhaláló. Miközben én repesztek haza, már adom is a telefont a kislánynak, hogy akkor hívjad édesapádat, hogy mit csináljak vele, amíg én hazavezetek. Apuka azt mondja, hogy majd jobban lesz, nem kell az ER-ba vinni. (ez itt a mindenféle sűrgösségi, nem csak baleseti) Szóval nem kell oda vinni, mert az 1000$, és majd lenyugszik, elmúlik, fektessem le. Na hát ilyen hülyeséget, hogy egy fuldokló gyereket lefektessek (ami még nehezebbé teszi a légzést) akár a gyakorikérdések.hu-n is olvashattam volna.<br />
Hát hazaértünk, megitattam vele egy nagy pohár vizet, felrakattam a kezeit a magasba és lélegeztünk nagyokat, mélyeket.<br />
Aztán kicsit lenyugodott, hátra dőlt, pihengetett és a sípolós légzés is elcsendesedett. Gondoltam én...aztán elkezdett nekem valamit magyarázni a suliról (ami még el sem kezdődött) meg a barátjáról meg hogy mit csináltak ma..és akkor megkérdeztem, hogy ébren van-e..Erre azt mondja hogy nem tudja, kihagynak a pillanatok meg alig bírja nyitva tartani a szemét..na hát mellettem aztán nem fog megfulladni/elájulni a gyerek, úgyhogy megfogtuk a kislánnyal, beraktuk a kocsiba és menet közben hívtam az apukát, hogy a gyerek félre beszél és az ájulás szélén van, hova vigyem.. Figyeljétek az instrukciókat..<br />
"hát van ott a városban egy nagy kórház, azon az úton, amerre a sulijuk van" (oké, nem igazán van időm keresgélni, pont elhagyni, 2x végigmenni a fél város hosszúságú úton)..nem tudod a címét?<br />
Nem...Akkor mi a neve, azt ütöm be a GPS-be? "ja hát azt nem tudom guglizd le"...GUGLIZD LE. Miközben vezetek, meg próbálom a gyereket ébren tartani, meg azért valljuk be, kissé pánikolok is. És guglizzam le. Nem szívbajos ám, kit érdekel, ha kidől a gyerek mögöttem. Azt már nem is firtatom, hogy az előző családom, meg úgy általában a normális családok azzal kezdik hogy ez első napokban körbe visznek, hogy itt a suli, itt a közért, itt a kórház, stb.<br />
Na mindegy, hát szerencséjére mint említettem nem vagyok egy elveszett gyerek, és emlékeztem hogy láttam valahol a nagy táblát is, rizikóztam és szerencsére nem kellett 2x megfordulnom, megtaláltuk a kórházat. Bejelentkeztünk, a kisfiút oxigénmaszkra rakták, infúzióra kötötték, és elkezdtek rajta 400 vizsgálatot készíteni, tőlem meg mindenfélét kérdezgetni, amiket nem is értettem meg a választ sem tudtam rá. Hívtam az apukát, aki még mindig nem aggódta túl magát, majd amikor megkérdeztem, hogy amúgy az orvosok kérdezik, hogy mikor ér ide, meg amúgy jön-e, akkor érkezett az arrogáns, hova gondolsz hanghordozású válasza, hogy "hát én nem tudok jönni. Egy órányira vagyok". Jólvan akkor akár el is kezdhetsz jönni, és ideérsz, amikor ideérsz.<br />
Nem, ő nem tud jönni. Mindezt hétfő este 8-9 között. Mert ha napközben van, éppen a műtőben akkor megértem.<br />
Ezek után én szó nélkül átadtam a kislánynak a telefont, hogy beszélj apáddal, mert nekem nem sok szép szavam lenne hozzá, de igazából én úgy le voltam sokkolódva, hogy még neki esni sem tudtam volna. Aztán jött egy orvos, aki azt mondta hogy hőguta (ami általában fejfájás, hányás, max. ájulás), jött a váltás doktor, az meg azt kérdezte elsőre hogy asztmás-e. A nővérke annyit hajtogatott fejcsóválva, hogy jajj az ilyen rohamok, mind lelki eredetűek. Hát nővérke járt talán a legközelebb az igazsághoz. Majd apuka beszélt telefonon az orvossal és végül megtudtuk, hogy na még is csak jön.<br />
Akkor már este f10 körül volt, és a kislány azon aggódott, hogy a kutya 4 órája be van zárva nem evett, nem ivott. Úgyhogy megkért, hogy szaladjak haza, etessem meg, apa úgyis jön. Én hazamentem, aztán már indultam volna vissza, amikor jött az sms apukától, hogy ott van a kórházban, köszi, de nem kell visszamennem. Egy óra múlva felhívtam, hogy hogy van a kisfiú, mit mondott az orvos, készítsek-e valamit enni, mire hazajönnek. Azt mondta nem kell, amjd esznek valamit, fél óra és otthon vannak. Megvártam őket a nappaliban, hazaértek, kisfiú ledől a kanapéra, apuka megdögönyözi a kiskutyát, majd hozzám fordul és azt mondja, hogy ez nem asztma, hőguta. Az orvos is ezt mondta, de te ezt nyilván nem tudhattad, úgyhogy nem a te hibád....<br />
wtf?!?!<br />
Nyilván nem az én hibám, hogy nem vártam meg, amíg eszméletét veszti a gyerek a kanapén. És mit jön már állandóan ezzel a nem a te hibád agymenésével.<br />
Ezekután annyit mondott még, hogy ez mindenkinek hosszú nap volt (értsd. legfőképpen neki), úgyhogy megy lefekszik, jóéjt.<br />
És én ott álltam, földbe gyökerezett lábakkal, teljes sokk hatásban. A gyerekek ébren, vacsora nélkül, túl a nagy izgalmakon. Hát megkérdeztem ettek-e, éhesek-e. Hát persze, hogy éhesek. Csináltam nekik még éjfél előtt 10 perccel 1-1 hotdogot, megettem velük, aztán a kisfiút elnyomta az álom, és akkor vonultam vissza.<br />
Ilyen a világon nincsen. Ha nem látnám, nem hinném el. Hazahozza a kisfiát a kórházból, le sem ül mellé, megvárni, hogy eszik-e iszik-e, és felmegy alukálni.<br />
<br />
Ezek után még jött a kedd, a sulikezdés előtti utolsó nap. Orientációval, meg iskolai felszerelés felvételével az iskolában. Elmentünk, végig jártunk mindent, meglepő módon egyik gyereknek sem érkezett meg a suli csomagja (mondjuk ahhoz meg is kellett volna rendelni..) aztán hazajöttünk, előszedtük az iskolatáskákat, és vártuk, hogy apa hazajön.<br />
Apa este 8-kor még sehol nem volt, de egy telefont sem eresztett meg eggggész nap, hogy amúgy hogy van a gyerek a tegnapi után.<br />
Én meg ott álltam és semmit nem tudtam, hogy kit mikor hova kell vinni, kell-e uzsit pakolni, meddig kísérjem őket, stb. Mert az ilyesmit nem a gyerekkel kell megbeszélni, aki nem szeretné magát lejáratni a bébiszitterrel mutatkozással.<br />
Este f10-kor a gyerekek maguktól(!!) mondták, hogy suli időben ez a bed time és felmentek lefeküdni, én pedig 10-kor szintén elvonultam egy barátságtalan hangvételű sms-sel az apukának, mely szerint nem tartom normálisnak, hogy nincs itthon, nem elérhető, nem vagyok informálva.<br />
f12 körül hazaért és még volt képe bekopogni, hogy akkor most tudunk beszélni:D Hát persze, veled bármikor.<br />
<br />
Aztán szerdán letudtam a gyerekek sulikezdését, és vártam a f11-et, mint a messiást, amikor végre találkoztam a képviselőmmel, és elmondtam neki mindent, hogy miken mentem keresztül és milyen alapmentalitással állok szemben. Az LLC-m le volt sokkolva és már kérdezte is, hogy akkor gondolja megy a rematch. És én vaciláltam. Én hülye, akkor azt kellett volna mondanom, hogy igen. És még lehet ki is vágják ezt a szarrágót a programból.<br />
De vaciláltam, mert nagyon sajnálom a gyerekeket, és annyira jók, és olyan au pair-ről még nem hallottam akit ne terrorizálna valami viselkedés zavaros kisgyerek, és milyen jó, hogy nem minden napom hiszti, sírás, büntetés. És amúgy is kezdődik a suli és én minden nap reggel 8-tól du. 4-ig szabad leszek plusz a hétvégék. Hát álomszerűen kevés a munkaidő, és a gyerekekkel is alig van munka, még a saját szennyesüket is kimossák.<br />
Az LLC-m azt mondta hogy jó, hogy ezt mérlegelem, mert tényleg ritka az ilyen, és nagy plusz ha a gyerekekkel nem sok gond van. Bár nem tudtam elképzelni, hogy ennek az embernek elviseljem a maradék 8 hónapban a jelenlétét vagy a szabályait, de dilemmáztam, így azzal váltunk el a képviselőmmel, hogy üljünk le hármasban átbeszélni a gondokat és helyezzük új alapokra a dolgokat.<br />
Aznap egész nap próbálta elérni az apukát, aki érdekes módon nem válaszolt a hívásaira egész nap, miközben engem hívott 1x és küldött 1 smst is, tehát a keze ügyében volt a telefon. Mindig minden olyan fura és gyanús, és olyan sántít valami. Ezekkel a lappangó gondolatokkal kell együtt élni.<br />
Hát végül este csak rászóltam, hogy visszahívná-e az LCC-t és akkor meg előadta, hogy jajj látta, hogy hívta és már mióta vissza akarta hívni. Hát visszahívta és aztán odajött hozzám, hogy hát akkor mi a gond, ő nem tudta, hogy itt ilyen gondok vannak. Na nekem azt ne mondd, hogy úgy érzed, hogy minden oké. Jó hát nem, kicsit out of control, de hát a költözés meg sok a munka és a többi, de hát akkor meghallgatná, hogy mi a bajom.<br />
Hát jólvan. Én pedig körvonalakban felvázoltam neki, hogy mi is a bajom. Kezdve azzal, hogy elérhetetlen, cetliken kommunikálunk, sosem kapok elég pénzt bevásárolni, magamnak kukáztam fotelt a szobámba a pincében felhalmozódott régi bútorokból, stb. (Amikor amúgy megkérdeztem, hogy van-e vállfájuk bedobozlva, mert nincs a szobámban és nem tudok kipakolni, akkor az a válasz érkezett, hogy jajj nekem sincs ELÉG. Hát nekem meg nincs EGY DARAB SE. De ha nekem is 800 ingem lenne, nekem sem lenne elég.)<br />
Ezekután szembesítettem azzal is, hogy a kórházi eset és a hozzáállása vállalhatatlan, amire azt a választ adta, hogy jajj hát bocsi, de be voltam gyógyszerezve..(allergia)..ööö..oké. Micsoda épeszű, minden kétséget elsöprő válasz. Mellesleg attól max. álmos leszel, meg szédülsz kicsit, de csak szívbajt kapsz, ha felhívnak, hogy a gyereked elájul mindjárt.<br />
Aztán a sulis nap előtti hiányával is szembesítettem, amire sűrű bocsánatkérések közepette nemes egyszerűséggel annyit hozott fel mentségére, hogy elfelejtette. Na hát ez itt a probléma. Hogy olyan szinten fogalma sincs arról, ami itt folyik, hogy ilyet el tud felejteni.<br />
Mindazonáltal sikerült értelmes módon, kevésbé arrogánsan reagálnia, és megkérdezett, hogy mi működne számomra, én meg szépen elmondtam, hogy minden hét megkezdése előtt szeretném megkapni a beosztásomat, és minden bevásárlás előtt szeretnék listát kapni, minden elintézni való előtt pontos instrukciókat, és amúgy jó lenne ha néha itthon lenne vagy legalább felvenné a telefont.<br />
Aztán bepróbálkozott, hogy akkor minden meg van beszélve, kell-e ide a LCC. Én meg mondtam, hogy azért jöjjön csak ide, 1 hét múlva és akkor átbeszéljük, hogy minek kell változnia, mi változott, stb.<br />
<br />
A hét hátralévő fele egészen normálisan zajlott, adott pénzt, hogy vegyek egy hatalmas falinaptárat, amibe beleírtunk mindent előre, kaptam pénzt, hogy vegyek magamnak végre vállfákat és egy felmosófát, hogy azért egy minimális tisztaságot fent tudjak tartani, annak ellenére, hogy nem a dolgom.<br />
És ezeknek az ember örül. Hogy van vállfája meg felmosófa. Ilyenkor veszi észre az ember, hogy mennyire low profile-on él. Amikor már annak örül, hogy van vállfa, tésztaszűrő vagy wifi.<br />
<br />
Még egy apró kellemetlenség volt, hogy csúszásban volt a heti fizetési csekkjeimmel, ő szerinte meg nem, de azt azzal rövidre zártuk, hogy kérünk bank kivonatot és leegyeztetjük.<br />
<br />
Még péntekre jutott egy nagyon aprócska húzása. Elvittem a gyerekeket a meccsre, amire kiderült, hogy apuka is tud jönni. Kb. 20 perccel utánunk ért oda, még vártunk a kocsiban, ugyanis menetközben leszakadt az ég, és nem tudtuk, hogy lesz-e egyáltalán meccs. Majd felhív, hogy ő itt van, és akkor keressük meg, megy a vészvillogója. Hát jólvan..hatalmas focipálya, hatalmas parkoló, szakadó eső és minden 3. autónak megy a vészvillogója, mivel mindenki nem feltétlenül szabályos helyeken várakozott a teltházas parkolóban, hogy akkor mi lesz. Én ennek ellenére 3x végig araszoltam a parkolóban és kerülgettem az esőben megzavarodott, összevissza tolató, vezetés közben kényszeresen smsező idióta amerikai sofőröket, de hát nem találtam meg. Fel is hívtam, hogy ne haragudj, én már itt vagyok fél órája, mentem 3 kört, de te nem itt vagy. Hát erre magyarázkodik nekem, hogy de ő itt áll 200 autóval. Hát én meg itt állok 500 autóval meg a kislány edzőjével az orrom előtt, most akkor még okoskodsz nekem, hogy ki van jobban jobb helyen.<br />
Ezeket a válaszokat egyébként sajnos már nem tudom szépen megfogalmazni élesben sem, mert egyből felküldi az agyam, amikor ő a hülye, de még ő beszél ilyen egyértelmű-kapitány stílusban.<br />
Még meg is kérdeztem, hogy van az 1. meg a 2. nagy parkoló, melyikben van. Erre az a hasznos válasz érkezett, hogy nem tudja, de az biztos, hogy az egyikben:D:D oké, én meg az 1.ben, akkor miért is nem logikus, hogy odagurulsz?:D<br />
Ilyenkor amikor így visszaválaszolok neki akkor mindig visszavesz a volumenből, bár nagyon nem tetszik neki, aztán átvált ilyen leereszkedősre, hogy "hát ne haragudj, de én itt állok, neked kell megkeresned, és mindent nem csinálhatok én, ezt nem tudom helyetted megcsinálni".<br />
1. miért nekem kéne megtaláljalak, én voltam itt előbb<br />
2. honnan veszi ezt a kényszerképzetet, hogy itt mindent ő csinál, amikor alig tűnik fel a kis hétköznapjainkban?!:D<br />
Na de akkor kinyögte, hogy na találjam meg, és akkor ő itt marad a gyerekekkel, én meg végeztem mára, és akkor azt mondtam, hogy egye fene, akkor ma csak kicsit vagy a bögyömben. (bár ettől még nem talállak:D)<br />
Majd elkeseredésemben átgurultam a szembe lévő gimi parkolójához(amihez a focipálya tartozik) és mit ad isten, ott találtam meg. Ez neki az itt állok a pálya mellett. És akkor még őőő okoskodik. Hát komolyan a pofám leszakad.<br />
<br />
Na de ennyi volt a hétre a további akció, én pedig belevettetem magam a 3 napos hétvégébe sok sok Chicago-val, amiről majd biztos írok egy vidámabb bejegyzést:)<br />
<br />
Mondjuk az internetünk péntek du. óta halódott a házban, de alig voltam itthon. Így következő hétfőn, szeptember első napjaiban álltam elő a problémával, hogy hát bizony az internet csak pislákol, a skype-olás pedig lehetetlen, olyan lassú.<br />
Erre válaszként azt kaptam, hogy hát akkor felhasználtuk az adatforgalmat és ezt nem hiszi el, és kideríti ki az. Én meg mondtam, hogy oké, akkor mostmár tényleg inkább derítse, aztán meg szépen upgarde-eljen. Még azt sem tudta nekem megmondani, hogy hány gigás csomagot fizet elő. És de hát neki ilyen gondja még sosem volt egy au pair-rel sem, márpedig nekik már volt soksok, tizenakárhány. (ja csak az nem dicsőség, ha azért mert egyik sem maradt fél évnél tovább, amit persze utólag tudtam meg:D)<br />
És hát ez így nem fair, hogy most akkor én elhasználtam az összeset és ő akkor már nem tud netezni, meg akkor ha nekem kell több, akkor fizessem én a plusz adatforgalmat. Na hát persze. A kábel TV számlába ne adjak bele?!<br />
Ekkor azért már kicsit nyersebben elmagyaráztam neki, hogy az internetet biztosítania kell és alapfelszereltség, és nem szabadna hogy korlátozva legyen egyáltalán, és hogy nekem ez nagy probléma. Internet nélkül egy au pair meg van lőve. Hogyan skype-olok, szerzek új barátokat, keresek sulit, tanfolyamokat, nézek programokat, filmezek, böngészek, vagy térképészek. (merthogy itt mindent én magamtól találok ki/meg, stb.)<br />
Ezek után akkor a figyelmébe ajánlottam, hogy válasszon egy napot, amikor leülünk hármasban az LCC-vel beszélni, aztán el is vonultam.<br />
<br />
Másnap megkaptam az újabb fizetési csekkem, én újra jeleztem, hogy ez a múltheti, ő meg előadta újra a meglepetést, hogy hát ő erre nem emlékszik meg nem hiszi. Megint elmondtam, hogy oké, semmi gond, akkor majd leülünk és átnézzünk a bank kivonattal a kezünkben, csak mostmár jó lenne ha le is kérné.<br />
<br />
A hét további napjain megkímélt a hülyeségeitől, én viszont nem kíméltem és minden nap küldtem neki 1-1 emlékeztető smst, hogy akkor ma a bank kivonatot ne felejtse, aztán járjon utána az internetnek, hogy ki nulláza le, és mennyi a határ, aztán meg, hogy akkor pénteken érkezik a képviselő.<br />
<br />
És eljött a pénteki nap. ( Ez már egészen friss, múlthét péntek)<br />
Én úgy voltam vele, hogy remélhetőleg átbeszélünk mindent, kicsit tisztáz benne 1-2 dolgot az LCC és aztán adok neki egy kis időt, hogy összekapja magát, ha meg nem akkor megy az új család keresés. (bár egy ideje már úgy éreztem, hogy itt elveszett belőlem valami, és én nem kívánok ilyen dollárcentezősen, bank kivonatosan, minden lépésben előre/előtte gondolkozósan, kicsinyesen élni és osztoszkodni)<br />
<br />
De én korrekt akartam lenni, leülni, nyíltan beszélni, esélyt adni, nem csak felállni, hogy na akkor én mentem. (ez a következő, amit elrontottam)<br />
<br />
Megérkezett a képviselő, apuka késett 15 percet, amin meg sem lepődtem, majd végre leültünk beszélgetni, és elszabadult a pokol.<br />
Ahogy hoztam fel a problémákat, hogy mik zavarnak, mik történtek...egyszer csak azzal találtam magam szemben, hogy még neki áll felljebb, és hogy igazából neki nehéz velem kommunikálnia, mert én állandóan csak panaszkodom (amikor 1 hete még úgy jött oda hozzám, hogy akkor mondjam már el, hogy mi a gond, mert ő nem tudta), és hogy én most itt ülök és őt hibáztatom mindenért. Hát mondom senki nem hibáztat, és senki nem támadt neked, hanem beszélünk a problémákról. Az ha neked ez támadás, az szomorú, de ez van. Hát márpedig ő ezt nem tűri az ő házában, hogy ő neki most 3. személy előtt kell elszámolnia, és nem szereti a konfrontációt. Az úgy nice, a konfrontáció a probléma megoldás alapja, Mr. Józan Ész.<br />
És hogy én vádaskodom, meg ő nem azért van hogy ő itt bárkinek a kényelméről gondoskodjon. (hát azt észrevettem:D)<br />
És hogy én tisztában vagyok-e azzal, hogy milyen munkája van és mennyire elfoglalt. (igen, minden bizonnyal hétköznap esténként 11-ig a munkáddal vagy elfoglalt:D) Azért megkérdeztem, hogy azzal ő tisztában van-e azzal, hogy én meg a gyerekeire vigyázok és vállalok felelősséget?<br />
Ekkor jelent meg a rajzfilmes lüktető ér, és fenyegető hangnemben rám szólt, hogy vigyázzak, hogy hogy beszélek, mert nagyon tiszteletlen vagyok. (na mert ez itt így működik. Ez az ember nem tűr más véleményt vagy visszaszólást, és ha ő egy darab szarként kezel, és te ezt viszonzod akkor ő van a legmélységesebben felháborodva))<br />
Én még feszítettem egyet a húron és vissza válaszoltam, hogy pontosan olyan mértékben beszélek vele tiszteletlenül, amennyire ő velem.<br />
De egyébként azon a ponton amikor elkezdett azzal jönni, hogy velem nehéz kommunikálni, és hogy ez itt nem rólam szól és túl nagy szerepet tulajdonítok magamnak, ezt a háztartást ő vezeti, és ő itthon van minden nap este 8 körül és a többi, na hát volt egy pont, amikor kiszálltam a kommunikáció érdemi feléből.<br />
Még egyszer rászóltam, hogy állj meg egy percre, itt ülök, hallom amit mondasz és mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. De megint elkezdett támadni, meg hogy én most őt megvádolom..blablabla. Még előadta, hogy ő 1,5 hete nem bírja felvenni a kapcsolatot az internetszolgáltatóval, és nincs meg a felhasználóneve, így nem tudja online megnézni a számláját, és itt csak ilyen internetre lehet előfizetni. Igen. a 2 utcával feljebb lakó au pair-nek van internetje, nekünk már csak ilyen szolgáltató van. Aztán az is kiderült, hogy az ő bankja nem ad kivonatot, neki ahhoz időpontot kell kérnie konzultációra, és 48 órán belül kiállítják. Igen. Mindenki más kinyomtatja az online bankjából, vagy bemegy és 2 perc alatt kap egyet, de az ő bankja ilyen. (de ha még ilyen is, akkor is volt rá 2 hete, nem 48 órája.) Mindenre van valami egészen kivételes magyarázata, döbbenetes.<br />
Szabályosan lezsibbadt az agyam, hogy van ilyen ember, és velem megtörténik az, hogy itt ülök és pofán hazudik egy 3. fél előtt.<br />
Az LCC néha mondta, hogy szerinte nem erre próbálok kilyukadni meg hogy én nem vádaskodtam, és hogy az internet az kell, meg hogy milyen fontos a kommunikáció, de amúgy az apuka hanghordozásához képest igen csak passzív volt.<br />
Bár a csekkes történetnek a végére jártunk, és az apuka ráébredt, hogy nem ingyen bohóckodtam itt az első fél hétben, így nagy fájdalommal megírt egy csekket arra az időszakra és ennyivel beljebb voltam.<br />
<br />
Egyébként pedig ráébredtem, hogy nem annyiról van szó, hogy nehéz eset. Hanem valódi, rejtett mentális problémákról, amik egy rendezett protokoll alá vannak bújtatva. Egy ember aki olyan szinten hazudik, hogy el is hiszi. (mert az más dolog, amikor tudod hogy te vagy a hülye csak leszarod és hazudsz összevissza:D). Egy ember, aki nem tűr ellentmondást. Egy ember, akinek van valami komoly problémája ezzel a a bűnbak kereséssel (és áthárítással). Egy ember aki egyik nap a-t mond, más nap meg váltig állítja, hogy ő b-t mondott, és te vagy a hülye.<br />
<br />
És újra elérkeztem arra a pontra, hogy ezzel nem megyünk szembe. Ezen nincs mit megbeszélni, észérveket felsorakoztatni, időt hagyni, dolgozni rajta. Nem a helyzettel, mentalitással van baj, hanem a személyiségével. Meg a már-már veszélyes hülyeségével.Meg azzal, hogy elkezdtem azt érezni, hogy ez már majdhogynem félelmetes.<br />
<br />
Valamiért ellen álltam a kísértésnek, hogy ott az asztalnál benyögjem, hogy ennyi, rematch-et akarok. De azért az LCC-t kikísértem a kocsijához és diszkréten megkérdeztem tőle, hogy érzi a dolgot. És ekkor jött az igazán dermesztő döbbenet. Azt nyilatkozta, hogy szerinte nagyon őszinte volt az apuka, és meg tudtunk beszélni minden aggályomat, és lássuk meg, hogy hogy alakul.<br />
Hát a hangom is elment. Nem tudom hol járhatott, amikor az apuka úgy beszélt velem mint egy fogyatékos mexikói bevándorlóval.<br />
Annyit mondtam neki, hogy én meglehetősen csalódott vagyok a beszélgetés menetével és az apuka reakciójával, és aggasztó a hozzáállása. Erre jött még egy meglátjuk, és rájöttem, hogy itt sincs értelme kopogtatni, biztos menne már haza.<br />
<br />
Viszont az apuka annyira hangoztatta, hogy ő neki vannak aggályai, hogy nehéz velem kommunikálni és mindig panaszkodtam, hogy most már az is bekerült a játékba, hogy majd még ő kér rematch-et, és akkor nekem már a 2. alkalom, hogy a család kéri, miközben ő volt a probléma.<br />
<br />
Ezt nem hagyhattam, egész éjjel kattogott az agyam, aztán szombaton pánikszerűen végig skype-oltam mindenkit (egy starbucksból, merthogy skype-olni csak onnan tudok) akinek számít a véleménye, majd megírtam az e-mailt a képviselőnek, hogy még soha nem voltam ilyen igazságtalan, kilátástalan helyzetben, abszolút felzaklató volt a beszélgetés menete, apuka hozzáállása, és én itt frusztrálva meg kényelmetlenül érzem magam már jó ideje, és a beszélgetés alapján úgy döntöttem, hogy én nem szeretnék tovább ilyen körülények között élni, kérem a rematch-et.<br />
<br />
Erre vasárnap este kaptam egy 3 soros választ, ami kiverte a biztosítékot. Hogy ő nem szívesen rakna most rematch-re, és hogy még csak most beszéltünk, és jól ment, és adjak esélyt a helyzetnek meg az apukának, és várjak a szept. közepei utamig és akkor gondoljam végig.<br />
Ezzel vasárnap este nem sokat tudtam kezdeni, bár aludni sem sikerült többet.<br />
<br />
Hétfő reggel első dolgom volt felhívni, hogy nekem nem kell két hét, én már most tudom, hogy én itt nem akarok maradni.<br />
És még mindig van tovább...teljesen megfordult a játszma.<br />
Az LCC-m azt nyilatkozta, hogy mindenki sok időt és energiát fektetett a helyzet kezelésébe és az apuka jól áll hozzá és próbálkozik, és nekem is ezt kéne tennem és lehet hogy inkább az én attitűdömmel van itt a probléma.<br />
Hiába mondtam, hogy nem azzal van, és hova próbálkozzak, amikor az egész beszélgetés védekező-támadó jellegű volt, összevissza beszéléssel, az arcomba hazudással és csak rontott a helyzeten.<br />
Amikor megkérdezte, hogy mikben nem mondott igazat az apuka és felhoztam 2-3 példát, akkor azt a választ kaptam, hogy ő nem emlékszik, hogy ez a mondat elhangzott volna. Majd felhoztam a tiszteletlenül beszélek vele részt, arra sem emlékezett. Tudtam én, hogy valahol máshol van...<br />
Aztán amikor könyörögtem neki, hogy engem innen rakjon ki, és hogy én inkább hazamegyek, mint hogy ezzel az emberrel éljek, akkor azt mondta, hogy szerinte túlreagálom a helyzetet és túl érzékeny vagyok. Én. Túlérzékeny.<br />
Aki kicsit is ismer engem, az legalább annyira nevetségesnek találja ezt, mint én.:D<br />
<br />
Aztán még elismételte, amit az apukától hallhattunk ( úgy legalább 5x, mert ezen kívül más érve nem volt), hogy igazából egy szép házban élek, jók a gyerekek, alig van munkaidőm, és még kocsim is van (ami úgy zabálja a benzint, hogy inkább alig jövök-megyek vele), és hogy nem érti, hogy mi a bajom.<br />
Hát ez megmaradt az LCC-ben is.<br />
Attól, hogy valaki szép házban lakik (ez láthatóan nagy benyomást tett rá) és sok a szabadideje, attól még nem lesz jobb.<br />
<br />
És amúgy is lehet, hogy a központ el sem fogadja a kérelmemet, mert ez a 2. rematch-em lenne (2 esélyed van) és hát általában 2-3 hónapnál kevesebb időnél nem nagyon szokták engedni a rematch-et, mert hát annyi idő alatt nem lehet összeszokni. Úgyhogy várjak az utazásomig. Nem nem várok. Jó, akkor várjak 2 napot. Hívjam fel szerdán.<br />
<br />
Oké. Tehát ehét hétfőre odáig fajult a helyzet, hogy én érzelmileg labilis vagyok, túlérzékeny, és igazából az én attitűdömmel van a probléma.<br />
(mindezt úgy hogy ez az LCC ebben az évben 3 rematch-et csinált végig ezzel a családdal, persze ezt is most tudtam meg..)<br />
És itt ismertem fel azt, hogy őt is elvesztettem, innentől nem számíthatok a segítségére, aminek fogalmam sincs, hogy mi lehet az oka, hogy mi zajlik a háttérben.. Mert innentől kezdve teljesen fölösleges neki bármit mondanom, most már nekem nem fog majd hinni.<br />
Konkrétan eljutottam arra a pontra, hogy megveszem magamnak a repjegyet és hazamegyek, mert ennél még az is jobb.<br />
<br />
Aztán rájöttem, hogy én olyan szépen megéltem az amerikai álmot, annyit utazgattam, 4 hónap alatt 4 város, hogy konkrétan ha hazamennék akkor nagyjából 0 ft-ra jönnék ki, mire magyar földet ér a lábam.<br />
És akkor ott állok, a szépséges Magyaroszágon, ahol távozásom előtt 2 hónapig kerestem munkát, munka, pénz, jövőkép nélkül.<br />
Mégsem mehetek úgy haza, ahogy elindultam.<br />
<br />
Körülbelül fél napnyi teljes pánikot és kétségbeesést megengedtem magamnak. Annál, hogy valami ilyen szörnyű csak az rosszabb, ha megakadályoznak abban, hogy váltsál. A teljes kiszállás meg túl meggondolatlan lenne.<br />
Egyértelmű, hogy pénz nélkül nem mehetek haza, legalább pár hétig spórolnom kell. Az is egyértelmű, hogy még egy ilyen igazságtalan, manipulatív, arrogáns embert nem pipáltam, és nem is bírok vele együttműködni az agymenésében, még akkor sem ha tényleg alig látom.<br />
Az is egyértelmű, hogy az LCC-t és a korrekt kommunikációt el lehet felejteni.<br />
<br />
Hát felépítettem egy használható stratégiát, amit azért elővigyázatosságból egyelőre még csak nem írnék le és amúgy figyelek, kivárok, két lépéssel előtte járok. Hétvégén elmegyek a LCC házában tartandó sütögetésre, csak hogy lássa, hogy nem vagyok egy ideggyenge őrült, mint akinek mostmár beállítottak. És fenntartjuk a látszatot, amit én itt Amerikában tanultam meg, és God Bless You America, érte!:D<br />
<br />
Jövőhéten szépen elmegyek Las Vegas-ba kicsit kárpótolni magam, még mászkálok Chicago-ban, pipálgatom a bakancslistám aztán jól végig gondolom, hogy mihez is szeretnék kezdeni magammal, és majd ugrik a majom a vízbe.<br />
<br />
Hát ez a dolgok állása kedves olvasóim.<br />
<br />
(És én amikor elkezdtem írni a blogot azt gondoltam, hogy a jó dolgok nagyobb arányban lesznek, és így jobban tudok majd azokra szorítkozni az írásaim során, de azt gondolom, hogy ez az éremnek olyan csúnya oldala, hogy arról írni kell. Megpróbáltatásaim során rengeteg au pair-rel kerülök kapcsolatba, és döbbenetes, hogy mennyien járnak végig ilyen és ennél még sokkal durvább tortúrákat, amikből hallasz 1-2 mendemondát, de nem gondoltam volna, hogy ez a tapasztalat a lányok 80%-ának inkább ilyesmi jellegű megpróbáltatás, mint apróbb nehézségekkel tűzdelt, élményekkel teli év. Ezért nyomatják, hogy mennyit fejlődik tőle a személyiséged és a többi..hát persze, hogy fejlődik. Mert magadra vagy utalva egy ilyen összetartó, képmutató rendszerben, ahol csak az igaz, ami a családok jogait rögzíti, ami a tiéidet, azt felejtsd el, ha kicsit is nem korrekt családhoz kerülsz.<br />
<br />
Na és az angolod mennyit fejlődik. Mert az akkor fejlődik igazán, amikor angolul kell rendet raknod, érvelned, osztozkodnod. Egyből összeraksz háromszorosan összetett mondatokat.:D)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-29657096032494700232013-09-13T12:40:00.032-07:002013-09-13T20:40:29.671-07:00Az én amerikai rémálmom - 1. Bevezetés (a nyár utolsó hetei)Hát hetek óta gyűjtögetem a mozzanatokat, történéseket, és várok a lelki állapotra, hogy letudjam mindazt írni, ami az új családnál történt velem. Anélkül hogy a bejegyzésem az összes fellelhető és kreálható szitokszóból álljon, vagy hogy sérüljenek mindenféle személyiségi jogok.<br />
<br />
Úgy érzem eljutottam idáig. Bár az új család életének némely aspektusát le fogom írni, egészen addig, amíg "apuka", "kisfiú", "kislány" és "kiskutya" a történetem szereplői, addig úgy érzem végülis nem sérülnek semmik.<br />
<br />
Szóval ott lett vége a történetnek, hogy megérkeztem új várakozásokkal az új családhoz, az új városba (1 órányira Chicago-tól).<br />
<br />
Sikerült őket egy szerencsétlen szakaszban elkapnom, merthogy az érkezésem előtt nemrégiben váltak szét apuka és barátnője útjai, ami szétköltözéssel, a régi házba ideiglenes visszaköltözéssel és onnan az új házba költözéssel járt. Én a régi házba érkeztem, ahol még 2-2,5 hetet laktunk, egészen nomádi körülmények között.<br />
Minden bedobozolva, 3 db tányér, pohár előhagyva, semmi normális főzőfelszerelés, üres hütő és "spájz" vagy hogy hívják azt ahol az ilyen száraz, nem romlandó cuccokat tartjuk. Nincs internet, nincs TV, ami már elég lenne a gyerekek frusztráltságához (akik az érkezésem után 2 nappal tértek haza egy hosszabb tartózkodásból az anyjuknál). De az hogy nem találják a kedvenc ruháikat, játékaikat, könyveiket, stb. tovább ront a helyzeten.<br />
<br />
Én tudtam és felkészítettem magam, hogy nem sok jóra számítok, hiszen átmeneti időszak, ideiglenes tartózkodás, ki kell húzni, és akkor majd az új házban biztos nagyon jó lesz. Bár kevés frusztrálóbb dolog van annál, hogy egy olyan házban élsz, ahol nincs internet, és időnként az apuka iPadjét használhatod, amit amúgy utálsz mert Apple és még új ablakod sem tudsz megnyitni. (:D)<br />
Pedig az, hogy az elvileg tökjól kialakított, de akkoris fénynélküli, hideg pincehelységben laksz (au pair-eknél elvileg normális, én még nem találkoztam ezzel) és nem tudsz még egy tésztát sem kifőzni..hát az is elég kihívás volt.<br />
<br />
Aztán hogyan is alakult az a két hét..<br />
<br />
Az első két napban teljesen egyedül voltam a szinte üres, internet és TV nélküli házban, az apuka egész nap dolgozott. ( vagy "dolgozott", mert nem hiszem, hogy éjfélig műt...:D) Én 6-kor keltem, hogy az apukának legyen 40 perce elmenni velem vezetni gyakorolni a hatalmas SUV-t, amit vezetni fogok, és ami elsőre olyan volt, mint újra tanulni vezetni, parkolni, stb.<br />
Először tök bénának és frusztráltnak éreztem magam, aztán ahogy meg volt az első köröm az apuka nélkül az első ülésen rájöttem, hogy nincs itt semmi gond, csak ő olyan elővigyázatos sofőr, hogy az 500 m-re lévő, úttesttől 20 m-re lévő járdán sétáló embernél már szól, hogy ott megy egy gyalogos, arra vigyáz, ide figyelj, oda figyelj, ott lesz egy ilyen tábla, ott szalad egy kutya, sebességhatár, stb. (oké, figyelni kell sok fele, előre-hátra, de azért az 500 m-rel odébb járdán sétáló ember miatt talán még nem aggódnék, hogy jajj lehet gondol egyet és kiugrik az úttestre.:D Ennyi erővel vezethetnék úgy is, hogy jajajjaj, mindjárt az úttest közepébe csap a villám.)<br />
<br />
Egyszer elmentünk együtt bevásárolni, ahol nem sokat magyarázott, hogy miből mennyit hogyan szoktak enni, mit szeretnek a gyerekek stb. Ellenben 20 percig kerestünk ilyen kis shaker kulacsot, mert a női vendégei/betegei is ezzel járnak hozzá tömegével, és az milyen trendi. Nem viccelek. (ami amúgy aztán 2 hétig állt a konyhapulton, aztán a költözködés óta nem is került elő:D)<br />
<br />
Elvileg a program szabályai szerint az első 3 napban az egyik szülőnek vagy az előző au pair-nek veled kell tartózkodnia és megmutogatnia mindent. Hát én az első perctől fogva egyedül voltam hagyva, apuka reggel 7-8 körül lelépett és este 10-11 körül járt haza. Nem tudtam mik a szokásaik, mit esznek, mit lehet, mit nem, mi van a környéken, amit lehet csinálni a gyerekekkel vagy úgy általában mi, hol van.<br />
<br />
A 13 éves kislány navigált, mesélt, mutogatott, és rájuk, meg a saját megítélésemre hagyatkozva engedtem vagy nem engedtem meg nekik dolgokat.<br />
Amikor már 3. napja dolgoztam a napi megengedett 10 óránál többet, akkor azért rákérdeztem, hogy ez hogyan is működik, ha ő ennyire nincs otthon. Ja hát amikor végeztem a munkaidőmmel, akkor leléphetek. Ja oké. Tehát akkor én megítélem, hogy na mára ennyi volt, és ott hagyom a 10 és 13 éves gyerekeket, akár este 11-ig. Igen. És ez tök oké. (Elvileg egy 13 éves gyerek már valóban bébiszittelhet és lehet egyedül otthon, na de minden este?:( )<br />
<br />
Nagy szerencsém van, ugyanis ezúttal normális, értelmes, jól nevelt gyerekekkel van dolgom, akik érettebbek, önállóbbak a koruknál, bár azthiszem nem sok választásuk van. Így velük jól elvoltunk, jártunk strandolni, trambulin birodalomba és végig ettük az összes menő gyorskajálós helyet:D<br />
<br />
Akadt a ház körül is munka, ezt azt lefesteni, kifesteni, a bejárat elé virágot ültetni, stb. Azt mondjuk ép ésszel nem bírtam felfogni, hogy minek ültetünk gyönyörűszép virágokat a ház elé, amikor elköltözünk. És amit végül le is tapostak költöztetők:D<br />
De úgy voltam vele, hogy milyen jó, hogy mászókát festünk, virágot ültetünk, értelmes jópofa dolgokat csinálunk, és a gyerekek még élvezik is.<br />
<br />
Bár azt nem tudom eldönteni, hogy mit mennyire élveznek őszintén.<br />
Volt olyan eset is, hogy a szabadnapom után hazajöttem este fele, és egészen finom illatok terjengtek a konyhában, én udvariasan odamentem, megdicsértem, hogy jók az illatok és megkérdeztem mi készül. Erre a válasz apukától így érkezett valahogy, hogy: "ÉN főzök. Mert már nem bírtam elviselni a látványt, hogy egyesekben mennyire nincs meg erre a motiváció" (micsoda jó időtöltés apuval, nem?! csupa móka, abszolút stresszmentes:D)<br />
Csakhogy érzékeltessem mennyire szokatlanul jól nevelt gyerekekkel van dolgom, ezekután még a kislány megköszönte, hogy segített neki főzni, és rászánta az időt:D<br />
Az egyébként rendszeres cseszegető-téma, hogy mekkora szégyen, hogy 13 éves nő létére nem tud főzni, és épp itt az ideje, hogy megtanuljon, mert hát az apja sem taníthat meg neki mindent, bizonyos készségeket meg kell tanulni. (És ilyenkor amúgy nagyon nehéz normálisan viselkedni, nem tenni megjegyzést, és úgy ítélkezni, hogy ne látszódjon az arcodon:D Mert aki nekem azzal jön, hogy nem ítélkezhetünk a család elvei, nevelése fölött, az bekaphatja:D Az emberek ítélkeznek. Szomorú, de ez van. Én legalább nem tagadom:D)<br />
<br />
Közben folyamatosan tudtam meg, hogy milyen dolgok mentek a háttérben, mi hogyan is történt, hogyan élték meg a gyerekek a válást az új barátnőt majd az újabb költözést, ami már nem tartozik a leírható kategóriába, de ott kezdtem el gyanakodni, hogy nem 100%-os az az apuka, aki ilyeneknek kiteszi a saját gyerekeit. Valamint az is gyanús volt, hogy az apuka és a gyerekek élményei mintha két külön univerzumban játszódtak volna.<br />
<br />
Végre elérkezett a költözés, és én olyan boldog voltam, hogy nem a fénynélküli pincehelyiségben, internet nélkül fogok lakni, hogy alig vártam, hogy túl legyünk rajta és úgy voltam vele, hogy segítek, amiben tudok, mert hülyén érezném magam a lábamat lógatni, miközben mások az én szobámat rendezik, stb. Így azt a hétvégét a saját szabadidőmből rászántam.<br />
Hát nagy butaság volt, de legalább megnyugodhatok, hogy alapvetően egy rendes ember vagyok, még ha néha nem is érzem úgy:D<br />
<br />
Az új és a régi ház kb. 1 órányi vezetésre vannak egymástól. És költöztetőket csak szombatra rendeltünk. Merthogy drága... (itt személyiségjogokat nem sértve csak annyit írnék meg, hogy annyi pénz van itt, hogy el sem tudnám költeni, és az USA egyik legdrágább városába költözünk éppen:D)<br />
És mennyivel jobb/egyszerűbb/olcsóbb, hogy mi majd pénteken áthordjuk a dobozokat és apróbb bútorokat. Én azt hittem, hogy ez az apukát is magában foglalja, és szabit vett ki, de hát elképesztő módon ő nem így gondolta, és egy percig sem érezte furcsának, hogy egy vadidegen 50 kilós lány (akinek az egészhez semmi köze) meg a 10-13 éves gyerekei pakolásszák a nehéz dobozokat egész nap. Én pénteken 3 kört voltam hajlandó csinálni, ami kevésnek hangzik, de oda-vissza 6 órányi vezetést jelent, plusz a ki-be pakolás. A gyerekek egyébként nagyon segítőkészek voltak, és jól tűrték ezt a legkevésbé sem szórakoztató programot.<br />
<br />
Aztán elérkezett a szombat, a nagy költözés. Az egyik kedvenc sztorim:D<br />
A költöztetők 9-re voltak rendelve, kicsivel előbb meg is érkeztek. Amikor erről szóltunk az apukának ő lekiabált az emeletről, hogy ő még nincs kész. Pedig már egy ideje fent volt. De ő nincs kész. Mert a költöztetéshez el kell készülni, le kell fürdeni, hajat kell mosni, szárítani, vasalni, inget felvenni. Nem az inget vasalni, a hajat. Igen.<br />
Addig nem engedtük be a költöztetőket, nekünk lekiabált, hogy kezdjük el feltölteni az én kocsim. Oké. Mit vigyünk? Pakoljuk be a festményeket.<br />
Én csak néztem egyet, hogy a nappalit elterítő, útban lévő doboztömeg elszállítása nem lenne-e előrébbvaló a festményeknél, de hát csinálja ahogy akarja. Hülye utasítás, de legyen, bepakoltuk a festményeket. Aztán amikor elkerült a fürdőszobából és végre elindította a költöztetők munkáját, odajött hozzánk, és pattogott egy 10 percet, hogy nem jól pakoltuk be, így kell meg úgy, meg hát a jóózan ész, és amúgy is minek a képeket hozzuk. Hát akkor már csak rászóltam, hogy ne haragudjál már, de te mondtad. Erre azt mondja, h nem az én hibám. :D:D Nem is feltételeztem, hogy az én hibám lenne te idióta ...., de kösz.:D<br />
<br />
Aztán a szombati nap úgy nézett ki, hogy 3 vagy 4 kört csináltam ami 6-8 óra vezetést meg mondjuk olyan 3-4 óra ki-bepakolást jelentett, amihez néha kaptunk ilyen arrogáns, magától értetődő hangvételű instrukciókat. Megjegyzem, hogy ő ezen a napon egyetlen egy kört csinált a saját kocsijával, és amúgy meg csupa hasztalan és bosszantó dolgot csinált..Íme a kedveceim:<br />
<br />
- Első útja a házhoz, de fogalma sincs merre van, hogy kell menni, úgyhogy én megyek elől és tudván, hogy mögöttem jön, minden vezetési rigolyáját betartom. A sebességhatárt, meg az út nagyon jobb szélén vezetést, meg az irreális követési távolságát, és a kényszeres indexhasználatot. Szerintem sokan ismerik az érzést, olyan mint amikor rendőr autó jön mögötted, és hirtelen eszedbe jut, hogyan is kell a könyv szerint vezetni:D<br />
Erre ő egyszer csak fogja magát, és úgy elém vág, hogy a pofám leszakad és konkrétan telibe szar mindent, amivel engem a vezetéssel kapcsolatban bestresszelt. (külön kedvencem, hogy vezetés közben felhív 20x:D)<br />
Úgy tűnik, hogy lassú volt neki a saját maga által diktált tempója, de cserébe utána meg előttem szerencsétlenkedett, mert nem tudta eldönteni, hogy vajon mikor fogunk balra fordulni:D<br />
<br />
- Cipelem be a kisgyerekekkel (!!) a dobozokat a telepakolt kocsiból, ő meg félig megpakolt kezekkel fordul a kocsi és a ház között, ilyen asztali lámpákkal, gyertyatartókkal, meg a saját ruháival.:D Én meg becipeltem 10 dobozt.<br />
<br />
- Megmozdulni nem lehet még a házban a dobozoktól, de a drágakőtojások már kristályedényben vannak, és a nemesi vadászkacsa csücsül a kredencen. (úúúgy szeretném ezt képekkel is illusztrálni, de sajnos azt már tiltja az etikett:D)<br />
<br />
- A kocsi még full tele van dobozokkal, bútorokkal, mi cipekedünk, ő meg már bent elkezdte elrendezgetni a nemesi díszedényeket a polcon, meg a kristályedény gyűjtemény és a márvány mozsártörőt.<br />
Aztán ezen már csak felháborodtam és rászóltam, hogy van 4 nehéz doboz a kocsiban, azt hordja már be ő.<br />
És ahelyett, hogy azt mondaná, hogy oké, persze, vagy hogy jajj akkor köszi, hogy így is elhoztad, volt pofája azt kinyögni válasz gyanánt, hogy "Akkor hogyan tettétek be a kocsiba?" :D:D Hát mondom ilyen a világon nincsen, a pofám leszakad, még mindjárt kioktat.<br />
<br />
- Amikor az első önálló körömnél felhív, hogy hol vagyunk már, mi tart ennyi ideig, ő már ott vár a régi háznál:D:D Hát mondom jólvan, másképp telik az idő, ha az ember ki-bepakol 20-30 dobozt apukám, de te ezt nem tudhatod...<br />
<br />
- Mivel a munkások túl drágák, és sokkal olcsóbb a saját gyerekeidet és az au pair-edet dolgoztatni, ezért úgy gondolta, hogy mi majd összerakjuk azokat a nemesi ágyakat, amikben alszunk, és aminek csak a fejtámláját 3 munkásgyerek hozta fel az emeletre:D És akkor nem ám szépen megkér (ha már ilyen smucig volt a munkásokkal) hanem még veled- vagyis inkább általában a gyerekeivel-, ingerültködik, hogy na hát rakd össze, nem űrtudomány:D:D És józan ész, józan ész. Ez a kedvenc vesszőparipája. Mindig ezt mondja nekem..Common sense. Common sense. Egy olyan ember, aki úgy gondolja, hogy én meg két kisgyerek összerak egy ágyat, amihez 3 munkásember kell:D Józan ész. józan ész. Te világi balf*sz.<br />
<br />
- Amikor elmegyünk együtt a régi házhoz az ő első és utolsó körére, és megkér minket, hogy igazából töltsük már fel mindkét autót, mert neki el kell rendeznie a maradék dolgait a házban. És akkor megyek be a dobozért, és hallom, hogy az emeleten hajat szárít. (Merthát ugye a pakolástól megizzad az ember, attól meg göndörödik a haj) HAJAT SZÁRÍT A PAKOLÁS KÖZEPÉN. Miközben a tizenéves gyerekei cipekednek!!! Most akkor megint ne ítélkezzek arról, hogy milyen apuka az ilyen?:)<br />
<br />
Szintén az egyik legjobb: gyönyörűen feltolattam a felhajtóra az egyszerűbb pakolás végett és a nap végén megkér, hogy forduljak már meg. Megkérdezem, hogy de hát miért, orral az utcára gurulni, bele a forgalomba sokkal biztonságosabb. A válasz, hogy najó, dehát senki sem áll úúgy. Oké, én azt észrevettem, hogy az amerikaiak nem tudnak tolatva parkolni azokkal az anyahajókkal, amikkel járnak, de attól még ez a biztonságosabb. Oké, akkor is álljak át, mert mit szólnak majd a szomszédok:D:D:D:D Mit szólnak a szomszédok...:D:D:D<br />
(na hát itt azért már nem mondanám, hogy nem látszott az arcomon a véleményem)<br />
<br />
Egyébként a városunkról annyit kell tudni, hogy az egyik legvagyonosabb, legdrágább észak-amerikai település, mindenki undorítóan gazdag, nagyon erdős, fás nemzeti rezervátumos minden, bármit csinálsz külön engedély kell hozzá, és a postaládáig is golfos naciban, meg galléros pólóban, de inkább ingben mész ki, és 40 fok ide vagy oda, de nem hordasz papucsot/saru-t, mert nem illik a lábujjaidat mutogatni:D:D<br />
Ez az a tipikus város, ahol mindenki látványosan templomban jár, férfiak, nők agyonplasztikáztatják magukat, reggel felszívnak egy csík kokót, leüvöltik a gyereküket, megcsalja a házastársát a mexikói bejárónővel/kertésszel, elmegy jótékonykodni, kibeszél mindenkit, megszabja a gyerekének, hogy mit hordjon, melyik egyetemre menjen és mindennek ellenére mindenki nagyon boldognak látszik. Beteg egy népség.<br />
(Mindez általánosítás, és az egyik szomszéd hölgy nagyon kedves, és biztos vannak kivételek. De összességében ilyenek és aki azt választja, hogy egy ilyen közösségben él, az mindent el is árul az emberről)<br />
<br />
Ha így viccesen leírom, még akár nevethetnék is rajta, de ott akkor annyira nem volt vicces. Vagyis talán a hajszárítós meg a nemesi kacsa kipakolós résztől már az volt.<br />
Mindenesetre magam sem értem hogyan, de megcsináltam a szombati napot, anélkül, hogy elküldtem volna az apukát oda, ahova való.<br />
Egy dologban biztos voltam, hogy még egy ilyen arrogáns, logikátlan, idióta, világi p*csfejjel talán nem is találkoztam. De hát nem kell nekünk szeretni egymást, amíg tudok vele dolgozni...<br />
<br />
Vasárnap amikor 12 óra alvás után úgy másztam elő az immáron földfelszínen lévő szobámból mint akit agyonvertek, akkor ő már teljes ingben-golfos naciban itta a napi adag diétás kóláját. (Ez az ember ugyanis alig eszik, akkoris csak gyorskaját, de reggel 6-tól éjjel 1-ig issza a diétás kólát. És orvos. :D)<br />
Majd kedvesen rámnéz, hogy jajjde fáradtnak tűnsz. Hát enyhe ingerültséggel a hangomban sikerült csak annyira szorítkoznom, hogy "hát mert az is vagyok". És ekkor ilyen nevetve mosolygós fejjel megkérdezi tőlem, hogy miért mi történt???<br />
:D:D:D:D:D:D<br />
Hát ezen már neki is az arcába nevettem. Ilyen ember a világon nincs. Mi történt. Akkor elmagyaráztam neki, hogy "hát tudod ÉÉN tegnap kb. 8 órát vezettem és 4 órát pakoltam, mert ugye költözködtünk." (nem tudom, itt voltál-e?!:D)<br />
<br />
Na de hát túl voltunk a költözésen és én nagyon boldog voltam attól, hogy végre az emeleten lakhatok egy nagy szobában, sok-sok ablakkal, és saját fürdővel.<br />
Mondjuk a TV-internetre még kellett várni, és a kaotikus állapotok is fennálltak, de onnantól kezdve hogy nekem meg volt az elszeparált életterem és eldöntöttem, hogy én ennek a hálátlan, arrogáns idiótának egy cipős dobozt sem rakok arrébb, már egészen jól éreztem magam.<br />
<br />
Ezek után hétfőn megírta a fizetési csekkem.<br />
(Háttér sztori a program és az állam által előírt minimum, amit kapnod kell az 195,75 $, de általában a legtöbb család átutal 200$-t, mert senkit nem érdekel az a 4,25 $. Ami kb 800-900 ft.)<br />
Hát képes volt nekem megírni a 195,75 $-os csekket. Nyílván nem várható el, hogy adjon plusz pénzt, de azért mégis csak rendes és hasznos voltam, 2 napig pakoltam a szarjait, megtehettem volna, hogy én elmegyek várostnézni ezen a hétvégén..de nem, mert én rendes vagyok. És amúgy meg fizethette volna a munkásokat. És nem hogy nem nyomott a kezembe mit tudom én, 20$-t, hogy na köszi. Hanem még itt dollárcentezik nekem.<br />
Na és akkor ilyenkor tűnik el az ember részéről egy bizonyos jószándékű, nem kicsinyeskedő magatartás. Hát ha 800 ft-okon szarakodunk, akkor bizony én is betartok minden előírást, és ha a kosztengerben fogunk úszni, akkor sem mozdítok meg semmit, mert nem dolgom.<br />
<br />
Hétfőn rájöttünk, hogy a ház bizony üres, és a wc papírtól kezdve az alapvető élelmiszereken át, a tisztítószerekig tulajdonképpen semmink nincs. Semmink. És hogy akkor menjek el bevásárolni. (Ez tök rendben van még!)<br />
És ad nekem egy olyan összeget, amiből egy 4 fős család az átlagos heti bevásárlását talán megcsinálja a Tesco-ban magyar árakkal. (ha mondjuk csak egy féle húst vesznek és nem kell sok tisztítószer:D)<br />
Ja és egy olyan boltba küld el, mint nekünk a Metro. Húst akarsz?? Veszel 4 kilót. WC papír kell, itt az 50 gurigás csomag. Ez persze tökjó, és jajj mennyit lehet spórolni nagytételben, na csak akkor más összeggel kell elindulni.<br />
Én finoman szólok, hogy hát ennyi nem hiszem hogy elég lesz. Válasz: hát csak a legszükségesebbeket vedd meg, nem kell megvadulni. (ezt mindenképp tedd hozzá, nehogy legyen egy kevésbé arrogáns mondatod:D)<br />
Oké..és akkor mik a legszükségesebbet? (Merthogy üres a ház)<br />
Azthittem akkor kapok egy listát, erre felsorolt 4 dolgot, hogy "diet coke, meg ééén szeretem a málnát, áfonyát, meg azokat a muffinokat"...oké.köszi:D<br />
Hát én elmentem és kihoztam a maximumot a pénzből. Majd amikor este 11-kor hazaért hallottam, hogy ordibál a kislánnyal, hogy ő nem ezt kérte meg nem azt mondta, és hogy verhettünk el ennyi pénzt egy nap alatt:D:D:D:D<br />
Szerencsétlen kislány, általában ő issza meg a levét mindennek.<br />
Mivel én este 11-kor nem fogok lemenni és rendet rakni, másnap kedd reggel felhívtam, hogy mi a gondja és hogy nem volt lista, ennyibe kerülnek az élelmiszerek, legközelebb akkor adjon listát, ne mindig utólag méltatlankodjon.<br />
(persze ezen is hápogott, meg előadta hogy dehát ő nem tudhatta hogy ennyi minden kell. Hát miért, te hol élsz???)<br />
<br />
Aztán ezen a napon meg is hozták az új bútorainkat a Festetics Palotából. De az élelmiszer az drága. És nem kell megvadulni.<br />
<br />
Szerdát megérkezet a wifi meg a TV guy és bekötött mindent, majd ezek után megérkezett a kiskutyaaa.<br />
Igen, mert egy olyan háztartásba ahol annyira nincs idő semmire, hogy au pair kell, oda kiskutya hiányzik. Én persze elképesztően örültem neki, mert imádom a kutyikat és évek óta vizslabébit szerettem volna, erre jön egy 7 hetes weimari vizsla bébi:))<br />
<br />
Úgyhogy szerdán átjárt egy ilyen felszínes boldogság, internet, kiskutya, boldog gyerekek, és aznapra az apukának sem jutott a hülyeségéből.<br />
<br />
Közben már feltűntek kényelmetlen apróságok, hogy pl. minimális konyhai felszerelésünk van, amivel kb. vizet forralni lehet és ennyi.:D Meg hogy gyönyörű szép a márvány vágódeszka, csak egyrészt úgy csattog, mint az őőőrület, ha szeletelsz rajta valamit, másrészt meg két kézzel bírom csak megemelni, és akkor kotord bele a vízbe a zöldséget.:D<br />
A bútorok gyönyörű szépek még XIV. Lajos idejéből, csak semelyik asztalra vagy sík területre a nappaliban nem lehet tányért vagy poharat rakni, ha éppen ott TV-zel. A fotel gyönyörű szép, csak kitörik a nyakad, ha próbálsz kényelmesen ülni. A gobleinezett párnás étkező székekre meg félek leülni, nehogy valami gomb a nadrágomon kiszakítsa:D<br />
Ja és az 50 tányérunkból 3-at lehet mikroba tenni. A többi a vitrinbe való:D:D<br />
Micsoda kényelmesség, elképesztő. A lényeg, hogy ezekre a dolgokra jut figyelem.<br />
<br />
Aztán pénteken napközben a gyerektől tudom meg, hogy aznap délután meccse van. Hát jólvan, hívjuk az apukát, aki egyébként általában nem veszi fel a telefont. Hát most sem. Írok neki smst, hogy akkor ugyan küldje már el, hogy hova meg hányra kell menni. Fél órán belül meg is kaptam a választ. Elmentünk a meccsre, még a kutyit is vittük. Csak már megint a bosszankodás a hülyeségén.<br />
<br />
Aztán végeztem a munkával és este 7 után elmentem futni egy fél órát. Mire visszajövök már ott volt a nem fogadott hívás az apukától majd a hívástól számított 2 percen belül küldött e-mail is, hogy az hogyan létezik, hogy a szerdán bekötött internet csomagnak már a 70%-a fel van használva.<br />
<br />
És itt jött az én első igazi kiakadásom. Hogy itt korlátozott net van???<br />
Én még olyat nem hallottam, hogy az otthonni internet nem korlátlan, és mekkora adatforgalom lehet az, ha 2 nap alatt lement 70%?:D<br />
Erre még neki állt feljebb és mondta, hogy ki fogja deríteni ki használja ennyit. Na ez ám a fontos. Nem normális internetet venni. És már egyből megy ez a támadás, meg a gyerekek beparáztatása, hogy jajj hát ő kideríti, és ha kiderül mérges lesz. Én erre annyit mondtam neki, hogy furcsállom, hogy ennyi idő alatt, annyi neki, és hogy én is sokat használom, de fogom is, és az internet az nagyon alapvető szükséglet.<br />
<br />
Nálam itt volt a határ, és a sok-sok hülyeség, a munkabeosztás hiánya, az intrukciók, jelenlét, kommunikáció hiánya és minden utólagos kiakadása... a kilátás, hogy nem lesz normális internet, feltette az i-re a pontot.<br />
<br />
Majd szépen feljöttem a szobámba és írtam egy e-mailt a képviselőmnek, hogy nagyon szeretnék vele személyesen találkozni, akad némi problémám és aggályom a családommal kapcsolatban.<br />
A képviselőm rendes volt és a hétvége ellenére már másnap válaszolt és következő hét szerda délelőttjére meg is beszéltünk egy találkozót...<br />
<br />
To be continued....Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-7716294786424144032013-08-06T09:11:00.000-07:002013-08-06T09:11:59.496-07:00A feketeleves. (Vigyázat, hosszú bejegyzés következik)<br />
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Rematch</span><span class="s2">.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">A szó, amit kimondani sem merünk, nehogy megtörténjen velünk, még</span><span class="s2"> mi</span><span class="s2">előtt megkezdenénk a programot.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">A szó, amitől az első bizonytalan hónapban a legjobban tartunk, mert mi van, </span><span class="s2">akkor,</span><span class="s2"> ha nem tetszem a családnak, vagy esetleg ők nem tetszenek nekem.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">A szó, amivel folyamatosan találkozunk az </span><span class="s2">összes,</span><span class="s2"> au </span><span class="s2">pair-es </span><span class="s2"></span><span class="s2">facebook</span><span class="s2"> csoportban, és az ismeretlen, vagy 1x-2x látott lányoktól kapott levelekben, akik kétségbeesetten új családot keresnek, mert nem akarnak idő előtt hazamenni.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">A szó, ami </span><span class="s2">érezhető erővel csap arcon, amikor a te fogadó családod szájából hangzik el.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Inkább ahhoz az érzéshez hasonlítanám, amikor szakítanak veled, mint ahhoz, amikor kirúgnak.</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Mert itt nem csak a munkádat veszíted el, hanem a biztos hátteredet a világ másik végén, a kialakított élettered, a minimális „saját” közegedet, amit volt időd megteremteni, az </span><span class="s2">összes helyismereted és szokáso</span><span class="s2">d, amit </span><span class="s2">kialakítottál, az összes barátod</span><span class="s2">, akit</span><span class="s2"> szereztél, az összes úti terved</span><span class="s2">, amit a környékre kigondoltál, és a kedvedet az újrakezdéshez.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Mert amikor az ember életében történnek olyan dolgok, hogy elveszít valamit a minden napokból (munka, kapcsolat, stb.), akkor bizony nincs mese, 1-2 nap szomorkodás, aztán újratervezés és megvalósítás</span><span class="s2">, mert</span><span class="s2">hogy az élet megy tovább.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Ez a helyzet viszont teljesen más. Teljesen más, amikor az ember kiszakad a saját életéből,</span><span class="s2"> a szerettei köréből, a komfort</span><span class="s2">zónájából és eljön a világ másik végére különféle okoktól vezérelve (nyel</span><span class="s2">vtanulás, utazás, kaland, pénz), előre meghatározott 1 évre. Felszívja magát kitartással, toleranciával, függetlenséggel és a</span><span class="s2">karaterővel, mert tervei vannak</span><span class="s2"> és szándékai, amiért jött. Egy év. Egy év, amibe sok jó és rossz is </span><span class="s2">összezsúfolódik</span><span class="s2"> és </span><span class="s2">fog összeszorítva</span><span class="s2"> bírjuk ki a nehéz időszakokat a grandiózus terveink megvalósítása érdekében, tudván, hogy ez csak egy év. Aztán </span><span class="s2">begyűjthetem,</span><span class="s2">amiért jöttem (nyelvvizsga, utazási hónap a program végén, félretett pénz) és mehetek haza. Mert addigra már nem az lesz, hogy nem akarok hazamenni. Ha mindent sikerül megvalósítani, amiért jött az ember, akkor haza vágyik. Meg arra, hogy tovább haladjon az életével.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Aztán amikor 3 hónap után közlik veled, hogy ez nekik nem működik, akkor a kérdés az, hogy vesződjek-e ezzel az egésszel. Újrakezdeni a családkeresést, beilleszkedést, újabb fura szokások tolerálását, helyismeret szerzés</span><span class="s2">é</span><span class="s2">t, és egy teljesen új szociális háló kialakítását.</span></span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Ráadásul már csak 9 hónap. Megéri a macera?</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Vagy akkor hosszabbítsak még 6 hónapot</span><span class="s2"> az új családdal, amikor az előre kitűzött 1 éves határidő lebeg előttem célegyenesként</span><span class="s2">?</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Na</span><span class="s2"> hát az ki van zárva. De a macera talán megéri. Megéri, mert még nem gyűjtöttem be, amiért jöttem.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Úgyhogy most szokatlan, kicsit személyesebb hangvételű élménybeszámoló következik arról, hogy mi is történt velem. És hogy hova tűntek a bejegyzéseim az elmúlt 3-4 hétben.</span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Szóval a Los Angeles-i vakációm után kezdődött az egész. Persze tudtam, hogy a vakáció után nehéz lesz visszarázódni a hétköznapokba, és újra a nyűggel foglalkozni. Ez minden vakáció után így van, de aztán 1-2 hét múlva elmúlik.</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Amikor hazaértem, akkor vettem észre, hogy a szobám használatban volt a távollétem alatt. Két-három különböző helyen tárolt, igaz nem elrejtett csoki állományom volt megdézsmálva, </span><span class="s2">amire a </span><span class="s2">szőnyegen</span><span class="s2"> és az ágyam szélén/</span><span class="s2">alatt található </span><span class="s2">csoki papírok</span><span class="s2"> hívták fel a figyelmemet. Aztán ahogy rendet raktam az éjjeli szekrényemen, észrevettem, hogy a füldugó állományom a teli dobozról 3 párra csökkent. (Mert, hogy az amerikai kultúra vasárnap reggel 6-kor sem tudja, hogy mire való a TV-n a hangerő szabályozás, a szülők pedig</span><span class="s2">ahelyett,</span><span class="s2"> hogy rászól</span><span class="s2">nának a gyerekre, hogy ne üvöl</span><span class="s2">tsön korán reggel, inkább megbékél</span><span class="s2">nek a 6-kor kelés </span><span class="s2">és a délutáni szunyókálás életvitelével. Én füldugót használok.)</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Számomra </span><span class="s2">döbbenetes a pofátlanság, hogy valakinek a cuccából észrevehető mennyiségűt elhasználok. Mert oké, jópofa</span><span class="s2"> dolog, elvesz 1-2 pár</span><span class="s2">t és </span><span class="s2">hülyéskednek</span><span class="s2"> egy fél napot. Na de egy egész</span><span class="s2"> dobozt elhasználni, és a maradék 3 párt ott</span><span class="s2">hagyni</span><span class="s2">…</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">A csokis papír a másik. Oké, vegyen el 1-2-3 szemet, de ne egye</span><span class="s2">n meg a fél </span><span class="s2">boboznyit</span><span class="s2">, és ha már volt olyan pofátlan, hogy megette, akkor legalább ne hagyjon szemetet </span><span class="s2">maga után, az én </span><span class="s2">szobámban :D</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Ez a döbbenet. Mert ez nem sima neveletlenség, illetlenség. Ez</span><span class="s2">,</span><span class="s2">- ahogy a </span><span class="s2">töri</span><span class="s2"> tanárom mondaná a pofátlanság csimborasszója. :D</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Aztán a következő 1-2 hétben folytatódott a sorozat. Hol a hajkefémet találtam meg máshol, ahol hagytam, hol egyéb fürdőszobai kellékeimet. Ismét</span><span class="s2">…</span><span class="s2"> Ha már másét használod, legalább úgy</span><span class="s2"> csináld, hogy ne vegyék észre. </span><span class="s2">És én err</span><span class="s2">e nagyon allergiás tudok lenni.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Amikor a szoba</span><span class="s2">használatot említettem az apukának, akkor ő nevetgélt, és elmesélte, hogy valóban 1-2 vitát a gyerekek között úgy rendezett le, hogy az egyik a nappaliban, a másik a szobámban nézte a tv-t. És simlisen mosolyogva annyit mondott, hogy nassolósak. Hát most akkor ilyenkor erre mit mondd, az ember, nem fogok ennél nagyobb ügyet rendezni egy doboz csokiért meg füldugóért, mert láthatóan ők ilyen természetűek. Egyszerűen nem érzik azt, hogy nem illik másnak a szobájában </span><span class="s2">héderezni</span><span class="s2">, amikor ő nincs ott. Az </span><span class="s2">az</span><span class="s2"> én életterem, az én privátszférám.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Következő lépés. A </span><span class="s2">magaviselet. Amiről</span><span class="s2"> eddig ebben a</span><span class="s2">blogban</span><span class="s2"> még nem volt szó. A két gyerekem közül, a kisebbik fiú nagyon problémás eset. Nem az </span><span class="s2">az</span><span class="s2"> átlagos akaratos, követelőzős, el</span><span class="s2">hízás felé tartó amerikai rosszgyerek-</span><span class="s2">kategória, ami </span><span class="s2">kliséként</span><span class="s2"> él a képzeletünkben. Annál halmozottan rosszabb eset. Annyira, hogy én utána olvastam a dolognak, és igen erős gyanúm van arra, hogy </span><span class="s2">pszichiátriai</span><span class="s2"> esetről van szó. Ami felett a családban mindenki próbál elsiklani és válogatott mondatok szólnak mentségére a hét összes undok napján. Fáradt. Éhes. Nehéz napja volt (mint minden nehéz életű 6 éves gyereknek). Csak egy 6 éves kisfiú, azok ilyenek. Aha.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Nem szeretném részletezni a viselkedését, </span><span class="s2">de azért </span><span class="s2">csak hogy érezzétek, hogy nem túlzás a helyzet.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Minden, tényleg </span><span class="s2">minden nap legalább 5-6 ordítva sírás. De fülsüketítő szántszándékú ordítás ám.</span><span class="s2"> </span><span class="s2">Olyan</span><span class="s2">o</span><span class="s2">kért, hogy fürdeni kell menni, apa később ér haza, mi a vacsora, megkarmolta magát véletlenül, a nővére nem azt nézi, amit ő akar, és nem </span><span class="s2">„</span><span class="s2">lepillanatállj-oztam</span><span class="s2">”</span><span class="s2">, hanem kikapcsoltam a</span><span class="s2">Spongyabobot</span><span class="s2"> (amit ötvenezerszer látott már</span><span class="s2">:D</span><span class="s2">)</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Soha szót nem fogadás, követelőzés, kioktatás, visszabeszélés, 3 éves kislányokat megs</span><span class="s2">zégyenítő hisztéria, düh</span><span class="s2">rohamok, önmagunk földhöz vágása és a többi ínyencség.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">És mindezt el lehet viselni</span><span class="s2">!!</span><span class="s2"> Ha a gyereknek vannak aranyos pillanatai, okosakat mond, </span><span class="s2">érdeklődő, néha segítőkész és néha örül is annak, amikor a kedvére teszel.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Na de a</span><span class="s2">mikor már olyanokon ment a sírás(!!)</span><span class="s2">,</span><span class="s2"> hogy nem oda parkoltam a parkoló házban, ahova ő szerette volna (de szólni nem szólt:D), </span><span class="s2">és amikor vasárnap reggel 6-kor berontott a szobámba, mert ő kommandósat játszik, és amikor felhívod a figyelmét arra, hogy alszol, az a válasz, hogy én meg játszom…na, </span><span class="s2">akkor már kezdett elszakadni a cérna, és megfogalmazódott bennem a megváltozhatatlan: a világ legutálatosabb gyerekével élek egy házban, akinek</span><span class="s2"> egy dolog hiányzik az életéből…</span><span class="s2"> Egy jó nagy atyai pofon, már elnézést.</span></span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Amikor erre rájössz, akkor el kell gondolkozni azon, hogy együtt tudsz-e élni egy ilyen gyerekkel 1 évet. Mert a másik gyerek, a cuccaim kérdezés nélküli használatától eltekintve egy aranyos, normális, segítőkész lány volt.</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Aztán jött a gondolat, a szó, hogy </span><span class="s2">rematch</span><span class="s2"> és rájöttem, hogy nincs az </span><span class="s2">az</span><span class="s2"> isten. </span><span class="s2">Californiában</span><span class="s2"> élek. Keveset kell dolgoznom. Saját kocsim van, amit nem kell fizetnem saját</span><span class="s2"> használatkor sem. Kaptam egy </span><span class="s2">iP</span><span class="s2">hone-t</span><span class="s2"> korlátlan hívás, </span><span class="s2">sms</span><span class="s2">, nettel. Kaptam egy 5 csillagos </span><span class="s2">gym</span><span class="s2"> klubtagságot. Jó a társaság, jó az időjárás, sok az utazási lehetőség. A </span><span class="s2">rematch</span><span class="s2"> na</span><span class="s2">gy macera és határidős az elhelyezkedés</span><span class="s2">. Ekkor szívtam fel magam. Ezt bizony </span><span class="s2">ki kell bírni, a gyereket meg mé</span><span class="s2">g</span><span class="s2"> jobban meg</span><span class="s2"> kell nevelni. </span><span class="s2">Na</span><span class="s2"> nem mintha eddig nem próbálkoztam volna.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Az </span><span class="s2">előző</span><span class="s2"> au </span><span class="s2">pair-t</span><span class="s2"> volt, hogy megrúgta. Engem </span><span class="s2">soha,</span><span class="s2"> egyszer nem mert megrúgni. Az elejétől kezdve igyekeztem felállítani a szabályokat, amit akkor felejtett el, amikor az előző az </span><span class="s2">pair</span><span class="s2">visszajött 1 hétre. Talán </span><span class="s2">az óta</span><span class="s2"> sem bírtam visszanyerni a kontrollt felette.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Aztán elérkezett a családi nyaralás. Azt gondoltam, </span><span class="s2">na,</span><span class="s2">lépjünk túl a „birtokháborításon” és szegény viselkedészavaros gyereken, hátha a nyaralás jót tesz mindenkinek.</span><span class="s2"> Nagycsalád, unokatesók, nagynénik, nagybácsik egy nagy házban egy gyönyörű tó partján, csak nem lehet rossz. Tényleg nem volt rossz. Hanem életem legborzalmasabb hete volt, amiből nem volt menekülés. </span><span class="s2">Soha sehol ilyen </span><span class="s2">szarul</span><span class="s2"> még nem éreztem magam.</span><span class="s2"> Két 11 éves</span><span class="s2"> lány gyerekkel aludtam együtt egy galérián a nappali</span><span class="s2">-konyha</span><span class="s2"> felett. Ez azt jelentette, hogy éjjel 1-ig a szülők hangoskodtak alattam falak nélkül, reggel 7-kor meg az ordító mesematinéra keltem. Napi 6 óra alvás 1 héten keresztül, legyél vidám és játssz és nevess a gyerekekkel, aki</span><span class="s2">k</span><span class="s2"> minden nap felvernek.</span><span class="s2"> A 12 főre jutó 3 fürdőt ne használd 10 percnél tovább, mert megjegyzést kapsz, de a „szobádba</span><span class="s2">n</span><span class="s2">” felejtsd el, hogy nem pont akkor fognak felrohanni a kisfiúk, amikor éppen öltözni próbálsz.</span></span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Semmi privátszféra a nap 24 órájában, de ne legyél feszült.</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Mindenkinek meg volt a korában és nemében hozzáillő társasága, akivel eldumálgatott, és ha csatlakoztál hozzájuk, véletlenül sem erőltették meg magukat, hogy ne belső témákat, pletykákat nyomassanak, amiket nem is értesz, de hozzászólni sem tudsz.</span><span class="s2"> A gyerekekkel mondjuk nem sok dolog volt, voltak hatan, feltalálták magukat, és úgyis csak susmorogva arrébb álltak, ha csatlakoztam volna hozzájuk.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Aztán jött a felismerés, hogy nem családtagként hoztak. Amivel számol </span><span class="s2">is </span><span class="s2">az ember és azt is tudja, hogy dolgozni kell, de akkor nem kell nyomatni, hogy </span><span class="s2">jajj</span><span class="s2"> mennyire családtag vagy és együtt fogunk szórakozni, stb. Bár tény, hogy sok szabadidőm volt, de akkor mindenki alukált, vagy főzött, vagy a parton feküdt. Amikor szórakozás, buli, kimenés volt, akkor dolgoztam.</span><span class="s2"> Szabadidő ide vagy oda, de</span><span class="s2"> egyedül</span><span class="s2">, kocsi nélkül egy tó partján</span><span class="s2"> mégis mit csináljon az ember.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Nem, én azért vagyok itt, hogy a 6 gyerekből legalább 2-t szemmel tartsak, meg hát tó is van meg medence is, így váltakozó jelleggel, és a gyerekek rohanási iránya szerint</span><span class="s2">,</span><span class="s2">valamelyiknek a partján nyugodtan aszalódhatok. És egy szavam sem lehet, </span><span class="s2">más mit nem adna, ha ez lenne a munkája,</span><span class="s2">ennél rosszabb dolgom ne is legyen. :D</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">(Megjegyzem gyönyörű színem lett, </span><span class="s2">na</span><span class="s2"> de na.)</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Munkaidő. Az nincs. Milyen jól hangzik, nem? </span><span class="s2">Ahha</span><span class="s2">. Ez azt jelenti, hogy nem tudod beosztani az idődet, hogy mikor mit csinálsz, nem látod előre a napod, hanem egyszer csak jönnek, hogy </span><span class="s2">na</span><span class="s2"> akkor mi most ide meg oda megyünk, figyelj a gyerekekre amíg visszajövünk. Oké.</span></span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Hogy az meddig tart? Meg mikor kezdődik? Majd megtudod.</span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Azt, hogy arra is rájöttem, hogy a családi „értékeink”, életvitelünk, normáink, beszédtémáink, kulturáltságunk, temperamentumunk, jólneveltségünk fokozata kétségbeejtően eltérő, nem </span><span class="s2">részletezném. Merthogy én azért mégis csak tiszteletben tartom a családot és az ő családi életüket.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Ezt persze a nyaralás alatt megtapasztaltam, hogy nem kifizetődő, ugyanis ők nem tanúsítanak hasonló magatartást velem szemben. Az, hogy éjjel 1-kor a nappaliban rólam beszélnek, miközben én a falak és ajtók nélküli galérián tartózkodom</span><span class="s2">,</span><span class="s2"> a tiszteletlenség és egyben a butaság ordító jelei. Nem azt mondom, hogy én soha senkinek nem panaszkodtam róluk. De legalább nem egy légtérben teszem velük. Pedig tehetném, mert ők nem beszélnek magyarul. Én viszont beszélek angolul, és értek mindent. Azt pedig nem tudom, miért feltételezték, hogy alszom, miközben égett az összes lámpa, és még csak lejjebb sem vettek a hangjukból a kései óra ellenére.</span><span class="s2"> </span><span class="s2">Mondjuk</span><span class="s2"> azt sem tudom én min lepődtem meg, amikor a nyaralás alatt folyamatos fültanúja voltam annak, ahogyan egymásról, az éppen ott nem tartózkodókról beszélnek. A saját családtagjaikról</span><span class="s2">!!</span><span class="s2"> Akik szintén 1-2 szobányira tartózkodhatnak éppen.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Ez az egy hét </span><span class="s2">nyaralás </span><span class="s2">2-3. estéje környékén történhetett.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Semmi privátszférám nem volt, bizonytalan volt a szabadidőm, állandó hangzavarban éltem, abszolút nem integráltak a beszélgetésekbe, klikkekbe, 2-3.nap után pedig valóban én is felhagytam a próbálkozással. Felismerni, hogy kihasználnak, végig </span><span class="s2">hallgatni,</span><span class="s2"> hogy hogyan is vélekednek rólad.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Innentől kezdve nagyjából minden interakciót kerültem velük. És direkt a vízparton töltöttem az egész napjaimat, ürügyként használva a gyermekfelügyeletet.</span><span class="s2"> A telefon adatforgalmát a napi 3-4 órányi </span><span class="s2">skype-olással</span><span class="s2"> és </span><span class="s2">puffogással</span><span class="s2"> 80%-osan kimerítettem 1 hét alatt, </span><span class="s2">ezen kívül</span><span class="s2"> egy napon sem hagytam ki az 1 órányi edzőtermi elvonulást.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Alig vártam, hogy </span><span class="s2">vége legyen a nyaralásnak, </span><span class="s2">hazaérjek és meglegyen a szobám, falakkal, ajtókkal. Meglegyen a beosztásom, az </span><span class="s2">elkülönített</span><span class="s2"> szabad időm. Ott legyenek a barátaim, akikkel tudok is csinálni valamit a szabadidőmben. És visszatérjenek a dolgos hétköznapok, amikor lehet a kötelezettségekre koncentrálni és nem kell ennyire elmerülni a „családi életben”.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Amikor ezeket a gondolatokat a visszaérkezés utáni este megosztottam az itteni legjobb barátnőmmel, akkor ő feltette a kérdést újból, ami bennem is megfogalmazódott.</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Biztos,</span><span class="s2"> hogy kibírsz velük egy évet</span><span class="s2">???</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">És azt mondtam, hogy ki kell bírnom, mert jó térségben vagyok, jó körülményekkel. Egyszerűen még jobban fel kell szívnom magam, és vigyáznom kell, hogy nem csak nálam, de náluk se szakadjon el a cérna. Mert abban is biztos voltam, hogy annyira nem egyszerűek, hogy nem vették észre a nyaralás alatti </span><span class="s2">introvertáltságomat</span><span class="s2">.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Hazaérkeztünk vasárnap, első dologként kipakoltam mindent, kimostam az összes gyerek, összes ruháját, még vacsorát is főztem, aztán az apukával megbeszéltük a </span><span class="s2">jövő heti</span><span class="s2"> beosztást, és elmentem végre kialudni magam.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">A hétfő menetrendszerűen lezajlott, este munka után, pedig elmentem találkozni a barátnőmmel, elmeséltem neki mindent, és a fentebb említett kérdés is felmerült. Még azt is megemlítettem neki, hogy azok alapján, amit hallottam és láttam, </span><span class="s2">abból, hogy milyen emberek, </span><span class="s2">nem vagyok biztos abban, hogy olyan családdal van dolgom, ahol egyenesen, nyíltan leülnénk beszélni a problémákról, ha esetleg nem jó irányban haladunk.</span></span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Ezek után hazamentem este 10 körül. És az apuka megkért, hogy üljünk le beszélgetni.</span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Az első gondolat, ami átfutott az agyamon az volt, hogy végre, nem csak a hátam mögött beszélünk rólam, és esetleg lesz alkalmam elmondani 1-2 dolgot.</span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Hát ez fogadott.</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Oké, Edina, ez nem lesz könnyű, mert nagyon bírlak téged. (Már megint miért kell olyat mondani, ami nem igaz</span><span class="s2">:D</span><span class="s2">)</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">De ez nem működik. Sokat gondolkoztam amióta hazajöttünk (1,5 napja), és érzem, hogy nincs meg köztünk, közted és a gyerekek között a „</span><span class="s2">connection</span><span class="s2">”. Ezen kívül „</span><span class="s2">you’re</span><span class="s2"> </span><span class="s2">not</span><span class="s2"></span><span class="s2">having</span><span class="s2"> </span><span class="s2">enough</span><span class="s2"> </span><span class="s2">fun</span><span class="s2"> </span><span class="s2">together</span><span class="s2">”. Úgyhogy </span><span class="s2">rematch-et</span><span class="s2"> szeretnék. Nem akarok belemenni példákba, de nem érzem úgy, hogy megtettél mindent, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagy egy rendes, becsületes lány, de ne menjünk bele, nem lenne értelme, váljunk el civilizált, felnőttek módjára.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Ennyi.</span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Ugye, hogy záporoznak a kérdések a fejekben:</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Miért nem szóltál, hogy valami nem tetszik? Akkor az ember tud fejlődni. Miért nem beszélünk most arról, hogy mi nem jó, és nézzük meg, hogy TÉNYLEG nem működik-e?</span><span class="s2"> Miért nem kérdezed meg, én mit gondolok? Hogy az 1. hónapos értékelés (amikor nagyon elégedett voltál) és a 3. hónap vége között mi változott? Mi történt? Mi az oka?</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Mert akkor esetleg beszélni kellene arról, hogy komoly problémák vannak. Mert akkor bele kellene gondolni, hogy a kisgyerekkel lehetetlenség bírni. Vagy kapcsolatot teremteni (ha 3 hónap után is az a leggyakoribb mondata, hogy „go</span><span class="s2">away</span><span class="s2">”). Vagy jól érezni magunkat (ha a 6 munkaórámból 3-at sír, hisztizik, aztán meg büntetésben van).</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Na és itt jön a csavar. Egyik kérdést sem tettem fel.</span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Mert az embernek mindig a családja lesz az első. Mit érdekli őt egy kívülálló véleménye, ő a családja érdekeit védi. Ezzel minek mennék szembe.</span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Ezen kívül volt szerencsém ízelítőt kapni abból, hogy milyen ember. Hogy hogyan beszél veled, és hogyan beszél a hátad mögött. Miért is osztanék meg vele bármit őszintén.</span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Végül pedig az érzés, hogy ennyi. Kimondta. Nem az én hibám, nem én adtam fel, mégis megszabadulok.</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Na</span><span class="s2"> nem úgy kell ezt elképzelni, mint az üdvözülést, persze hogy a pánik jön előbb. Mi lesz velem, mi </span><span class="s2">van</span><span class="s2"> ha nem találok családot, vagy igent kell mondanom egy nem túl jó családnak, csak, hogy maradhassak, és a többi.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Hogy mi jött ezután.</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Másnap reggel első dolgom volt felhívni a képviselőm, elindítani a folyamatot, hivatalos papírokat, hogy kezdődhessen a családkeresés. Aztán 6-8 órán keresztül ültem a gép előtt, felvetettem magam kb. </span><span class="s2">20</span><span class="s2"> au </span><span class="s2">pair</span><span class="s2"> </span><span class="s2">facebook</span><span class="s2">csoportba, mindenhova posztoltam, és az összes létező au </span><span class="s2">pair</span><span class="s2">ismerősömmel felvettem a kapcsolatot. A következő 3 nap posztok, kommentek, üzenetek, e-mailek között telt. És még dolgoztam is.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Eljátszottam a gondolattal, hogy hazamegyek, de nem végeztem. Még ingyen angolra kell járnom, nyelvvizsgáznom, utaznom, vásárolnom, félretennem, delfinekkel úsznom, stb.</span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Borzasztó érzés, amikor 2 heted</span><span class="s2"> van a lehető legjobb család</span><span class="s2">megtalálására</span><span class="s2"> és minden érdeklődő levelére le kell csapnod, akikre normális esetben rá sem kattintanál.</span><span class="s2"> Olyan elképzelések, hogy gyerekek száma, kora, vagy állam az USA-ban el lehet felejteni. És meg is tettem.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Aztán 4 nap feszült figyelem megosztás, hajnali 2-ig gépezés és reggel 8-tól dolgozás után </span><span class="s2">megtörtént</span><span class="s2"> amire nem számítottam. Olyan család jelentkezett, akik még külön szimpatikusak voltak.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Elvált apuka, jól nevelt gyerekek, 10 és 13 évesek. Chicago külváros. </span><span class="s2">Na</span><span class="s2"> nem egy </span><span class="s2">California</span><span class="s2">, de még sem Ohio,</span><span class="s2">Philadelpia</span><span class="s2"> és még New York sem vonzott különösebben.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Egy 1,5 órás telefonbeszélgetés, utána érdeklődést kifejező e-mail, és </span><span class="s2">match</span><span class="s2">. Mindez 2 nap alatt, pakk, pánik </span><span class="s2">off</span><span class="s2">.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Bár tény hogy többet kellett az e-mailjeimet munkaidőben, sunyiban nézegetnem. (</span><span class="s2">na</span><span class="s2"> nem mintha a gyereket megzavarná a napi 3-4 óra mesenézésben), még így is tisztességesen végig dolgoztam 1,5 hetet. Rend volt, tisztaság, időben vacsora, mosás, </span><span class="s2">ida-oda</span><span class="s2"> tábor, bevásárlás, stb.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Hogy mit kaptam cserébe.</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Az apuka a </span><span class="s2">rematch</span><span class="s2"> bejelentésétől kezdve 1 napon belül talált új lányt. Az információt a képviselőmtől tudtam meg 5 nap múlva, 4 napon belüli érkezési dátummal.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Az apuka megkért, hogy a gyerekeknek ne mondjak semmit, amit tiszteletben tartottam. Az </span><span class="s2">új</span><span class="s2"> au </span><span class="s2">pair</span><span class="s2"> érkezése előtt 1 nappal mondta el nekik mi történt…A kislány elment táborozni, el sem tudtam tőle köszönni.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">És az utolsó hétvégémre megkaptam még egy 6-kor kelős 11,5 órásra húzódó programot, amikor napi </span><span class="s2">max</span><span class="s2">. 10 órát dolgozhatunk.</span></span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Első felindulásaimban mindig szólni akartam, hogy álljon meg a menet.</span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">De ahol a tisztesség, korrektség és őszinte kommunikáció ily mértékű ordító hiányáról beszélünk kár a gőzért.</span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Gondolom az volt a terv, hogy pár nappal az új lány érkezése előtt megtudom én is, aztán hova mennék, sehova. Még maradhatok pont betanítani, legalább azzal sem lesz vesződség</span><span class="s2">:D</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Hát szerencsére egy lépéssel előrébb jártam, és az utolsó 1 hetemet a legjobb horvát barátnőmnél töltöttem, a </span><span class="s2">californiai</span><span class="s2">életem tökéletes lezárásaként.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Élveztük a 35 fokot, medencéztünk, végig jártuk a legjobb</span><span class="s2">fagyizókat</span><span class="s2">, éttermeket, </span><span class="s2">kajáldákat</span><span class="s2">, bejártunk még egyszer utoljára San Francisco-t, elmentünk bulizni, és éjszakába nyúlóan trécseltünk az élet nagy dolgairól.</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Abban biztos vagyok, hogy 3 hónap alatt egy olyan barátnőre találtam, akivel mindent megosztottam, akire </span><span class="s2">számíthattam</span><span class="s2"> és akivel 5 év múlva is ugyanúgy fogunk traccsolni, függetlenül az anyanyelvünk különbözőségétől.</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Ezen kívül abban is biztos vagyok, hogy ennek így kellett lennie. Mert nem véletlen, hogy 4 nap alatt találtam családot, hogy a barátnőm fogadó családja pont azon a héten volt vakáción, amikor engem el kellett szállásolni, és hogy elkerülök arról a helyről, ahova minden áron kerülni akartam.</span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Most már itt vagyok az új családomnál, Chicago vonzáskörzetében, és hamarosan írok az új kalandjaimról is.</span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Az egész ügyben 2 dolog bosszant még a mai napig is.</span></div>
<div class="s2">
<span class="s2" style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Az egyik, hogy 3 hónap alatt az 1 bőröndnyi cuccomból, 2 lett.</span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">A másik, hogy mi lesz így a legtalálóbb </span><span class="s2">blogcímemmel</span><span class="s2">, amit ki lehetett találni</span><span class="s2">?:</span><span class="s2">D</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Még sem posztolhatok pálmafákra, </span><span class="s2">Califordina</span><span class="s2"> címszóval, miközben itt októbertől megfagyás </span><span class="s2">lesz :D</span></span></div>
<div class="s2">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span class="s2">Na</span><span class="s2"> az ilyesmiket lehet bosszankodni:)))</span></span></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<br /></div>
<div class="s2">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-2811017722700680002013-07-14T23:11:00.001-07:002013-07-14T23:21:35.337-07:00Time of my life - Part 3 (még mindig LA)3.nap<br />
06.17. Hétfő<br />
<br />
Annak ellenére, hogy Évi barátnőmnek a hétfővel együtt a dolgos hétköznapok is elkezdődtek, nagyon jól sikerült managelnünk a problémát és összehozni a bébiszittelést a turistáskodással, úgy, hogy mindenki élvezze.<br />
Miután elkészült a teljes strandfelszerelés és uzsonna-rakomány (ami 3 gyerkőccel nem egyszerű mutatvány) elindultunk Malibura.<br />
A júniusi vakációkkal a nyugati parton egyetlen egy gond van csak: a reggelek, délelőttök ködösek. Ez két dolgot von maga után. Azt feltételezed, hogy nem lesz strandidő, pedig de. És azt feltételezed, hogy nem kell naptej, pedig de :D<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXX4mYrhYCV7Dya_PwvZZkUAUcn4wb3H4FI-smJoO-5gkAr4slLVZWgp8Eb8L8wx4-rsqo0WBahioPKD0k6WPb1THDSbQ6LHm-PIKgvnliIC33H9WgBHO39Ok4l-qOxuDvWhNtQn87uF6A/s1600/DSCN1390.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXX4mYrhYCV7Dya_PwvZZkUAUcn4wb3H4FI-smJoO-5gkAr4slLVZWgp8Eb8L8wx4-rsqo0WBahioPKD0k6WPb1THDSbQ6LHm-PIKgvnliIC33H9WgBHO39Ok4l-qOxuDvWhNtQn87uF6A/s320/DSCN1390.JPG" width="320" /></a>Mivel már 10-11 körül megérkeztünk Malibu egyik legszebb strandjához a Point Dume State Beach-hez, ezért még igencsak szürkés-ködös volt az időjárás, a strand is kihalt volt. De nem véletlenül esett erre a helyre a választás. A strand egyik végén található a Point Dume, ami egy gyönyörű szép, magas sziklacsoport, ami arról is híres, hogy ha felmászol a tetejére, akkor az év megfelelő szakaszaiban lehet látni a bálnavonulást:)<br />
<br />
Egyébként pedig a megmászás nem is olyan megerőltető, egy nagyon helyes, kényelmesen 1 óra alatt bejárható túraösvény van kiépítve, kilátópontokkal. Mi papucsban, három 8 éves gyerekkel mindenféle nyelvlógatás nélkül megjártunk:)<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjadhd6ijdU2qQ13-v6jhzCZArBLpOOHy4PeiIZHv-tSs3MI3LBtmycAhO4mgnYSoACJhUa_el4LNTTrr6kmYHO0oFqPjRoWZ76aRMi4sA8KqMUXG5q2ZHZpVPOVdzanjH8gy6TuDI6owR9/s1600/DSCN1422.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjadhd6ijdU2qQ13-v6jhzCZArBLpOOHy4PeiIZHv-tSs3MI3LBtmycAhO4mgnYSoACJhUa_el4LNTTrr6kmYHO0oFqPjRoWZ76aRMi4sA8KqMUXG5q2ZHZpVPOVdzanjH8gy6TuDI6owR9/s320/DSCN1422.JPG" width="320" /></a>Alternatív útvonal a képen látható sziklaoldalon való felmászás, amire biztosító kötél, hozzáértő emberek segítsége is rendelkezésre áll, és még ingyenes is. Nagy kár, hogy papucsban vágtunk neki a dolognak, így ez az élmény kimaradt. Bár amúgy sem hiszem, hogy ehhez a megmérettetéshez sikerült volna elég gén kezelt csirkemell-fehérjét beépítenem a bicepszekbe ennyi idő alatt :D<br />
<br />
Arról már nem is beszélve, hogy a túraösvény gyönyörű volt, és így a kezeim is szabadok voltak, hogy elkészíthessem a napi 300 fényképemet:)<br />
<br />
Annak ellenére, hogy ez volt az egyik legegyszerűbb program a los angelesi tartózkodásom alatt, ez volt az egyik kedvenc napom.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA2kpW6UP4XUAjdTJ20EZ4-QWohyMGrRyPs9ATHrPQ38yG9cORNZRMdnH2qgeyxQj1ZxLN5V3CVi4IiepoEXwktMvFp05D_ainIle43sROSvpWz9_1S42HSN3y6mFMXUg95licLBK3CdVH/s1600/DSCN1442.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA2kpW6UP4XUAjdTJ20EZ4-QWohyMGrRyPs9ATHrPQ38yG9cORNZRMdnH2qgeyxQj1ZxLN5V3CVi4IiepoEXwktMvFp05D_ainIle43sROSvpWz9_1S42HSN3y6mFMXUg95licLBK3CdVH/s320/DSCN1442.JPG" width="320" /></a>Mindig is éreztem valahol, hogy szeretem az outdoor, aktív programokat, csak otthon, főleg Budapesten, ehhez nehezen találja meg az ember a társaságot. Persze vannak bizonyos elfoglaltságok, amikhez könnyebb embereket toborozni (síelés, szörfözés, stb.)<br />
De ha nem dolgoztam volna hostelben, és nem lett volna úgymond a munkám része, megnézem ki jött volna el velem kenu túrára vagy barlang mászásra (olyan igazi lámpás sisakos, csúszós-mászós, vaksötétben tapogatózósra). Pedig imádtam ezeket.<br />
Itt Amerikában viszont a lehetőségek tárháza végtelen és szerencsére a környezetem is elég aktív időtöltő. Így azt veszem észre magamon, hogy egy nagy túrázás, jet-ski-zés, hegymászás, vitorlázás sokkal izgalmasabb számomra, mint bemenni a városba sétálni, kávézni, múzeumozni, bulizni, akármi. Különösen a túrázásra szoktam rá. Mondjuk ilyen tájakkal és kilátásokkal nem nehéz:)<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaHf8jCAstBc7c_B7TH1AKZSaoWQBlssQu8lWCkEkxbWrBL0K4p_cSimtmasD7Hcr04A_YMAhl2b8Dud5g75BNGHBuctMG1niofblzMyyu-LQcDKVzxApHkPrzUoqro7PIbSC4MEpSvaAc/s1600/DSCN1427.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaHf8jCAstBc7c_B7TH1AKZSaoWQBlssQu8lWCkEkxbWrBL0K4p_cSimtmasD7Hcr04A_YMAhl2b8Dud5g75BNGHBuctMG1niofblzMyyu-LQcDKVzxApHkPrzUoqro7PIbSC4MEpSvaAc/s320/DSCN1427.JPG" width="320" /></a><br />
<br />
<br />
Az is tök érdekes, hogy akármerre jársz a nyugati parton, sehol sem ennyire kék az óceán, mint itt. Szerintem csak az óceánra ellőttem 100 fényképet. Olyan, mintha nem is igazi lenne az egész. Egyszerűen felfoghatatlanul gyönyörű. Ha közelebb lenne, tuti minden héten felmásznék ide:) Nem is lehet ezt leírni, de még a fényképek sem érnek fel a látvánnyal...<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6r1JaUoEHdsVJQkMXY9b_s72zvw-CNV5aVkCiAbbvdHkdeO_rC-3dr324w7zjp0w9XFbe0g3v5Kw5ZdRU5EkyK8WdSiB6b29L5Vg2SiqfmqfTb1_J-82ImGtLM4v8oOERwB4YgBSlltvl/s1600/DSCN1453.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6r1JaUoEHdsVJQkMXY9b_s72zvw-CNV5aVkCiAbbvdHkdeO_rC-3dr324w7zjp0w9XFbe0g3v5Kw5ZdRU5EkyK8WdSiB6b29L5Vg2SiqfmqfTb1_J-82ImGtLM4v8oOERwB4YgBSlltvl/s320/DSCN1453.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAQEiUsQ68LCEFo_N-m6xOnSKbyR9o7_jtElUv8o-n_B3DmOQs9qi52OlfMut3NKt4UVQQJvkhNeePsW8QNu8Jdt1GbbesPxRhKV0RsTHphpd48LuxE3y7o7SzQC8N0bK7TeG_Hv48Qram/s1600/DSCN1436.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAQEiUsQ68LCEFo_N-m6xOnSKbyR9o7_jtElUv8o-n_B3DmOQs9qi52OlfMut3NKt4UVQQJvkhNeePsW8QNu8Jdt1GbbesPxRhKV0RsTHphpd48LuxE3y7o7SzQC8N0bK7TeG_Hv48Qram/s320/DSCN1436.JPG" width="320" /></a><br />
Az amerikai élővilág gazdagsága, pedig annyira lenyűgöző. Az, hogy mindenféle madarakat, gyíkokat láttunk menet közben, az egy dolog.<br />
<br />
<br />
De az a boldogság, amikor fent sétálsz egy ilyen magas szikla tetején és egyszer csak a messzeségből meghallod, hogy "úúú-úúú-úúú", aztán megtalálod a fókucit, és kiderül, hogy még bébije is van, na hát az leírhatatlan.<br />
Bár fél percre mindig elszontyolodok, hogy nem lehet csak úgy odamenni hozzájuk, elkapni és jól megtönyörgetni:D<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Azt hittem amúgy, hogy a szikla tetején lesz a legszebb látvány, aztán megérkeztünk a másik oldalra, ahol egy kis öböl van, a fogalmam sincs melyik malibui stranddal (a százból).<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-gX1bCGhyphenhyphenjhqK2SRIyuza0JzBzWaWGZrxnKQVPNaCAx9lw-2xGN6RPszi0wOsj_1YaQeRkST9LS36Lec_ODhAn71SUMAMbNJql4JLLKE4DSi4URAgrE8IYPa8QYhbyoiTKLZytouZ0s6y/s1600/DSCN1458.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-gX1bCGhyphenhyphenjhqK2SRIyuza0JzBzWaWGZrxnKQVPNaCAx9lw-2xGN6RPszi0wOsj_1YaQeRkST9LS36Lec_ODhAn71SUMAMbNJql4JLLKE4DSi4URAgrE8IYPa8QYhbyoiTKLZytouZ0s6y/s320/DSCN1458.JPG" width="320" /></a>A botrány az a rész egész Malibuban, ahol a privát tengerpartok vannak, házakkal. Láttuk ezt a részt is, de értelemszerűen nem jutottunk fotóközelségbe:D<br />
Egy sor ház, amik egyébként tök egyszerűen néznek ki, semmi extra. Oldalról lehet látni, hogy az óceán konkrétan a hátsó ajtót mossa, a nappaliból, pedig valami ilyesmi látványt kell elszenvedniük minden nap..<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq217brjE1P9SQ7AH0xmOv38cbs1JccmLccq0MBbg6d7M2_IWawWz1EDI_m7ri2nJxNa-bHsoZB2kJH7Vw0gcpYMdeCp3Up3tsu-DRAUYEHh3Pa7WsGc0Jbj6mmWPAk_uxil8BCAGG9RP8/s1600/DSCN1490.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq217brjE1P9SQ7AH0xmOv38cbs1JccmLccq0MBbg6d7M2_IWawWz1EDI_m7ri2nJxNa-bHsoZB2kJH7Vw0gcpYMdeCp3Up3tsu-DRAUYEHh3Pa7WsGc0Jbj6mmWPAk_uxil8BCAGG9RP8/s320/DSCN1490.JPG" width="320" /></a>De egyébként összességében Malibu ennyi: 35 kilóméter elképesztő csendes-óceáni partvidék és egy rakás szerencsés ember, akik itt élnek:)<br />
Újabb hely a "tudnék itt élni" listámra!<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Aztán szépen fokozatosan kisütött a nap, 40 fok lett, úgyhogy gyorsan lekívánkoztunk a strandra, ahol egyből nagyobb lett az élet. Letelepedtünk, benaptejeztünk, aztán a gyerekek homokvár építésbe kezdtek, én pedig vízhőmérséklet ide vagy oda, némi "beszokási" idővel, de életemben először úsztam az óceánban!!!:)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBV-AsWiKrI4PuRl9rZp0Mo2vkquNZ1R_oWBptsn9zc6uGrLJXGiNzbr2vaTur3bgnCw6MRtrvlS3bOyWMI1U__-MVDUuksQzzIy4oISDpmsdQPwfvRXMfqmYjOnnu5Qz1tFSPzIRnLRSl/s1600/DSCN1517.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBV-AsWiKrI4PuRl9rZp0Mo2vkquNZ1R_oWBptsn9zc6uGrLJXGiNzbr2vaTur3bgnCw6MRtrvlS3bOyWMI1U__-MVDUuksQzzIy4oISDpmsdQPwfvRXMfqmYjOnnu5Qz1tFSPzIRnLRSl/s320/DSCN1517.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Aztán még egy dolgot kipipáltam a turistáskodós listámon, a lifeguard fülkék közeli szemrevételezését.<br />
Bár el van kerítve és nem viccelnek ezekkel a dolgokkal, nem lehet velük bohóckódni. Nem olyanok mint az amerikai rendőrök, hogy szinte munkaköri kötelességük a turistákkal fotózkodás:D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuDXIxWypQJFhDi0fEkknuUCE1jQ-WR1OWSrM6y823ZtJmd3Tiqa2E4W2Gg-UEwTqXRWmoojOYzCwRxJe2K2AsDS3BV2uin82-GMYnsZq99HIPpysdg6lHEGYEDVt14LPCLhsXGkghcSA9/s1600/DSCN1534.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuDXIxWypQJFhDi0fEkknuUCE1jQ-WR1OWSrM6y823ZtJmd3Tiqa2E4W2Gg-UEwTqXRWmoojOYzCwRxJe2K2AsDS3BV2uin82-GMYnsZq99HIPpysdg6lHEGYEDVt14LPCLhsXGkghcSA9/s320/DSCN1534.JPG" width="320" /></a></div>
(Egyébként azóta láttam, és utána is kérdeztem, de a jó rendőr "police" matricákkal is fel van szerelve, hogy ha odamennek hozzájuk, vagy csak látnak egy kisgyereket, akkor adhassanak nekik :D)<br />
<br />
Aztán késő délután hazavittük a gyerekeket, hogy mehessenek a mindenféle délutáni elfoglaltságra. Mi, pedig levezetésképpen fogtuk a két kutyit (akik a világ egyik legcukibb kutya testvér párosa:)) elvittük őket sétálni, és betoltunk egy amerikai stílusú, pakolsz, amennyit bírsz fagyit:)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyrxxGWtAPZ6r_Noy8NfJCetafkAulUi-8BzDqbxhwXukku2KkGD0s_tyW7xjkT7l6LIDDbeFjUTRCQU7KfIcBe3uTx8pL1MojFl6QdOU47zVCjbLPpwVsgEfA-WFnt0jZTsSYeFBl1kgN/s1600/DSCN1570.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyrxxGWtAPZ6r_Noy8NfJCetafkAulUi-8BzDqbxhwXukku2KkGD0s_tyW7xjkT7l6LIDDbeFjUTRCQU7KfIcBe3uTx8pL1MojFl6QdOU47zVCjbLPpwVsgEfA-WFnt0jZTsSYeFBl1kgN/s320/DSCN1570.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTexylzN3sL1quRWgEF68Lk9LEsMz09pNeen-T5HzY-jSdH28SIjPYcixk7QoYHIH1Ry7KxWG3zkLgMPHbs1pLrBf9AH9Z5Pjz1rXkgxAEmEcsTCh_bNXjhHhAMrrAPvWVk8AEWJ5YsOHN/s1600/IMG_0599.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTexylzN3sL1quRWgEF68Lk9LEsMz09pNeen-T5HzY-jSdH28SIjPYcixk7QoYHIH1Ry7KxWG3zkLgMPHbs1pLrBf9AH9Z5Pjz1rXkgxAEmEcsTCh_bNXjhHhAMrrAPvWVk8AEWJ5YsOHN/s320/IMG_0599.JPG" width="239" /></a></div>
<br />
Megzabááálom őket!:))))<br />
Egyébként ez is évek óta erősödő jelenség, hogy egyszerűen megőrülök a kutyákért. Mindig is szerettem őket és órákig el tudtam lenni velük. És azóta is szívesen vittem le otthon a kutyánkat sétálni, amióta nem lehet elsumákolni a friss kakiszedést:D:D<br />
Itt viszont mindenki annyira kutyás, és olyan sokat kutyizom attól függetlenül, hogy az én fogadó családomnak nincsen sajátja, hogy az nem igaz. Még a csúnya kutyákat is szeretem:D És ami még jobb, hogy imádnak a kutyák is. Pedig nem az a kutyahangon morgok és a földön fetrengek, úgy játszok vele, típus vagyok :D<br />
Mindenesetre amióta évente kiábrándulok 1-1 hivatásból (főként az emberek miatt, tök mindegy, hogy utasnak, vendégnek, ügyfélnek, megrendelőnek hívjuk éppen), egyre jobban erősödik bennem az érzés, hogy én csak kutyákkal szeretnék foglalkozni. Mert akárhányszor ránézek (a csúnyákra is :D ) mindig mosolygok, és már ennyitől jókedvem van:)<br />
Szóval a challenge találni valami olyan szakmát, ahol kutyákkal foglalkozhatok, nem kell szurit adni, orvoskodni, és azért nem is halok éhen :D<br />
<br />
<br />
<br />
Hamarosan következik a 4. rész, amibe megpróbálom a 4.-5. napot, a Universal Studios-t és a LA városnézést belesűríteni. De hát ha az ember 2 héttel az utazás után, újra elutazik 1 hétre, úgy elég nehéz behozni a lemaradást, főleg a megszámlálhatatlan mennyiségű megválaszolatlan e-mail-em mellett!:))<br />
<br />
Mindenesetre ma már hazaértem a családi vakációról is, Lake Tahoe-ról, így remélhetőleg szépen lassan, feldolgozom az egy havi elmaradást;))Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-18608423061678417492013-07-08T23:48:00.001-07:002013-07-09T00:04:11.559-07:00Time of my life - Part 2 (Los Angeles úti napló)<div class="MsoNormal">
2. nap</div>
<div class="MsoNormal">
06.16. Vasárnap</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Akármennyire is az időkihasználás megszállottja vagyok, még
sem sikerült magam az érkezés utáni reggel 11 előtt kiugrasztani az ágyból. Aztán rájöttem, hogy
nem baj, pihenni is kell, ráadásul több mint egy hetem van…hát utólag persze
kiderült, hogy még az is kevés. Bár pihenni attól még tényleg kell<span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: "Times New Roman"; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: "Times New Roman"; mso-symbol-font-family: Wingdings;">J</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szóval körülbelül délután 1 és 2 óra között sikerült
elindulni. A mai állomás Venice és Santa Monica Beach volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Elsőként Venice Beach-et vettük célba, azzal a kitérővel, hogy
megnézzük a híres Venice kanális rendszert, amit az európai Velence mintájára
építettek. Ez szerintem nem csak Venice-en, hanem egész Los Angelesben az egyik
legszebb városrész egy közepes méretű csatornarendszerrel, aranyos házakkal,
szűk járdákkal (autó, de még a bicikli és gördeszka is kitiltva) és apró,
házakhoz tartozó stégekkel, ízlés szerint csónakkal, kajakkal, vízi biciklivel díszítve.
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgD1ETLXPaQq5DWYQKGXk3dTyvWFNNEAZ_AqT4ky7H9ewd7Gkvt_TNXyRoSadAvZq7klquDVjj1rS0nokPY1EgHhS9ipo-MWsV2E8qCHCddi-hJmG-nr7vhL3Xy43Y_Pf8KLhKIVZAAWFOH/s1600/DSCN1221.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgD1ETLXPaQq5DWYQKGXk3dTyvWFNNEAZ_AqT4ky7H9ewd7Gkvt_TNXyRoSadAvZq7klquDVjj1rS0nokPY1EgHhS9ipo-MWsV2E8qCHCddi-hJmG-nr7vhL3Xy43Y_Pf8KLhKIVZAAWFOH/s320/DSCN1221.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
És nem csak díszítve, az emberek tényleg használják is őket,
bár feltehetően inkább csak kikapcsolódásra, illetve edzésre. (nem egy nyugdíjas,
nem viccből kajakozó nénivel találkoztunk <span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: "Times New Roman"; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: "Times New Roman"; mso-symbol-font-family: Wingdings;">J</span>)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihjXGRWcP9oM79BkfuRwLgFCC5x86LhRG3oc96zIa0AcPOwjEpGe5ktwL_IckfdxTFsTsxAiD-6APBNbyraRzsPlXGzinHtszjJWLssxpAaQ0WOgW1ZZG_Dib29shzy9lpCvL6XrhPhQxX/s1600/DSCN1225.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihjXGRWcP9oM79BkfuRwLgFCC5x86LhRG3oc96zIa0AcPOwjEpGe5ktwL_IckfdxTFsTsxAiD-6APBNbyraRzsPlXGzinHtszjJWLssxpAaQ0WOgW1ZZG_Dib29shzy9lpCvL6XrhPhQxX/s400/DSCN1225.JPG" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez az egyik kedvenc helyem Los Angelesben, sőt, talán az
„ahol leélném az életem” Top 3-ban is benne van.</div>
<div class="MsoNormal">
Bár összességében Venice-t nem egy barátságos és biztonságos
környékként ismertem meg (később erről bővebben), ez a rész még is olyan
nyugis, az apró kis házaival és kertjeivel. Körülbelül 5 perc sétára van az
óceánpart, de mégis kívül esik a nyüzsgéstől, és a parkolási nehézségektől. Ha kiülsz a teraszodra, vízparton vagy. Egy csendes, saját bejáratú
vízparton. Ráadásul minden házikónak alapfelszereltsége volt a minimum egy, de
inkább kettő hangulatos, kerti kanapés grillterasz. Elképzelem itt az életemet,
ahova kikapcsolódás hazajönni munka után, ha kedvem van, leszaladok az óceánhoz, kutyát
sétáltatok, vagy megyek egy kört a kis ladikommal, hétvégén meg véget nem érő
grillezés a legjobb barátokkal.</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán 2 dolog tűnt fel. Minél több kert mellett sétáltunk el, rá kellett jönnünk, hogy valóban nagyon hangulatosak a teraszok, és a házak is,
de bizony nem véget nem érő grillezésre és kint ücsörgésre vannak használva, a
környéket pedig 80%-ban nyugdíjasok lakják, akik nem értékelnék az én grill vasárnapjaimat:D</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán azon is elgondolkoztam, hogy vajon hogy hordod be a
kocsiból azt az 5-10 zacskónyi élelmiszert, amit bevásárolsz 1-1 ilyen
naphoz, ha nincs autóút.:D</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0hAf9HaQucZ3kFlbKynQfYJnaQolRToi0nw3lTHMFaSKp95Z02FBJkHFL8kFW3kB7LNaP8-jHhSugOfuZQHysPAVr3QhmT4ROQkz1U1Z5Nucz89EItDhSR2Kq7prvsvagCv1MG2XBgGrl/s1600/DSCN1227.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0hAf9HaQucZ3kFlbKynQfYJnaQolRToi0nw3lTHMFaSKp95Z02FBJkHFL8kFW3kB7LNaP8-jHhSugOfuZQHysPAVr3QhmT4ROQkz1U1Z5Nucz89EItDhSR2Kq7prvsvagCv1MG2XBgGrl/s320/DSCN1227.JPG" width="320" /></a>Erre megtaláltuk a választ, ugyanis az itt lakóknak ki van
építve egy hátulról bejövős útrész a házakhoz, de mondjuk, azt kizártnak
tartom, hogy 2 kocsi is be tud állni egy házhoz. Vagy, hogy mondjuk,
megfordulsz vagy lehúzódsz, ha jönnek szembe:D</div>
<div class="MsoNormal">
Mindenesetre nem ezek a legnagyobb problémák, hanem az, hogy
az egyszerűbb házikók 1,5 millió dollártól (kb. 345 millió Ft :D ) kezdődnek,
szóval valószínű, hogy leghamarabb nekem is nyugdíjas koromra válik elérhető
közelségűvé ez az álom :D :D</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiMZeN0e3H1wYhWeJQDJUYpDDg4RVQpFeXBDmCA7CO3SygQuWMw2UWtXFYICtk3oXO-q_jc6tQ0j7zDSE-zmVss2NbWWRp3Mf4__X9eIjE0v2lCzzMueJU3Pp7wIkBTrk4_obmW1c0p_EV/s1600/DSCN1308.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiMZeN0e3H1wYhWeJQDJUYpDDg4RVQpFeXBDmCA7CO3SygQuWMw2UWtXFYICtk3oXO-q_jc6tQ0j7zDSE-zmVss2NbWWRp3Mf4__X9eIjE0v2lCzzMueJU3Pp7wIkBTrk4_obmW1c0p_EV/s320/DSCN1308.JPG" width="320" /></a>Aztán megtettük azt az 5-10 perces sétát az óceánhoz. És
megérkeztünk a híres Venice felirathoz. Ami egyébként nem nagy szám, és még
tisztességes fényképet is elég nehéz vele készíteni, de azért még is csak
Californication és az összes többi filmes vonatkozás<span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: "Times New Roman"; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: "Times New Roman"; mso-symbol-font-family: Wingdings;">J</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán már kezdődik is a híres Broadwalk, a sétány, ami 10
perc alatt összefogó képet ad arról, hogy milyen is ez a város rész. Izgalmas, érdekes, szokatlan, egyedi. Az egyik oldalon tele olcsó
boltokkal, szuvenír shop-okkal, kajáldákkal, tetováló szalonokkal. A másik
oldalon zöld füves terület, sok paddal, gördeszkás résszel, rengeteg földön
ücsörgő hippivel és nem hippivel, zenészekkel, az éppen rásegítéssel
ellazulókkal, tömény fűszaggal (meglepő módon a rendőrség abszolút hiányával).
A kettő között pedig bámészkodó emberek tömege. Ott vagyok én is, és csak nézek
ki a fejemből, mert ennyi furcsaságot, ennyi néznivalót nehéz egyszerre
feldolgozni…</div>
<div class="MsoNormal">
Ott van például a Muscle Beach.</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgk3RDjViqRt34oVSbnaildTan0EqRKGikESR9wKIBamViaYx1J-CmHEhJV9bpELzz_a1JGv3H1xn9CG7g85jPTdxRmCWBW3lCv5fkst_qHkIedKbQqk4t0Gir2C5t4TufZ9fgFEYo0DId/s1600/DSCN1265.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgk3RDjViqRt34oVSbnaildTan0EqRKGikESR9wKIBamViaYx1J-CmHEhJV9bpELzz_a1JGv3H1xn9CG7g85jPTdxRmCWBW3lCv5fkst_qHkIedKbQqk4t0Gir2C5t4TufZ9fgFEYo0DId/s320/DSCN1265.JPG" width="320" /></a><o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
És bár van egy icipici kis árnyékos, fedett rész is, a
gyúrós gyerekek mégis mind kint vannak a ketrecben, a tűző napon, 40 fokban, és
emelgetik a súlyokat. Meg a turistalányokat:D</div>
<div class="MsoNormal">
Ugyanis 1-2 bemegy, felkapatja magát egy jól megtermett,
szemrevaló feka gyerekkel és még le is fotóztatja magát:D</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán jön egy hatalmas terület, minimum 4-5
kosárlabdapályával, és ehhez tartozó bandákkal, tisztára mint a filmekben:D</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezután jön a füves terület, ami tényleg a füves terület,
hahaha.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKTnqDeLILVyaXdPsznQyxwsQRdhAxWBDz89a2xcH8VJsgkTwd7bsbIdHHTJXOFqvra3DPbqyT9zVfKCPMiUX4T1dVIkaXYv6qF0Wt8-X2vQLXgT4nzItrKmVQRJeajmtIxJXCTZHZYRyB/s1600/DSCN1270.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKTnqDeLILVyaXdPsznQyxwsQRdhAxWBDz89a2xcH8VJsgkTwd7bsbIdHHTJXOFqvra3DPbqyT9zVfKCPMiUX4T1dVIkaXYv6qF0Wt8-X2vQLXgT4nzItrKmVQRJeajmtIxJXCTZHZYRyB/s320/DSCN1270.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Szóval komolyra fordítva a szót, rengeteg ember üldögél itt
egész nap. Baráti társaságok, anyukák kis gyerekekkel, afroamerikai mamasita-k,
akik osztják az észt az arra járóknak, hajléktalanok, hippik, a hippi
kutyáikkal, vízipipázók, biciklisek és gördeszkások, füves cigit tekerők,
zsebtolvajok..ja és turisták.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZStu50v_MjKo7SuYI0rkvOKm1ZmoVn8S0F3vfXEWWlXLMbcTj0OGLiAit-HDXmuo38O5xL6xOFWzNeRqayTEocD9IMu2PqCmsWt1DB0M-STbZF1o9KgEpcQqv4Vuu2DBIbdeehN-Rlcs8/s1600/DSCN1292.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZStu50v_MjKo7SuYI0rkvOKm1ZmoVn8S0F3vfXEWWlXLMbcTj0OGLiAit-HDXmuo38O5xL6xOFWzNeRqayTEocD9IMu2PqCmsWt1DB0M-STbZF1o9KgEpcQqv4Vuu2DBIbdeehN-Rlcs8/s320/DSCN1292.JPG" width="320" /></a>Itt-ott elszórva vannak ilyen kis betonozott részek, hol
gördeszkázásra kialakítva, hol pedig csak simán szabadon hagyva a valós és az
önjelölt művészeknek. Itt összegyűlnek minden korosztályban, nemzetben, szól a
zene és egymástól teljesen függetlenül, de mégis együtt prezentálják a
tehetségüket, vagy az általuk preferált tudatmódosító szer hatékonyságát.:D</div>
<div class="MsoNormal">
Itt is nagyon érdekes dolgokat lehet látni, mindenféle akrobatikus
táncokat, hulla hopp karikásokat, duplasoros görkorisokat, tornászokat,
ördögbotosokat és a többi. Vannak, akiken csak tátottam a számat, hogy miket
tudnak, de sokan vannak, akik a művészi tánc közelében sem járnak, ez mégsem gátolja meg őket az önkifejezésben..az utcán
természetesen. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizkpL_42tc68P2V6rr5fMwSt2EkvV-WpEtAW-IdCpGvurAtB2pn5FDFr_X_rwLtRWjsqDLHALolUAh6moophA4kh0btrJJxZNJ2Q1NZlJvm1t5OiqyisxzQmB5RKLzTbES0S4jrrrGPUJ0/s1600/DSCN1296.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizkpL_42tc68P2V6rr5fMwSt2EkvV-WpEtAW-IdCpGvurAtB2pn5FDFr_X_rwLtRWjsqDLHALolUAh6moophA4kh0btrJJxZNJ2Q1NZlJvm1t5OiqyisxzQmB5RKLzTbES0S4jrrrGPUJ0/s320/DSCN1296.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
A kedvencem a 60 év körüli ősz hajú néni volt, aki az óriás
hulahopp karikával pörgés után, felcsatolta a kétsoros görkorit, és táncolt:D</div>
<div class="MsoNormal">
Utána jön a 60-70 év körüli afroamerikai táncos bácsi, aki
táncol és minden féle akrobatikus mutatványokat csinált, pl. lement spárgába :D</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiQTtm5yd_Z_qOOipaNr6JtMHWybk8_F605EmQwcdRN5EnNYUiRlJoEsSfz-oMeq28bP3wsmbsqrl1aRYknJr8NcqJ_jBE81gRuqMRoelARcO6obOFvkmujiuamMt_i6ED64MZzNBjfhoY/s1600/DSCN1299.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiQTtm5yd_Z_qOOipaNr6JtMHWybk8_F605EmQwcdRN5EnNYUiRlJoEsSfz-oMeq28bP3wsmbsqrl1aRYknJr8NcqJ_jBE81gRuqMRoelARcO6obOFvkmujiuamMt_i6ED64MZzNBjfhoY/s320/DSCN1299.JPG" width="320" /></a><o:p> </o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azthiszem elüldögéltünk ott egy 10 percet, amíg megnéztünk
pár produkciót.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán következik,- már egészen közel a tengerparthoz- a
gördeszka park. Tök jó egyébként, hogy itt vannak ilyen részek. Bár elég frusztráló
lehet, hogy a reggel 6-ot és az este 10 óra környékét leszámítva nem nagyon
vannak olyan időszakok, amikor nem állja körbe a pályát több 100 bámészkodó.
Persze kellenek az elismerő tekintetek. Na de valamikor ki is kell dolgozni a
technikát, meg a trükköket.</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6SeCxVMBefZQEd-6ZEoyoxDquKoPTqgrvfx-Y43a9YhOYfDLUArbnABJv7Jwzwy-Mno24z3fBrMIQ-hBay3C7Qob1PIbJIpFRGi20WCR_82VeF5bFqDv-YN43vG-f2rvMShMJrFSxJwU4/s1600/DSCN1277.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6SeCxVMBefZQEd-6ZEoyoxDquKoPTqgrvfx-Y43a9YhOYfDLUArbnABJv7Jwzwy-Mno24z3fBrMIQ-hBay3C7Qob1PIbJIpFRGi20WCR_82VeF5bFqDv-YN43vG-f2rvMShMJrFSxJwU4/s320/DSCN1277.JPG" width="320" /></a>Mindenesetre itt a gördeszkázás abszolút a mindennapok
része, több korombeli lányt is láttam azzal közlekedni a parton, illetve
egészen pici 5-6 év körüli gyerekek is nyomták a trükköket a pályán :)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A sok-sok Venice Beach klisé helyszín után már csak a
homokos tengerpart terül el, több kilométer hosszan, széles bicikli úttal,
egészen Santa Monica Beach-ig.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hála az internetnek és a Groupon-nak (ami az itteni
bónuszbrigád mondjuk:D) sikerült egész napra 10 $-ért beach cruiser biciklit
bérelnünk. Egyébként 1 óra kerül ennyibe általában. </div>
<div class="MsoNormal">
Szóval miután meguntuk a bámészkodást, visszasétáltunk a
broadwalk-hoz, és felvettük a klasszikus beach bike-okat és elindultunk a
filmbe illő bicikli úton.</div>
<div class="MsoNormal">
A bicikli út egyébként tökéletes, mert messze van a
járdától, úttestől és a parttól is, senki nem mászkál vagy rohangál át rajta
(1-2 részt leszámítva) Fel van osztva két sávra és elég nagyok a sávok ahhoz,
hogy az ember még akkor is tartsa magát hozzájuk, amikor éppen előz. Ezen kívül
az előzésnek is normális, kialakult kultúrája van, mindenki jobbra tart, előzés
után is.</div>
<div class="MsoNormal">
Körülbelül egy negyed óra, 20 perc alatt el is jutottunk
Santa Monica-ig, ebben mondjuk benne van a nézelődés, fél kézzel kormányozás és
fényképezés, majdnem elesés, megállók a fotókért és a többi:D</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egyébként a legtöbb dolgot ezen a bicikli úton figyeltem meg
az emberekről. A legelső és egyben a legjobb dolog, hogy mindenki kutyákkal
van, akármerre néztem, láttam kutyákat <span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: "Times New Roman"; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: "Times New Roman"; mso-symbol-font-family: Wingdings;">J</span> Amerika amúgy is egy
kutyás nemzet, itt pedig ez hatványozottan érvényes. Mivel az emberek életének
szerves részei, így az emberek mindent meg is tesznek a szállításuk
tökéletesítésére.</div>
<div class="MsoNormal">
Voltak, akik szimplán csak futottak, vagy a bicikli mellett futtatták a kutyájukat, de egészen kreatív házi készítésű kosarakat is lehetett látni. A legmenőbb egy nyugdíjas, hippi bácsika volt, aki egy utánfutót operált a biciklijéhez, az utánfutóra pedig valahogy egy komplett kanapét sikerült elhelyezni. Na az a kutya krúzolt, like a boss:D</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezenkívül találkoztam újra a 60 év körüli, ősz hajú nénivel, aki csak úgy süvített mellettem a két sorosával:D</div>
<div class="MsoNormal">
A másik kedvenc jelenségem (mert, hogy nem egyet láttam), amikor a babás anyukák görkorival tolják a babakocsit. Mit tolják, sugárhajtják. Mondjuk a gyereknek mindegy, alszik így is, úgy is, mami meg addig is letudja a zsírégetést:D</div>
<div class="MsoNormal">
Bár zsírégetésre nem sok szükség van. Mindenki nagyon jól néz ki, szuper izmos, szuper fehér fogsor, ray ban.</div>
<div class="MsoNormal">
Egyébként van valami furcsa a los angeles-i emberekben. Egyszerre nagyon vonzóak, és taszítóak. Vonzóak, mert mindenki nagyjából jól néz ki. Nincs olyan, hogy ronda lányok, vagy béna srácok. De olyannal sem találkoztam, hogy feltűnően szép lányok vagy túlságosan jó képű férfiak. Mindenkinek nagyon kiforrott stílusa van, figyelnek a legapróbb részletekre (baseball sapka, cipőfűző!!:D és a többi), arc rendben, mert csak a fehér fogsort és a napszemüveget látod. Komolyan...soha, sehova nem mennek a napszemcsi nélkül. Folyamatosan erős késztetést éreztem arra, hogy odamenjek egy-két feltűnően szép arcú lányhoz vagy jóképű gyerekhez, és lekapjam róla a napszemüveget, és kiderüljön, hogy tényleg olyan jól néznek ki:D Mert sztem 60%-ban nem:D</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3Wvego_1Y_UqOTETIpmxnMj4Gutq_dSgN56dVNC2gpdfS2mIxHJJL41KYlXfNI18h3UosbF0XzKR_YWPNgq8rxpn_SltjczUF_rPoli6yBx78OkhyphenhyphenEM9RjCiajDVcXDzE5iBqxvCx_Dhn/s1600/DSCN2224.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3Wvego_1Y_UqOTETIpmxnMj4Gutq_dSgN56dVNC2gpdfS2mIxHJJL41KYlXfNI18h3UosbF0XzKR_YWPNgq8rxpn_SltjczUF_rPoli6yBx78OkhyphenhyphenEM9RjCiajDVcXDzE5iBqxvCx_Dhn/s320/DSCN2224.JPG" width="320" /></a>És lehet, hogy mindenkinek olyan alakja van, mintha rajzolták volna, egy idő után pontosan így érzed. Hogy bementek valahova (plasztikai sebészet..khm:D) és gigantikus, felfújt melleket és mellizmokat pakoltak mindenkire:D</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán minél tovább nézed őket, meg ahogy ördögbotoznak, és fára másznak vagy csak ütemesen ugrálnak úgy nagyjából a zenére, annál erősebb a gyanú, hogy mind megvannak egy kicsit kattanva:D valahogy megbújik egy kis őrület a fehér mosolyok és a napszemüvegek mögött:D</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyjából 1,5 órája bicikliztünk, amikor elég is lett belőle. Ezeket a beach cruiser bike-okat borzasztóóó kényelmetlen tartani, tekerni, minden. Rendellenes szögben vannak a lábaid, sosem nyújtod ki őket, kb. magad alatt tekersz. A kormány meg olyan széles, hogy 2 napig izomláz volt a vállamban, attól, hogy 2 órán keresztül tartottam.:D</div>
<div class="MsoNormal">
Egész napos bérlet ide vagy oda, 2 óra után visszavittük a bicikliket. Megvolt az élmény, lehet pipálni a bakancsilistát, de legközelebb tuti mountain bike-ra voksolnék:D</div>
<div class="MsoNormal">
Beültünk a kocsiba és ezúttal kocsival tettük meg az utat Santa Monicáig, a filmekből ismerős pier-hez.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfT6oH85zyQPUezJ5xEO0I1MgsVDYLzXBxE5evwTde556NcLAzinPIzIdqW_NYhMQUgnl1xHeeuaGrBib_0FLL2uLZ-JelZFm52poMtJcpw0jgM8KEcYFLcADwqmXS5vt7Nad6y0VVoUlE/s1600/DSCN1359.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfT6oH85zyQPUezJ5xEO0I1MgsVDYLzXBxE5evwTde556NcLAzinPIzIdqW_NYhMQUgnl1xHeeuaGrBib_0FLL2uLZ-JelZFm52poMtJcpw0jgM8KEcYFLcADwqmXS5vt7Nad6y0VVoUlE/s320/DSCN1359.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Megvolt a körbe séta, fagyi, szuvenír vásárlás, és meg volt a mai naplemente nézés is:)<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-1694611625133494142013-06-28T00:14:00.000-07:002013-06-28T00:14:24.817-07:00Time of my life - Part 1Amit az elmúlt 9 napban megéltem, láttam, csináltam, fotóztam azt szinte lehetetlen szavakba önteni, de azért még is megpróbálom:)<br />
Szóval úgy néz ki a helyzet, hogy nagyjából 2 hónapja élek az Egyesült Államokban, de úgy adódott, hogy már ki is vettem az első egy hét szabadságomat, hogy meglátogassam a szintén au pair-ként dolgozó magyar barátnőmet Los Angelesben.<br />
Az életvitelem egyre viccesebb velejárója, ahogy megismerek embereket, vagy, ahogy közelebb kerülök hozzájuk.<br />
Nagyon kedves Timcsikémet például kb. 4-5 évvel ezelőtt ismertem meg a legjobb barátnőm szülinapi buliján. Ott nagyon egy hullámhosszon voltunk,de nem nagyon mozogtunk egy társaságban. Az évek során még is dolgozott a kémia közöttünk, és a facebook kommentcsatákból, chat-elés, chat-elésből pedig órákon át tartó skype maratonok lettek, függetlenül attól, hogy éppen a világ melyik pontján élt :D Évente 1x találkoztunk Magyarországon, és nagyjából ezen alapszik a barátságunk. Ő majdnem 1 éve él Amerikában au pair-ként, és 4-5 év elteltével New York-ban sikerült összetalálkoznunk újra, most meg kiderült, hogy 4 hónap múlva ide jön ő is a nyugati partra, és hol Seattle-ben, hol San Francisco-ban lesz az új reunion. Na ez a kozmopolita barátság:D<br />
A múlthetemet, pedig Évi vendéglátásának köszönhetem. A vicces az, hogy őt is a fentebb említett legjobb barátnőmön keresztül ismertem meg 2-3 évvel ezelőtt, és talán 2x-3x találkoztunk Magyarországon. Röviddel azután, hogy kikerültem Amerikába, pont San Francisco környékén turistáskodott, így alkalmunk volt 3 napot együtt tölteni:) Most pedig én töltöttem nála 9 napot Los Angeles-ben, és már együtt tervezzük a következő nyaralást:)<br />
Úgyhogy azt hiszem az au pair program leírásban szereplő "új, életre szóló, nemzetközi, távolságot nem ismerő barátságok szerzése" kezdetű sort már most kipipálhatom:)<br />
<br />
Amikor először beszéltünk a látogatásról, még 7 napról volt szó. Végül hozzácsaptam még egy hétvégét (amit majd a most következő hétvégém fog bánni,de nagyon megérte:)), így lett belőle 9 nap. Merthogy Los Angeles-ben sok a látnivaló, és ha már egyszer lejön az ember idáig, lásson mindent:)<br />
<br />
Minden nagyon jól alakult. Mondanom sem kell, hogy milyen horribilis összeget spórol meg az ember azon, ha ingyen száll meg Los Angelesben:) Szerencsére a családom is tudott nélkülözni ilyen hosszú időre, ezek után, pedig találtam egy retour buszjegyet 30$-ért. (A vicc az, hogy ennyiből Budapest-Pécsett nem járod meg oda-vissza, és wifi meg konnektor sincs a buszon:D)<br />
<br />
Amikor neki vágtam az útnak azt gondoltam, hogy ebből majd milyen szééép, hosszú, képekkel tarkított bejegyzést írok majd...Nagyjából a 3.-4. nap után jöttem rá, hogy csak 1-1 helyről, napról annyi mesélni való van, hogy inkább folytatásos, több részes sorozattá növi ki magát a blogom:)<br />
<br />
Így következzen a napról napra, úti beszámolóm!:) (vigyázat! hosszú lesz, és nem ígérem, hogy pikk-pakk lezavarom a 9 napos beszámolót;))<br />
<br />
0. nap<br />
06.14. Péntek<br />
<br />
Erről azért szeretnék pár sort írni, mert az indulás napja mindig vicces.:) Rövid idő alatt az au pair élet velejárójaként kifejlődik bennünk a képesség, hogy este 9-kor még gyereket tegyünk az ágyba, fél 10-kor pedig már teljes ünnepi díszben keverjük az első kör koktélt.<br />
Vagy például pénteken dolgozzunk este 9-ig, de este fél 11-kor már 1 heti menetfelszereléssel, frissen lakkozott körömmel üljünk a kocsiban, útban a pályaudvar felé, és hype-oljunk magunkat, hogy "juhuuuu kezdődik a vakációóóó"...Csakhogy feldolgozzuk az elszakadást a fél pár zoknik begyűjtésétől, és még odaérkezés előtt meglegyen a hangulat:)<br />
<br />
Persze meg vannak a szokásos trükkök, mint pl. pakolás, amíg a gyerek fürdik, eszik, mesét néz. Körömfestés, amíg fő a tészta, és a többi. És pontosan tudom, hogy hány au pair fut így neki a hétvégéknek, nyaralásoknak. Annyira viccesen nézhetünk ki menet közben, hogy arról dokumentum filmet kellene készíteni. A "multitasking"-ot pedig dombornyomással küldeni az önéletrajzunkba a későbbiekben :D<br />
<br />
Szóval este 9-kor letettem a munkát, és szerencsére már minden össze volt pakolva, ki volt nyomtatva, és a többi. Gyors fürdés-hajmosás, úti élelem összekészítés, és már jött is értem kedves horvát barátnőm, hogy kivigyen az oaklandi busz-pályaudvarra.<br />
<br />
Itt a Bay area-ban lépten-nyomon azt hallja az ember, hogy "uhh...Oakland" a host apukám is többször mondta már, hogy na ott nem szabad eltévedni, meg egyedül kóvályogni.<br />
Hát jó, de hát mi végül is kocsival vagyunk, és az állomás előtt leparkolunk. Ez sikerült is, azon azonban már gondolkoztunk, hogy bekísérjen-e a barátnőm és ott hagyjuk a kocsit az utcán.<br />
Végül bementünk, de ott sem éreztünk nagyobb biztonságban magunkat. Nagyjából olyan, mint minden pályaudvar, tele csövesekkel, kéregetőkkel, zsebtolvajokkal. Hát itt ezt vegyük nagyon durván, és dobjuk meg még egy igen csak magas egy négyzetméterre eső " nem jó arcú afroamerikai" jelenléttel, illetve egy-két, neveletlen gyermekei után óbégató mexikói anyukával. (ha esetleg erről beugrik egy hazai társadalmi réteg, akkor az asszociációink nagyon helyesek.)<br />
<br />
Szóval 5 perc után úgy döntöttünk, hogy el is búcsúzunk, és bemegyek arra a részre, ahova már csak jeggyel lehet bemenni. Ott mondjuk, hogy valamivel jobb volt a helyzet, de azért nem mondanám, hogy a székben hátradőlve vártam a busz indulását.<br />
<br />
Aztán éjjel f12-kor már a buszon voltunk. Az itteni távolsági buszokon van szép, tiszta WC, működőképes(!) wifi, és konnektorok (mert hát ugye az iphone-t szerintem nem arra találták ki, hogy használd. Ha használod, akkor van 4-5 órád, aztán cserben is hagy.)<br />
Sikerült egy szimpatikusnak mondható, korombeli lány mellett szabad ülést találnom, és a vegyes nemzetiségi összetétel illetve a meglepően sok gyerekkel 8 órás buszozó ellenére, mindenki kulturáltan, éjszakai járathoz méltóan viselkedett, így a 8 órából 5-öt szerintem sikerült átaludnom:)<br />
<br />
1. nap<br />
06.15. Szombat<br />
<br />
A buszom egészen pontosan 2 órás késéssel érkezett meg Los Angeles-be, annak ellenére, hogy menetrend szerint indultunk. De ahogy a sofőr is megállapította a lényeg, hogy itt vagyunk, nem?!:D<br />
Nem is húztam az időt, már a buszon megnéztem a google maps-en hogy melyik buszokat, hol kell elkapnom.<br />
Én mindig is egy talpraesett gyerek voltam, és feltaláltam magam internet meg térkép nélkül is, Svájcban, Dániában és a többi. Na de most, hogy van 3G-m, hát azt mondom, hogy egyszerűen így bárminek neki lehet vágni, bárhova el lehet találni... google maps és nincsenek határok. (de azért persze nem árt, ha meg tudod kérdezni a helyieket is:D)<br />
Szóval kiléptem az utcára..vagyis én inkább egy sikátorhoz hasonlítanám. Egy gyártelepi sikátorhoz. Gondoltam biztos csak az állomás ilyen, ki is értem a fő útra. Mindenki tudja, hogy az ilyen nagy busz állomások sosincsenek jó környéken. Hát Los Angelesben a nemjó környék nem tréfa dolog. Konkrétan ahhoz, hogy beállhassak a kis buszmegállómba el kellett haladnom egy 5-6 fős seftelős mexikói banda mellett, miközben latolgatod, hogy vajon zsebtolvajok, drogot árulnak, egyedül utazó, turista lányokra vadásznak, vagy csak feketén behozott dohányt árulnak 1 dollárért:D<br />
Közben elhalad a megálló mellett random 1 gyerek, 2, megint 1, intenek a nagy bandának, de nem szólnak egymáshoz, biztos jelent valamit, vagy csak paranoiás leszel, ha 20 percet kell várnod a buszra.<br />
És végre megjött a buszom, és a nagyon kedves sofőr bácsi ajánlott egy jobb útvonalat, csak 1 átszállással és 0 gyaloglással, ami azért a nagy bőrönddel szempont.<br />
Amikor már biztosra tudtam, hogy fent vagyok, irányban vagyok, akkor leültem, és körbenéztem, hát a buszon sem sokkal jobb.<br />
Itt az a rendszer, hogy felszállsz, megmondod meddig mész, a sofőr megmondja mennyi, bedobod az árát, kijön a jegy.<br />
Na most valami érthetetlen okból kifolyólag az 50 perces út alatt legalább 4-5 csövesnek intett a sofőr, hogy felszállhat ingyen. Ez bosszantóbb, mint otthon, ugyanis elképesztően büdösek, undorítóak, ittasak és nem nagyon tudnak viselkedni, és 70% eséllyel veled szemben fog leülni.<br />
Itt Los Angelesben pont ugyanakkora probléma ez a hajléktalan dolog, mint San Francisco-ban, de talán itt nem olyan követelőzőek és agresszívak. Ettől még nem lesz kellemesebb velük az utazás. Magyarországon más a helyzet, mert simán felszállhatnak, senki nem ellenőrzi. Itt csak úgy tudsz felszállni a buszra, ha fizetsz vagy van bérleted, mégis 2-nél több csövessel kell utaznod a buszon. Furcsa dolog ez.<br />
Az egyetlen jó dolog a tömegközlekedésben, hogy itt nem nagyon kell félteni a busz sofőröket, ők tényleg figyelnek arra, hogy ne zavard a többi utast, és ne legyen zavargás, még be is szólnak. Volt egy pasi pl. aki a mobilján játszott, fülhallgató nélkül..nem halkan.:D<br />
Hát 2 megálló sem telt el a csaj már hátra is szólt, hogy hol van a fülhallgatója:D:D (a buszsofőrök nagy része, akikkel én 1 hét alatt találkoztam, vagy akár SF-t alapul véve afroamerikai, így ehhez hozzá kell rakni az akcentust, meg a stílust...nagy formák:))<br />
<br />
LA központjából kb. 1 órát buszoztam, mire leértem Santa Monicára, ott viszont már felvett Évi, hamar megtaláltuk egymást és mentünk Pacific Palisades-re, ahol lakik. Ez egy kisebb rész Santa Monica és Malibu között, gyönyörű házakkal:)<br />
<br />
Megvolt a gyors találkozás a családdal, egy megkésett reggeli és egy frissítő zuhany, aztán indultunk is az első nap bevezető programjára.<br />
<br />
Medencés buli egy beverly hills-i villában.:))<br />
<br />
Hogy hogyan is kerülünk oda..hát nem egyszerű, és nem mindennapi. De Évi nagyon jól csinálja az itteni életet, és kihozott mindent, amit ebből ki lehetett. Így ismeri a megfelelő embereket, ami ahhoz vezetett, hogy fent voltunk a listán. Merthogy attól, hogy privát medencés buli, attól még van lista.<br />
<br />
Már az odafele út is gyönyörű volt a Sunset Boulevard-on és a beverly hills-i utcákon, az egyik legszebb környék tényleg Los Angelesben:)<br />
<br />
Megérkeztünk egy hatalmas villához, szerintem ez már nem is villának számít, hanem kúriának:D A kapu 2 emeltnyi méretben pompázott, 2 biztonsági őrrel, meg listával.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRGcsZLFEQj9R1WbdTZObO9tHC_uYjbVWL617sWgerhte_Dp_8CrZwuem5Bic5WG5DMaFstE9dXJQ3wae8XQc8jmwJeedcdetsvebiVkp0Dc2kl8pwjGNPcnV6JjblskMrwUdxaEEjqqmR/s1600/IMG_0506.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRGcsZLFEQj9R1WbdTZObO9tHC_uYjbVWL617sWgerhte_Dp_8CrZwuem5Bic5WG5DMaFstE9dXJQ3wae8XQc8jmwJeedcdetsvebiVkp0Dc2kl8pwjGNPcnV6JjblskMrwUdxaEEjqqmR/s320/IMG_0506.JPG" width="239" /></a></div>
<br />
Ezek után felsétáltunk egy jó hosszú felhajtón, aminek a vége egy parkolóhely volt, ahova minimum 20 autó be tud állni, meg egy pár limuzin. És jött a medence. Hát nem hittem el, hogy vannak emberek akik ilyen helyeken laknak. Az ő privát medencéje akkora volt, mint egy strandmedence sziklakerttel, vízeséssel, terasz grillel, csúszdával, pool bárral, jacuzzi-val.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPu9nPxgpQgzRcIMVZCV4dvc6-Nv1juJL_EPzxnfYu6n7DJsoP1gADrFh75O_UDcJIWDBeItv-k7dIpCGXt5b1-5QdWbIK_ueWuGYGXp0w6P-pVtMx_0rubLtp0Y06n87eHWPimc8ZsB6p/s1600/IMG_0464.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPu9nPxgpQgzRcIMVZCV4dvc6-Nv1juJL_EPzxnfYu6n7DJsoP1gADrFh75O_UDcJIWDBeItv-k7dIpCGXt5b1-5QdWbIK_ueWuGYGXp0w6P-pVtMx_0rubLtp0Y06n87eHWPimc8ZsB6p/s320/IMG_0464.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBXKOK5kbffBKG1GDLz69ktMA7XAsMWmXtVciKtQh3rvKEgrIu7OY-Fzv0WyTddzxNX-6vXrCToFRr3_ylIg1BYS4HdviVUTFplZDHC3-I9Ak38Zwlb8BWUM_izmClCYFsC-JjxAVJzLnW/s1600/IMG_0494.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBXKOK5kbffBKG1GDLz69ktMA7XAsMWmXtVciKtQh3rvKEgrIu7OY-Fzv0WyTddzxNX-6vXrCToFRr3_ylIg1BYS4HdviVUTFplZDHC3-I9Ak38Zwlb8BWUM_izmClCYFsC-JjxAVJzLnW/s200/IMG_0494.JPG" width="149" /></a>A medencéhez külön mellékhelyiség tartozott, külön férfi-női résszel, részenként 3 wc. Némelyik étteremben nincs ennyi:D<br />
A kedvenc részem a mosdókagyló volt, ami inkább szökőkútra hajazott, ilyen fancy dolgot nem sűrűn lát az ember. Természetesen mozgás érzékelős volt, és ha alá tartottad a kezed, akkor a sziklák tetején elindult a víz, szépen lecsobogott, és kész is a kézmosás.:D<br />
<br />
Dübörgött a zene (természetesen elektronikus:D), volt 2 bárpult, séf meg grillezés, kötelező piros műanyagpoharak, szilikon mellek, és hivatásosak is.<br />
Aztán megismertem a házigazdát is, akiről annyit lehet tudni, hogy valamit a médiában dolgozik, Hollywood-ban, talán producer, de nem biztos. Ezen kívül nagyon nagyon rámenős, mind a viselkedésében, mind mellizomban.<br />
Mindenki tudja milyen az a szép úszós mellizom, ami tényleg az edzéstől formálódott. Na hát itt a mellizmok olyan hatalmasak, és természetellenesen domborúak, hogy nem bírod levenni róluk a szemedet. Nem jó értelemben. Sőt erőszakosan a látószögedbe tolakodnak, folyamatosan.<br />
Ez összességében igaz itt errefelé sajnos, hogy az emberek nem túl esztétikusan felfújt, illetve szilikonnal töltött izmokkal, mellekkel (férfiak is!!), szájakkal, fenekekkel rohangálnak. Ugyanis bizony van fenékimplantátum is. És népszerű. Mindkét nem köreiben. Döbbenetes(en taszító:D)<br />
<br />
A házba sajnos nem nagyon lehetett bemenni (amit megértek, bár abban is biztos vagyok, hogy egy-egy buliján több lányt is nagyon szívesen körbevezet a házigazda:D), de a kert és a medence környéke is elég élmény volt.<br />
Tényleg, ha nem úszkálok ott, ebben a medencében, nem hiszem el. És ezeknek az embereknek ez az élete.<br />
Hogy az emberekről is essen pár szó...Nem mintha mást vártam volna, de borzasztó kiábrándító. Csupa csupa party animal, leszámítva azt az 1-2 normális embert, akiknek a révén ide kerültünk.<br />
Rengeteg fiatal lány, extrémebbnél extrémebb stílussal, apa pénzével, és feltehetően semmi életcéllal vagy önálló ötlettel. A srácok mondjuk valamit biztos jól csinálnak, hogy ennyi pénzük van, de beszélgetni azt nem nagyon lehet velük, persze lehet, hogy amúgy normálisak lennének, ha nem zavarnának össze a kelesztett mellizmukkal:D<br />
Aztán feltűnt egy hölgy egy akkora fürdőbugyival, amit én hajguminak használnék, és Pamela Anderson style felsőrésszel, ehhez illő testalkattal. Na hát azt mindjárt gondoltam, hogy az egyszerűbb férfiak körbe fogják állni, na de azt, hogy fiúk lányok fényképezkedni fognak vele, arra nem számítottam. Bár tény és való, hogy az ő idomaira is érvényes volt, a látószögbe tolakodás, bárhova néztem a mellét láttam.:D<br />
Aztán jött 1-2 pasas, aki úgy nézett ki, mint a U2 frontembere öregen, de mégis feltuningolva, és akkor hasított belém a felismerés.<br />
Ez az egész társaság olyan, mintha összegyűlt volna a showbiznisz egykori, mára már lecsúszott krémje, és elfelejtették, hogy már nem rock sztárok meg topmodellek.<br />
Nagyon érdekes volt ezt így látni, és megélni, nem sokan mondhatják el, hogy bepillantást kapnak a "sex drugs rock'n'roll" életvitelbe a hollywood-i gazdagok társaságában.<br />
Mi Évivel amúgy nagyon jól éreztük magunkat, ettünk ittunk, gátlástalanul körbefényképeztünk mindent, medencéztünk, aztán 5-6 körül el is hagytuk a tetthelyszínt.<br />
<br />
Még egy kicsit autókáztunk a környéken, ami még mindig gyönyörű, bár konkrét látnivaló nem nagyon van, a Beverly Hills táblákon kívül:)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoDXjJGPBiIvbAtUZtHiCvzqUQZAdR8pMUH6qIGUOVs4o5k04ezmERs0WBoVO_DFRc_kxqxgQOM3LqznUnUCbamzNmhyphenhyphenHzBUiZ8-AMEii9oSFPrijDO33nSi2cv0ESEiamFQpb1LsHjskv/s1600/IMG_0522.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoDXjJGPBiIvbAtUZtHiCvzqUQZAdR8pMUH6qIGUOVs4o5k04ezmERs0WBoVO_DFRc_kxqxgQOM3LqznUnUCbamzNmhyphenhyphenHzBUiZ8-AMEii9oSFPrijDO33nSi2cv0ESEiamFQpb1LsHjskv/s320/IMG_0522.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
Aztán azért megéreztem a 8 órás busz út hatását, amire még rádobott az egész napos medence-nap-sok sok kaja kombó, és szombat ide vagy oda, úgy döntöttünk, hogy megnézzük még a naplementét Palisades Beach-en, aztán relaxálós-kidölős üzemmódba kapcsolunk:)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGJbnsw0QdTytzfcyPOQFzsDUhtfsiEBQ8mX-mFGC8h4x4MsLrhQgoP6-wFrsN3uDxXssG5nFRVhYGCMYkxDkhjqINbqclnbkzEOUtHmD11zKGIxdnnSNvxJccH6wPRgnuUs5uYiaGYiUa/s1600/DSCN1184.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGJbnsw0QdTytzfcyPOQFzsDUhtfsiEBQ8mX-mFGC8h4x4MsLrhQgoP6-wFrsN3uDxXssG5nFRVhYGCMYkxDkhjqINbqclnbkzEOUtHmD11zKGIxdnnSNvxJccH6wPRgnuUs5uYiaGYiUa/s320/DSCN1184.JPG" width="320" /></a></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-83364001346502170732013-06-10T01:32:00.000-07:002013-06-10T22:32:30.941-07:00Keep livin it up!:))Amióta elkezdtem a blogolást, talán most először maradtam el ennyire az élménybeszámolókkal, pedig sok minden történt, még a most elmúlt hétvége előtti hétvégét el sem tudtam mesélni, amikor megismerkedtem végre az igazán nekem való au pair lányokkal, és egy nagyon szép helyen villásreggeliztünk, aztán hatalmasat sétáltunk San Francisco-ban, aztán az akkori kemény dolgozós vasárnapom, amikor mozizni voltam a kisfiúmmal, végig játszottam az összes xbox játékot, rendbe raktam a házat és ennyi is volt a munkából.<br />
<br />
A múlthét volt a gyerekeknek az utolsó hét a suliban, úgyhogy a hétköznapi rutin során nem sok minden történt, szokásos furikázás, főzőcskézés, azzal a könnyebbséggel, hogy lecke már nem nagyon volt, így délután hamarabb eltudtam kezdeni főzni, a gyerkőcök pedig játszhattak végre suli után egy kicsit:)<br />
<br />
Igazából nagyon gyorsan elteltek a hétköznapok, éppenséggel még lett is volna időm blogot írni, de új projekt van terítéken, aktívan, több forrásból is gyűjtöm az infót, hogy miket kell megnézni Los Angelesben és környékén:) Így az esti műszak utáni gépezés, blogolás, facebook-ozás helyett, ez volt a program minden este:)<br />
<br />
Múlthéten igazából olyan élményeket gyűjtöttem, amik az amerikai kultúrával, hétköznapokkal, szokásokkal kapcsolatosak, és ezt nem akarom belekeverni ezekbe az élményekbe, erről egy szépen összeszedett bejegyzést szeretnék majd írni:)<br />
<br />
<b style="background-color: #ea9999;">Pénteken </b>volt a legjobb hétköznapom (meglepő), ugyanis 1,5 óra edzés után eltöltöttem 2 órát a medence partján, hogy megalapozzam a színemet a los angeles-i beach látogatáshoz:)<br />
Ezután bementünk a városba egy kicsit vásárolgatni, hiszen egy ilyen útra kellenek bőven a fürdőruhák, nyári ruhácskák, és a kötelező "kimenős" outfit-ek:)<br />
Ráadásul a gyerekeknek mindenféle barátozás volt iskola után, így 3 helyett 5-kor kezdtem a műszakot, és csak 1 gyerkőcöm volt. Ebből az okból kifolyólag a host apukám már 8 óra előtt fel is ajánlotta, hogy ha vannak terveim, akkor akár végeztem is. Hát voltak, úgyhogy el is kezdtem a készülődést, összeraktam magam és horvát barátnőmmel meglátogattuk az egyik belvárosi éttermet koktélozás céljából, amit az apuka ajánlott nekem. Ugyanis rájöttünk, hogy már nem igazán vágyunk a hatalmas bulizásra minden hétvégén (ami mellesleg többször inkább csalódás, mint hatalmas party), arról már nem beszélve, hogy a másnapodat tönkre is teszed vele, ami a heti 1 teljes szabad napod.<br />
Szóval rájöttünk, hogy "too old for this shit" inkább beülünk valami jó helyre, iszunk 1-2 koktélt, ami után még a taxit sem kell fizetni, dumálunk, elvagyunk, hazavezetünk, aztán kialudjunk magunkat:D<br />
Ha maga az au pair munka nem is megerőltető, a folyamatos koránkelés elvesz csomó energiát. Az egyetlen szabad napomon meg nem délig akarok aludni.<br />
Szóval kellemesen elkoktélozgattunk, aztán ottalvós buliban folytattuk tovább, ugyanis a barátnőm host családja gyakran elutazik, üres a ház, a kutyukat etetni kell, amúgy azt csinálunk, amit akarunk. Szóval arany élet van:)<br />
<br />
<span style="background-color: #ea9999;"><b>Szombaton</b></span> pedig tovább dübörgött az élményvadászat, amit én itt folytatok. Akárhány au pair-el vagy akárkivel találkozok, mindenki le van döbbenve, hogy mennyi mindent láttam, csináltam itt 1,5 hónap alatt. És, hogy hova sietek, 1 évem van. Hát igen, de olyan hamar telik itt az idő, hogy azt elmondani nem lehet. És tudtam, hogy az első 1-2 hónapban nem fogok neki vágni a Grand Canyon-nak, amikor még a beilleszkedési folyamat zajlik. Így elsőre oda-vissza fel akartam fedezni San Francisco-t, hogy hamarosan elkezdhessem egész California beutazását:)<br />
<br />
Szóval ezt a hétvégét sem vesztegettem el, foglalt SF Bay Sailing Trip-ünk volt kedves horvát barátnőmmel, akit én csak úgy hívok, hogy "my deal person". Elképesztő tehetsége van ahhoz, hogy megtalálja a boltokban az akciós darabokat (méretben!!:D), mindig tudja, hol milyen leárazás van, vagy lesz, rengeteg akciós ajánlatot talál, legyen szó ruháról, fodrászról, kirándulásról. Azt hiszem, hogy ő az egyik legéletrevalóbb ember, akit ismerek, aki sosincs elveszve, sehol, mindig tudja, hogy mi van, vagy ha nem, akkor tudja merre mit keressen:D Egy szóval nagyon egy hullámhosszon vagyunk.<br />
Így talált nekünk 20 dollárért (kb. 4500 Ft) vitorlástúrát az öbölben, all you can drink-el.<br />
Na már most ez a szombati nap volt a legrosszabb idő San Francisco-ban, amióta itt vagyok.<br />
Ez duplán megviseli az embert, ugyanis Walnut Creekben 35 fok volt, amikor elindultunk, San Francisco-ban maximum 20, iszonyat köd és szél. Így most autóval is jöttünk, meg is haltunk volna a BART-on teljes téli öltözékkel:D<br />
Na már most ez SF esetében nem vicc, egészen pontosan 1 óra 20 perc volt beérni a városba, ami BART-al 35 perc, és forgalom nélkül 30 perc lenne kocsival. De így néznek ki az utak errefelé:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8W-2Tf56SXo94cotksmsQNSYbcpRCvjC_QTyGov5FKbL528sCHkQtOm6CJBa-aScMmLpoy54f1DdNLUOxYR4je_uq_Ztk9b_HNkCdKqwT9lmJR_12zjsQquzspc1KVj3QsKVE7xayaFjk/s1600/DSCN1070.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8W-2Tf56SXo94cotksmsQNSYbcpRCvjC_QTyGov5FKbL528sCHkQtOm6CJBa-aScMmLpoy54f1DdNLUOxYR4je_uq_Ztk9b_HNkCdKqwT9lmJR_12zjsQquzspc1KVj3QsKVE7xayaFjk/s320/DSCN1070.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
Nem jó ötlet. Sosem jó. De néha az ember vágyik az autó kényelmére a nagy városban. Főleg amikor egy éghajlatnyi különbség van a kiindulási és érkezési pont időjárásában:D<br />
Hát 1,5 órát álltunk az autópályán a dugóban Katy Perry-t énekelve. Aztán kavarogtunk a belvárosban, majdnem elvitte az autót egy villamos, mindenhol csak úgy tudsz jobbra kanyarodni, hogy megvárod a szintén zöld utat kapó gyalogosokat, addigra neked piros is lesz, szóval 3 lámpa múlva be is sikerül kanyarodni, és 20 perc keringés után sikerül is leparkolni egy garázsban. Ami napi 33 $ (majdnem 8000 Ft!!! és ez még egy olcsó garázs, ahol bizonyos óra után fixen 33$-t fizetsz, nem pedig óránként 8$-t, akkor is, ha egész nap ott vagy.)<br />
Mivel a dugónak köszönhetően 8 percünk volt 2 mólónyi távolságra, ezért végigrohantuk a kikötőket és sikerült elkapnunk a mi hajónkat. Boldogan elfoglaltuk a helyünket a hatalmas vitorláson és a közlekedéssel járó stresszt magunk mögött tudva, elkezdtünk örülni, hogy San Francisco körül fogunk vitorlázni.:)<br />
Nagyon jó fej legénység volt, akik röviden elmondták az egyetlen szabályt: egyik kézzel a sörödet, másikkal a hajót fogod:D<br />
Majd kihajóztunk a nyílt vízre. Meg is beszéltük gyorsan, hogy mennyire jó, hogy ezt megtaláltuk, elértük, bár a barátnőm fél egy kicsit. Ó nem baj, én nem félek, vitorláztam már, és úszni is tudok.<br />
Aztán ki értünk a nyílt vízre, dobott rajtunk a víz egy akkorát, hogy majdnem lerepültem, megkaptuk az arcunkba a fél Csendes-Óceánt és megláttuk a szinte vízen fekve vitorlázó többi hajót és akkor rá kellett jönnöm, hogy ez itt "orkántájfuntornádó San Franciscoooo" és elkezdtem félni:D<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBlaVnevSXSjKm1kvMXKAjg2rxdQV8RkEe-sEAQKd0OHpJTsln9N6zIzhrGcvj6tO7z01gdFE6eOATO4kdFKVcDdytkvU3fl5acPDLnIEo8-z9iLJ-pi3lVQnP5ZqXKRdRJnZXGSUxwchn/s1600/DSCN1090.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBlaVnevSXSjKm1kvMXKAjg2rxdQV8RkEe-sEAQKd0OHpJTsln9N6zIzhrGcvj6tO7z01gdFE6eOATO4kdFKVcDdytkvU3fl5acPDLnIEo8-z9iLJ-pi3lVQnP5ZqXKRdRJnZXGSUxwchn/s320/DSCN1090.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
Aztán tájékoztattak is minket, hogy az Alcatraz és Golden Gate irányában olyan szél van, hogy az nem turistáskodós vitorlázós akció lenne, szóval ki kell hagynunk. Amit őszintén nem is bántam, mert 5 perc is elég volt abból az erejű szélből:D<br />
Így megfordultunk, és az addigiakhoz képest nyugisabb út következett végig a mólók és felhőkarcolók mentén.<br />
Olyan gyönyörű ez a város, hogy el is felejti az ember, hogy éppen embert próbáló körülmények között szeli a vizet. Akármilyen félelmetes is időnként, mindenképp megéri egy ilyen túra, mert amikor az ember a vízről látja meg a várost, na az onnantól válik feltétel nélküli szerelemmé.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyoOL7XvUKTQicoQiAzY5GtMXeVZAci3TdUVSdFpNavBYyjxS4HeVt-onjZn-IXqUr-tRcAMreMP06hX4W3mTJbizIyw2bak3k6Z1oMubBIwuSGVUzU6IvhhnAWfMPVIf488XBBmRKgcUD/s1600/DSCN1088.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyoOL7XvUKTQicoQiAzY5GtMXeVZAci3TdUVSdFpNavBYyjxS4HeVt-onjZn-IXqUr-tRcAMreMP06hX4W3mTJbizIyw2bak3k6Z1oMubBIwuSGVUzU6IvhhnAWfMPVIf488XBBmRKgcUD/s400/DSCN1088.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
Eddig is éreztem, hogy nagyon nagyon tetszik San Francisco, pedig annyi minden zavar be a képbe, kezdve a borzasztó időjárástól, a csöveseken át, a kaotikus közlekedésig. Ráadásul engem pont ezek a dolgok, különösen zavarnak. És ennek ellenére egyre jobban éreztem, hogy nagyon szeretem ezt a várost. Hát innentől hivatalos a San Francisco szerelem.:)<br />
<br />
Ezek után áthajóztunk az Oakland Bay Bridge alatt, ami lélegzetelállító, és néha, őszintén szólva sokkal szebbnek látom a Golden Gate Bridge-nél.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRhvm0Ub8yzGLfsBo2SpiMQNDFWZOsRkPrDu88Ga4Fkgff11O3WaUCkdscFkgpxmsHaSm6nUG1A6iYPVn0qG-FVJ9ox81SYIOG6mNGVr2qGdcpbqOStkTdGrV9_lLC9O-folwb0sk7T2s5/s1600/DSCN1122.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRhvm0Ub8yzGLfsBo2SpiMQNDFWZOsRkPrDu88Ga4Fkgff11O3WaUCkdscFkgpxmsHaSm6nUG1A6iYPVn0qG-FVJ9ox81SYIOG6mNGVr2qGdcpbqOStkTdGrV9_lLC9O-folwb0sk7T2s5/s320/DSCN1122.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
Itt pedig még szélcsendesebb környék következett, végre kicsit szabadabban elkezdtünk fotózni is, és az AT&T Park felé vettük az irányt, ami egy hatalmas baseball stadion gyönyörű kilátással a Bay Bridge-re. A mai napon azonban valamilyen érthetetlen okból kifolyólag Pit Bull koncertnek adott otthont. Nem is tudtam, hogy van annyi száma, hogy kitegyen egy koncertet. Ráadásul az összes száma nagy részét egy másik énekes részei teszik ki...hát pénzt biztos nem adnék ki érte:D Ellenben baseball meccs nézés céljából a későbbiekben biztos, hogy felkeresem majd a stadiont:)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5VEzwZbN81TEvLXoE2FLIK9AgTkO_g7Xc4zwvMW8Ne98LMOF3bIc0zsDobhlqPeBeZA7mxIQSPQxUwh7m9OAUTu5QoEr-sL5ZotyomLBjLRRyLshJGIIKKXofSmkMjz_MLWDbT7ctwg-7/s1600/DSCN1128.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5VEzwZbN81TEvLXoE2FLIK9AgTkO_g7Xc4zwvMW8Ne98LMOF3bIc0zsDobhlqPeBeZA7mxIQSPQxUwh7m9OAUTu5QoEr-sL5ZotyomLBjLRRyLshJGIIKKXofSmkMjz_MLWDbT7ctwg-7/s320/DSCN1128.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
Ezután visszafelé vettük az irányt, egyébként a hajón mindig olyan gyorsan eltelik az idő, ezt már észrevettem.<br />
Leszálltunk, kicsit vizesen, elképesztően szélfúttán, gyorsan megebédeltünk a környéken, megnéztük megint a fókákat, akikből sosem elég, és mindig csinálnak valamit, azon felül, hogy elképesztően cukik:)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDl4vXlgYzQUkuOcmPHvk0nESTcF9ENsjdws4e6bDLkkZzlNSji7JjTRUWra7UZQekQUcqi-LMFByhUgXfplUUM4yptaqNRSsQvf-W1qmpM3j1KXBmHdDmXWdwWvJbvcuevUhu8jJOnSbv/s1600/DSCN1157.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDl4vXlgYzQUkuOcmPHvk0nESTcF9ENsjdws4e6bDLkkZzlNSji7JjTRUWra7UZQekQUcqi-LMFByhUgXfplUUM4yptaqNRSsQvf-W1qmpM3j1KXBmHdDmXWdwWvJbvcuevUhu8jJOnSbv/s320/DSCN1157.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
Aztán Chinatown felé vettük az irányt. Ugyanis egy ilyen program mellé nem nagyon terveztünk mást aznapra, mint 1-2 dolog beszerzését, egy kis vásárolgatást. Horvát barátnőm ugyanis hamarosan a program vége felé közeledik, el kell kezdenie beszerezni az otthoniaknak az ajándékokat. Nekem pedig eljött az idő, hogy a rengeteg nyári utazgatás előtt beszerezzek 1-2 jópofa pólót és az első California pulcsimat!:)<br />
Annyit rontottunk csak el, hogy nem a "szuvenír" utcán kezdtünk el felsétálni, hanem gondolom a piacoson, és megkaptuk a lehető legszörnyűbb Kína életérzést:D Tényleg olyan mint ha ott lennél egy kínai város közepén. Apró, siető emberekkel tömött utcák, hangzavar, kosz, zöldséges az út közepén, minden kapualjban más és más (zöldséges, hentes, fűszerek, tengeri herkentyűk) mindenféle nem jó szagok, utcára kihajigált szemét és hús/halcafatok, és olyan elképesztő portékák és helyben elkészülős ételek, hogy a gyomrom felfordult.:D<br />
Hamar átiszkoltunk a szuvenír utcára, ahol kicsit jobb lett a helyzet, vettünk egy-két dolgot. És sikerült megfejtenem a teljes titkot is. Igen Chinatown nagyon olcsó. Amit itt kell megvenni: mindenféle tárgy szuvenír, mint hűtőmágnes, képeslap, feles poharak, fényképtartók, rendszámtáblák, díszek, stb.<br />
Amit nem itt kell megvenni: RUHÁK.<br />
Majdnem itt vettem meg a pulcsimat 25$-ért, de nem volt sehol olyan színben, amit a kikötőnél láttam.<br />
Aztán 1-2 óra tévelygés után visszamentünk a kikötőhöz, ahol parkoltunk. Gondoltam nézzünk be az ottani méregdrága szuvenír boltokba is. Hát igen, sok minden jóval drágább, de az összes póló, pulcsi, sál, stb. ugyanolyan áron volt, sokkal minőségibb anyagból, sőt volt pár dolog, ami még olcsóbb is volt, akcióban. Szóval nem szabad mindig bedőlni a kínai olcsóságnak. Van, hogy az official boltokban sem sokkal drágább, vagy egyáltalán nem az. Szóval ha az ember nem 3 napot tölt itt érdemes körbenézni, felmérni a terepet vásárlás előtt:)<br />
Így egy szép tágas boltban vettem meg a sokkal puhább pulcsimat 22$-ért:) Aztán néhány zacskóval a kezünkben, vállalhatatlanul szélfútta frizurával úgy döntöttünk, hogy ennyi legyen a város mára, térjünk vissza a 35 fokba. Így is este fél 10 volt mire visszaértünk és úgy vágytam a forró fürdőre, mint egy téli nap után:)<br />
Aznap is úgy döntöttem, hogy horvát barátnőmnél alszok, ha már üres a ház. Hiszen az egyet jelent azzal, hogy nem 6-kor fogsz felkelni gyerekricsajra:D<br />
Bár a fürdés-vacsi szertartás után már csak 1 órányi beszélgetésre futotta az erőnkből és szégyenszemre szombat este éjfélkor már ágyban voltunk.<br />
<br />
A <span style="background-color: #ea9999;"><b>vasárnapom</b></span> úgy nézett ki, hogy szépen alukáltam 9-ig, ahogy azt minden egészséges munka napon kellene. Én megértem, hogy korán kell kelni ahhoz, hogy az ember kihasználja a napot, de a 9-kor ébredés a legkoraibb időpont, amit egészségesnek tartok és cserébe nem érzem azt egész nap, hogy fejbe vágtak, mindjárt elalszom, és "ígérem ma este éjfél előtt lefekszem".:)<br />
Szépen kényelmesen megreggeliztem kedves horvát barátnőmmel, kicsit beszélgettünk, majd a munka idő kezdete előtt 20 perccel elindultam hazafelé.<br />
Még előbb is érkeztem 5 perccel, bár így legalább volt időm normálisan felöltözni. Ugyanis itt Amerikában, saját kocsival az ember olyan szinten elkényelmesedik, hogy nem igaz. Először csak az van, hogy "áá, csak beülök a kocsiba, otthon kiszállok, simán elmegy a pizsi:D", aztán először csak a bankautomatánál állsz meg, mert "jajj ez csak 2 perc, úgysem találkozok senkivel"...Majd észre sem veszed és már a hipermarketbe is beszaladsz, elvégre "itt mindenki olyan lazán jár-kel és végülis a pizsi majdnem egy melegítő nadrág:D".<br />
<br />
Na de szóval időre, felöltözve, reggel 10.30-ra készen álltam arra, hogy végig dolgozzam a vasárnapot. Majd ezután jött a megbeszélés a host apukámmal, hogy mi is legyen ma..hát mi legyen. Az egyik gyerek már a családi barátéknál van, ott is aludt, ott is marad, mert van medencéjük, meleg van, stb. Úgyhogy ma csak fogjam a kisfiúm és menjünk át, lazítsunk ott, én meg eldumálok addig az anyukával.<br />
Már a becsületem ellen való, hogy ezt munkának nevezzük. Komolyan. Kényelmes időben kelés, medencézés egész nap, aztán délután 5-kor már vége is a hivatalos munkának.<br />
Így az önérzetem és a munkamorálom hajtott egy kicsit és mielőtt nekiindultam volna az egész napos semmit tevésnek, 1 óra alatt rendbe szedtem a házat, minden csillogott-villogott, mosógép ment, mosogatógép ment, az összes fél pár zokni és cipő összeszedve. És mindez 1 óra volt. A 8 órás munkanapomon.<br />
Aztán kocsiba ültünk, nagyjából 5 perc vezetés után megérkeztünk a családi baráték házához és ekkor láttam utoljára közelről a "gyerekeimet":D<br />
Ez a jó itt Amerikában, hogy a családok összejárnak, mindig összegyűlnek valakinél, és mindenkinek teljesen természetes, hogy az otthona jó értelemben vett"átjáróház".<br />
1 órán belül, pedig átjött a host apukám húga is az ő két gyerkőcével, ami azt jelentette, hogy 6 gyerek volt a háznál ment a medencézés, fogócskázás, egy kis videójáték és pikk-pakk eltelt 4-5 óra. Én pedig egy napozó ágyon feküdtem, egy gyönyörű medence partján és a két anyukával beszélgettem. Többször is megbeszéltük, hogy milyen jó dolgom van. Mert ezt ki kell mondanom, le kell írnom, meg kell beszélnem. Mert ezt még mindig nem fogom fel, hogy ez a mai nap volt a héten a leghosszabb munkanapom és tulajdonképpen semmit nem csináltam. Semmit:D<br />
<br />
Délutánra már le is fáradtak a gyerekek, hazaértünk 5 körül, hogy megünnepeljük az egyik nagy szülő születésnapját. Ami azt jelentette, hogy mégsem végeztem 5-kor, és elúsztam a skype-date-ekkel, illetve a rengeteg mindennel a saját kis dolgaimmal kapcsolatban (saját mosás, tömérdek e-mail megválaszolása, LA travel guide olvasása:D), de a sok jó dologgal együtt, ez is az au pair élet része. Hiába végeztél a munkával, ha éppen átjönnek a nagyszülők 3 doboz pizzával és egy hatalmas Oreo fagyitortával, akkor nem vonulsz el skype-olni. Ez az alap, mert itt az embert tényleg családtagként kezelik. De végül is nem is bántam, elfogyasztottam egy fél pizzát, hatalmas torta adagokat, chips-et, megittam egy pohárral az ittlétem alatt felbontott eddigi legjobb borból, jót beszélgettem, még el is pakoltam a konyhát mindezek után, és este 8-kor már tényleg a saját magam kis dolgaival pepecselhettem:)<br />
<br />
El sem hiszem, hogy ezen a héten péntek éjjel már a Los Angeles-be tartó buszon fogok ülni és 9 hihetetlen nap vár rám arrafelé:)<br />
Továbbra is minden nap bújom az útikönyvemet, ráadásul rengeteg elintézni való van utazás előtt: mosás, vásárlás, családi-baráti skype-olások lerendezése, arról már nem is beszélve, hogy nincs több suli, teljesen random beosztás szerint fogok dolgozni, úgyhogy ki tudja mikor mire lesz időm...Egy biztos, hogy újabb kimaradás várható, abban 100%-ig biztos vagyok, hogy Los Angeles előtt ez az utolsó bejegyzés, de nem tartom valószínűnek azt sem, hogy az ott tartózkodás alatt írni fogok.<br />
Azt viszont megígérhetem, hogy vállalhatatlan hosszúságú, rengeteg fényképpel dokumentált úti beszámolóval fogok visszatérni:))))Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-76342436322898619032013-05-31T23:22:00.000-07:002013-05-31T23:29:42.898-07:00Az első...nagyon sok minden:))Ééés igen, majdnem két hét enyhe, néha hűvös és néha nagyon szeles idő után hivatalosan is beköszöntött a californiai nyár, ami azt jelenti, hogy elképesztő a hőség, este 10 óra van, most kezd kellemessé válni a levegő, sok fagyit kell enni, és még a behűtött üdítőt is jégkockával iszod:D<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Meglepő, de megint rengeteg minden történt az utolsó bejegyzés óta. Már péntek van, de még csak most jutottam el odáig, hogy irkáljak kicsit, és ez is annak köszönhető, hogy úgy megcsapott a hőség,h nem volt erőm "kimenősbe" kapni magam:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Mondanom sem kell, hogy a múltkori 3 naposra nyúlt hétvége után, hogy néztem ki. Imádok utazni, felfedezni, és ezért képes vagyok a szabadnapjaimon is 6-kor kelni, pedig, aki ismer, az tudja, hogy hivatásos délután 1-ig alvó vagyok:D</div>
<div>
Na de ezek a zsúfolt, élményekkel teli pár napok azért kívánnának egy-egy nap pihenőt. Hát így is hálás voltam a szabadidőmnek, múlthét kedden már kelés volt, reggel 7-kor. Azonban, ahogy vége lett az 1 órás reggeli műszaknak, rohantam vissza az ágyba és sikerült délután 1-ig aludni, 3-tól meg munka volt. Szerdán, pedig elkezdtem utolérni magam családi-baráti skype-olás és edzés terén (ugyanis így már 4 nap maradt ki, amit Amerikában nem engedhet meg magának az ember:D Bár azért a 3 napi hegymenet megtette a maga hatását, szóval meg volt a testedzés is)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szerdán érkezett meg a host családom előző au pair-e az 1 hónapos travel month-ról, amit kapunk a program végén. Ami nagy lazaságot jelentett, sokszor csak kajáltunk és boroztunk apukástól, mindenestől. Így olyan hamar elteltek a hétköznapok, hogy észre sem vettem, hogy dolgoztam:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Bár az érem másik oldala, hogy szerintem 1 hónap után visszajönni, amikor a gyerekek elkezdték végre megszokni az új lányt a legnagyobb kib*szás a világon, már elnézést a kifejezésért, de a finomabban nem fejezné ki érzéseimet.</div>
<div>
Borzasztó összezavaró a gyerekeknek, kellemetlen és bosszantó az új au pair-nek, arról nem beszélve, hogy amit 1 hónap alatt kiépített rutint, rendet, mindent, felborítja. Azért esik itt erről említés, mert mindig csak a jó dolgokról van szó (és szerencsére azért, mert inkább csak jó dolgok történnek:)) és ez volt az ELSŐ alkalom, hogy bosszankodnom kellett és többször is kellemetlenül éreztem magam.</div>
<div>
Én sokkal szigorúbb vagyok, elvárom a tiszteletet és vannak szabályaim. Lehet, hogy van, aki ugrál és kiabál és hadakozik a gyerekekkel és van egy nagyon intenzív kapcsolatuk (pozitív, negatív irányban is). Hát lehet, hogy én nem ugrabugrálok velük napi 6 órában, de nem is vágja hozzám a zokniját és nem kell egy évig rohannom utána, mire megáll és akkor kezdhetek kiabálni vele, hogy mért nem fogad szót:D</div>
<div>
Mondjuk úgy, hogy megérkezésemtől számítva 2 hetembe került, amíg szófogadásról beszélni lehet, de onnantól kezdve mondjuk azt, hogy nekem nem feleseltek vagy hisztiztek a gyerekek. (amit az előző lánnyal töltött első egy hétben naponta 5x tapasztaltam)</div>
<div>
Na most megjött a kedves exkollegina, a gyerekek bevadultak megőrültek, elfelejtették a szabályokat, de leginkább nem is hallgattak rám, mert itt volt az, akire az elmúlt 2 évben hallgattak, nyilván hozzá kötődnek jobban, plusz a határai is szélesebbek.</div>
<div>
Már ez is elég baj egy olyan embernek, aki éppen hogy beszokott egy új környezetbe, de attól meg a hajam égnek állt, hogy többet kellett utána pakolnom, mint a gyerekek után, minden iváshoz új pohár, ruhadarabok a lakás minden pontján, és még csak nem is húzódott illedelmesen a háttérbe. Rászólt a gyerekekre, rendezgette őket, állandóan el akarta kérni a kocsimat vagy ő akart vezetni (mégsem mondod azt, hogy nem b*zmeg, ez mostmár az enyéééém), neki meg teljesen természetes volt, hiszen az övé volt 2 évig.</div>
<div>
A legszomorúbb az, hogy amikor megismertem nagyon szimpatikus lány volt, de ilyen szintű trollkodás után alig vártam, hogy végleg elmenjen. ( had ne mondjam, azóta is iszom a levét, és újabb 2 hetembe fog kerülni, mire véget vetek az olyan kezdetű mondatoknak, hogy " de én őőőt akaroooom" vagy "de ő mindig megengedteeee")</div>
<div>
Azért írtam le, hogy akárki is vág bele egy ilyen programba tudja, igen az első héten beleszokni a minden napokba, nagyon nagy segítség, minden téren. De ha ez esetleg szóba kerül, hogy visszajönne a régi au pair, vagy akár pár hónap múlva jönne látogatóba, akkor érdemes felhozni a szülőknél és elmagyarázni, hogy mennyire összezavarja a gyerekeket, mennyire kényelmetlen rád nézve és hogyan teszi tönkre a te elért eredményeidet a gyerekekkel. Szóval nem, nem, nem. Maximum 1 év múlva, amikor az új lány, már nem új lány. De én megfogadtam, hogy teljesen mindegy akármennyire is megszeretem a családomat a végére, soha nem fogom ezt bejátszani senkivel. Egyszerűen nem fair.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szóval íme, első bosszankodásom története. Ettől függetlenül gyorsan elment a hét, ráadásul a lányzó érkezésétől számított 1,5 napon belül abbahagytam a gyereknevelést és a folyamatos rendrakást, ugyanis semmi értelme nem volt, én meg nem fogom magam naponta idegesíteni.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
(Volt ennek pozitívuma is, ugyanis a hétvégén több helyről is hallottam, hogy hogy meglátszik a házon a jelenlét, és hogy amúgy én milyen szép rendet tartok mindig, és mennyire elégedettek velem, és hogy csak most az igazán szembetűnő, hogy eddig mekkora kuplerájban éltek, hát ennyi:))</div>
<div>
<br /></div>
<div>
És nézzük a következő "elsőt".</div>
<div>
Szóval a kellemetlen dolgok mellett volt sok jó is:) Többek között, hogy egész héten ment a sütögetés, isteni husikák fogyasztása, jóféle borokkal öblítés. Már elsőre is feltűnt, hogy az amerikaiaknál mennyire a hétköznapok része az alkohol. Egy jó sör hazaérkezéskor, egy pohár bor a vacsorához, egy whisky a késő esti cigarettához. Embere válogatja, de egy biztos, hogy itt az élvezeti cikkeket nem tartogatják hétvégére. A következő dolog, ami feltűnt, hogy 2-3-nál több pohár után is simán volán mögé ülnek. Mert itt még a sarki boltba is kocsival mész.</div>
<div>
Én persze hüledeztem ezen, a magyar zéró tolerancia után, hogy milyen felelőtlen, és hogy mi ez, hogy 0,08%-ig vezethetsz, de ha nincs bekapcsolva a biztonsági öv, puff 3000 dollár bünti. (pedig azzal nem mások életét veszélyezteted, csak a sajátodat. Vannak fura dolgaik, na.)</div>
<div>
Az amerikai ismerősök meg azon hüledeztek, hogy mekkora hülyeség a zéró tolerancia, 1 sörrel simán lehet vezetni. (gondolom itt nincs az a mondás akkor, hogy 1 sör nem sör:D)</div>
<div>
Én persze mondtam, hogy ebben nekünk van igazunk, és sosem fogok még 1 sörrel sem vezetni, mert én nem érzem biztonságosnak, felelősségteljesnek.</div>
<div>
Hát kicsit több, mint egy hónap kellett, de elérkezett az este, amikor a vacsorához elfogyasztott bor után még mentem volna valahova. Természetesen kocsival. Na és akkor mi van ilyenkor, meg vagy lőve. Ráadásul nem volt ki haza vigye a nem csak bort fogyasztó ismerősöket. Mindenki rám gondolt, én pedig mondtam, hogy felejtős, ittam bort. Elkezdtek röhögni, hogy 1 pohárral, és ez itt tényleg semmi, főleg a fél kiló marha után, amit megettem, nem lesz semmi:D</div>
<div>
És megtörtént, beültem a volán mögé és hazavittem ittasabb barátaimat:D</div>
<div>
Ők azóta is ezen csúfolódnak, hogy nem nagy ügy, engedjem el a témát, de akkor is megtört egy elv, amihez azt hittem, hogy tartom magam. Így asszimilálódik az ember. És tényleg nehéz ügy, mert itt kocsival mozogsz, éjjel nappal, valahogy haza kell menni.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Aztán elérkezett a péntek, ami újabb pozitívum volt a bosszankodós hétben. Bementünk a lányokkal bulizni San Francisco-ba.</div>
<div>
Nagyon kíváncsi voltam, ugyanis az eddigi 2-3 alkalom nagyon elszomorító volt itt Walnut Creek-ben. Bár a zene mindig jó, sajnos a résztvevők összetétele és viselkedése hamar elveszi az ember kedvét, az italok meg drágák:D</div>
<div>
Sajnos nem ismerem a "douchebag" szó magyar fordítását, mert mindig csak angolban hallottam, de valahogy érzem mit jelenthet, és akárhányszor bulizni voltam úgy éreztem, hogy íme az illusztráció az értelmező szótárban a "douchebag" mellé. Még úgy is zavaróak, hogy próbálok nem beszélni velük egész este. Ami elég nehéz, ugyanis az amerikai férfiakról csúnya általánosítással annyit mondanék, hogy azt látod, hogy 1-1 srác, végig megy az egész helyen, hogy "helószia táncolunk?hogy hívnak?", mire talál egy megfelelően ittas vagy buta lányzót, aki elvéti azt a hibát, hogy beszélgetésbe elegyedik vele :D Nem azt mondom, mindenhol van mondjuk 10-20 normális srác, már a fejéről meg lehet mondani, de azok ebből az okból kifolyólag nem is mennek oda random lányokhoz.</div>
<div>
Szerencsére nem is érdekel ez az egész, csak az ember nem azért megy el bulizni, hogy a kedvenc számai azzal menjenek el, hogy "nem bocs, nem kösz, nem, nem, jó neked, ok, szia":D</div>
<div>
Arról pedig tényleg csak 2 sort említenék, nehogy még rasszistának tűnjek..lehet álszenteskedni, meg nagyon liberálisnak lenni, de engem akkor is feszélyez, ha nincs körülöttem fehér ember, na.</div>
<div>
És azthiszem, hogy a "gangster fekák"-nál még ijesztőbbek (morbidabbak?!) az ázsia menő gangster gyerekek.:D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szóval nagy várakozással érkeztem meg a San Francisco-i party negyedbe, amit Marina-nak hívnak és nagyon közel van az óceánhoz.</div>
<div>
Alapvetően nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy szétfagytunk a városban az italok meg még mindig drágák:D</div>
<div>
Szerencsére volt a társaságban 1-2 helyi srác, és itt az a jó szokás van, hogy a fiúk fizetik az italokat, akkor is, ha barátok vagytok. Akkor is, ha ott áll mellette az ő barátnője, akkor is fizeti neked is, így illik. És akkor is fizetik, ha ő maga nem is iszik, mert olyan kedves, hogy még ő furikáz is kocsival oda-vissza:D</div>
<div>
Persze ezt sem lehet általánosítani, de általában így működik.</div>
<div>
Szóval a drága italokkal nem kellett foglalkozni, finom koktéljaik voltak, maga a hely is szép volt, a zene is jó volt, és az etnikai összetétel is arányos volt. (ugyanis az arányokkal van a probléma, nem a jelenléttel!!)</div>
<div>
Jó este volt, de a douchebag-ség itt is felütötte a fejét, ami kicsit zavart, főleg miután leöntötték a csodaszép szoknyámat sörrel:D</div>
<div>
Ja és a legviccesebb dolog: hajnali 2-kor mindenhol feltolják a lámpákat és kifelé. Mindenhol. Mi Magyarországon akkor érünk oda:D</div>
<div>
Bár mondjuk kezd tetszeni a dolog, így nagyon kellemes a menetrend. Este 10 körül már be vagy csípve 11 és 1 között megy a táncolás, csajokkal fotózkodás, 2-kor hazamész, még nem szakad le a lábad a magassarkútól, 3-ra már ágyban vagy, és másnap reggel 10-11 körül fel tudsz kelni, nincs elcseszve a szabadnapod.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Márpedig nekem ez volt az első hivatalos "weekend off". Azt hittem, hogy majd nagy programok lesznek, lehet elutazok egy hosszú hétvégére, de az előző lány miatt problémás is lett volna. A tervezés pedig nem minden kultúra része:D</div>
<div>
Ettől függetlenül nagyon elégedett voltam a hétvégével, legalább az jól sikerült. Másnap ébredés után ismét San Francisco volt a cél, és nagyon örülök annak is, hogy minden hétvégémnek része, ha már itt élek mellette:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ennek örömére újabb "ELSŐ" dolog következett. Ugyanis az egyik legnagyobb büszkeségem, hogy amióta Amerikában vagyok, azaz április 14-e óta NEM ETTEM mekis kaját!!!</div>
<div>
Mert megfogadtam, hogy nem kebelezhet be, és nem akarok pattanásos, anyadisznó lenni, mire hazaérek:D:D Arról már nem is beszélve, hogy van itt bőven elég egészségtelen táplálkozás mekis kaja nélkül is.</div>
<div>
Hát ezt is megtörtük. Enyhe másnap, mcdrive (ki se kell szállni, juhúúú), junk food, hát mekiben kellett enni, ez van. Annyit még sikerült megőriznem méltóságomból, hogy csak krumplit ettem, Mango smoothie-val.:D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Amúgy meg az egész nap azzal telt, hogy az előző lányzó elbúcsúzott a várostól, ami azzal járt, hogy elvitt minket a kedvenc helyeire, gyönyörű kilátásokkal, átvezettünk a Golden Gate hídon, és szégyentelen mennyiségű fotót készítettünk, egyéni és csoport képek tömkelege.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4ZYULVcL0D6tlvyJNDCtO-2a7zeYVtkmzu94bpOV3XP5tcvrE9H01ptHi-P6i3Z_SSbhcI1QwX-0tik1GepRwfNU9N9SQfl32Bi8N-L2G0-Woak6cBAZZxjmtMXxRt6TEeeTnBxnjkEd5/s1600/IMG_8370.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4ZYULVcL0D6tlvyJNDCtO-2a7zeYVtkmzu94bpOV3XP5tcvrE9H01ptHi-P6i3Z_SSbhcI1QwX-0tik1GepRwfNU9N9SQfl32Bi8N-L2G0-Woak6cBAZZxjmtMXxRt6TEeeTnBxnjkEd5/s320/IMG_8370.JPG" width="320" /></a></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Körbekocsikáztunk a városon, aztán megnéztük a hídnál a naplementét (ezúttal kocsiból, ami sokkal kényelmesebb, mint a tépő szélben állni a parton:D), majd beültünk egy étterembe kajálni és borozgatni kicsit:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Vasárnap már kicsit ki kellett aludni az egész heti korán kelést, a pénteki bulit, a szombati mászkálást, így csak délután 3 körül értünk be a városba, felfedezni egy újabb környéket, megtalálni a város legjobb pizzázóját majd délután betérni egy jazz clubba, ahol nappal is éjszaka van és elfogyasztani 1-2 italt. (ezután rájönni, hogy az egy dolog, hogy a városba Bart-tal érkeztem, de az állomástól bizony kocsival kell hazamenni, sebaj, 1 koktélt nem lehet érezni, 3 perc az út és ez itt Amerika. Mert már így megy..annyira az élet része 1-1 jó ital, hogy elfelejti az ember magát, hogy "jajj kocsival vagyok, nem baj, úgysem számít itt, és végülis én sem érzem")</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Hát így telt, jól telt a hétvége, és összességében ez a lényeg.:)</div>
<div>
Aztán az eheti hétköznapokra, amikor nem szórakozni kellett, hanem a gyerekeket rendezni és végigvinni a mindennapokat, vissza is tért a bosszankodás, és részemről a minimumra szorítkozás. Túléltem, kitartottam. És sokat gondoltam arra, hogy vannak au pair-ek, akiknek az egész éve ilyen hadakozás mind a gyerekekkel mind a folyamatos rendrakással.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ha mindig történik valami, és társaság is van folyamatosan, úgy meg egy kicsit el is marad az ember a saját életével. Így a héten megint be kellett iktatnom a napi edzéseimet, skype-olást, és némi shoppingolást is, ugyanis botrány, de még alig vásároltam magamnak valamit, amióta itt vagyok:D</div>
<div>
De a vásárlás olyan horderejű dolog, hogy arról külön bejegyzés lesz majd nemsokára, ugyanis a Los Angeles-i vakációm előtt még fel kell frissítenem a ruhatáramat bőven:D</div>
<div>
Most csak egy olyan info morzsát ejtenék el, hogy Amerika csodálatos, akció mindig van. Mindig!!!<br />
Így történt az, hogy a kedvenc Victoria's Secret-embe betérve megláttam a bugyi akciót hölgyeim. Egy bugyi 10 dollár (2300 ft). Na most az akció úgy nézett ki, hogy ha 7-et vettél, 26 $ fizettél. 26-ot, a 70-en helyett. Kihagyhatatlan:D Ennyiért az ázsia centerben nem veszel 7 darabot:D:D És gyönyörűűek:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ez az au pair élet titka. Az apró jutalmak. 1 pohár bor, hétköznap este a vacsorához, egy kis fagyi a műszak után, hetente egy kis vásárolgatás. Komolyan az is számít, ha veszel magadnak egy testápolót, vagy pár bugyit:D De a legfontosabb, hogy minden héten kell valamit csinálni hétvégén, nem otthon punnyadni, menni, látni, kapcsolatokat építeni:)</div>
<div>
És abban is biztos vagyok, hogy még mindig vannak olyan szögek, amiből még nem láttam a Golden Gate hídat.:D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ezen a héten visszatértem a normális, kényelmes, minden nap edzős kerékvágásba, meg volt a vásárlás, szombaton San Francisco-i villásreggeli pár au pair lánnyal, aztán a szokásos nyakunkba vesszük a várost.:)</div>
<div>
Vasárnap dolgozni fogok fél napot..dolgozni...moziba viszem a gyerekeket, ingyen popcorn huhúúúú:D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Jövőhéttől pedig komoly szervezkedésbe fogok, ami a Los Angeles-i kiruccanást illeti:)</div>
<div>
Hihetetlen, de már június első napja van, és rengeteg mindent kell látnom a nyáron:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-72401611207273500452013-05-22T00:05:00.003-07:002013-05-22T00:05:55.017-07:00Az én amerikai álmom:) (apró betű: vigyázat úti napló- hosszú bejegyzés következik:))))<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt hétvégén annyi mindent láttam és annyi minden történt velem, hogy várnom kellett 1 napig, amíg lecsillapodik bennem az adrenalin túltengés és összeszedetten le tudom írni az élményeimet:)</div>
<div style="text-align: justify;">
Rájöttem, hogy ez a blog nem csak azért nagyon jó, mert egyszerre több emberrel is megoszthatom a történéseket, hanem azért is, mert segít felfogni, feldolgozni azt, hogy mindez velem történik:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a hétvége volt az eddig itt eltöltött legjobb hétvégém, olyan "lifechanging" élményekkel, hogy még most is beleszédülök, és próbálom elhinni, hogy tényleg én vagyok, tényleg itt vagyok:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nagyon szerencsésen alakultak a dolgok, ugyanis ezen a hétvégén látogatott ide San Francisco-ba egy Los Angelesben, szintén au pair-ként dolgozó magyar barátnőm, az ő los angelesi barátnőjével, Belgiumból. Még hetekkel ezelőtt vasárnapra foglaltunk egy egész napos buszos túrát, de akkor még azt hittem, hogy ennyi lesz a hétvégém. Nagyjából múlthét csütörtökön kiderült, hogy a host apukám egy születésnapra megy szombat este, ami azt jelenti, hogy du. 4-től kellene dolgoznom, ergo enyém az egész nap. A vasárnap volt a szabadnapom. De megkaptam a hétfő reggelt is, mert nem sok dolgom lett volna. Majd miután megtudta az "apukám", hogy barátaim vannak a városban, azt mondta, hogy elég, ha csak du. 6-kor kezdek, majd ő összeszedi a kisfiút a suliból, így nyertem egy hétfőt is magamnak.:)</div>
<div style="text-align: justify;">
Mondanom sem kell, hogy minden nap 6-7 között keltem, hogy 8-9 körül már San Francisco belvárosában legyek.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ebből a szempontból Walnut Creek tökéletes, a házunk elhelyezkedése, meg még jobb. A háztól pontosan 3 perc levezetni BART állomáshoz. (Ez a vonat, a hév és a metró furcsa keveréke, ami összeköti SF-t a környező városokkal az öbölben:))</div>
<div style="text-align: justify;">
Az állomáson hétvégén ingyen, hétköznap, napi 1 azaz EGY DOLLÁR-ért parkolhatsz:) A BART nagyon sűrűn jár, és 35 perc múlva le is tesz a belváros közepén.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval minden adott volt a maximális időkihasználáshoz...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Day 1.</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már az első nap nagyon kalandosan indult. Mivel a lányok aznap érkeztek busszal, folyamatosan kontaktáltunk, hogy mikor is lenne jó találkozni, hogyan állnak a becsekkolással, reggelizéssel. Elküldtem a kis sms-em, hogy 10 perc és ott vagyok a belvárosi állomásnál, ahonnan ők 2 perce szálltak meg, mi legyen. Leszálltam a vonatról, ránézek a telefonra, hogy mi a válasz, és újra megtörtént.... Az iphone se kép, se hang. Ezt 3-jára csinálja (az elmúlt 1,5 hónap alatt), hogy normális töltöttséggel, térerővel, mindennel egyszer csak nem képes mást produkálni a sötét képernyőn kívül. Na most ott állsz egy város közepén, ahol életedben 2.-jára jársz, se hívni, se térképet megnézni nem tudsz. A lányok valahol kint reggeliznek, úgyhogy a recepción megvárom őket nem működik. Ott állsz és rájössz, hogy ennyi volt. Nem tudtok találkozni, nem tudod megkeresni őket, térképed sincs. Most akkor menjek haza, vagy kóvályogjak egyedül a városban, vagy mi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán itt dől el, hogy mennyire talpraesett az ember lánya. Hát gondoltam egy biztos, felmegyek a felszínre, körülnézek, végül is ez a központ, hát ha van valami tour info, ahol szerzek egy térképet legalább. Aztán rájöttem, hogy ez itt a csodálatos Amerika, ráadásul egy nagy város, tuti van vagy 10 Apple store, ezt is megkérdezzük. Hát szerencsés voltam, a mozgólépcsőktől már láttam, hogy igen, ott van a "Visitor Center" bemegyek, és egy lakásnyi méretű iroda volt, az összes falon tele térképekkel, prospektusokkal, city guide-okkal. Ha már itt voltam beszereztem 2 várostérképet és 1 city guide-ot ingyen. Majd megkérdeztem, hogy van-e esetleg a közelben egy Apple Store. Hát meglepő, volt.:D</div>
<div style="text-align: justify;">
1 sarkot lesétáltam, és már ott is voltam a hatalmas, 2 emeletes boltban, ahol kb. 40 emberke várja iPad-del a kezében, hogy segíthessen. Odamentem az elsőhöz, hogy "Hello, az iphone-om nem működik" kézbe vette, pikk pakk nyomkodott valamit és működött. Valami quick emergency restart-ot nyomott rajta, amit egyrészt nem is tudtam h kell (pedig nyomtam én hosszan rajta azt az összes két gombját, ami van neki:D), másrészt azt mondták nem is szabad túl sokat csinálni, mert elszáll az egész telefon. Biztató. Had ne mondjam, hogy mit gondolok az iphone-ról:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Na de a lényeg, bekapcsolt a telefon, megvolt rajta az összes tel.szám, és már vártak is az sms-ek, hogy hol találkozzunk, az iphone-t meg majd megszervízeltetjük máskor, köszönjük szépen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán a 15 perces kis kaland után végre megtaláltam a lányokat a Union Square-en, ami egy nagyon szép kis pálmafás tér, ahol vannak székek, meg asztalok, és megebédelhet ott a sok kis üzletember, vagy csöves, vagy galamb:D Ezen kívül minden irányban van valami exkluzív márka 4-5 emeletes boltja:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megörültünk egymásnak a csajokkal, elmeséltem nekik, hogy miért is kellett rám fél órát várni, aztán a nyakunkba vettük a várost gyalog. Szerintem így lehet a legjobban megismerni egy várost, arról már nem beszélve, hogy egy ilyen hegyes-völgyes városnál minden utca vége meglepetést tartogat. Valahol lenézel és a hidat, valahol az Alcatrazt, valahol a felhőkarcolókat látod. Így egészen elsétáltunk a Chinatown-hoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhegYdI9qNW41l336GhPc_aIOnlm3LiqhcEmpjoQtWn9U4lTp6WVCu-eogL72zpYMIV1lKhIona5TsqT2e8Chr-wXtNrcy1XQSVZf5M36sdMSYelpJ0VBCO7ppKgKePs-KSDD4BjaYXVkM/s1600/DSCN0260.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhegYdI9qNW41l336GhPc_aIOnlm3LiqhcEmpjoQtWn9U4lTp6WVCu-eogL72zpYMIV1lKhIona5TsqT2e8Chr-wXtNrcy1XQSVZf5M36sdMSYelpJ0VBCO7ppKgKePs-KSDD4BjaYXVkM/s320/DSCN0260.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a városnak egy viszonylag nagy kiterjedésű része, ahol a világ legnagyobb kínai közössége él. Valamiért imádják a turisták, ezért elég zsúfolt. Szerencsére sikerült a főbejáratot megtalálni, így a híres sárkány kapun léptünk be a városrészbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimsdCch_-tmPZ-G_KcwnX5QrLHcXgTLzU8Ez6rYM1MgkUJ3qMv2pOLGw-2rZvThDAYz_DXHuQS5kgokvUoFJ0e8tVci4Ea3AV0-RHAulxFOOlifuOM5QCo_2c1qTbPoGVj3P9adgu_RQbv/s1600/DSCN0280.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimsdCch_-tmPZ-G_KcwnX5QrLHcXgTLzU8Ez6rYM1MgkUJ3qMv2pOLGw-2rZvThDAYz_DXHuQS5kgokvUoFJ0e8tVci4Ea3AV0-RHAulxFOOlifuOM5QCo_2c1qTbPoGVj3P9adgu_RQbv/s320/DSCN0280.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Egyébként nagyon érdekes az, ahogyan a keleti kultúra jegyei összeolvadnak a modern irodahazákkal és a tengerrel a háttérben.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt leszámítva én azért nem értem miért számít kiemelt turista látványosságnak. Persze egyszer megnézem, érdekes, meg minden, de azt hiszem, ha kimarad a rövid városlátogató túrából, akkor nem veszít sokat az ember. Ha csak nem az ázsiai kultúra rajongója:)</div>
<div style="text-align: justify;">
Elég zsúfolt és koszos is, és a turistákon kívül tényleg csak kínaik vannak a környéken. Rengeteg kínai étterem van (imádom a kínait és az ázsiai ételeket, de amikor sok ilyen étkezde van egy helyen, az akárki akármit mond, nem jó szagú:D) és rengeteg bolt, ahol ugyanazt lehet kapni. Szóval nem kell kétségbeesetten felvásárolni az első boltban az "5 képeslap 1 dollár" készletet,ahogyan én tettem, mert körülbelül még 200 boltban lesz ez az akció:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebből a szempontból ki is emelném a környéket, szuvenírt itt érdemes vásárolni. De szerintem nem mondok újat azzal senkinek, hogy a kínai negyedben ugyanazt veszed meg, mint a part menti sétányokon, fele- vagy negyedannyiért. Így ki is használtam az alkalmat és beszereztem a hűtőmágneseimet, amit mindenhol veszek, ahol járok:)) Ettől függetlenül érdemes körbenézni, mert ha árban nem is, de választékban van különbség. Pl. 3 helyen is nézegettem hűtőmágneseket, mire találtam egy boltot, ahol a 4-ből 2 hatalmas fal végig csak mágnes volt:D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután folytattuk a gyalogtúrát, ami a szépségétől eltekintve elképesztően kimerítő, olyan meredek emelkedők vannak, hogy az ember térde is belefájdul, mire felszenvedi magát a tetejére. Lefele menet meg még nehezebb tartani magadat a 80 fokos lejtőkön, szóval ezt a városnézést tényleg zárt, lehetőleg sportosabb cipőben javaslom.:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Chinatown után visszasétáltunk a központba, ami már önmagában is turista látványosság, ilyen utcaképekkel:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoE9attjq099KjxIrzApmqu0c5n45vMS21Ex00KAN8E6fiUuiH5f67jnNrEz7xlv-1HD7IeJwYHSJMPNJa8O1Cda8E9WCdAqWRpo9n5VXzHJWxoobWbpTj6NhoRoWcjSAloUSvwL9a8s0r/s1600/DSCN0296.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoE9attjq099KjxIrzApmqu0c5n45vMS21Ex00KAN8E6fiUuiH5f67jnNrEz7xlv-1HD7IeJwYHSJMPNJa8O1Cda8E9WCdAqWRpo9n5VXzHJWxoobWbpTj6NhoRoWcjSAloUSvwL9a8s0r/s320/DSCN0296.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A belváros gyönyörű, az utcák gyönyörűek, de azért mesélek arról is, ami nem az. Itt San Francisco-ban a hajléktalanság hatalmas probléma. Emlékszem, hogy az utolsó hónapokban otthon mennyire az agyamra ment már az, hogy a belvárosban 20 percenként odajött valaki kéregetni. Olyan pofátlan dolog, hogy azt elmondani nem tudom. Főleg manapság, hogy már olyan erőszakosak, és nem értik, hogy nem adsz. Na hát ami itt megy, az nem csak idegesítő, hanem veszélyes is. Rengeteg a csöves, brutál csövesek, a budapestiek semmik ehhez képest. Az ember formájukat teljesen elvesztették, és tiszta vágás, sérülés az összes. Amikor közeledik feléd, érzed, hogy vele együtt 40 világvírus és fertőzés is közeledik. Olyanok, mint a város zombi-jai, ráadásul hordákban járnak, és nagyon erőszakosak. A turistáknak is mondja, hogy de neki, csak 1 dollár kell, hiába nem értik, megy és mondja, felszólít, hogy adj, és ha nem adsz jön utánad, hogy miért nem adsz, neki is kell ennie. Mintha a Te hibád lenne. Nagyon koszosak, agresszívak, követelőzőek. Ráadásul vannak alfajaik, a sima kéregető csövestől, az "útba igazít 1 dollárért", vagy a "vegyél valami bóvli szuvenír szart tőlem 1 dollárért" kéregetőig. És itt rengeteg a rendőr is, és mindenhol elmondják, hogy mennyire vigyázz mindenedre, szóval gondolom vannak helyek, ahol már nem csak kérnek. Ráadásul rengeteg az ilyen koszos hippi, aki végülis annyiban különbözik a csövestől, hogy nem csak nincs munkája, de nem is akar, viszont ugyanolyan természetesnek véli azt, hogy majd más emberek eltartják.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na de ennyit erről, viszont ezt nem lehet szó nélkül kihagyni, mert az összes úti könyv és oldal elfelejti leírni, hogy itt ez a probléma mennyire elharapódzott. Az emberek megszokták, próbálják ignorálni. De amikor turistaként vársz a kis buszodra, és mindenki mereven néz maga elé, miközben egy zombie-ember ordibál félrészegen az üléseken fekve, fényes nappal, akkor azért elfelejted, hogy csodálatos helyen vagy, és igen csak beletrappolnak a komfort- vagy biztonságérzetébe. Még jó, hogy ezek a városnak csak bizonyos részei, amit az első nap megjegyzel és próbálsz elkerülni, a központi tereken és állomásokon, pedig sajnos minden város így néz ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére megjött a buszunk, ami kiragadott az 5 perces zombie-filmből. A közlekedési rendszer úgy működik, hogy 2 dollárt fizetsz kapsz 1 jegyet, amivel 3 órán keresztül felszállhatsz az összes közlekedési eszközre (kivéve a cable car-t). Ez szerintem elég jó ár, ráadásul nagyon jó a hálózat is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így hamar eljutottunk a következő állomásunkhoz, az Alamo Square-hez, ahol a képeslapokról és filmekből ismerős viktoriánus színes házak találhatók, amiket ők csak úgy hívnak, hogy "painted ladies":)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTdklpUiehEpgyTB_MEBAmEUHKrn906qe6LQa5jcEvzSjbxrKDtsvP2ye0jI6i-z6Pqp8Nq9yoYWrDJeuAE1ysud7TDeafHzsHb4V6jDOehg7KEOAwTnzvw_rMWgnU86s1dGzyWjV5iMZi/s1600/DSCN0320.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTdklpUiehEpgyTB_MEBAmEUHKrn906qe6LQa5jcEvzSjbxrKDtsvP2ye0jI6i-z6Pqp8Nq9yoYWrDJeuAE1ysud7TDeafHzsHb4V6jDOehg7KEOAwTnzvw_rMWgnU86s1dGzyWjV5iMZi/s320/DSCN0320.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Egyébként bárhova is utazol, bármelyik látványossághoz is tartasz a hegyek-völgyeknek köszönhetően a kilátás mindig gyönyörű, ami hamar kifejleszti az emberben az "úttest közepén fotózok és leszarom a forgalmat" nevű gént:D Így fél nap alatt megszokod, hogy minden 3. fotód elkészítéséért szinkron dudálást hallhatsz:D Én az udvariasabb közlekedők közé tartozok, aki igyekszik betartani a szabályokat és nem agresszívkodni, akár gyalog, akár kocsival vagyok, de itt ezt hamar elfelejti az ember, és ez az eredménye:</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül megtaláltuk a parkot, és követtük a tömeget, így a házikók is hamar előbukkantak. A turistáskodás alapszabálya (azon kívül, hogy a nyakadban lóg a fényképeződ és nem illik a zoknid a ruhádhoz:D), hogy mindig ott van néznivaló, ahol annyian állnak, hogy nem látsz semmit:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Mégis sikerült egészen képeslap-szerű, ember tömegmentes fényképeket készíteni, és kipipálnom az egyik legszebb részt San Francisco-ból:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKVThDbwBvUQyaEVXIpBs_Zw4Zg9j6dgbcoyEc1ltT8nnPQk5qt52SGZ1Qy0FZN0BTaqZbGeFMMjY4ElPDqON4FfM13yrip1jWgmY7vdnxvT70_UDK1L_kWF9EaF04khlyEMjHGTQ2qsVI/s1600/DSCN0327.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKVThDbwBvUQyaEVXIpBs_Zw4Zg9j6dgbcoyEc1ltT8nnPQk5qt52SGZ1Qy0FZN0BTaqZbGeFMMjY4ElPDqON4FfM13yrip1jWgmY7vdnxvT70_UDK1L_kWF9EaF04khlyEMjHGTQ2qsVI/s400/DSCN0327.JPG" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután sajnos el is érkezett a szombati nap vége, délután 4-re vissza kellett érnem a városkámba és munkába állni, de így is nagyon örültem annak, hogy ennyi minden belefért az első napba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Day 2.</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Legizgalmasabb naaaaap:)</div>
<div style="text-align: justify;">
Már reggel 6-kor fent voltam, 7-kor pedig már a vonaton ültem. Amikor lefoglaltuk a túrát még nem tudtuk, hogy ezen a napon lesz a "Bay to Breakers", ami azt jelenti, hogy mindenféle vicces jelmezekben keresztül futnak a városon az óceánig az emberek:D Így a túra miatt ez kimaradt, amit egy kicsit sajnáltam, de itt szerencsére majdnem minden hétvégén van valami, úgyhogy lesz még részünk őrületben erre felé:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont a túra nagyon megérte, gyönyörű helyeken jártunk. A lányok hosteljénél összeszedett minket egy busz, ami elvitt a túrabuszhoz. Első programként átvezettünk a Golden Gate hídon, ami szerintem minden alkalommal lélegzetelállító:) Majd megálltunk a túloldalon egy fotószünetre, egy kiépített terecskén, ami azért van kitalálva, hogy a kötelező Golden Gate-es képek elkészülhessenek:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKXoCFcZxXoXnP-yKfva3-v_GuDQCaZq24dGsPTlAcVUc-pdwfEG_xBwIdfuuA3llE7uzQ1HDUcPd3h3un3aitNUs6mz6j49Bb89nvFk02aSxtXdt8fvriTXZG2z2L2AH396U92UO31om-/s1600/DSCN0365.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKXoCFcZxXoXnP-yKfva3-v_GuDQCaZq24dGsPTlAcVUc-pdwfEG_xBwIdfuuA3llE7uzQ1HDUcPd3h3un3aitNUs6mz6j49Bb89nvFk02aSxtXdt8fvriTXZG2z2L2AH396U92UO31om-/s320/DSCN0365.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán persze az egész busz ránk várt, mert a kínai 10 fős család befoglalta a legjobb helyet és 20 különböző felállást prezentáltak, amit a náluk lévő összes kamera, fényképező, telefon, tablet és egyéb kütyü rögzített, márpedig nekünk a legjobb hely kellett az életre szóló fényképeinkhez:D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoiVe2Chb1mtuI9JMjh2e3YQaWL-o-4NeuszHqKH5NmAMq7KVWxIeGLsop72t7ET_tVu6z1CvVvPM8eRsiPGv-sdcaAlzFwwQMLPa4Z9klyU75YzPKSETayAiDZVJYlPp7TqYjQjZxaHRL/s1600/DSCN0412.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoiVe2Chb1mtuI9JMjh2e3YQaWL-o-4NeuszHqKH5NmAMq7KVWxIeGLsop72t7ET_tVu6z1CvVvPM8eRsiPGv-sdcaAlzFwwQMLPa4Z9klyU75YzPKSETayAiDZVJYlPp7TqYjQjZxaHRL/s320/DSCN0412.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A következő állomás a John Muir Woods Nemzeti Park volt, ahol a Californiára jellemző redwoods (vörösfenyő erdő) található, gyönyörűszép ösvényekkel. Nagy kár, hogy az ilyen túráknál időre mész, és 1 órát kaptunk, amibe a közepes hosszúságú ösvény fért bele, fényképezési idő ráhagyással:D</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az lehet az igazán jó, amikor az embernek ezek az átlagos hétvégi kirándulásai, és végig járhatja a legeldugottabb ösvényeket is, anélkül a kényszer nélkül, hogy elkészítse a tökéletes fényképeket. Mert hát azok kellenek. De mégis elveszi az ember idejét a rácsodálkozástól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Érdekesség egyébként, hogy George Lucas is errefelé lakik, és a Muir Woods-ban forgatták a Jedi-visszatér ewok erdős részeit:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirSi-W_CAjmU0se1xWa6XsZ8OLnNcOkTO8dCDqj59VeDBhLF0BJYURdrleeSoubyJVligTSuDMCE6ejpxl8Tp6nAWdk9b0PBA1821NxyI5vIA0RfPoQ6yHMn4_X0s0_ZgD3VpQITbUcPN0/s1600/DSCN0463.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirSi-W_CAjmU0se1xWa6XsZ8OLnNcOkTO8dCDqj59VeDBhLF0BJYURdrleeSoubyJVligTSuDMCE6ejpxl8Tp6nAWdk9b0PBA1821NxyI5vIA0RfPoQ6yHMn4_X0s0_ZgD3VpQITbUcPN0/s320/DSCN0463.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután volt egy 1 órás megállónk Sausalito-ban, ami egy picike városka a Golden Gate híd túloldalán, gyönyörű kilátással a SF skyline-ra és az öbölre. Ezt tartják California legfestőibb városának, és elképesztő árakon vannak az ingatlanok. Mondjuk ilyen kilátással meg is értem:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként itt a kilátáson és fejedből kinézésen kívül nem sok tenni-látnivaló van, ami azért egy idő után megkönnyebbülés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet enni, inni és akkora fagyikat enni, mint a fejed:D Vigyázat, becsapós, itt a 2 gombóc fagyi európai méretekben mondjuk 1 kis vödör :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És már robogunk is tovább, következő állomás a belváros, Pier 33, az Alcatraz kompok dokkolója.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEjyymglFwKb_wvJnMUUckcRaic59qd40jg9meIHIgriboHOeEb0FsOedKjzY1pFmbSr0aT16T5at55Pbmlm5yJ5eqJJc88qh50GIjJNL4vNXQsCMOR8rqluS5GeFDpevpMZldJt3By9K5/s1600/DSCN0513.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEjyymglFwKb_wvJnMUUckcRaic59qd40jg9meIHIgriboHOeEb0FsOedKjzY1pFmbSr0aT16T5at55Pbmlm5yJ5eqJJc88qh50GIjJNL4vNXQsCMOR8rqluS5GeFDpevpMZldJt3By9K5/s320/DSCN0513.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Bár nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással San Francisco-hoz képest, és elég volt egy pulcsi egész nap, mégis cipeltük a bőrkabikat is, ami végül kifizetődő volt, jegesszeles sarki időjárás van a vízen és a szigeten:)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ettől függetlenül az út gyönyörű.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A börtön, pedig nagyon érdekes, interaktív. Persze csak akkor, ha jól beszélsz angolul, vagy spanyolul, németül, franciául, oroszul, kínaiul. Merthogy audio tour van. Ami azt mondom, hogy jól érthető, követhető. De ez általában az ember szókincsétől függ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCgNCqYuQtYL8BXbMl5A59gDfAnaDJnTDGR1nvVqEfmGCJgmur7IT0vX4h6_qp0-N4JMXJs9kS2awr366UpofpI5ej3RzlFKYqPdlumDW4q5U6jBiEreXvD7wDK2KtrDMQUs_K732Q8Rep/s1600/DSCN0528.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCgNCqYuQtYL8BXbMl5A59gDfAnaDJnTDGR1nvVqEfmGCJgmur7IT0vX4h6_qp0-N4JMXJs9kS2awr366UpofpI5ej3RzlFKYqPdlumDW4q5U6jBiEreXvD7wDK2KtrDMQUs_K732Q8Rep/s320/DSCN0528.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenesetre nagyon részletesen bemutatnak mindent, megszólalnak volt fegyencek, fegyőrök, mesélnek, vannak hangeffektek is a felvételben egy lázadásról, történetek a szökési kísérletekről, a sötét lyukakban töltött "büntető" éjszakákról, és arról, hogy milyen érzés volt, ahogy a tenger minden nap elvitte a szabad emberek hangját a san francisco-i partokról.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A cellatúra után még ott maradtunk és körbejártuk a szigetet, gyönyörű a kilátás, de azért a szél hamar betereli az embert:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszakompoztunk, délután 5 óra körül volt, és ezzel hivatalosan is véget ért a túra. De mi úgy döntötünk, hogy folytatjuk a városnézést.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJZdwVwQm5m0BE1JciqglqT4ig5eii7wwBFRO2K1Tvpw8knn9dKWaFJiN9blK08F2vAOJFcmtNLAhipUVRbQqJfnAnJQ9Clfgh6Gc-w0A9dXS_WayfTF79NL9Pr0d8QRD4OPqYSqhCYqvt/s1600/DSCN0632.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJZdwVwQm5m0BE1JciqglqT4ig5eii7wwBFRO2K1Tvpw8knn9dKWaFJiN9blK08F2vAOJFcmtNLAhipUVRbQqJfnAnJQ9Clfgh6Gc-w0A9dXS_WayfTF79NL9Pr0d8QRD4OPqYSqhCYqvt/s320/DSCN0632.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár perc sétára volt a Pier 39, ahol hangulatos tengerparti éttermek voltak, az egyik ilyen helyen meg is kajáltunk.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Természetesen hamburgerkülönlegességet:D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE-u2-18X0TUp_mbl93ssHwLjj-t8ilNRfyb4xtlUoaUlSOJP-UCyVxaUsieU3AgNvIvAKEoa1Uzhs7Ph8w7x15c1xuwgdTUsrAHH3qETAd_nAszDUhUx73UUp_ReHBjwu3brG9TZjq2Bk/s1600/DSCN0652.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE-u2-18X0TUp_mbl93ssHwLjj-t8ilNRfyb4xtlUoaUlSOJP-UCyVxaUsieU3AgNvIvAKEoa1Uzhs7Ph8w7x15c1xuwgdTUsrAHH3qETAd_nAszDUhUx73UUp_ReHBjwu3brG9TZjq2Bk/s320/DSCN0652.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Aztán jött a Pier 39, fókapihenő. Ami nagyon nagyon cuki dolog, egy rakás oroszlán fóka egy helyen, folyamatosan mondja az összes, hogy "uuu-uuu-uu-" így elképesztően hangosak, és napoznak, játszanak, beugrálnak a vízbe, és szokásos fókacukiságokat csinálnak, és nagyon selymesek. Legszívesebben befeküdnék közéjük és megnyunyorgatnám az összeset. De akkor valószínűleg most nem írnám ezt e bejegyzést, így csak fényképeket készítettem:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután megint fogtunk magunknak egy buszt és versenyt futottunk az idővel, hogy elkapjuk a naplementét a Golden Gate híd lábainál:) És sikerült. És megint jól jött a kabát.</div>
<div style="text-align: justify;">
De ott ülni a tengerparton a homokban, a boldogan futkározó kutyák között, és végig nézni a napot, ahogy eltűnik a híd és a californiai hegyek mögött, elmondhatatlan érzés. Az, hogy a naplementére várás közben, egyszer csak kiszúrtuk, hogy oroszlánfóka úszkál a parttól kb. 10 méterre, már csak hab a tortán:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenesetre ez a látvány tökéletes befejezése volt a napnak:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpzfMwU76zkmdjm9LjgdFLcWVF08GEBJmLaPod9BmJwgeXuHv3UqPMj8gCH_b1TWM_-yZb7HvTffWKPrlSLODHb9P9EXuOzIfW4WjZCRx8n30gahnPPfPssxQX_sBQ3NcJKwC3wxvCp66S/s1600/DSCN0708.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpzfMwU76zkmdjm9LjgdFLcWVF08GEBJmLaPod9BmJwgeXuHv3UqPMj8gCH_b1TWM_-yZb7HvTffWKPrlSLODHb9P9EXuOzIfW4WjZCRx8n30gahnPPfPssxQX_sBQ3NcJKwC3wxvCp66S/s400/DSCN0708.JPG" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sötétedés utáni rövid kaland volt még, ahogy a buszfele menet az utcán egyszer csak szembe találtuk magunkat két megtermett mosómedvével. És igen, selymesek, és puhák, és aranyosak. De veszélyesek!! Szóval nem odamenni, hogy jajjdecukiii még sosem láttam mosómedvét, mint ahogy azt én akartam, amikor először láttam:D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Day 3.</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A harmadik nap már kicsit nehezebben ment a felkelés, de annyira örültem, hogy így alakult a beosztásom, hogy azt elmondani nem lehet. Fáradtság ide vagy oda, de 10 órakor már bent voltam a városban, a megbeszélt találkozó pontomon a lányokkal. A mai napra hagytuk a light-osabb dolgokat, amik kimaradtak.</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkdr1AcWK982G1CY8_qUhvOz1z1JGFBrLPRifrPcLW3xeLl0VGcDvRCki9LpF27Wg5GByJ7AYFrAlbbRQAKonehWofsb3nwnZCAGsDyGuAirTY9rlZD0QpEQmpO7Oe9Gj2OZrRRPk5uxXU/s1600/DSCN0820.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkdr1AcWK982G1CY8_qUhvOz1z1JGFBrLPRifrPcLW3xeLl0VGcDvRCki9LpF27Wg5GByJ7AYFrAlbbRQAKonehWofsb3nwnZCAGsDyGuAirTY9rlZD0QpEQmpO7Oe9Gj2OZrRRPk5uxXU/s320/DSCN0820.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Azzal kezdtük, hogy megvettük a daily pass-t a tömegközlekedésre, mert már kímélni kellett a lábunkat, ráadásul a cable car használata is benne van, korlátlanul. Így pedig egy 20-30 perces buszozást is megengedtünk magunknak az Ocean Beach-hez, ami San Francisco óceán felőli partjánál található, és ami a több mérföldes, homokos, hivatalos "beach". Azt nem mondanám, hogy klasszikus beach, mert se pálmafák, se part menti kajáldák vagy toálett.:D Ennek az is lehet az oka, hogy nem nagyon strandolnak itt, mivel a víz a legnagyobb nyári kánikulában is 15 fokos maximum, ami nagy kár.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ettől függetlenül én életemben most láttam először az óceánt, és hatalmas, és végtelen, és lélegzetelállító. Eltöltöttünk ott egy jó fél órát, plusz szereztünk a talpunkra egy kis égési sérülést a forró homoktól, de cipőben esélytelen, hogy végigsétálsz:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Még a lábimat is beletapicskoltam a vízbe, de annyi pont elég is volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Utána elmentünk a Golden Gate Park-hoz, ami minimum 10 hosszú buszmegállónyi helyet ölel fel, szóval nem egy Városliget. Ráadásul csak 1-2 park rész rendezett, padokkal, több helyen, erdőszerű sűrűség és összevisszaság uralkodik. Kicsit olyan, mint a Central park, hogy nagyon nem mindegy, hogy melyik részen mész be és tévedsz el, haha:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát mi nagy valószínűséggel a nem jó helyen mentünk be, elég erdős volt, kicsit ijesztő, 1-2 bokornál vagy padon ücsörgött valaki, vagy frizbízett magányosan 1-2 pasas. (Ezt nem igazán értettük, mert többen, a parton vagy a parkban frizbizni oké, de az erdő közepén egyedül hajigálni a frizbidet elég pszichopata gyilkosos:D)</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval tettünk egy kört a kis tavacska körül, amire rábukkantunk a susnyás rész után, de amikor ilyen erdőmunkás, fura munkás emberek megkérdezték, hogy eltévedtünk-e, akkor mindenkinek eszébe jutott, hogy a horrorfilmek szoktak így kezdődni, szóval elhagytuk a helyszínt:D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ettől függetlenül valahol a több száz négyzetméteres park területén található pár múzeum és kert, azokat biztos érdemes megnézni. De nekünk mára még volt más program is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszamentünk a belvárosba, betértünk a Walgreens-be, hogy műanyagdobozos előre bekevert salátákat, és előre kockázott gyümölcsöt ebédelhessünk barna papírzacskóból:) Nem is akárhol, hanem a Union Square-en, mert az úgy nagyon hangulatos.</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieRCM9A9CHHWXzpdSJ_I_ftzGvqVXVgrATAh5-qeTOyBvaoIQu3NnNAbsFmqiJndBXp-2v7FUENDNQ9f24_EP1ydpEIAQZYs2ebtBde9LdTrFAc4gmrQbzuVNf2uBrs5qpXG_E7DvDPT7A/s1600/DSCN0663.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieRCM9A9CHHWXzpdSJ_I_ftzGvqVXVgrATAh5-qeTOyBvaoIQu3NnNAbsFmqiJndBXp-2v7FUENDNQ9f24_EP1ydpEIAQZYs2ebtBde9LdTrFAc4gmrQbzuVNf2uBrs5qpXG_E7DvDPT7A/s320/DSCN0663.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Ráadásul a téren van Cable car megálló is, így ebéd után az volt a terv, hogy elkapunk egyet. Hát elment 1, tele volt. Jön még egy, lett volna hely, megkérdezzük, hogy a Lombart street fele mennek-e, hát nem, de a vicces irányítóbácsi már mondja is, hogy nem arra mennek, de mehetnek, ha 3 ilyen csinos lány száll fel:D</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Jót nevettünk, de persze mission impossible, azért megkérdezték honnan jöttünk. Hungary. Nagyon jó, gondoltuk úgysem sokat mond:D</div>
<div style="text-align: justify;">
A harmadikra sikerült felszállni és ráadásul kint lógos kapaszkodós helyünk volt. Ami azért egy kicsit veszélyes, mert a szembe jövő cable car kb. 10 centire tőled megy, a parkoló autókról már nem is beszélve:D</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenesetre nagyon hangulatos, gyönyörű a város így:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán megérkeztünk a Lombard Street-hez, amit én bár már láttam mégis gyönyörű szép. Maga az utca is és a kilátás is az utca tetejéről:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjatwL0N34UUqKcfKdxBgu_lboC8VlaqUIjCkMyU7ZWjCgoCxO-_cqfiwjiMozVlxF63LdmCkRUfcJnGP2eh6MM_cqbUIjezcgIRCF36exWK0KjpJpToZDaRsS1L0SAgzE_146GyAjXsbzy/s1600/DSCN0878.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjatwL0N34UUqKcfKdxBgu_lboC8VlaqUIjCkMyU7ZWjCgoCxO-_cqfiwjiMozVlxF63LdmCkRUfcJnGP2eh6MM_cqbUIjezcgIRCF36exWK0KjpJpToZDaRsS1L0SAgzE_146GyAjXsbzy/s320/DSCN0878.JPG" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Majd ezek után a képen látható messzeségben emelkedő Coit tower-hez is felsétáltunk, ami a nap utolsó projektje volt. Buszozás ide vagy oda, így is sikerült lejárni a lábunkat, de az biztos, hogy a 3 nap végig edzés is volt:D</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A torony tetejéről egyébként meglepő és váratlan fordulat, gyönyörű a kilátás az egész városra:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vissza is tudtunk nézni a kanyargó Lombart Street-re, hogy lássuk, mennyire sokat sétáltunk át:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibNycHCtmXrytDzOBLuJA3Q5YEHMQ1bxT2tWcgmOEK0fY5G3jT4_asiIqG0Wh82o6otsR3KJ0itM0orY-TJPW5WqHjW6nxrH0L-cvi6xV_3xeo7qZ3ah9NoRctXm_QCZV2E8RaTtTFKe6M/s1600/DSCN0901.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibNycHCtmXrytDzOBLuJA3Q5YEHMQ1bxT2tWcgmOEK0fY5G3jT4_asiIqG0Wh82o6otsR3KJ0itM0orY-TJPW5WqHjW6nxrH0L-cvi6xV_3xeo7qZ3ah9NoRctXm_QCZV2E8RaTtTFKe6M/s320/DSCN0901.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokat. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De aztán ennyi volt mára, lesétáltunk, és megcéloztunk a város közepét újra. Várunk a következő cable car fuvarra. Jön egy, nincs hely. Jön még egy, az idős kínai hölgy bepofátlankodik elénk, így már csak 2 hely marad, mi meg hárman vagyunk. Azonban ahogy elindul mellettünk a kocsi halljuk, ahogy kiabál az irányítóbácsi "heeey girls, are you hungary?" :D:D Hát mégis csak mondott valamit, vagy legalábbis megjegyezték. Nagyon vicces volt, ugyanaz a kocsi volt, amire órákkal korábban is megpróbáltunk felszállni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül feladtuk, bebuszoztunk egy darabig, és félúton kaptunk el egy kocsit, amire sikerült is végre felszállni. Természetesen 2 perce sem utaztunk, amikor már kokettáltak velünk az irányítóbácsik, megkérdezték honnan jöttünk, végre elhangzott az "are you hungry?" poén is, csak mert ma még nem hallottuk:D Majd ahogy süvítünk az utolsó állomások felé egyszer csak rámnéz a pasas és azt mondja, hogy "wanna drive it?" Én meg "hát persze, hogyne" gondolván, hogy hülyéskedik. De nem hülyéskedett, már nyújtotta is a kezét, hogy átugorjak a padokon és egyszer csak ott voltam az irányító résznél. Ilyen nincs, és nem hiszem el. Ott állok a cable car közepén, minimum 15 turistával a fedélzeten (akik nagyon lelkesek voltak és még "húúú"-ztak is a performanszhoz), és én vezetem. Persze azért gyorsan tájékoztattam a legénységet, hogy nem vagyok egy erős ember, de ennek ellenére meg tudtam állítani a kocsit, sőőt én állítottam be a végállomáshoz:)</div>
<div style="text-align: justify;">
Komolyan mondom, hogy hihetetlen dolgok ezek. És mekkora jófejek már itt az emberek. Valószínűleg nem árt persze, ha az ember csinos, és nő:D</div>
<div style="text-align: justify;">
De ez akkor is felkerül a "lifetime memory" listámra:)))</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután leszálltunk és már ott is voltunk a BART állomásnál. 1 óra múlva már otthon voltam, munkára készen, ami összesen 3 óra volt, és a leckeírás-fürdés-fekvésen kívül nem sok mindent takart.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elképesztő 3 nap volt. Ráadásul a kedves magyar barátnőmet valószínűleg hamarosan meglátogatom Los Angeles-ben, ami viszont elképesztő 1 hét lesz.</div>
<h3 style="text-align: justify;">
<br /></h3>
<div style="text-align: justify;">
Fél évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen élményekben és utazásokban lesz részem. Szédítő belegondolni, hogy milyen események, lépések, döntések sorozata vezeti el az embert az éppen adott élethelyzetéhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt tudom mondani mindenkinek aki hezitál, aki nem érzi hogy ott van, ahol lennie kell, aki már elfogadta, hogy a mókuskerék lesz az életünk, hogy tessék belevágni, megcsinálni, apró lépésekkel elkezdeni és hagyni, hogy összejöjjenek a dolgok. Mert egyszer vagyunk fiatalok, minden lehetőség bezárul előbb-utóbb, arról már nem is beszélve, hogy:</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-EbGu2NzWEMVvLmyViXOFxn2ArgkoSOxioHCrQzz5I4QsAAFS71TLsYRGdqpiNSB_TTL7GKxYHKxoRrOfU-9QcbCQa60_EMGxHQeocmmTmavNqk9ZG8d4Hh6bXzskJdKUhz_keVhswf8R/s1600/11313_429006307174282_266927478_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-EbGu2NzWEMVvLmyViXOFxn2ArgkoSOxioHCrQzz5I4QsAAFS71TLsYRGdqpiNSB_TTL7GKxYHKxoRrOfU-9QcbCQa60_EMGxHQeocmmTmavNqk9ZG8d4Hh6bXzskJdKUhz_keVhswf8R/s320/11313_429006307174282_266927478_n.jpg" width="310" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho4b5edS_rTn0n7Fh_bSvxPOwAz1jtATGeYdT5zFVBHrhnq72nRJUOjItE0fNLdVIbAsFbGG1t97nwX50lQ9i1eek3izZiIxb0vjFyKux9kUEMYcDGKdaquBSVUgKC1ohqM1QO2zy_rqs1/s1600/DSCN0634.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho4b5edS_rTn0n7Fh_bSvxPOwAz1jtATGeYdT5zFVBHrhnq72nRJUOjItE0fNLdVIbAsFbGG1t97nwX50lQ9i1eek3izZiIxb0vjFyKux9kUEMYcDGKdaquBSVUgKC1ohqM1QO2zy_rqs1/s1600/DSCN0634.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-16176619958429365312013-05-16T01:07:00.000-07:002013-05-16T01:09:03.271-07:00Az első hónapforduló :)Ünnepélyes bejegyzés következik!!!:)<br />
Így tehát öntöttem magamnak egy pohár jóféle californiai bort (isteniek, napfény ízűek:)), kitelepedtem az étkezőbe, hogy ne maradjak le a mosómedvék éjszakai vándorlásáról, és gyorsan átfutottam a több száz ötletet és úti célt, amit eddig sikerült összegyűjtenem a bakancslistámra csak California területén!:)<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Hihetetlen, de pontosan ma van a 4. hetem itt Californiában. Olyan gyorsan elszállt ez az első hónap, hogy észre sem vettem. Valószínűleg ezért a mindennapi rutin megszokása,ügyintézések, beilleszkedés, átállás és a többi okolható.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A megérkezésem utáni néhány nap olyan homályos, mintha 1 éve lett volna. Az első napokban olyan izgatott voltam, hogy nem is akartam kipihenni az utazást és az időeltolódást. Korán keltem, későn feküdtem. Hát ezt 2 napig lehet bírni egészen pontosan. Utána a következő 2 nap ment a du. 2-ig alvás:D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az első egy hetemben itt volt velem a család előző au pair-je, aki 2 évet töltött velük. Ez hatalmas segítség és biztos háttér egy új au pair-nek.</div>
<div>
Egyébként nagyon sokat elárul a leendő családodról a fogadtatás és a kezdetek.</div>
<div>
A host családodnak lehetősége van befizetnie téged az orientáció 0. napjára, ami egy vezetési kurzus, rengeteg KRESZ szabállyal, amit hasznos tudni, mert nagyon nagy különbségek is vannak. (Vezetésről külön bejegyzés lesz;))</div>
<div>
Ezután eldöntheti, hogy megajándékoz-e téged egy new york-i városnéző túrával. (Ha nem teszi, még mindig befizetheted magadat, de szép gesztus, és nekik nem egy vészes összeg.:))</div>
<div>
Ezek után, pedig szervezheti úgy az első hetedet, hogy ott legyen az előző au pair (már ha volt nekik és nem ők is frissek a programban:)). Ez nekik azzal jár, hogy 2x fizeti ki ugyanazt a hetibért.</div>
<div>
Na most az összes fentebb felsorolt dologból le lehet szűrni még mielőtt elindulnál, hogy mennyire figyelnek oda rád, mennyire fontos nekik az, hogy beilleszkedj, hogy gördülékenyen átállj és a többi. Igazából a jó család ezekre a dolgokra úgy gondol, mint kedves, segítőkész gesztusok, arról már nem is beszélve, hogy nekik is sokkal jobb, ha tisztában vagy a KRESZ szabályokkal, és 1 teljes heted van arra, hogy megtanuld a napi rutinjukat a régi au pair-től.</div>
<div>
Nem azt mondom, hogy nem érezheted jól magad egy olyan helyen, ahol ezek a dolgok elmaradtak. Csak azt mondom, hogy amelyik család így indít, azzal érezd magad nagyon szerencsésnek, mert mindent megtettek azért, hogy a lehető legjobban sikerüljön a váltás mindkét fél számára:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Tehát az én családom ilyen kedves, és figyelmes volt velem, amiért már az első perctől éreztem, hogy nagyon jó dolgom lesz itt nekem, velük.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az első munkanapomat egy sport club-ban töltöttem, a medence partján, 30 fokban, április közepén!:)</div>
<div>
Ugyanis ez is egy újabb gyöngyszem. Családi sportklubtagság van. Egy csodálatos, 5 csillagos spa és fitness-ben, 3 teremnyi aerobic és hatalmas edzőterem, kinti-benti medence, jacuzzi, szauna, squash-, kosárlabda, teremfocipályák.</div>
<div>
Szóval ez volt az első napom. Feliratkozás a host apukámmal a családi klubtagságba, és egy fél nap a medence parton. Természetesen leégtem, de az mellékes volt.:D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A következő 2 napon aludtam, kipakoltam a bőröndömet, elrendeztem a szobámat, kicsit skype-oltam, és kicsit mászkáltam a városban.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A 3. estém, szombat volt, és elmentünk vacsorázni-bulizni az előző au pair lánnyal és barátaival. Újabb hatalmas pozitívum: instant barátok.:) Ezért is nagyon jó, ha veled van az előző kollegina:) Hasznos tanácsokkal lát el a gyerekekkel kapcsolatban, megmutatja a jó helyeket, a jó shopping pontokat, és bemutat a barátainak. 3 napja érkeztél, és már megismertél korodbeli embereket. Az már csak hab a tortán, ha jó fejek. De hát mit mondjak, szerencsés ember vagyok, jó fejek!:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Még a következő nap is aludtam, aztán egy vasárnapi barbeque party keretein belül megismertem az egész családot. Ugyanis rendeztek egy hatalmas "Welcome-goodbye" kerti partit. (Kivételesen szerencsés vagyok fokozatú gesztus:))</div>
<div>
Na most itt sok minden történik egyszerre. Főleg ha nem 2x2, hanem 2x4 nagyszülő van. Mert hát ez Amerika, az emberek elválnak és újraházasodnak. Próbálod megjegyezni a neveket, hogy ki kinek a szülője, ki kinek a felesége/férje, unokatesók, tesók, ki hol él, és közben válaszolok az összes kérdésre is magamról, a családomról és Magyarországról. De azért közben inni is kell, mert ez itt Amerika, mindenki szereti az élvezeti cikkeket, ráadásul ez itt California az emberek teljesen lazák, és bizony italoznak. Ezen kívül még arra is kellett figyelnem, hogy mind az ötféle torillat és tízféle szószt és mártást és dipping-et kipróbáljam, és hogy egyek az összes salátából, illetve minden tipusú bbq húst kipróbáljak:D</div>
<div>
Voltak tipikus piros műanyag poharak, és a ház előtt (nem teljesen szabályosan:D) parkoló nagy számú autó miatt még a rendőrség is becsöngetett. (wohoo, első buli és már kijöttek a rendőrök:D)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ezután megkezdődött az első hivatalos, dolgos hetem. Aminek az volt a célkitűzése, hogy megtanuljam az útvonalakat, megszokjam a vezetést, megtanuljam a heti rutint, és hogy miket szeretnek enni, játszani, nézni, hallgatni a gyerekek.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
És akkor nézzük, hogy hogyan is néz ki a napi rutin. Van egy 6 éves kisfiúm és egy 11 éves kislányom, így mindketten suliba járnak, és rengeteg iskola utáni elfoglaltságuk van. Itt Amerikában nagy divat 50-féle dolgot csináltatni a gyerekkel, a sport is külön kultúra, az a minimum, hogy a gyerek tud úszni és baseball-ozni, meg akkor még választhat, hogy mit sportol, táncol, milyen szakkörre jár. Megvannak a hátrányai, de én azt mondom, inkább mozogjon minden nap, mint hogy a parkban bandázzanak, és hülyeségeket csináljanak, vagy a facebook-on kommentelgessenek.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szóval hétköznapokon reggel 7-kor kelek és 8-ig tart az 1. műszak. Ami annyiból áll, hogy megbizonyosodom arról, hogy a gyerekek felkeltek (naná, hogy felkeltek, már rég mesét néznek:D), elkészítem a reggelit (amiről sokszor lemaradok, hiszen már fél órája fenn vannak, megéheztek, megreggeliztette őket apuka:)) és csomagolok uzsonnát. Megbizonyosodok arról is, hogy felöltöznek, fogat mosnak időre, mert itt ugye divat az, hogy egy szülő több gyereket elvisz reggel. Így mondjuk hetente, 2 hetente 1x viszem el a gyerkőcöket suliba. Ha éppen úgy van, akkor kipakolok a mosogató gépből és nagyjából ennyi volt a reggelem, igazából fél óra. Szóval bőven van időm 8-ig nekem is megreggelizni, felöltözni, fogat mosni, így amikor 8-kor kirepültek a gyerekek indul a "szabadidőm" délután 3-ig.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Délután 3-kor felszedem a kislányomat a suliban, hazahozom, egy kis kikapcsolódás a TV előtt és nassolás, aztán elkezdi a lecke írást. Tehát azon kívül, hogy hazahoztam és elérhető távolságban vagyok, ha kellek, semmi dolgom nincsen:D</div>
<div>
5-kor pedig elindulok a kisfiúért, hazahozom, egy kis uzsi, TV, aztán ott is kezdődik a leckeírás, ami kb 15-20 perc, és segíteni is kell. Ezen kívül vannak az iskola utáni programok, sportok, ahova hozom-viszem őket. Így sokszor a munka nagy része furikázás, amit nagyon élvezek.</div>
<div>
Este valami kis vacsit összedobok, bepakolok a mosogatógépbe, megbizonyosodok arról, hogy mindenki lefürdött (azért ezt a szót használom, mert már csak rájuk kell nézni, nem kell ott állni mellettük:)), aztán 9-kor bed-time és én végeztem.</div>
<div>
Ezen kívül heti 2x kimosom a szennyesüket (mosogépbe be-ki, szárítóba be-ki, nem nagy szám:)) és hétvégente fél napokat dolgozok. (havonta 1 hétvége, pedig teljesen szabad)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szóval elképesztően jó dolgom van, mert a beosztás nagyon laza, a munka könnyű, alig van dolgom, és sok a szabad időm. Van saját kocsim, amit bármennyit, bárhova használhatok, így azon sem kell aggódnom, hogy hogy jutok el ide-oda.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nagy szerencsém van, mert van ez a családi sport klubtagság. Így nem kérdés, hogy ahogy végeztem reggel, indulok az edzőterembe.</div>
<div>
Igazából ebben az hétköznapi szabad 5-6 órácskában nagy dolgokat nem tudsz véghez vinni. Ilyenkor tudsz skype-olni, edzeni és shoppingolni. De pont tökéletes, mert mindenre van időd. Így mire jön a hétvégi szabadnapod már lehet nagyban gondolkozni.</div>
<div>
Szóval minden nap edzés. Ami nagyon fontos. Ugyanis az amerikaiak sokat esznek. És hát ha megkérdezik kérek-e, én természetesen kérek, így én is eszem állandóan. És köztudott, nem salit esznek, szóval hamar jönnek a plusz kilók, edzeni kell.</div>
<div>
Arról már nem is beszélek, hogy mekkora luxus az, hogy naponta(!) edzel 1,5 órát. Hát ezt otthon, a mókuskerék mellett nem lehet megtenni. Örülsz heti 1-2 futásnak, vagy elmész egy 30 perces speed fitness-re, mert manapság már ennyi mozgás is elég. (hát persze:D) Borzasztóan élvezem, ahogy a 4 hét alatt beépült az életembe a sportolás, érzem, hogy egyre többet, nehezebbet bírok és csak 1,5 kilót híztam, háh:D</div>
<div>
(Hasznos tipp: amikor megérkezel mérd le magad pound-ban, hogy tudd, hogy honnan indultál:D)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Persze az első héten még nem volt mindennapi edzés. Talán 2x mentünk és akkor is inkább csak napozni. Olyan szívmelengető belegondolni, hogy április közepén napozol:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szintén az első héten került sor a jól bevált shopping pontok és olcsó kajáldák bemutatására.</div>
<div>
Amikor megérkezik az ember az USA-ba általában sok mindent kell venni. Nekem pl. semmilyen likvidem nem volt. Semmi. Hiszen minek cipelje az ember a plusz kilókat, így is fél kiló választotta el a bőröndömet a túlsúlytól. Arról már nem is beszélve, hogy a fényképező vásárlást is ittenre hagytam, amit nem bántam meg. 35 000 ft értékben vettem egy otthon 50 000 ft-ért megvásárolható Nikon kamerát. (az első heti fizumból, ez a legviccesebb, és még maradt is:))</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Aztán eltelt az 1. hét és magamra maradtam.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Furcsa volt, hogy nem igazán volt jetlag-em, persze 2 napig aludtam du. 2-ig, de ezt otthon is simán megcsináltam. Furcsa volt, hogy nem voltam szomorú vagy melankolikus az első napokban, és hogy a honvágynak a szele sem csapott meg.(azóta sem)</div>
<div>
Ezeken mind elgondolkoztam egy kicsit, na de amikor az első egyedül töltött napokkal gond nélkül megbirkóztam, akkor már úgy éreztem, hogy ez nem normális, ezt nem lehet így. Aztán rájöttem, hogy én ilyen vagyok. Tényleg nem akadok fenn semmin, kicsit talán jégcsap is, de én azt a szót szeretem használni, hogy "easy-going". Ennek is keresem a kifejező magyar fordítását. Szóval biztos vagyok benne, hogy a személyiség rengeteget számít abban, hogy milyen lesz az 1 éved. Mindenki azt mondta, hogy az első 2 hét nehéz, nem feltétlenül jó. Hát én az első naptól jól érzem magam.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
És az első naptól kezdve odataláltam mindenhova kocsival, koordináltam a gyerekeket, nem égettem le a kaját és minden rendben ment.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Na nem azt mondom, hogy megcsináltam, imádtak a gyerekek. Hiszen szerencsétlenek megszoktak, megszerettek valakit, aki 2 évig velük élt, és most én mászkálok körülöttük az ő életterükben. A kisfiúval kicsit nehéz is volt néha. Sokszor mondta, hogy menjek el, egyedül akar lenni. De a gyereknevelésről is lesz egy külön poszt. Abban biztos vagyok, hogy amit az elmúlt 1 hónapban csináltam célravezető volt. Rend és fegyelem van.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az elmúlt 3 hét pedig azzal telt, hogy jártam az összes suliban, edzésen, uszodában, találkoztam a tanárokkal, edzőkkel, barátokkal, próbáltam megjegyezni a neveket. Voltam élelmiszer "boltban" (külön poszt), hogy megismerkedjek az ételekkel, bevásárlással, elvittük a host dad-el a kocsimat tankolni, megnézni mit hogy kell rajta ügyködni. Sorban álltunk a hivatalban, hogy meglegyen a Social Security Card-om, ami után lehetett menni a bankba, hogy meglegyen a bankszámlám. Látogatás az Apple Store-ban, hogy működjön a kis iPhone-om, amit kaptam és fogalmam sincs, hogyan működik:D Találkozás a community counselor-ral, szerződés aláírás, és egy kis beszélgetés az előttem álló 1 évről.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ezen kívül, pedig váráslás: kaja, műszaki cikkek, ruha, gyógyszerek (ugyanis itt az allergia elképesztő, 12 órája sem voltam itt, amikor úgy bedurrantam, hogy alig láttam), fürdőszoba cuccok. </div>
<div>
Skype maratonok megkezdése, hiszen az otthoniak hiányolják az információt és el vagy ezzel maradva az első hét izgalmai miatt. Plusz 1-2 meeting környékbeli au pair-ekkel, hiszen a kötelességeken, ügyintézésen és otthoni kapcsolattartáson kívül arra is figyelni kell, hogy az ember elkezdje felépíteni a következő 1 év szociális hátterét.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szerencsém van, mert az előző au pair legközelebbi barátnője nagyon jó fej, meg van az egy-hullámhossz és az ő családja is sportklub tag, így vele szinte minden nap együtt lógunk. Nagy kár, hogy augusztusban végez a programmal.</div>
<div>
Szóval miért is nehéz itt a szociális élet...</div>
<div>
- közel nem biztos, hogy a körülötted levők jófejek, vagy csak neked valóak</div>
<div>
-Az au pair-ek jönnek-mennek és általában nem ugyanakkor, mint Te.</div>
<div>
- hatalmas nehézség a nyelvi akadály. Én tisztelem azokat, akik belevágnak a programba alap nyelvtudással, hogy felhozzák magukat, de ettől még elég nehéz jó kapcsolatot tartani egy olyan lánnyal, aki semmit nem ért, amit mondasz, főleg ha csak te beszélsz, mivel ő 1-2 mondatban tudja kifejezni magát. Ez a pont egyébként ki is ejti a környékeden élők egy részét. Borzasztó nyögvenyelős egy találkozó, ha nem megy a beszélgetés, nem lehet poénkodni</div>
<div>
-klikkesedés: bizonyos nemzetek elfelejtik, hogy miért jöttek, és ezt meg is tehetik, mert rengetegen vannak és összefognak, együtt lógnak és az lesz a vége, hogy 1 év után ugyanúgy beszél angolul, mert állandóan az anyanyelvén beszélt. Na most az sem szórakoztató, amikor egy olyan asztalnál ülsz, ahol a lányok 2 mondatonként átváltanak németre, spanyolra, franciára.</div>
<div>
-"underage": itt 21+ az alkohol fogyasztási határ. Ez azt is jelenti, hogy a bárokba és clubok-ba sem mehetnek be, nem csak nem ihat. Na most nem azt mondom, hogy vedelni és bulizni jöttem, ezért is hagytam ezt utoljára, de ez is része ennek a dolognak és nagyon lehangoló, amikor nem engednek be pár lányt a társaságból és így mind mehettek haza. Vagy ott maradhatsz és bulizhatsz egy jót, de akkor ugyanúgy elfelejtheted a barátokat:D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ettől függetlenül az elmúlt 3-4 hétben találkoztam kb. 7-8 au pair-rel, és még most is folyamatosan ismerek meg új lányokat. De még a legtöbb kapcsolat bizonytalan a fent említett okok valamelyike miatt.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Mégis azt mondom, hogy a szociális élet résszel is elégedett vagyok az első 1 hónapra. Csomó lányt megismertem, voltam 3x bulizni, 1x mozizni, kajálni, kávézni, várost nézni. És szerencsére jófej lányokkal találkoztam:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Mindenesetre úgy érzem kellett és kell is pontosan 1 hónap, hogy az ember letelepedjen és elkezdje élvezni a dolgokat.</div>
<div>
Túl kell lenni a hivatalokon, adminisztráción, ügyintézéseken, illedelmességi látogatásokon. Ki kell tapasztalni a család preferenciáit, életritmusát, mikor esznek, mikor kelnek, ki kell alakítanod a te új életritmusodat, beosztani az időt a munka, a skype-olás, az edzés, az itteni barátok között. </div>
<div>
És ezen a héten jutottam el oda, hogy elkezdtem utána olvasni, hogy miket is érdemes megnézi Californiában.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Persze már most bajban vagyok, hiszen kb. 150 helyre kellene elutaznom 1 év alatt:D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
De ez sem szegheti kedvem, mert úgy érzem, hogy mindent, amit nagyon akarok meg fogok tudni látogatni, és a tudat, hogy akár 1-et is láthatok ezek közül elképesztő, life changing!!!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A lehető legjobb döntés volt belevágnom a programba és megismerni egy új világot.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Romantikus, hogy a megérkezésem hónapfordulóján volt ténylegesen az első nap, hogy azt mondom helyben vagyok. Csúszás nélkül megy a napi rutin, mindenhova odatalálok, meg volt az első tankolás, az összes háztartási gépet tudom kezelni, minden kapcsolót tudom, hogy mire való, megvannak a trükkjeim a gyerekek lekenyerezésére, és a viták kikerülésére, sőt ma van a napja annak, hogy az én kisfiúm először megölelt!!!:) És ez nála hatalmas szó!!:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szóval innentől kezdve azt mondom, hogy sínen vagyok, mehet a menet!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Alig várom, hogy elkezdjek utazgatni, nektek pedig sokat írni arról, hogy milyen itt a kajálás, a vezetés, a sportolás a bevásárlás, a társadalmi szokások, a köszönés, a nevelés, a furcsa szabályok, milyen California és az én kis városom Walnut Creek, milyen élővilággal kell farkas szemet néznem, és milyen szavak ragadnak rád elsőnként:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Még nem tudom, hogy fogom rangsorolni, miket nézzek meg a sok száz hely közül, de abban biztos vagyok, hogy minden egyes utazásról lesz úti napló, mert én ezért (is) jöttem!:))</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw-WZeRx5bzfxnwTiXOSW1HagOx9PTOUgG_9TI1tz2Z_-8g_7ncLOYBWNMzqcq47gs1nPfnuvBEBSNTgLeEcFKKDpL13MBiD14qds0XW2Yk0mrKyEopaI_HqDhVPZRdPgp6L7FZH4gm1-r/s1600/101+rd.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw-WZeRx5bzfxnwTiXOSW1HagOx9PTOUgG_9TI1tz2Z_-8g_7ncLOYBWNMzqcq47gs1nPfnuvBEBSNTgLeEcFKKDpL13MBiD14qds0XW2Yk0mrKyEopaI_HqDhVPZRdPgp6L7FZH4gm1-r/s400/101+rd.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-74185231524211648232013-05-10T20:28:00.002-07:002013-05-11T00:48:00.758-07:00Az első 4 nap...:)Az indulás előtti időről csak röviden mesélnék, mert abban 100%-ig biztos vagyok, hogy mindenki másképp éli meg az élete hátrahagyását. Illetve abban is, hogy kizárt dolog, hogy időben kezdted a készülődést.<br />
<div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Az indulás előtt 2 hónappal abbahagytam a munkák elvállalását, hogy legyen időm mindent lezárni, elintézni, beszerezni. Még azt is elmondhatom, hogy úgy mentem el, hogy a tavaszi nagytakarítást is megcsináltam a lakásban, nem hagytam meg az otthonmaradóknak:)</div>
<div>
Ezen kívül elkezdtem "meeting"-eket tartani a legközelebbi és a rég látott, "ezer éve mondjuk, hogy majd találkozunk" ismerősökkel, és az összes kötelező orvoslátogatást beiktattam időben!!</div>
<div>
És mégis, az indulás előtti héten jött a pánik, hogy úúúúristen, nem kezdtem el elég időben a dolgokat, annyi minden van még.</div>
<div>
Szóval csak annyit mondanék, tök mindegy, hogy mikor kezded, úgyis mindig jönni fognak dolgok (esetemben pl. egy váratlan bölcsességfogműtét:D), intézni valók amiknek éppen hogy az indulás előtt fogsz a végére érni, és éppen hogy az indulás előtti éjjel, éjfél előtt 2 perccel fogod tudni behúzni a bőröndöd cipzárját úgy, hogy ne legyen túlsúlyos. Szóval erre készüljünk fel. Ha az ember külföldre költözik, nem tudja sosem elég időben elkezdeni a dolgokat, ez így van kitalálva!!:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A családtól és barátoktól való búcsúzás talán a legnehezebb rész, de ebből a szempontból szerencsém van. Nem vagyok egy érzékeny típus és mindig mindennek a pozitív oldalát látom, így nem úgy fogtam fel, mint elszakadást a szeretteimtől, hanem, mint a legjobb dolgot, ami történhet velem,egy nagy utazás, minden értelemben, ami mellékesen a kapcsolataim átértékelésével jár. Remélhetőleg csupa pozitív meglepetéssel, és az 1 év próbája után már sokkal biztosabb, mélyebb kötelékekkel. Legyen szó családról, barátokról, és a többiekről:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szóval elérkezett az indulás napja, amikor gyomorgörcsöt és pánikrohamot vártam, de hiába. A reptéren az 50-edik utolsó puszi és ölelés után, már tényleg átmész a biztonsági ellenőrzésen, hogy ne nézzenek rád csúnyán, de azért amikor leveszed a szalagról a a laptopodat és a ruháidat még vissza fordulsz és "jaaaaajjj még mindig integetnek, de cukik, de szeretem őket:)"</div>
<div>
Aztán leülsz és vársz fél órát-órát, és úgy gondolod, hogy na, most lesz időm átgondolni, hogy mi is vár rám, hogy mibe vágtam bele.</div>
<div>
Hát aki akarja, gondolja át, sosem árt, de én mindig az adott problémára koncentrálok, az pedig a rám váró repülő út volt:D</div>
<div>
Szerencsére Zürich-be 1,5 óra alatt ott voltunk, ami alatt 2x kaptunk enni és inni, úgyhogy lefoglaltak, utána meg már aggódhattam azon, hogy szűk 1 órám van átszállni, a reptér hatalmas, a leszállás csúszik 15 percet. :D</div>
<div>
Tudni kell, hogy hiába repülök viszonylag sűrűn, ezt egyszerűen nem.lehet.megszokni. Ezen gondolkoztam, amikor beindultak a new yorki 9,5 órás járat hajtóműi, nem pedig azon, hogy mi vár rám azután.</div>
<div>
Na most a különbség az általam eddig tapasztalt európai repülés és a tengerentúli között az, hogy sokkal stabilabbnak, nagyobbnak, biztonságosabbnak érzi az ember. A kis gép folyamatosan zörög, ráz, másképp száll fel, így kanyarodik meg úgy. Néha úgy érzem, hogy a pilóta szórakoztatja magát, hogy hány hajtűkanyarral tud ereszkedni. Na most a nagy gép nyílegyenesen felszállt, beállt az utazási magasságba és mindenféle rázkódás nélkül lerepültünk 9 órát. Az 3 film és 3 étkezés volt egészen pontosan:D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
New York-ban a JFK-re érkeztünk egy másik au pair társammal és 1,5 órát vártunk a bevándorlási sorban, ahol megnézik a papírjaid, elveszik a hungarikum szalámi-ajándékaid (mert mezőgazdasági termék és azzal behozod az összes bacit, ami itt nincsen a sok mirelit kajájukban:D) és mehetsz is.</div>
<div>
A reptéri személyzetről annyit, hogy elképesztően kedvesek, mosolygósak, türelmesek és amint meglátják a külföldi útleveled szépen, artikuláltan beszélnek :D Minden ki van írva, és mindenhez van tájékoztató videó, hogy hogyan kell csinálni (milyen papírt készíts elő, miket tegyél a szalagra, és a többi)</div>
<div>
És a legfurcsább, mindenki megkérdezi, hogy hogy vagy, meg hogy minden oké?</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Éppen az Au pair ügynökség képviselőjét kerestük (ami azzal jár, hogy 3x körbejárod az érkezési csarnokot) és csak úgy odajött hozzám egy bizti őr, hogy minden rendben, jönnek értem, van, aki hazavigyen és hogy nehogy elmegyek olyan taxissal, aki itt idejön hozzám.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szóval megtaláltuk a képviselőt és elindultunk a kis kertvárosi szállodánkba, New York szélén. Ekkor már kb. 24-30 órája ébren lehetsz, de nem érzel semmit, azon kívül hogy ennél valamit. (vagy lehet ezt csak én érzem:D)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Megérkezel a szállodába, ahol behordják, felviszik a bőröndjeit és mosolyognak és mindenki megkérdezi hogy vagy. Itt ez a köszönés része. Nem úgy mondják, hogy "Hi!" meg "Welcome!", hanem "Hi, how are you doing?" Ez szigorúan egy mondat, összetartoznak!:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Leülsz az étterembe, jön a pincér (hi, how are you doing? még be is mutatkozik) majd ránézel az étlapra és rájössz, hogy hiába beszélsz tök jól angolul, a kaja szókincsed a csirkére, krumplira, tésztára terjed ki nagyjából, és az étlap 70%-át nem érted. Szóval az elején vannak mindig az egyszerűbb, csirkés valamik, és az jó is lesz így elsőre:)</div>
<div>
Amerikában minden ételhez jár sültkrumpli!! Mindig!!! (jó a tésztákhoz nem, de minden máshoz megy is a dupla adag krumpli:D)</div>
<div>
Úgyhogy új szokással kell megbarátkozni: mindig fogsz maradékot hagyni.</div>
<div>
Nagyon rossz, és nagyon nehéz:D Európában úgy vagyunk nevelve, hogy nem zabáljuk degeszre magunkat, és normális adagokat teszünk egy tányérra, hogy ne kelljen kidobni. Hát itt aztán nem lehet az étterem szemére hányni, hogy kicsik az adagok...</div>
<div>
Első pár alkalommal még neki fut az ember, mert hát mindig mindent megszokott enni, de aztán feladod, mert nem akarsz már 1 hét után 3-4 kilót hízni. Ezen kívül, ha kicsit nézelődsz az étteremben, mindig mindenkinek van maradék. Talán az ilyen jabbáknak nincs, de az meg is magyaráz mindent:D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Aztán amint megkajáltál lefekszel, hogy legyen esélyed olyan 8-9 órát aludni. És másnaptól kezdődik a fejtágítás.</div>
<div>
Vezetési kurzus az amerikai KRESZ-ről, időjárási szélsőségekről, biztonsági öv, büntetések és egy kis séta a parkolóban, hogy lássuk: igen, hatalmas, buszméretű autót fogunk vezetni:D<br />
Érdekes például, hogy a piros lámpánál jobbra simán kanyarodhatsz, ha tudsz. Hogy nincs jobb-kéz szabály. Hogy semmilyen formában nem lehet alkohol az utastérben. Ha a rekesz sört viszed valahova és a hátsó ülésen utazik, akkor az komoly kihágás. Illetve, ha ittas kiskorú van az autódban már veszik is el a jogsit. Bizony, ha beiszik a 20 éves haverod (mert itt 21 az alkoholhatár) akkor felelőtlen vagy, ha beülteted az autódba és hazaviszed. Agymenés:D</div>
<div>
<br />
Aztán gyereknevelés, mit lehet, mit nem, játékötletek, veszélyek, elsősegély, au pair közösség, szabályok éés rengeteg nem, nem, nem. Mit nem lehet, mi veszélyes, ezt sosem csináljuk meg azt sem. És a korábban említett szexuális zaklatás eeeeelképesztőőő túlzásokba vitt szabályai. Nincs egy takaró alatt kuckózás, fürdőruhában családi fénykép készítés, egy légtérben átöltözés a gyerekkel (azonos neművel SE), és nem megfelelő helyeken érintés. Ezt azért részletezem, mert számomra ez volt a legnagyobb sokk. Olyan dolgokat raknak a tiltó listára, hogy csak nézel, hogy te jó ég, eszembe sem jutott volna...Most akkor ha este, filmnézés közben be akar kuckózni mellém a gyerek, azt mondom neki, hogy "nem, nem lehet, az szexuális zaklatás" :D Arról már nem is beszélek, hogy kisebb gyereket fürdess már meg úgy, hogy kikerülöd az "illetlen helyeket".Olyan abszurd. Na mindegy, ezen azóta sem tettem túl magam, nyilván megvan ennek a nagyon jó oka, hogy így állnak hozzá. Csak az épeszű, normális neveltetésű embereknek olyan abszurdnak tűnik az egész.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A 3-4 nap úgy telik el, hogy reggeltől estig ülsz a konferencia teremben, fogalmad sincs arról, hogy milyen kint az idő. Rengeteg információ áramlik befelé, napi 8-9 órában, FOLYAMATOSAN, és végig angolul. (meglepő). Elképzelni sem tudom milyen lehet 3 napig ott ülni, úgy, hogy alig beszélsz angolul, mert azért jöttél erre a programra, hogy megtanulj. Márpedig a lányok 3/4-e éppen hogy csak alapszinten beszél valamit angolul, erős akcentussal, durva (alany-állítmány hiányzik a mondatból szintű) hibákkal.</div>
<div>
Ettől függetlenül mindenkit bíztatok, hogy csinálja, vágjon bele, mert ha ettől az 1 évtől nem tanulsz meg angolul, akkor semmitől. A használható nyelvtudás mellé, pedig már egyből életreszóló élményeket is hozzácsaphatsz:)</div>
<div>
Ráadásul örülj neki, hogy nem érted a felét, legalább kisebb nyomás lesz rajtad:D</div>
<div>
Én mondjuk, hogy naponta 5-10 szót nem értettem, amin én magam is meglepődtem, és olyan frusztrált lettem a hallottaktól, hogy elmondani nem tudom:D Hozzá kell tenni, hogy nagyon hangosan, artikuláltan és egyszerű szókinccsel beszélnek, szóval nagyon figyelmesek.</div>
<div>
És mostanra a frusztráció is eltűnt és azt mondom, hogy elképesztő hasznos tanácsokat, irányelveket kaptunk 3-4 nap alatt. </div>
<div>
Szóval ott ülsz, figyelsz, próbálsz nem elaludni (gondoskodnak róla, -20 fokon nyomatják a légkondit, Amerikában akkor is megy a légkondi, ha csak 15 fok van:D)</div>
<div>
Ezen kívül alszol vagy étkezel és talán sikerül egy fél ebédszünetnyi skype-olást összehozni a legszűkebb családtagokkal.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szórakozás, ismerkedés: felejtős:D</div>
<div>
A szabadidő, amikor nem hullasz az ágyadba nagyjából az étkezésre korlátozódik, ez az idő van arra, hogy barátokat szerezz, szóval én nem annyira estem kétségbe attól, hogy nem szereztem lifetime barátokat ez idő alatt:)</div>
<div>
Ezen kívül van két szabad este. Ebből az egyik az Neew Yooooork:) Egy 2-3 órás buszos városnéző túra, ami magában foglal 2x30 perc kiszállást a Time Square-en, és a Rockefeller Centernél és egy 15 perces megállót a parkban, ahonnan látszik a szabadság szobor. Na most szerintem kitaláljátok mire elég ennyi New York-ból:) Mégis mindenki úgy van vele, hogy ha hazaküldenek, vagy hazamész, mert nem jössz ki a családdal, akkor is megérte elindulni, ezért:D Felfoghatatlan és elképesztő minden, amit látsz. Ott járni, ott állni, ott lenni, majd lenézni a Rockefeller center tetejéről, ahol elterül alattad az egész város, mint egy filmben. </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVzzcazF4cXAIR-0f2sy3V689du1ytnCcDcYZCL-5n4RsnDUaXNFSUyCUG5Po9M1jF-pADg0GJlL4EhmbWkmO8-nFLs2nDaGeXnnvsXfYKqQ3NanzvkpmwgDigO9Ky7ro9GhdgwhnD1Fg6/s1600/2013-04-16+17.37.02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVzzcazF4cXAIR-0f2sy3V689du1ytnCcDcYZCL-5n4RsnDUaXNFSUyCUG5Po9M1jF-pADg0GJlL4EhmbWkmO8-nFLs2nDaGeXnnvsXfYKqQ3NanzvkpmwgDigO9Ky7ro9GhdgwhnD1Fg6/s400/2013-04-16+17.37.02.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
És akkor eszedbe jut a Gossip Girl, meg a Szex és New York, Jóbarátok és még sorolhatnám, és elkezd lassan leesni a dolog, hogy tényleg itt vagy, és megcsináltad és elérted, és láttad New Yorkot. Több millió életet élnek le úgy, hogy nem látták New York-ot, és ha nem jelentkezem erre a programra ki tudja, hogy nem lett volna az enyém is azok között. Azért, amikor ebbe belegondol az ember, van ereje a dolognak:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Na most, ami ezen kívül jutott szórakozás, az az 1. este volt, amikor a lányok nagy része érkezőben volt még.</div>
<div>
Nekem óriási szerencsém volt, hogy az én kedves, drága barátosném a szállodámtól 20 percre, New Jerseyben dolgozik, szintén ebben a programban, lassan fél éve.</div>
<div>
Így meglepetés welcome program arzenálban volt részem.</div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqLpOzxCL8XLyvfGyx14TzDvsonMiDzeEhkcA97Pt8hlPacwQq3Qz9e8rJt3EwO1hJh6iCKnL9pcwyNR4zOqwJeHuSQ9UIZuiF2loB-dixkJuO1SNV0p4yVrEBdV7PtomQnoZhQG_wlZgb/s1600/2013-04-16+12.41.26.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqLpOzxCL8XLyvfGyx14TzDvsonMiDzeEhkcA97Pt8hlPacwQq3Qz9e8rJt3EwO1hJh6iCKnL9pcwyNR4zOqwJeHuSQ9UIZuiF2loB-dixkJuO1SNV0p4yVrEBdV7PtomQnoZhQG_wlZgb/s200/2013-04-16+12.41.26.jpg" width="150" /></a>1.-ként összeállított egy "Welcome to the States-csak a legszükségesebbek című ajándékcsomagot:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
A tökéletes kezdés után elmentünk vacsorázni, ahol szembesültem azzal, hogy továbbra sincs fogalmam az ételek, fűszerek, dresszingek és elkészítési módok neveiről, így maradunk az ajánlás kérésnél illetve az első soroknál az étlapon:D<br />
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Ezen kívül még az a furcsa errefelé, hogy a hamburgeren és sült krumplin kívül nem nagyon van olyan, hogy amerikai specialitás. Itt az a specialitás, hogy minden nemzet konyhája van. Jellemző, hogy az étlapok tele vannak taco-val, quesedilla-val, fajitas-val a mexikói konyháról és sok-sok tésztával, pizzával az olasz konyháról:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Végül nekem a taco félékre esett a választásom és nem bántam meg:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2NPidUsI28I1zthdCepYi8Xg7lJUefDuDlmY-GfEq-z7dVoiIAsjzmYeUS6C8hui-v_cW6gjjX0bftplvlQ59Is0x4eqQAd4sniNj3g-LZh-NXCENWm2lugSFLdyVXYePnaKY_Y2szosQ/s1600/2013-04-15+18.54.18.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2NPidUsI28I1zthdCepYi8Xg7lJUefDuDlmY-GfEq-z7dVoiIAsjzmYeUS6C8hui-v_cW6gjjX0bftplvlQ59Is0x4eqQAd4sniNj3g-LZh-NXCENWm2lugSFLdyVXYePnaKY_Y2szosQ/s200/2013-04-15+18.54.18.jpg" width="200" /></a></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A másik nagyon pozitívan kiemelendő dolog, ami eddig az egyik legjobban tetszik az amerikai éttermi szolgáltatásokban:</div>
<div>
A VÍZ INGYEN VAN!!:)</div>
<div>
Amikor kikéred a kajád és mondod, hogy csak vízet szeretnél, mondják, hogy, igen, természetesen, az már érkezik az asztalhoz, azon kívül valami üdítőt?</div>
<div>
És még a kaja előtt leraknak eléd egy fél literes poharat, amit fogyasztás közben folyamatosan jönnek és után töltenek neked:) Ihatsz, amennyit szeretnél, nem kell 1x2 dl ásványvízre szorítkozni, mert az is 400 ft volt :D</div>
<div>
Bár én már otthon is felfedeztem, hogy mindig van 25 ft/dl-ért szódavíz (ezt az utána számolós magyar mentalitást szerintem nem lehet levetkőzni:))), és egyébként az otthoni vendéglátásnak is alapszabálya, hogy a csapvíz jár a vendégnek, és kötelező lenne minden asztalon lennie egy kancsó víznek. De hát, meglepő módon nem tartják be..:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ezek után érkezett a kötelező amerikai Cheesecake Factory egy hatalmas Oreo Cheesecake-el. És itt tanultam meg, hogy nem hagyunk maradékot, ELDOBOZOLTATJUK!!!:)</div>
<div>
Főleg, ha egy így néz ki:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWs6P6-A3qGZDh96z3aDXz6L1H9jhhj5ES_zO80JfWhOTFYpyGNtrBHL0DzkVu0pByxK4wY_3Wq50vyqiXEJOwYo9ANZCDWLBXkXUvYMxEb_Z1WehgRItFy0k0hBK4AMZGaze-XP8y59Cf/s1600/2013-04-15+19.38.09.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWs6P6-A3qGZDh96z3aDXz6L1H9jhhj5ES_zO80JfWhOTFYpyGNtrBHL0DzkVu0pByxK4wY_3Wq50vyqiXEJOwYo9ANZCDWLBXkXUvYMxEb_Z1WehgRItFy0k0hBK4AMZGaze-XP8y59Cf/s200/2013-04-15+19.38.09.jpg" width="200" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
És a rövidke new yorki tartózkodásom megkoronázása volt, szintén barátnőmnek, Timcsinek köszönhetően egy esti road trip Hoboken-be, ahonnan megcsodálható a New York Skyline. Erről nem is tudok mit írni, lélegzetelállító.</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieq_sEWf9dJFjYm5nk4gj9G5pM-0tQIybYe9qyuZpUQXwtLv4pnGvrMJufzBk41R1jBV7wNFJemMo-kQtZPpFX9ChrvQ7Z2pOyaECqrIE757LcMsdyIh-w4zlngw_UAsJcQ5gZuFpgloZl/s1600/2013-04-17+21.09.49.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieq_sEWf9dJFjYm5nk4gj9G5pM-0tQIybYe9qyuZpUQXwtLv4pnGvrMJufzBk41R1jBV7wNFJemMo-kQtZPpFX9ChrvQ7Z2pOyaECqrIE757LcMsdyIh-w4zlngw_UAsJcQ5gZuFpgloZl/s400/2013-04-17+21.09.49.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Kár, hogy csak 20 percig lehet parkolni ingyen és hogy nem volt még rendes fényképezőm, így mobillal készített fényképekkel kell beérnem:)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az utolsó nap oktatási kísérletei reménytelenek voltak, már senkit nem érdekel semmi, csak az, hogy pár órán belül megismeri a családját, akivel 1 évet fog élni.</div>
<div>
De persze megint volt min aggódni, a következő 1 év helyett, kezdve azzal, hogy a transzfer buszunk késett, és 40 perccel később értünk ki a reptérre, mint kellett volna, majd az első 2 órában viharban repültünk, és elmondhatom, hogy még életemben nem féltem ennyire a repülőn.</div>
<div>
Valami csoda folytán mégis elaludtam, így amikor kiszálltunk a repülőből akkor ért utol az "úristen, most már tényleg találkozunk, és elkezdődik az új életem, az új amerikai családommal, Californiában...":)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5w8IVum8lR3WEYV-J4nSnkAgWChHN8mA-okgksxtPc-_3XjVQz_-rgQTwX_3UBuz0SK7UhkJ9WIZpVX6p7TTrY-W7Pa5PvIclOskbzP0LCM8yClDePgHrKYjZmPDHTzOZgclwPPi-b5cW/s1600/California-Highway-1-548x360.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="262" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5w8IVum8lR3WEYV-J4nSnkAgWChHN8mA-okgksxtPc-_3XjVQz_-rgQTwX_3UBuz0SK7UhkJ9WIZpVX6p7TTrY-W7Pa5PvIclOskbzP0LCM8yClDePgHrKYjZmPDHTzOZgclwPPi-b5cW/s400/California-Highway-1-548x360.jpg" width="400" /></a></div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5596212154467507670.post-63656903582770909882013-05-06T23:43:00.000-07:002013-05-07T22:04:53.020-07:00Amerikába mentem..:)<br />
Szóval 2013. április 14-én útra keltem, megélni a saját amerikai álmomat.<br />
A blogot azért hoztam létre, mert szeretném veletek megosztani a rengeteg új élményt, ami ér, amiknek a felét sokszor elfelejtem, mire eljutunk a skype-olásig. Szeretném megosztani veletek a tapasztalataim, mert amióta elindultam állandóan tele van a postaládám érdeklődő levelekkel, hogy miért, és mit és hogyan, úgyhogy remélem elegendő élményt, sztorit, kulturális sokkot, és gyakorlati tapasztalatot fogok majd tudni megosztani veletek. Ugyanis az új élet kezdéséről íme az első dolog, amit tudni kell: folyamatos egyensúlyozási problémákkal küzdesz az új életed megalapozása és az otthoni kapcsolattartás között, állandó időhiánnyal párosítva, copy paste-elt válaszlevelekkel tarkítva és azzal az tévképzettel, hogy "áá, nekem nem kell sokat aludnom, annyi minden történik itt, az majd feltölt".:D<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Szóval az első bejegyzés szóljon arról, hogy hogyan és miért is történt velem ez az egész...</div>
<br />
24 éves vagyok. Már hivatalosan is 2 éve diplomás közgazdász, okleveles idegenvezető, 2 nyelvvizsgával, jogosítvánnyal. Volt idő, amikor csak hostesskedtem. Elszomorító tény, hogy azokban az időkben jobban éltem, mint az emberek egy átlagos keresetű, állandó munkával, de ezt most mondjuk ugorjuk át. Ezután volt rendes munkám is, ami elvileg egy jó dolog, ráadásul a szakmámban, amiért már akár szerencsésnek is érezhetném magam.<br />
De egy idő engem is utolért a mai 23-26 éves korosztályt jellemző "kapunyitási pánik", ami nagyjából úgy néz ki, hogy: "nem halad az életem semerre, a munka helyemen nincs előrelépési lehetőség, kidolgozom a belem havi 120 ezer Ft-ért, és ez a kilátás a következő 5 évemre, amikor már egzisztenciám kellene, hogy legyen." " nem is szeretem a szakmám, utálom az embereket, vissza kellene mennem suliba és valami újat tanulni, ami érdekel, de nem is tudom mi érdekelne IGAZÁN, és amúgy is a kormány ellehetetlenítette a továbbtanulást, nem is értem, miért szenvedek itthon, mert itt van mindenki, akit szeretek" és a többi..szerintem minden korombelinek ismerős az érzés, hogy nem találja a helyét a világban, és nem akar havi 120 ezerért heti 50 órát dolgozni.<br />
Szóval pontosan tudtam, hogy mit nem akarok csinálni, egy A/4-es listám volt hozzá. Arról, hogy mit akarok, csak ötleteim voltak..<br />
<br />
Amikor a főiskolára kerültem sokkal racionálisabb és ambiciózusabb voltam, de aztán nem igazán szív fel minket úgy a munkaerő piac, ahogyan azt mi gondoltuk. És ez elvesz a lelkesedésből.<br />
<br />
A racionális énem úgy gondolta, hogy gyorsan vissza kell menni egyetemre és kitanulni egy másik szakmát, közben dolgozni, és ösztöndíjakat pályázni, HÖK elnöknek lenni, diák konferenciára járni, első sorban stréberkedni és professzor általi beajánlást nyerni a menő gyakorlati helyekre, és mindent másképp csinálni, mint elsőre, érettebb fejjel. Ezt a lehetőséget,- ami a legközelebb állt hozzám- Magyarország kormánya pikkpakk lehúzta a listámról, és ezért most így innen, utólag köszönet nekik :D<br />
<br />
A másik, kevésbé racionális énem úgy gondolta, hogy világot kell látni, és utazni, és nem görcsösen a karrierépítésre koncentrálni. Mert ezeket az élményeket 40 évesen már nem olyan megélni, mint huszonévesen lett volna. Mégis úgy éreztem, hogy külföldön tölteni 1-2 évet idegenvezetőként, au pair-ként, időpocsékolás és zsákutca.<br />
<br />
Hát bizonyos szempontból az is. Mert nem vagyok biztos abban, hogy annak az álomszerű élménynek, amiben részem van most, nem fogom megfizetni majd az árát, amikor a fejvadász ránéz a CV-mre. És ez az, amit be kell vállalnod. Kockáztatsz...de hát végül is közgázból azt tanultuk, hogy a vállalkozás alapja a kockázat:D<br />
<br />
Sosem voltam az a típusú lány, akinek megállt a világ, ha kisbaba jött szembe a parkban. És sosem gondoltam, hogy valaha azt fogom mondani, hogy au pair-kedni szeretnék.<br />
De úgy alakult a helyzet, hogy eldöntöttem, itt az idő külföldre menni, mert ez itt kínszenvedés, és nekem ez nem tetszikkk.<br />
Még válogatós is voltam, akárhova nem megyek ám, álmodjunk nagyot. Ha már elszórakozunk 1-2 évet, kemény karrierépítés helyett, akkor érje is meg. Legyen Amerika. A lehetőségek országa, ahol az álmok válnak valóra és a többi, na de hogyan...<br />
<br />
Ha az USA-ba akarsz menni huszonéves fejjel, és nem fix állásajánlatot kapsz, akkor két lehetőséged van:<br />
<br />
A.) au pairkedsz, gyerektáborozás és társaik<br />
B.) gyakornoki programok a szakmádban (elég nehéz megszerezni ezeket az állásokat, ha nincs 50 referenciád, és még azért hallgatói jogviszonyod is:D)<br />
<br />
kis a.)-val és b.)-vel még hozzáadnám a listához a házasságot és a gyermekszülést USA területén, de itt erről nem lesz szó:D<br />
<br />
Szóval eldöntöttem, hogy 1 évet Amerikában akarok élni, kipróbálni magam, megismerni egy új kultúrát, olyan helyeket beutazni, amikre amúgy egy életet spórolhatnék, hogy eljussak, tökéletesíteni az angolt, személyiség fejlődni a többi hangzatos érvet, pedig képzeljétek ide.<br />
Így szépen lassan megbarátkoztam a ténnyel, hogy ennek az az ára, hogy az ember au pair-kedik. Több ismerősöm is van kint ilyen programon, és életük legjobb döntéseként gondolnak rá.<br />
<br />
Na és akkor mit kell tenni.<br />
Először csak regisztráltam az egyik legnagyobb ügynökségnél (Au Pair In America). Na de ez nem úgy néz ám ki,h kitöltöd az adataid, fotók és juhúúú. Hát nagyon nem.<br />
szerintem 1 hónap volt mire összeállt a teljes jelentkezési anyag: több 10 oldalas adatlap, referenciák, hivatalos dokumentumok, orvosi papírok, erkölcsi bizi megszerzése, beküldése, hosszú bemutatkozó levél, fényképek és a kedvencem BEMUTATKOZÓ VIDEÓ. :D Mert az amerikai az egy ilyen vizuális kultúra. Az már lényegtelen, hogy a nagy nehézségek árán rögzített videódat, utána úgy le kell tömöríteni, hogy nem azt a bájos, kedves lányt látják, amit te láttál a tükörben, hanem csak egy pixelpofát, ennyi. Nembaj, kell a videó!:D<br />
<br />
Szóval, aki nem gondolja ezt komolyan már itt kihullhat. Ezek után be kellett menni a magyarországi kirendeltséghez egy interjúra, 45 perc beszélgetés angolul ( meséld már el,h miket játszottál a gyerekekkel, akikre, eddig vigyáztál: őőő hogy is van a gyurma angolul? és a füzike? és az a tapacsostáblás izé...:D)<br />
majd egy 120 kérdéses személyiségteszt, amiből rájössz, hogy te jó ég, fogalmam sincs mit akarok kezdeni magammal az életben, de nem baj, reméljük ők nem veszik észre, vagy nem érdekli őket.:D<br />
<br />
Ezek után az interjúztatód készít rólad egy értékelést, amit kiküldenek a londoni Main Office-ba és ők eldöntik, hogy alkalmas vagy-e a programra. A tévhiteket elkerülendő, nem, nem kerül be mindenki és akárki, elég profi a szűrő.<br />
Ha szerencsés vagy jóváhagyják a jelentkezésed, (ami eddig semmidbe sem került), erről kapsz egy levelet, amitől úgy érzed, hogy juhúúú, elkezdődött életem kalandja, aztán a következő 1-3 hétig nem nagyon történik semmi:D<br />
<br />
Úgy voltam vele, hogy elindítottam egy folyamatot, de nem megyek mindenáron, akárhova, akármilyen családhoz. Mert hiába az az első, hogy nagyon jó családhoz kerülj, azért kíváncsi vagyok, mit csinál az ember Ohio-ban szabadidejében.<br />
<br />
Az volt az irányelv, hogy ha megtalál a tökéletes család, akkor megyek, és mennem kell. Ha nem, akkor biztos nem ez jön most.<br />
Kb. 1,5 hónapot vártam és 6 családot utasítottam el. Miközben folyamatosan (normális) állásinterjúkra jártam otthon.<br />
Aztán bejelölt a tökéletes család. Hogy ez mit takar:<br />
-szimpatikus, kedves család, "easy-going", rugalmas természettel, sportos életszemlélettel<br />
-CALIFORNIA<br />
- iskolás korú gyerekek(= kevesebb, könnyebb munka)<br />
-saját autó (ugyanis semmit nem érsz azzal, hogy Amerikában vagy, ha ülhetsz a kertvárosban a szabadidődben.)<br />
<br />
Körülbelül 4 nap alatt történt a bejelölés, e-mail váltás, skype interjú és a döntés, hogy egymást választjuk. 4 nap és a feje tetejére fordult a világ. És úgy éreztem, hogy igeen, minden vágyam teljesült is.:)<br />
<br />
És ezután jön a neheze. Vízumpapírok, vízuminterjú, nemzetközi jogosítvány, még egy csomó intézni való, és mindent angolul. Azt mondom elég jól beszélek angolul, de így is elvette fél napomat, mire elolvastam a vízumnyomtatványokat. És rengeteg a kérdés, az intézni való, a kis itthoni életed lezárásáról már nem is beszélve.<br />
Ami a jó, hogy ez nem teljes értékű külföldre költözés, úgyhogy nem kell az egész életedet összepakolni, de mégsem mész el úgy, h lezáratlan dolgaid vannak.<br />
<br />
Azt kell, hogy mondjam, hogy az egész jelentkezési és kiutazási folyamat elképesztően sok és bonyolult, és nem egyszer éreztem úgy, hogy hagyom az egészet, ennyit nem ér.<br />
Szóval azt mondom, hogy aki eljut idáig, és ott van a kezében a repjegy, hogy na ekkor és ekkor indulok, annak már jár egy kis bravó:D<br />
<br />
Aztán megérkezel New York-ba egy 4 napos orientációra, ahol minden olyan dologgal és aggodalommal teletraktálják a fejed, amire egészen addig nem is gondoltál. Hogy mennyi módon fulladhat meg egy gyerek, hogy mik történhetnek a játszón, a vízben, otthon, és hogy ha egy takaró alá kuckóztok az már szexuális zaklatás (igen, ez itt Amerikában nagy issue-mondjuk nem ok nélkül, de talán túlzásba viszik). Viccet félretéve, bár tényleg rád ijesztenek, azért mégis csak nagyon hasznos dolgok ezek, és jó ráhangolódásnak is:)<br />
<br />
Közben, pedig minden egyes oktató elmondja, hogy mennyire tisztelnek itt minket, amiért belevágunk egy ilyen dologba, mindenkit hátrahagyva, hogy megismerjünk egy új kultúrát.<br />
<br />
A 4 nap után 2 dolog tudatosodik benned: hogy minden veszélyes és/vagy szexuális zaklatás, de azért érezzétek jól magatokat. És hogy, tényleg mekkora súlya van a világ másik végén lenni, távol mindenkitől és mindentől, amit szeretsz, ami a mindennapjaid részre.<br />
<br />
Ez az egész ami történik olyan, mint elkezdeni vezetni a forgalomban.<br />
Belekezdtél, innentől nincs szarakodás, nyomod a gázt, kiteszed az indexet és már váltod is a sávot, és reménykedsz, hogy semmi nem volt a holttérben.<br />
<br />
Igazából nem hagytam otthon se munkát, se sulit, semmilyen különösebb lehetőséget. Csak azokat, akik közel állnak hozzám. És egy ilyen év pontosan arra jó, hogy megítéld a kapcsolataid, kiderüljenek a valós barátságok, érzelmek, jobban oda tudj figyelni magadra, hogy mit szeretnél, mit érzel, milyen vagy valójában és mire vágysz az élettől. Pontosan tudni és szembenézni azzal, hogy emberek jönnek, mennek, és nem csak tudni, de elfogadni azt, hogy aki lemorzsolódik 1 év alatt azért lehet nem kár, akinek, pedig az ember igazán fontos, ott nem számít a több ezer kilométer, az időeltolódás és az 1 év. És ezt kell még bevállalni.<br />
<br />
Ez, pedig még ijesztőbb, mint bevállalni azt, hogy 1 éved elmúlik mindenféle szakmai előrelépés és releváns tapasztalat nélkül, és jó pénzért, nem sok minden dolgod lesz, azon kívül, hogy jól érezd magad és okosan költsd a sok pénzed;)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWrTBV5aYxltWS7DZkxX8ztZEyfe5MhrKMoIrU0c3hyphenhyphenykaXhSfpOTkDwKAhjIusqapBtDN1i052FQAe7wjE8HMXQw-Jz77akeBou2GQsrnRI6yxr_g04vK7oiG_v9Dt1RcW7TG_dDrJ_JM/s1600/keep-calm-and-move-to-california-4.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWrTBV5aYxltWS7DZkxX8ztZEyfe5MhrKMoIrU0c3hyphenhyphenykaXhSfpOTkDwKAhjIusqapBtDN1i052FQAe7wjE8HMXQw-Jz77akeBou2GQsrnRI6yxr_g04vK7oiG_v9Dt1RcW7TG_dDrJ_JM/s320/keep-calm-and-move-to-california-4.png" width="274" /></a></div>
xoxoUnknownnoreply@blogger.com10